Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-17 / 64. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 17. Automatizálás a gépiparban A gépesítés, az automatizá­lás, különösképpen a számí­tógép alkalmazása már eddig is lényegbevágóan csökken­tette az emberi munka há­nyadát a gépek gyártásának a folyamatában. A számító­gépek mentesítik a tervezőt a rutinmunka nagy része alól, és sokszor a szerkesztés fel­adatait is rábízhatjuk a szá­mítógépre, a rajzolást is a rajzgépekre. A számítógép megtervezi a műveleteket, el­végzi a gyári adminisztráció zömét, egyéb gépek megköny- nyítik a szállítást, a raktáro­zást, a szerelés munkaszaka­szait és számos olyan auto­matikus berendezés is műkö­dik már, amellyel az esetek nagy részében ember közre­működése nélkül végezhetjük el a méretellenőrzést vagy a minőségvizsgálatokat. A jelenlegi legkorszerűb­ben gépesített, automatizált, számítógéppel dolgozó üze­mekben tehát a gépgyártás sok szakaszában sikerült pó­tolni az egyre dráguló, egyre nehezebben toborozható em­bert. A technika legfejletebb fo­kán a gyártási láncnak szánté minden szeme külön-külön automatizálható, gépesíthető, de a láncszemek között em­berek teremtik meg a kap­csolatot. Ember dolgozza fel a számítógépes tervezés ered­ményeit, jelenti a számító­gépnek a termelési ütemterv végrehajtását, viszi a lyuk­szalagot a megfelelő szer­számgéphez, szállítja a gép­hez az anyagot, jelenti a mé­retellenőrzés eredményét, stb A nagy sorozatban gyártott gépek — például a gépko­csik vagy a villanymotorok — gyártásában már több éve tért hódítottak az automata célgépekből összeállított gép­sorok. Ezeken az alkotóré­szek emberi közreműködés nélkül, bonyolult szállító rög­zítő és forgató berendezések révén haladnak az egyik megmunkáló állomásról a kö­vetkezőre. A gondosan össze­hangolt állomásokat különfé­le jelző, reteszelő berendezé­sek kötik össze, a rendszerbe beépítenek különböző auto­matikus mérő, ellenőrző, tisz­tító, hőkezelő és egyéb műve­leteket. Az NDK-beli Karl-Marx- Stadt köszörűgépgyárban is sikeres kísérleteket folytat­nak félautomata és automata köszörűgépek kifejlesztésére. A ferde beesési szögű köszö­rűgépeket a munkadarab automatikus beillesztésére és kiemelésére alkalmas eszköz­zel látják el. E gépeket első­sorban a szocialista országok­ba szállítják, de jó kapcsola­tokat alakítottak ki nyugati cégekkel is. Forradalom a fotótechnikában Ma még csaknem vala­mennyi fotóanyag az ezüst- haloidok fényérzékenységét hasznosítja. Ámde a jövő év­században már „hiánycikk” lesz az ezüst, éppen ezért, a fotókémikusok már ma szor­gosan keresik azokat az anya­gokat, amelyekkel az ezüst­halogén vegyületeket helyet­tesíthetnék. Amerikai kuta­tók már értek is el némi eredményt ezen a téren. Az általuk kifejlesztett film­anyag fényérzékeny rétege, amely valójában csak a gép­be való behelyezés után válik fényérzékennyé — addig akár csomagolatlanul is tartható — egy újfajta termoplasztikus (hőre lágyuló) anyagból áll, amelynek az a tulajdonsága, hogy melegítéskor megpuhul, lehűtve pedig megszilárdul. A fényképezőgépbe betett anyag egyik oldala pozitív, másik oldala negatív elektro­mos töltést kap. A felvételek készítésekor — a megvilágí­táskor — több-kevesebb fény jut a film egyes helyeire, s a fény mértékével arányosan változik a termoplasztikus ré­teg elektromos állapota, így tulajdonképpen láthatatlan elektromos kép keletkezik az anyagon, amit később nagyon rövid ideig tartó meleghatás­sal lehet „elővarázsolni” on­nan. Az így kapott fehér-fe­kete, domború kép hihetetle­nül részletdús, és ami nagyon fontos, teljesen szemcse nél­küli. Ez a fényképezési mód persze ma még olyan drága, hogy egyelőre nem válhat közhasználatúvá, de azért ígéretes eljárásnak számít. Beszélő számítógépek „Beszélő számitógépek” már vannak. Először emberi hangon mondott szavakat vagy szótagokat tápláltak be a számítógép memóriaegysé­gébe, és azok azután a prog­ram szerint szöveggé álltak össze. A szókészlet azonban nagyon korlátozott volt, a feldolgozás pedig lassan ment. Időközben azonban sikerült létrehozni az elektronikus beszédet. Ezeket a mestersé­gesen „gyártott” szavakat vagy szótagokat szintén be­táplálják a memóriaegység­be és onnan felidézhetők. A bochumi egyetemen (NSZK) olyan új módszert fejlesztet­tek ki, amelynek alkalmazá­sával az információk a ki­menet pillanatában elemez­hetők, és csak azután hozzák létre elektronikus úton a szavakat. Ezáltal a szókész­let korlátlanná válik. Elektronikus sakk Már a számítógépek első nemzedékének a korszaká­ban, az elektroncsövekből ál­fő gépmonstrumok arra csá­bították, a matematikusokat, hogy „megtanítsák” a gépet a sakkjátékra. Első pillantás­ra egyszerű feladatnak lát­szik a számítógépnek ez a fajta beprogramozása, való­jában azonban rendkívül bo­nyolult: a játék lehetséges folytatásának a száma ugyan elvileg minden újabb lépés­ben meghatározható, de ennyi variációt még egy számítógép sem tud végigcsinálni. Egyszerűsítést jelentett azonban, hogy a gépek prog­ramját a sakkozó ember gondolkodásmódjához közelí­tették. Egy általános sakk­játszmában minden állásból kb. 30 folytatás képzelhető el, tehát az első válaszlépésben 30x30, kereken 1 000 variáció várható, a második válaszlé­pésben pedig már egymillió változatot kellene a gépnek megvizsgálnia, ahhoz, hogy kiválassza a legjobb megol­dást. De a sakkmester sem veszi figyelembe a sakktábla minden kockáját, legfeljebb 10—16 kockára összpontosít, igaz, hogy ezen több lépés variációit előre kombinálja. összesen csak 3—4 figurát mozgat képzeletben, amikor végiggondolja a lépésvariá­ciókat. Az első számítógépes sakk­programot egy angol mate­matikus dolgozta ki a máso­dik világháború után, de ez a komputer még nagyon gyenge játékos volt. A Szov­jetunióban az 1950-es évek végén kezdték kidolgozni az elektronikus gépek sakkprog­ramját. 1967-ben pedig sor került az USA és a Szovjet­unió komputerének a verse­nyére, amelyet 3:1- nyert a szpvjet sakkprogram. Az el­ső komputeres sakkvilágbaj­nokságra 1974-ben Stockholm­ban került sor, a másodikra pedig Kanadában 1977-ben. Az elsőt a szovjet Kaissza- program nyerte, a másodikat az amerikai Chess 4,6. A ver­seny elemzése alapján a szak­emberek már nem biztosak abban, hogy a gép sohasem győzheti le a sakkozó embert, pedig korábban ez volt az egyöntetű vélemény. Az elektronika és a minia­türizálás előrehaladásával ma már játékként is készítenek sakkozó minikomputert, mint elektronikus sakkpartnert. Nyugatnémet áruházakban kapható ez a cigarettado­boz nagyságú sakk-kom­puter, amely másodper­cenként 2 millió adatot dolgoz fel. Csehszlovák pészméker Az elektronika egyik életet mentő vívmányát, a pészmé- kert akkor használják, ami­kor a szívritmus rendellenes­sé válik, a szív leállással fe­nyeget, vagy esetleg másod­percekre le is áll. A működé­sét szabályozó inger képzésé­ben illetve ebből az ingerből származó ingerület vezetésé­ben ugyanis zavar támad. A műszer tehát az inger képző­désének, illetve vezetésének hiánya vagy hibája miatt rosszul működő szív egészsé­ges ritmusának a beállítására és fenntartására szolgál. A pészméker meghatáro­zott nagyságú és gyakoriságú elektromos jelek, impulzusok leadására képes hosszú időn át ■ egyenletesen. Több éven át való működését a benne lévő, hosszú élettartamú miniatűr elemek vagy telepek biztosít­ják. Az impulzusokat a mű­szeren úgy állítják be, hogy percenkénti számuk 78—80 legyen, mint a szívverések rendes száma; az impulzuso­kat elektródok segítségével a szívizomhoz vezetik. A pészmereket műtéttel ,építik be” az ember szerve­zetébe. Legtöbbször a mell- izomzat alá helyezik el ma­gát a berendezést, de bevarr­hatják más testtájakon is a bőr alá. A műszerekből kive­zető. elektródokat a szívhez rögzitik, például az egyik vé­nán át a szívbe vezetve, vagy a szívizomhoz varrva. Ezzel az aránylag egyszerű beren­dezéssel már nagyon sok éle­tet sikerült megmenteni. A jelenlegi pészmereknek nagy hátránya, hogy a készü­léket a telepek kimerülése miatt mintegy kétévenként cserélni kell, és ez csak újabb műtéttel lehetséges. Ennek elkerülésére világszerte több irányban kísérleteznek. Szerkesztettek olyan pészmé- kert, amelyet nem kell a szer­vezetbe beépíteni, hanem nyakba akasztva lehet visel­ni, és csak az elektródokat kell a szívizomhoz vezetni. Olyan pészméker is van, amely voltaképpen egy mi­niatűr rádióvevő. A kliniká­ról adják le az impulzusokat, a szervezetbe épített rádióve­vő pedig közvetíti azokat a szívizomnak. Kísérleteznek a rádioaktív energiaforrással működő „atom”-pészmékerrel is. A szocialista országok kö­zül Csehszlovákiában, az Észak-morvaországi TESLA Művekben is gyártanak pász­mákért, amely eléri a világ- színvonalat. 10 évig működő­képes, de telepeit 2—3 éven­ként cserélni kell. Beültetik a TESLA gyár pészmékerét. Eddig 4500 beteget Mentett meg a készülék „Mindentudó mikroszkóp Az utóbbi években mind­jobban elterjedtek a nagy pontosságú, kontrasztos, ibo­lyántúli sugárzóval felszerelt és így különlegesen jól átte­kinthető színes képet mutató fénymikroszkópok. Felmerült az az igény is, hogy a mik­roszkópokkal ne csak megte­kinthetők legyenek az egye­nes preparátumok, tárgyak, hanem azok biológiai fejlődé­se, változása, alvadása vagy dermedése fotográfiai úton is követhető és rögzithető legyen Ez alapvetően elősegíti a vizsgált eljárás dokumentálá­sát és más kísérletekkel való objektív összehasonlítását. A természetes világítás a mikroszkópi felvételek készí­téséhez elégtelen. Az izzó­lámpás megvilágítás koncent­rált fénysugarai pedig sok­szor olyan hőt fejlesztenek, amely káros a preparátumra. Mindamellett mind a termé­szetes, mind az izzólámpás világítással viszonylag hosz- szú expozíciós időre volt szükség, és ez a képek elmoz­dulás okozta élettelenséget vonta maga után. E nehézsé­geken azáltal lettek úrrá, hogy olyan kis méretű villa­nófény berendezést konstru­áltak, amely a mikroszkópba beépithető, és fényét az op­tikai útba beillesztve sugá­rozza a vizsgált tárgyra. E „mikroblitz” készülékkel már megoldható a mikrovilágban élő és mozgó tárgyak, kris­tályok növekedésének, átala­kulásának tetszés szerinti mozgásszakaszokban való le­fényképezése. A beépített vil­lanófény megvilágítási ideje kb. 1 ezred másodperc, ami elegendő ahhoz, hogy 0,001 milliméter nagyságrendű részleteket megörökíthetővé tegyen. A villanások — tehát az egyes feltételek is — kb. 3 másodpercenként követhe­tik egymást. Ennél nagyobb felbontóképességet nem is Várnak el a fénymikroszkó­poktól, annál inkább a más elven működő elektronmik­roszkópoktól, Szerelik az automata köszörűgépet

Next

/
Oldalképek
Tartalom