Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-15 / 62. szám

i SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 15. Néhány körzetben tart még a harc n laoszi kormány jegyzéke Kínához A vietnami hírközlő szer­Megérkezett a teherűrhajó a Szaljuthoz Koszigin nyilatkozata az indiai televízióban Tiltakozások az egyiptomi—izraeli kiilönbéke ellen mólót adtak az összekapcso­lásról. Néhány érdekes tartalmú csomag is van a szerdán a Progressz fedélzetén a Szal- jutra érkezett teheráru kö­zött. így például az űrhajó­sok kaptak egy fekete-fehér televíziós készüléket — a földi adások vételére. Amikor erre lehetőség nyílik, a Föld­ről eljuttatják hozzájuk a központi televízió program­ját. de lehetőség nyílik külön adásokra is. Ha például va­lamelyik műszer ellenőrzésé­hez szükség van a pontos tervrajzra, és ez nincs meg az űrállomáson, tv-adásban juttathatják el a Szaljutra. mány általános bel- és kül­politikájából fakadóan — tö­rekszik az Indiával való együttműködésre. A hivatalos baráti látoga­táson Indiában tartózkodó Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke és Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök tegnap Delhiben 10—15 évre szóló gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együtt­működési szerződést írt alá. A két ország kormányfői megállapodást kötöttek az orvostudomány és az egész­ségügy területén megvalósu­ló együttműködésről is. Ezenkívül jegyzőkönyvet ír­tak alá arról, hogy a Szov­jetunió Suratgarh város ál­lami gazdasága részére aján­dékként mezőgazdasági gé­peket és gépkocsikat szállít. Aláírták továbbá a kulturá­lis, tudományos és az okta­tásügyi cserék plrogramját, valamint a kölcsönös kiegé­szítő áruszállításokról szóló egyezményt az 1979-es évre. Kommentárunk Kivonulás- pekingi módra L ehet-e egy semmivel nem magyarázható, durva és barbár ag­ressziót még tetézni? Ügy tű­nik: igen. Pontosabban: Kí­na képes rá. Kilenc napja Peking hiva­talosan bejelentette: vissza­vonja csapatait Vietnamból. Megkönnyebült a világ, mert egy következményeiben be­láthatatlan, a történelemben is párját ritkító —miután egy magát szocialistának mondó ország intézett agresszív tá­madást egy szocialista állam ellen — az ázsiai térség bé­kéjét veszélyeztető akció vé­gét remélte a bejelentéstől. Valójában a kínai csapatok rendkívül lassan távoznak Vietnamból. Nyugtalanító hí­rek érkeznek a vietnami— kínai határról újabb agresz- sziós csapatok összevonásáról. Hanoiból pedig hadijelenté­seket röpítenek világgá a te­lexek és a telefonok: a vál­tozatlanul vietnami területen tartózkodó tizenegy kínai hadosztály, valamint több páncélos és tüzérségi ezred — összesen 150—200 ezer kato­na — több ponton folytatja az előnyomulást. „Felperzselt föld” — ugye, ismerős a kifejezés? Ame­rikai tábornokok szájából gyakran elhangzott a vietna­mi felszabadító háború utol­só szakaszában, amikor Thieu rendszere a végső összeomlás előtt állt. Nos, Kína tanulé­kony: a pekingi vezetés nem­hiába tárta föl Vietnam el­leni agresszív terveit Wa­shington előtt, még a harc­modort is a Pentagontól köl­csönözte. Üj fejleménynek számít, hogy a pekingi la­pokban egyre több közvetett utalás található arra nézve, miszerint a kínai csapatok a Kína által határvonalnak te­kintett pontokig húzódnak vissza. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy ez a ha­tárvonal nem azonos a törté­nelmi vietnami—kínai ha­táréval. Ennek kapcsán nyíl­tan lelepleződnek Peking gátlástalan és arcátlan állí­tásai a .vietnami hegemoniz- mussal és agresszivitással” kapcsolatban. n szovjet álláspont rend­kívül határozott és hí­ven tükrözi a világ jó­zan közvéleményének köve­telését. A Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek találkozó­járól kiadott közlemény a többi között hangsúlyozza: „az egyetemes béke érdekei megkövetelik, hogy a kínai csapatokat teljesen vonják ki a VSZK területéről, a kí­nai vezetők mondjanak le ar­ról, hogy bármiféle merény­letet kövessenek el Vietnam és más államok területi in­tegritása és függetlensége el­len.” vek tegnap délutáni jelenté­sei szerint folytatódik a kí­nai csapatok lassú ütemű ki­vonulása Vietnam területé­ről. A beszámolók ugyanak­kor arról is tudósítanak, hogy bizonyos körzetekben még harcok folynak. Megbíz­ható értesülések szerint a kínai agressziós alakulatok Lang Son után egy másik általuk korábban támadott, s részben elözöniött tarto­mányi székhelyet, Cao Ban­gót is kiürítették. A Quan Dói Nhan Dán, a vietnami néphadsereg lap­ja, tegnapi vezércikkében az elmúlt egy hét fronthíreit elemezve, rámutat: „bár a pekingi vezetők már a hét elején arról beszéltek, hogy egy-két napon belül kivon­ják csapataikat, még most is hadosztálynyi kínai agresz- sziós erők vannak vietnami területen. Pekingben azt mondják, hogy egy talpalat­nyi vietnami földre sem tar­tanak igényt, de a kínai ka­tonák a korábbi határvonal megváltoztatására törekedve, áthelyezik a határposztokat.” Hanoiban bejelentették, hogy a VSZK kormányának határozata alapján megszű­nik az amerikai háborús bűn­tetteket vizsgáló bizottság és ezzel egyidőben új szerveze­tet hoznak létre a kínai ag­Khomeini ajatollah tegnan egy teheráni nagygyűlésen annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „egyes nyugati országok belviszályo- kat igyekeznek szítani Irán­ban”, s ezért éberségre szólí­totta fel a lakosságot. A síita vallási vezető azo­kat a nyugati olajtársaságo­kat vádolta, amelyeknek Irán ressziós erők bűntetteinek ki­vizsgálására. A bizottság fel­adata adatok, dokumentu­mok, bizonyítékok gyűjtése és összegezése a kínai nagy­hatalmi politikáról és követ­kezményeiről: a Vietnám el­leni kínai agresszióról. az agresszió során elkövetett háborús bűnökről. A bizott­ság feladatai közé tartozik az is. hogy az összegyűjtött anyagot a világ közvélemé­nye elé tárja. A laoszi kormány jegyzék­ben kérte fel a pekingi kor­mányt, hogy vonja vissza a kínai útépítő alakulatokat Laosz északi körzeteiből. Ez a kérés nagyon is jogos — idézi a Nhan Dan, a Vietna­mi KP központi lapja teg­nap a Laoszi Népi Forradal­mi Párt lapját, a Sieng Pa­sasont. A laoszi lap cikké­ben rámutat az ország elle­ni kínai manőverekre, maid megállapítja: „A Vietnam elleni agresszív háború meg­indítása óta a Laoszban tar­tózkodó kínai útépítők be­szüntették munkájukat, ehe­lyett — laoszi ellenőrzés nél­kül — harcállásokat, után­pótlási bázisokat építenek ki. Ezért a kínai útépítő alakula­tok kivonása nemcsak a munkások biztonságát szol­gálná. hanem a két ország hagyományos barátságának megóvását is.” a közelmúltban megtagadta az olajeladást, s ezek „ügy­nökeit” tette felelőssé az el­múlt napokban lezajlott isz­lámellenes tüntetésekért. Megfigyelők szerint Kho­meini a nagygyűlést azért hozta össze, hogy minél több hívet szOTezzen az iszlám köztársaság támogatására a március 30-i népszavazáson. Púja Frigyes fogadta a török küldöttséget A Török Köztársaság nagy nemzetgyűlésének hivatalos látogatáson hazánkban tar­tózkodó küldöttségét — ame­lyet dr. Cahit Karakas, a nemzetgyűlés elnöke vezet — tegnap hivatalában fogadta Púja Frigyes külügyminisz­ter. A találkozón részt vett Raffai Sarolta, az országgyű­lés elnöke és Tálát Beni er, a Török Köztársaság budapesti nagykövete. A szívélyes légkörű esz­mecserén érintették a kétol­dalú kapcsolatokat, s kül­ügyminiszterünk ismertette a magyar kormány álláspont­ját a fontosabb, aktuális nemzetközi kérdésekben. A küldöttség ezután a Ganz Villamossági Művekbe láto­gatott. Magyar—szovjet vasúti megállapodás A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa tagországai közlekedési kapcsolatainak fejlesztésére irányuló cél­program megvalósítása egye­bek között előirányozza a magyar—szovjet vasúti ha­tárátmenet fejlesztését is. Az erről szóló kétoldalú magyar —szovjet megállapodást teg­nap Moszkvában írta alá Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter és Ivan Pavlovszkij, a Szovjetunió közlekedési minisztere. * * * Moszkvában véget ért a KGST közlekedési állandó bizottságának 56. állandó ülé­se. Az ülés résztvevői, köztük Pullai Árpád közlekedési és postaügyi miniszter, megtár­gyalták azoknak a megálla­podásoknak előkészítését, amelyek a KGST hosszútávú közlekedési együttműködési célprogramja megvalósítására irányulnak. Több ilyen meg­állapodást már a legközeleb­bi jövőben aláírnak. A 10—15 évre szóló együtt­működési program tervét már kidolgozták. A tervezet előirányozza a kapacitások korszerűsítését és bővítését, a közlekedési csomópontok fejlesztését, a termelés sza­kosítását és a termelési együttműködés fejlesztését. A program megvalósításával létrejön a szocialista közös­ség országainak hatékony közlekedési rendszere. A tanácskozás résztvevői elhatározták, megvitatják hogyan nyújtsanak segítséget Vietnamnak a szállítás hely­reállításában és fejlesztésé­ben. Tegnap délelőtt, moszkvai idő szerint röviddel fél 11 előtt megérkezett rendelteté­si helyére a Progressz—5 te­herszállító űrhajó: kikötött a Szaljut—6 űrállomás hátsó . kikötőhelyénél. A Progress? valamivel több, mint 48 óra — alatt jutott el céljához, ugyanúgy, ahogyan az előző teherűrhajók. Az ötödik teherűrhajó utánpótlást juttatottt el a jelenlegi űrexpedíció tagjai­hoz: Vlagyimir Ljahovhoz és Valerij Rjuminhoz. A földi központ állandó kapcsolatot tartott az űrhajó­sokkal, akik részletes beszá­Az indiai televízió tegnap sugározta azt a nyilatkoza­tot, amelyben'Alekszej Ko­szigin szovjet kormányfő ösz- szegezte az országban tett látogatásának és az indiai vezetőkkel folytatott megbe­széléseinek eredményeit. Koszigin a többi között kijelentette: mindkét részről arra törekedtünk, hogy a kér­déseket konkrétan, építő szellemben vitassuk meg. hogy megállapodásaink gya­korlati jelentőségűek legye­nek. A nemzetközi helyzet érté­kelésében — folytatta a szov­jet miniszterelnök — a meg­beszéléseken jól kidomboro­dott a Szovjetunió és India külpolitikájának közelisége. Ez pedig abban nyilvánul meg. hogy mind a két ország még jobban összefog a bé­ke szilárdítása, a háborús veszély kiküszöbölése, a fegyverkezési hajsza beszün­tetése érdekében. A Szovjet­unió — az SZKP és a kor­Az egyiptomi-izraeli kü- lönbékekötés valószínűségé­nek növekedésével egyidejű­leg — miként az várható volt — az arab világban mind élesebb tiltakozások látnak napvilágot az Ameri­ka által szorgalmazott — és úgy tűnik, tető alá hozott — ügylet ellen. „A legjobb módja a külön- megoldásokkal szembeni fel­lépésnek — amelyek figyel­men kívül hagyják a palesz­tin nép elidegeníthetetlen jo­gait — az, ha végrehajtják a bagdadi arab csúcstalálkozón hozott határozatokat” — je­lentette ki tegnapi nyilatko­zatában Szabah Al-Ahmad Al-Dzsabir kuvaiti külügy­miniszter. Tüntető felvonulásokkal, sztrájkkal, barrikádok eme­lésével, gumiabroncsok ége­tésével tiltakoztak Ciszjordá- niában Egyiptom és Izrael küszöbön álló békekötése el­len a megszállt arab terüle­tek lakói, az aláírásra szinte kész békeszerződés első szá­mú áldozatai, a palesztinok. * * * Ezer Weizman izraeli had­ügyminiszter ma Washington­ba utazik, hogy hivatalos és végleges formába öntsék az Izraelnek megígért amerikai katonai és gazdasági „se­gélycsomag” tervét — jelen­tette tegnap az izraeli rádió. Khomeini éberségre szólította fel a lakosságot Le Centerrel, a sahhal, Izraellel és Szadattal - olvasható az iráni fiatalember kezében levő feliraton. A teherániak nagy­szabású tüntetésen ítélték el az amerikai elnök közel-keleti politikáját UTAZÁS A GYÉMÁNT KÖRÜL Egy lóért, tíz ökörért... A De Beers gyé­mántcég a dél-afri­kai apartheid-re­zsim legnagyobb valutaszerzője és egyben a fekete, olcsó mun­kaerő legnagyobb kizsákmá- nyolója. Miközben a cég tíz esztendő alatt megtízszerezte profifját. a bányában, kegyet­len körülmények között dol­gozó afrikai munkások fize­tése gyakorlatilag stagnált. Fentebb említettük, hogy Kimberley már egy évszá­zados múltra tekinthet visz- sza. 1869-ben Dél-Afrika Orange nevű akkori búr „szabadállamában” egy sze­gény farmer nyolcvanhárom karátos nyersgyémántot ta­lált. A krónikások feljegyez­ték. hogy a szerencsés meg­találó kincsét egy lóért, tíz ökörért és ötszáz darab bir­káért adta tovább egy Van Niekerk nevű kereskedőnek, akinek a családja azóta is ennek a gyémántnak a hasz­nából él — fejedelmien ... Ezzel a kővel .kezdődött Kimberley környékének az a korszaka, ami legfeljebb az észak-amerikai Klondike ne­véhez fűződő aranyláz ..hő­fokához” hasonlítható. A mai Kimberley körül (a helység egy akkori brit gyarmatügyi minisztertől nyerte a nevét) először csak néhány durva sátor tűnt fel, ezt viskók, majd rendesebb házak követ­ték. Néhány hónap múlva egy egykorú lap riportere szerint „már megkülönböz­tethetők voltak egy kialakuló település utcái, természete­sen minden sarkon legalább egy kocsmával és nyilvános házzal .. Az újonnan érkezők nem egyszerűen jöttek. hanem áradtak a világ minden tá­járól és úgy ellepték Kim- berleyt. és a környékét, mint a hangyák. A hasonlat annál jogosabb, mert korabeli fel­jegyzések szerint „gyakran beomlottak az utcák, a raj­tuk levő épületekkel együtt, annyi alagutat ástak a gyé­mántláz megszállottjai”. Már az első hónapokban két holland származású — búr — fivér, a De Beers testvérek birtokában volt a legnagyobb koncesszió, bá­nyászati engedély. Hamaro­san feltűnt azonban egy an­gol üzletember-kalandor, a brit kolonializmus egyik le­gendás alakja. Rhodesia név­adója, bizonyos Cecil (ké­sőbb a királynő „érdemeiért” lovaggá ütötte, tehát Sir Ce­cil) Rhodes. Ez az akkoriban mindössze harmincesztendös férfiú a saját gátlástalanságával, két­ségtelen képességeivel, no meg a brit expedíciós csapa­tok segítségével gyorsan gaz­dasági-politikai birodalmat éoített ki Afrikának ezen a részén is. Pénzzel, erőszak­kal. fenyegetéssel „rendet csinált Kimberley káoszában, ami ezúttal is annyit jelen­tett. hogy a nagy hal felfalta a kisebb halakat. Rhodes a két búr fivértől is felvásárolta a koncessziót, de meghagyta az eredeti De Beers nevet, amely azóta is fogalom a gyémántszakmá­ban. Kimberley lett az az erőd. amelyből Rhodes ki­terjesztette hatalmát a tér­ség tágabb vidékeire. 1905- ben Transvaal államban, a mai főváros, Pretoria mel­lett az egyik bányából elő­került a történelem mind­máig leghatalmasabb ékkö­ve. a 3106 karát súlyú (!) férfiököl nagyságú Cullinan- gyémánt. Csiszolás után az óriásból kilenc önmagában is nagy brilliáns, kilencvenhat ki­sebb ékkő 'és tíz karátnyi csiszolásra még mindig al­kalmas töredék lett. A kilenc kő közül a legna­gyobbat. az ötszázharminc (!) karátos Afrika Csillagát és a második legértékesebbet, a háromszáztizenhét karátos Cullinan—II-nek elkeresztelt brilliánst a Brit Korona „vet­te magához”. A mai De Beers alig ha­sonlít jobban a Rhodes-kora- belihez, mint az egykori Üj- Amszterdam a mai New Yorkhoz. A cég bányabiro­dalma Transvaaltól Namí­biáig húzódik. A bányászok — döntő többségükben szí- nesbőrűek — nemcsak mun­kaerejüket adják oda na­gyon olcsón a cégnek, ha­nem fizetésük szinte egészét is: az alkalmazottak a cég üzleteiben vásárolnak, a cég házaiban fizetnek lakbért, a cég mozijaiban és kocsmái­ban szórakoznak. A testet és lelket ölő ro­bot után a barakkok előtt beszélgető férfiak között le­gendák élnek egy-egy meg­gazdagodott bányászról. Ezek valóban csak legendák. De Beers többezer (!) fehéret és félvért alkalmaz, akik a mez­telenre vetkőzött bányászo­kat érkezéskor és távozás­kor ellenőrzik, akik ipari kamerarendszer segítségével figyelik a bányászok minden mozdulatát. Harmat Endre (KÖVETKEZIK: Kutyák és helikopterek) Brilliánsok, egy előkelő ékszerüzlet kirakatában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom