Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-15 / 62. szám
1979. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Emlékülés Egy éve üzemel a Tiszaszőlősi Petőfi Tsz homokbányája. A jó minőségű barna és sárga homokból naponta több mint 100 köbmétert termelnek ki. Mennyit ér a norma? Közhely: életünket át-át- szövik a társadalmilag kialakult értékrendek, amelyek változnak, módosulnak. Vannak azonban olyan normák, amelyek csak egy-egy kisebb embercsoport életét, munkáját szabják meg. Üzemekben, gyárakban használják. Ezek is időről időre változnak — muszáj változniuk, és módosulásukat emberek alakítják. Olyanok, akik ezért kapják fizetésüket. Automata után A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyárában úgynevezett normacsoport ügyködik azon, hogy a bérükért dolgozzanak, ha úgy tetszik, megdolgozzanak a munkások. Ez persze nem a legnépszerűbb feladat. Beszélgetőpartnereimmel megegyezünk abban, hogy jutalmat mosolyogva vagy durcásan átadni jóval kellemesebb (dolog. mint árra késztetni valakit — még keményebben hajtson. (Herbák Tamás normatechnológus: A normát csak egy mondhatni egész évre szóló előkészítő munkálat után emeljük. Ilyenkor szám- bavesszük, milyen gépek, berendezések érkeztek, milyen szervezési intézkedések születtek, amelyekkel termelékenyebb a munka. Azt hiszem, igazságtalanság _ lenne, ha egy automata beállítása után ugyanazokat a teljesítményeket kérnénk számon, amelyeket akkor követeltünk meg, amikor még nem volt meg a gép. Tavaly érkezett például egy targonca — valamelyest jobbak lettek a belső szállítási feltételek—. jött egy menetvágó félautomata!, kaptunk kéziszerszámokat, kisgépeket, s még sorolhatnám, miegyebeket. Tehát nem véletlenül emelték január 1-től a gyárban a normákat.) Megtudom, hogy ezek a szakemberek, amikor az új követelményrendszert kidolgozzák, háromféle — számított, becsült és úgynevezett hasonlított — normákkal dolgoznak. Vagyis vannak olyan műveletek, amelyeknek idejét aprólékosan, pontosan meg tudják határozni, nehezebb már felbecsülni hány percet igényel például egy vasszerkezeti elem gyártása, szerelése, s nem kis gondot okoz az összehasonlítás sem. (Jónás György normacsoportvezető: — Vállalni kell az esetleges szemrehányásokat. Az a normás, akire mindenki mosolyog, nem jól csinálja dolgát. Az új követelmények bevezetése után előfordul, módosítani kell őket. Amikor a normás odaáll stopperrel a gép mellé például, gyakran lassabban dolgozik a munkás, dehát a „mieink” is értenek a dolgokhoz. Már tudjuk egy-egy rendezés után, ki reklamál majd. Tudjuk, de azért megvizsgáljuk a panaszát...) A csoportvezető beszél az úgynevezett munkatanulmányokról. Az előkészítéshez több vizsgálatot dolgoznak ki a csoport tagjai. Ügy fogalmaznak, a „neuralgikus pontokat” vizsgálják. Milyeneket? Például: egy felmérés során azt elemezték, mi az oka annak, hogy a selejtja- vításokra 1978-ban több időt fordítottak, mint 1977-ben? Megállapították, hogy a daruk részleges szerelésénél az összes veszteségidő eléri a munkaidő 30 százalékát. Ej^r nek oka a szervezési problémáknál keresendő. Előfordul, nincs kellő időben szerelendő alkatrész — ezt hívják gyáron belüli munkanélküliségnek. Időnként nem megfelelő a munka minősége, de olyan is akad, hogy a beszállított alkatrész vagy anyag jósága hagv maga után kívánnivalót. Vita nem írott Egy másik vizsgálati téma: a szakszervezet jóváhagyásával nyolc óra után délelőtt tíz percig reggelizhetnek a munkások. Átlagosan 18 perccel később kezdenek dolgozni a megengedettnél. Utánaszámolhatunk, száz ember 1800 perc, kétszáz 3600, egy nap, tíz nap ... szóval tetemes mennyiség egy esztendő alatt. Jónás György nem titkolja személyes véleményét: szerinte csak szervezési intézkedésekkel mintegy 30 százalékos termelékenységnövekedést lehetne elérni. Persze, ezekkel a döntésekkel lépést tartanának a normák is. Vajon a talajtól elrugaszkodott-e álláspontja? (Varga Sándor esztergályos szakmunkás: Több mint másfél évtizede dolgozom, de így még nem szorítottak a normámon. 25 százalékkal lett szigorúbb. S mellé, nem kaptunk túlságosan nagy béremelést ...) A kérdésre, hogy az új normák bevezetése után mennyit teljesített februárban, megtudom, jóval többet, mint száz százalékot. Azt is elmondja, hogy mint mindenkinél, nála is akad „saját készülék”, amivel megkönnyíti, meggyorsítja a munkáját. (Amit persze a normások jelenlétében „általában” nem {használnak.) Azután ott a rutin, s nem utolsósorban a szaktudás. Január elsejével a szakszervezet beleegyezésével rendezték a normákat a gyárban. Mintegy 6—8 százalékkal lettek szigorúbbak a teljesítménykövetelmények. (Egyik munkahelyen ez több, másiknál kevesebb.) Először a műhelybizottságok tárgyaltak róla, azután pedig a szak- szervezeti bérbizottsághoz került az ügy, így fogadta el az szb. (Tarjányi Béláné elő- kalkulátor, az szb bérfelelőse: Túlságosan nagy viták nem voltak, mintegy 90—95 százalékban azokat a szigorításokat fogadtuk el, amelyeket a normacsoport javasolt ...) Megtudom a bérférlelőstül. hogy néhány helyen, nem sokat érnek a normák. Mert hiába van például csodálatos lapka a késen az esztergályosoknál, ha a gép „lomha”, vagyis nem produkál olyan fordulatszámot, ami ezt a gyorsvágót megilleti. Egy fiatalember lép a szobába beszélgetésünkkor, viccelve mondja: kérdezték tőle, mit csinált ma. „Semmit. És maga?” A semmi mögött munka van: gépet szerelt. Az új — néhány éves műhely- csarnokban többnyire régi masinák sorakoznak. Ennyit a technika vidékre telepítéséről. Visszatérve a normákhoz: Antal László, a vasszerkezeti üzem vezetője elmondja, úgv nem lehet teljesítményt szá- monkérni, hogy van időszak, amikor nem tud munkát adni az embereknek. (Mondja: Itt ez az asztal. Amikor készítik, dolgozhat rajta két ember, és tötyöghet vele hat is ... így van ez ...) Személyes vélemény Az MHD tiszafüredi gyárában hagyomány már, hogy évenként január elsejével emelik a normákat. A szisz- tematikus rendszeres követelménymódosítást csak helyeselni lehet. Azonban csupán a teljesítményeket szigorítani nem elég. Igaz. az idén 6 százalékos normamódosítással együtt 6 százalékos bérfejlesztést is végrehajtottak. Tehát a vállalat adott — ami a fizetésemelést illeti —, most a dolgozókon a sor. Ha a megelőlegezett bizalom — mert a fizetésemelés az — nem talál viszonzásra, az nem biztos, hogy a munkások hibája. Érdemes megszívlelni egy elhangzott „személyes” véleményt: Csupán jobb szervezéssel 30 százalékos termelékenységet lehetne elérni. Talán így megkapják a normák is azt az értéket. ami őket megilleti. Hajnal József Einstein születésének 100. évfordulóján Albert Einsten születésének 100. évfordulója alkalmából tegnap a Magyar Tudományos Akadémia Matematika és Fizika Tudományok Osztálya és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat emlékülést tartott a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében. Szentágothai Jánosnak, az MTA elnökének megnyitója után Nagy Károly akadémikus, az MTA Fizikai Bizottságának elnöke méltatta a nagy tudós életművét, felfedezéseit, amelyekkel megváltoztatta szemléletünket a térről, az időről, s világegyetemről, s hangsúlyozta: nemcsak tudományos munkásságáért, hanem emberségéért, a béke melletti kiállásáért is méltán becsülik az egész világon. Az MSZBT idei terveiből A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából a napokban 25 tagú szovjet küldöttséget lát vendégül az MSZBT: a delegációban ott lesznek a 19-es orosz internacionalista zászlóalj harcosainak leányai, fiai s egy magyar internacionalista, aki Szovjet-Oroszországban harcolt a polgárháború idején — mondotta Regős Gábor, az MSZBT titkára, a társaság idei terveiről, s a Barátság fiázában tegnap tartott sajtótájékoztatón. A Baráti Társaság munkájáról szólva kiemelte: országszerte előadássorozatok, kiállítások, filmvetítések, vetélkedők szervezésével járulnak hozzá a Szovjetunió köztársaságainak jobb megismertetéséhez. Okleveles sertésgondozók A Törökszentmiklósi Állami Gazdaság bartai szakosított sertéstelepén — a Jászapáti Szakmunkásképző Intézet felügyeletével — a gazdaság dolgozói részére tavaly szeptemberben sertésgondozói betanító tanfolyamot indítottak. A tegnapi vizsgán tizennyolc dolgozó adott számot a tanultakról, mindnyájan sikerrel. Az okleveles sertésgondozókat az állami gazdaság vezetői 500 forint jutalomban részesítették. v^i vrvo^^ui orv március 15. az emlékezetes tavaszi napon, amikor negyedik osztályos kisdiákokként, rendezett sorokban vonultunk föl a Várhegyre, tanítónőnk több ízben kénytelen volt dörgedelmes figyelmeztetésekét intézni a renítenskedőkhöz. A sétányig még úgy-ahogy viselkedett a rakoncátlan csapat, de amikor megpillantottuk a Haditörténeti Múzeum előtt sorakozó 48-as ágyúkat, hamar megbomlott a rend. A behemót vascsövek kegyes gondolatok helyett- inkább lovaglásra csábítottak; még engem is, a kivá1 lasztottat, akit nem kisebb feladatra jelöltek ki, mint hogy a múzeum egyik termében rendezendő ünnepélyen elszavaljam Petőfi Sándor versét; A vén zászlótartót. Bent a nagy sárga épület tiszteletet parancsoló csöndjében azonban mi is megszeppentünk egy kicsit, és amíg végigballagtunk az egykori lőfegyverek és kardok, tépett zászlók, levelek, képek és a magyar szabadságharc más relikvái között, földerengett egy és más, amit apáinktól, nagyapáinktól hallottunk. Voltak közöttük alaposabban tájékozott fiatalurak is, akik a Tolnai Világtörténelme és Gracza György jóvoltából, még ki is tudták egészíteni a látnivalókat; ezek ott hirtelenjében nem várt tekintélyre tettek szert. Ezen a tavaszon, a mi ta- szunkon, amikor 1848 tavaszát jöttünk ünnepelni, nem jutott — hogyan is juthatott volna — eszünkbe a többi emlékezetes tavasz. Hogyan is fedezhettük volna föl a mély történelmi összefüggéseket országunk nevezetes dátumai között; honnan tudhattuk volna, hogy nemzeti önismeretünket milyen irányba terelték a nagyanyáink polcain található történelem- könyvek; Gracza György és mások, akik évtizedeken keresztül kormányozták a magyar nép fantáziáját. Persze mi még csak tízévesek voltunk és ez mindenképpen mentő körülménynek számít. Bár csak néhány év telt el a háború óta és óvóhelyeken töltöttük csecsemőkorunkat, mire értelmünk nyiladozni kezdett, szabadok voltunk, s mi sem volt ennél természetesebb. Mit tudhattuk forradalomról és harcról, vérről és könnyekről, hűségről és árulásról? A szabadságharc szép mese volt csak; egy a sok közül. Pedig történelmünk március 15-éval fémjelzett nagy eseményének értékelésére már többször is sor került: a forradalmi munkásosztály ezt a szabadságharcot mindig különös fogékonysággal és érzékenységgel elemezte. Március jelentőségét nem szenvtelenül, a szövegelemző filosz tárgyilagosságával méltatták azok, akik maguk is — más történelmi körülmények között — hasonló célokért küdöttek. Csak az értheti meg a szabadságért harcolót, aki maga is a szabadságért harcolt, vagy megőrzésén fáradozott. Az objektív történelemszemlélet lis megköveteli, hogy nemzetünk történelmének meghatározó eseményeit ne egymástól függetlenül, elszigetelt jelenségként értelmezzük, még akkor se, ha indítékuk, lefolyásuk és eredményük merőben más volt. Mint 1919-ben, a felszabadulás után is előtérbe került az 1848—49-es szabadságharc vizsgálata; akik felismerték a kérdés jelentőségét azt akarták tudatosítani, hogy életünk, politikánk nem független a történelmi fejlődés folyamatától, ezért is kell a marxizmus—leninizmus általánosan érvényes nemzetközi tanításán nevelt gondolkodásunkat a mi történelmünk, a mi népünk különleges problémái felé fordítani. A három tavaszt ebből a meggondolásból ünnepeljük együtt is: történelemszemléletünk, önismeretünk csak így lehet teljes. Az egykori tízévesek felnőttek, s már tudják, hogy a mese andalít de nem sokra megy vele az ember. Tudják: a ma ifjúsága a márciusi fiatalok és követőik örököse; történelmünk benne él jelenünkben, hétköznapjainkban és ünnepeinkben; munkánkban és jellemünkben. tízévesek, a mi gyermekeink is szomjazzák, szeretik a mesét, — hiszen gyerekek. Hogy milyen felnőttekké válnak, az mirajtunk múlik: igaz vagy hamis meséket káp- nak-e útravalóul. Tudatosítjuk-e bennük mindazt, amire mi magunk sem egykönnyen ébredtünk rá; megértetjük-e velük a hazaszeretet, a szocializmus eszméje és az internacionalizmus egymástól el nem választható fogalmait; elérjük-e, hogy úgy érezzék: az örökség az övék is. Az az örökség amellyel mindig úgy kell sáfárkodnunk, hogy méltóak lehessünk azokhoz akik ránkhagyták. G. A. Azon A mai Barcson, az UNITECH Ipari Szövetkezetben olyan gépjármüszervizek készülnek, amelyek konténerekből néhány nap alatt felépíthetők és üzembe helyezhetők. A konténerszervizek elsősorban a fejlődő országokban az IKARUS-autóbuszok szervizét és vevőszolgálatát látják el. Rövidesen útnak indítják a madagaszkári megrendelésre készített „dobozmühelyt"
