Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 / Ság vári Endre nevét vették fel Úttörőcsapat Ünnepe Szolnokon Az aulában Bensőséges ünnepségre ke­rült sor tegnap délelőtt Szolnokon, a Ságvári Endre körúti Általános Iskolában. Az intézmény úttörőcsapata a Tanácsköztársaság kikiál­tásának 60. évfordulója alkal­mából felvette Ságvári End.- re nevét. Az ünnepségen meg­jelent Sipos Károly, a me­gyei tanács elnökhelyettese. Ott voltak az iskolát patro­náló szocialista brigádok, KISZ-alapszervezetek képvi­selői. Harsonák hangjára sora­koztak fel a kisdobosok, az úttörők az intézmény aulá­jában, s az úttörőcsapat ve­zetője méltatta a Tanácsköz­társaság jelentőségét, meleg szavakkal emlékezett Ságvá­ri Endrére, majd az énekkar és az irodalmi színpad tar­talmas műsorral teitte meg­hitté az ünnepséget. Ezt kö­vetően az ÉPSZER Vállalat KISZ-szervezetének titkára átnyújtotta a pajtásoknak a 2956-os számú Ságvári Endre Úttörőcsapat feliratú zászlót, melyre a szolnoki Kassai úti és a Mátyás király úti álta­lános iskola úttörői szalago­kat kötöttek. Az ünnepség befejezéseként leleplezték Ságvári Endre dombormű- vét és emléktábláját, melyet az iskola tanára. Szabó Béla készített. A csapatnévadó ünnepély délután hangversennyel foly­tatódott, amikor hét általá­nos iskolai kórus, a Szol­noki MÁV Járműjavító férfi­kara és a Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskola ze­nekara adott koncertet. lobb munkafegyelmet az építkezéseken (Folytatás az 1. oldalról.) például egy-egy munkahe­lyen kívánni valót hagy ma­ga után. Nőtt például az igazolatlan hiányzások szá­ma tavaly, s nem használ­ják ki kellőképpen néhány építkezésen a munkaidőt. Ennek oka az időnkénti anyag- és alkatrészhiány, de előfordul, hogy később áll­nak munkába a dolgozók vagy hamarabb hagyják ab­ba az előírott id,önéi. Ta­valy az év második felében már a munka minősége sze­rint kapták fizetésüket a munkások. Az intézkedés nem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket, ami kifeje­ződik a hiánypótlások szá­mában és a garanciális költ­ségek nagyságában. Dr. Soós István megemlítette: a kol­lektíva munkájában nem volt olyan tényező. amely kizárná azt, hogy az AÉV megpályázza a Kiváló vál­lalati címet. Az értékelő szavak után hozzászólások következtek. Dér Imre ács a hiányos kisgépellátásról beszélt egye­bek között. Péteri Imre. a növényolaj gyári építkezés egyik brdgádvezetője pedig elégedetten szólt a megol­dott munkásszállítási gon­dokról, majd megemlítette azokat a szervezési problé­mákat. amelyek munkájukat akadályozzák. A hozzászólások s a vá­laszadás után a tanácskozás elfogadta a javaslatot, hogy mely kollektívák kapják meg A vállalat kiváló brigádja, az arany-, az ezüst- s a bronzkoszorús szocialista brigád kitüntetést. H. J. Négymillió újításokból A napokban értékelték a szolnoki Vasipari Vállalat újítóinak tavalyi munkáját. Az elmúlt évben ötven újí­tási javaslatot nyújtottak be, s egy szabadalommal is gazdagodott a pályázatok száma. A gyáregységekben megrendezett ötletbörzéken hatvankét hasznos kezdemé­nyezést fogadtak el — eze­ket a helyszínen díjazták is. Az értékelés szerint az újítá­sokból, s a szabadalomból származó haszon meghalad­ja a négymillió forintot. Uj üzem a szegedi olajmezőn A szegedi szénhidrogén medencében víztiszt itó üzem kezdte meg működését. Az új léte­sítmény berendezései az olajjal együtt felszínre jutó vizet megtisztítják a szennyeződéstől. Utána a teljesen tiszta vizet visszasajtolják a földbe a rétegenergia fenntartására. ■ ■ ni ÜNNEPRE KÉSZÜLÜNK írta: Andrikó Miklós atvan évvel ezelőtt, 1919 márciu­sában a magyar nép nagy több­ségének akaratából a magyar mun­kásosztály magára vállalta a leg­nehezebb történelmi feladatot: azt. hogy az évszázadokon át felgyülemlett társadalmi és nemzeti problémákat a dol­gozó nép javára oldja meg. Vállalta, hogy történelmi küldetését teljesítve, következe­tesen megvalósítja a dolgozó osztályok tár­sadalmi forradalmát, megvédi az ország függetlenségét, a szocializmus új világába vezeti a magyar nemzetet. A magyar mun­kásosztály forradalmi pártja vezetésével Dózsa. Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Táncsics örökségét váltotta valóra a Tanácsköztár­saság kivívásával, a világon elsőként kö­vetve az orosz példát. A magyar nép a társadalmi haladás élvonalába emelkedett, az ország egén vörös csillag tündökölt, erő­sítve a győzelem reményét a nemzetközi proletáriátusban. Dicsőséges 133 nap következett. A szo­cialista forradalom győzelme után egyetlen hét leforgása alatt a népbiztosságok, a For­radalmi Kormányzótanács átalakította a tu­lajdonviszonyokat, szétzúzta a burzsoá ál­lamgépezetet, kiépítette a proletárdiktatúra intézményrendszerét, a Vörös Hadsereg és a Vörös Őrség felállításával gondoskodott a tanácshatalom védelméről, a népjólét alapjainak megteremtéséről, a tudomány, a kultúra, a közoktatás egész új rendsze­rének létrehozásáról. A nagy mű élet-halál harcban épült, hi­szen a nemzetközi imperializmus és a belső reakció a tanácshatalom megszületésének pillanatától készült a fegyveres ellenforra­dalmi intervencióra. A magyar munkásosz­tály és szövetségesei hősi honvédő háború­ban szenvedtek a többszörös túlerővel szemben vereséget. „Az ellenforradalmi rendszer 25 éves uralma, a legkeményebb terror sem tudta megsemmisíteni a Tanácsköztársaság em­lékét. A proletárdiktatúrát akkor leverhet­ték, az eszmét azonban nem győzhették le... A párt hamarosan talpra állt. Újult erővel és 25 éven át szakadatlanul folyta­tódott az illegalitásban dolgozó kommunis­ták és más demokratikus erők harca a fa­siszta rendszer ellen, a dolgozó nép Ma­gyarországáért” — mondotta Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság elmúlt évi jubileumi ülésén. A Tanácsköztársaság kikiáltása 60. év­fordulójának ünneplésére készülve mélysé­ges tisztelettel hajtunk fejet mindazok em­léke előtt, akik ebben a heroikus küzde­lemben életüket áldozták népünk felemel­kedéséért. a társadalmi haladásért; hálá­val gondolunk azokra a férfiakra és nőkre és ifjúmunkásokra, parasztokra, értelmisé­giekre, akik a legvadabb terror közepette is bátrak voltak, magasra tartották a nem­zetközi proletáriátus vörös lobogóját. A felszabadulás óta eltelt csaknem 34 esztendő eredményei bizonyítják, hogy pár­tunk vezetésével a dolgozó nép új. szocia­lista történelmet csinált magának, mely megvalósítása a Tanácsköztársaság be nem teljesedhetett céljainak. Az elmúlt hu­szonkét év története, népünk nagv alkotá­sainak története; a fejlett szocialista tár­sadalom építésével legnagyobb forradalmi tradíciónknak, a Tanácsköztársaság eszméi­nek méltó örökösei, folytatói vagyunk. Az évforduló arra is ösztönöz, hogy fel­tegyük a kérdést: forradalmi örökségünk szellemében mit kell tennünk mai felada­taink megvalósításáért? Úgy hiszem, erre a kérdésre egyetlen helyes gyakorlati vá- • lasz adható: minden tehetségünket, erőn­ket latba vetve dolgozzunk a XI. kongresz- szus határozatainak megvalósításáért! Természetesen indokolt feltenni azt a kérdést is: hogyan dolgozzunk, mik a konk­rét követelmények? A Központi Bizottság 1977 októberében a hosszú távú külgazda­sági politika és a termékszerkezet átalakí­tásának feladatairól határozott; 1978 ápri­lisában a kongresszusi időszak felezőjén az élet minden területén áttekintette a vég­rehajtás helyzetét és állástfoglalt a XII. kongresszusig soron levő feladatokról; 1978 decemberében a népgazdaság egyensúlyi helyzetéről tárgyalt, s hosszabb időszakra kitűzte a gazdaságpolitika végrehajtásának céljait. A Központi Bizottság e három nagy jelentőségű határozata egymástól elválaszt­hatatlanul, teljes egységében képezi mun­kánk politikai fundamentumát. A januári, februári pártnapokon — me­lyeken közel százezren vettek részt — meg­beszéltük a dolgozó emberekkel, hogy mi­lyen helyzetben van a népgazdaság, ho­gyan értelmezzük a mindennapok gyakor­latában a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság határozatát. A pártnapi esz­mecserék tapasztalatai, a jó politikai han­gulat a megyében bizonyítja, hogy megvan a készség az emberekben arra, hogy job­ban, fegyelmezettebben, odaadóbban dol­gozzanak, köztudottan nehezebb körülmé­nyek, s mérsékeltebb életszínvonal-emel­kedés közepette. Ez alkalommal is hangsúlyozandó: a gaz­dasági feladatok megoldása nemcsak a gyárak, mezőgazdasági üzemek, kereske­delmi és szolgáltató vállalatok vezetőinek és dolgozóinak ügve. hanem az egész tár­sadalomé. A hatékonyság, a minőség kö­vetelménye a gazdaság fő kérdjése. de egy­ben általános társadalmi követelmény az élet minden területén. Az a kívánatos, hogy ez a felfogás társadalmi mozgalom­má, a mindennapi munka lendítőjévé váljon. Feladataink megoldásában nélkülözhe­tetlen erő és lehetőség az önkéntes fegye­lem forrása, a munkahelyi demokratizmus fejlesztése. Például a munka- és üzemszer­vezés korszerűsítése nemcsak a mérnökök dolga, hanem mindenkié, tehát a munká­soké is, hiszen csak így lehet mozgalom belőle, sehogy másképp. És igaz ez a mi­nőség védelmére — például a DH. a 3 M rendszer széles körű elterjesztésére .— a takarékosságra is. Egyre inkább érzékel­hető, mennyire megnőtt az ember, a tuda­tosság szerepe a gazdasági, társadalmi épí­tőmunkában. Éppen ezért a párt- és tö­megszervezetektől fokozott figyelmet kíván az eszmei-politikai nevelőmunka minősé­gének javítása, módszereinek állandó tö­kéletesítése. Az egyes ember javát, a csoport törek­véseit az szolgálja legjobban, ha a harmó­nia a társadalmi érdek alapján jön létre. A párt irányvonala így érvényesül hiány­talanul a gazdasági életben és bármely más területen. Változatlan célunk, hogy a nép­jólét emelése ezen az úton valósul meg. ezért aki szembehelyezkedik a társadalmi érdekkel akadályozza politikánk érvényesí­tését. Életkörülményeink a nehezebb gaz­dasági feladatok mellett is javulnak, bár egyértelműen tudnunk kell, hogy életszín­vonalunk megtartása, illetve egyes rétegek esetében szerény emelése is a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket követel tőlünk. A megyében a XI. kongresszus és a Köz­ponti Bizottság határozatai alapján a me­gyei pártbizottság cselekvési programja nyomvonalán egészében jó munka folyik. Ha eredményeinket a néhány évvel ko­rábbi állapothoz mérjük, akkor az ipar és a mezőgazdaság fejlődése igen jelentős, ám amennyiben az új követelményeket vá­lasztjuk kiindulópontnak: semmi okunk az elégedettségre. Sőt: kiaknázatlan tartalé­kaink a munka kritikájaként is értelmez­hetők. Ezért, ha megfelelő igényességgel, következetesen dolgozunk, alapvető válto­zásokat érhetünk el a gazdasági életben, s ezek teszik lehetővé, hogy a kultúra, a művelődés, az egészségügy terén is célja­ink szerint haladjunk. A nagyobb igényes­ség, a következetes végrehajtására való intenzívebb, dinamikusabb törekvés nem a politikai türelmetlenség jele. Nyugodtan, körültekintően és nagyon megfontoltan sze­retnénk dolgozni a jövőben is. hiszen jól tudjuk, gazdasági gondjaink évek alatt halmozódtak föl, megszüntetésükre is évek kellenek: és mégis minden munkára for­dítható perc, óra, nap drága a számunkra. Egy ember „lelazsál” egy órát, viszonylag csekély a kár. de ha az egész ország egyet­len napon hatvan percet nem dolgozna, az milliárdokkal károsítana meg mindannyi­unkat. Munkaidőt, energiát, anyagot, pénzt a legkisebb mértékegységben számolva és becsben tartva használjunk fel és ellen­őrizzünk, ez most és jövőben alapvető nem­zeti érdekünk, Fiataljainkat arra neveljük, hogy tisztel­jék a munkát, a dolgozó embert, hiszen rá­juk vár forradalmi hagyatékunk gondozá­sa, gazdagítása, a jövő formálása. Tudo­mányos világnézettel vértezzük fel őket, tanítsuk meg becsülni és hozzáértéssel bir­tokba venni az elődök alkotásait, s hogy tudják önállóan gondolkodva hasznosítani a felnőtt nemzedékek életének tanulságait. Szellemileg kiművelt, politikailag a szo­cializmus iránt elkötelezett, lelkileg, aka- ratilag edzett ifjúság képes az életbe lépve helytállni, a szocializmus hajóját a kom­munizmus révébe kormányozni. Ezt tudva kell számukra ma feladatot adni. a jó és fegyelmezett munkát megkövetelni iskolá­ban, gyárban, a családban. Ahhoz, hogy sikerrel munkálkodjanak a fejlétt szocializmus építésén, az iskolából^ a főiskolákról, tanműhelyekből kikerülő fiatalok nem nélkülözhetik a Tanácsköz­társaság, a magyar és nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom történetének ta­pasztalatait, melyek kiapadhatatlan eszmei- politikai forrásai lesznek az ő életüknek is, miként a mienknek. Hat évtizede az orosz proletáriátus a bolsevik párt nyomdokain indult harcba pártunk, népünk az első győzelemért, hogy másodikként a világon megkísérelje a szo­cializmus megvalósítását. És történelmi utunk 1945-ben ismét találkozott a felsza­badító szovjet néppel, megbonthatatlan örök barátság kovácsolódott ki közöttünk. A nemzetközi küzdőtéren a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal együtt harcolunk a békéért, a biztonságért, a tár­sadalmi haladásért. A barátság és mélyre­ható együttműködés további erősítése nem­zeti ügyünk, jövőnk. Történelmi, forradal­mi harcunk örök érvényű tanulsága, hogy csak internacionalista összefogással tartoz­hatunk a társadalmi haladás élvonalába, érhetjük el szocialista céljainkat. z elmúlt és következő napok po­litikai rendezvényei, ifjúságink demonstrációja .erősíti elkötele­zettségünket és tiszteletünket _ a Tanácsköztársaság dicső emléke iránt, de jól tudjuk, hogy eszméihez váló hűségünk legszebb kifejeződése az. ha mai feladatainkat becsülettel, hittel elvégez­zük, fáradhatatlanul és jól dolgozunk a párt XI. kongresszusa határozatainak meg­valósításáért, ügyünkért, a fejlett szocia­lista társadalom építéséért,

Next

/
Oldalképek
Tartalom