Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-14 / 61. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 14. Kína erkölcsi-politikai vereséget szenvedett Szovjet értékelés az agresszióról Brezsnyev és Gierek tárgyalásai Kommentárunk flz iráni döntés V ilágszerte érthetően nagy visszhangot váltott ki az iráni külügyminisztériumnak a teheráni rádió által ismertetett hivatalos közleménye: az új iráni rendszer felmondja tagságát a OENTO nevű szervezetben. Az önmagában is érdekes és fontos fejlemény jelentőségét alaposan felfokozza az a bejelentés, hogy az Iránnal szomszédos Pakisztán követi a példát és maga is otthagyja a CENTO-t. Nem kell a térség szakértőjének lenni ahhoz, hogy a kettős hír után megállapítsuk: a nyugati világ egyik szovjetellenes, agresszív indíttatású szervezetét súlyos, valószínűleg halálos, csapás érte. A CEINTO a központi szerződés szervezete angolnyelvű rövidítése. Szellemi atyjának az áldatlan emlékű amerikai külügyminisztert, John Foster Dullest, a hidegháború kétségtelenül elsőszámú apostolát tekinthetjük. Dulles koncepciója nyíltan az volt, hogy a Szovjetuniót és a szocialista országokat nem elég a NATO-val „sakkban tartani”, magyarul: fenyegetni, hanem regionális szerződések és bázisrendszerek egész sorával kell „bekeríteni”. Ennek a tervnek a része volt 1955-ben az úgynevezett Bagdadi Paktum, amelynek tagja Nagy-Britannia, Törökország, Pakisztán, Irán és Irak volt, de „nemhivatalo- san” — és ez mindmáig így van — az Egyesült Államok is részt vett minden bizottságban. A történelem azonban Dul- lesnek sem tette meg azt a szívességet, hogy mozdulatlan maradt. A nemzetközi viszonyok gyors változása nyomán a névadó Bagdad — vagyis Irak — 1958-ban kilépett, a székhelyet áttették Törökországba és a név is megváltozott. A szervezet „lelke” a sah állig felfegyverzett rendszere, Irán volt. A sah bukásakor már nem volt nehéz megjósolni, hogy ez nem marad hatástalan a katonapolitikai realitásokra, következésképpen a CENTO-ra sem. Ez most bekövetkezett és Pakisztánnal súlyosbítva újabb bizonyságot szolgáltatott arról, hogy a világ képe a stratégiailag oly fontos, olajban gazdag közép-keleten is kérlelhetetlenül változik. H. E. A szovjet fővárosban folyamatosan figyelemmel kísérik és értékelik a délkeletázsiai helyzet alakulását, Kínának a szocialista Vietnam ellen indított agressziója fejleményeit. Szovjet források véleményére támaszkodva az MTI moszkvai tudósítója a pillanatnyi helyzetről kialakított szovjet értékelést a következőkben látja: A kínai agresszió a vietnami nép hősies ellenállása következtében katonai és egyúttal — a világ minden táján megnyilvánuló tiltakozás következtében — erkölcsi-politikai vereséget szenvedett. Ebben döntő része volt a szocialista országok határozott fellépésének, mindenekelőtt a Szovjetunió megismételt állásfoglalásának. A vereség következtében Kína eredeti tervei feladására és a „csapatok kivonásának” meghirdetésére kényszerült. Ez a lépés azonban mindeddig nem következett be és a kínai bejeAlekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök kedden délután befejezte tárgyalásait Delhiben. A meleg, baráti légkörű megbeszélések során a felek áttekintették a szovjet—indiai együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit. A nemzetközi problémák megvitatásakor hangsúlyozták azt a szándékukat, hogy további erőfeszítéseket tesznek az enyhülés megszilárdítása érdekében az egész világon. Itentés mindenekelőtt a világközvélemény tiltakozásának lecsendesítését, az éberség elaltatását célozta. Kína a bejelentések ellenére továbbra is folytatja a katonai akciót. Pekingben a lönbözo határidőket adtak meg nyugati, diplomatáknak tett bizalmas közlésekben, ezeket azonban minduntalan módosítják. Ugyancsak a veszélyt jelzi, hogy Kína, nyugati források szerint újabb nagy erőket összpontosít a vietnami határ közelében — egyes jelentések szerint az itt levő katonák száma már eléri a fél milliót. Egyelőre nem lehet felmérni, kihat-e a kudarc Kína belpolitikai helyzetére. Az azonban mindenképpen valószínűnek látszik, hogy növeli az amúgyis éles ellentéteket a kínai vezetésen belül és elsősorban az agressziót jóelőre meghirdető Teng Hsziao-ping számára jelent vereséget. A felek véleményt cseréltek a világ különböző részeiben, elsősorban Délkelet- Ázsiában levő veszélyes feszültséggócok felszámolásának kérdéseiről. Nagy figyelmet szenteltek a VSZK ellen indított kínai agresszió nyomán kialakult helyzetnek. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a térség békéjének és biztonságának helyreállítása megköveteli a kínai csapatok haladéktalan és feltétel nélküli visszavonását. Kína összes agressziós cselekményének beszüntetését. Olasz és francia szakszervezeti vezetők Budapesten ♦ A SZOT meghívására kedden hazánkba érkezett Aldo Bonaccini, az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) és Joannes Galland, a Francia Általános Munkásszövetség (CGT) titkára. Az olasz és a francia szakszervezeti vezetők megbeszéléseket folytatnak a magyar szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. Carter hazautazott Carter amerikai elnök hatnapos közel-keleti látogatásának befejeztével kedden Kairóból visszautazott az Egyesült Államokba. Az amerikai elnök Jeruzsálemből jövet Kairóba megszakította útját, hogy személyesen tájékoztassa Szadat egyiptomi elnököt jeruzsále- mi tárgyalásainak eredményeiről. Carter elnök elindulása előtt Kairóban adott sajtó- nyilatkozatában közölte: Begin izraeli miniszterelnök és Szadat egyiptomi elnök elfogadta „az egyiptomi—izraeli békeszerződés útjában álló akadályok leküzdésére előterjesztett amerikai javaslatokat”. Hozzátette azonban, hogy még szükség van az izraeli kabinet és a parlament jóváhagyására. Beszámolt arról, hogy az izraeli kormányfő a kedden délelőtt Jeruzsálemben megtartott tanácskozáson ígéretet tett: az amerikai javaslatokat a lehető leghamarabb kormánya elé terjeszti. Szadat a repülőtéri tanácskozáson fogadta el az amerikai javaslatokat. MOSZKVA Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a 75. születésnapja és kitüntetése alkalmából hozzá intézett jókívánságokért. TEHERÁN Nagyszabású amerika-elle- nes megmozdulás színhelye volt kedden az iráni főváros. A teheráni egyetemen a délutáni órákban többtízezer diák gyűlt össze, hogy tiltakozzék Carter elnök közel- keleti, illetve közvetlenül a Perzsa-öböllel kapcsolatos politikája ellen. Az iszlám diákok szervezete által öszTegnap Moszkvában sor került Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Edward Gierek, a LEMP KB első titkára találkozójára. Edward Gierek az SZKP KB meghívására hétfőn érkezett a szovjet fővárosba, baráti látogatásra. A tárgyalásról kiadott közlemény szerint a két pártvezető kölcsönösen tájékoztatást adott az SZKP és a LEMP tevékenységéről, a két párt előtt álló feladatok megoldásáról. Brezsnyev és Gierek elégedetten szólt arról, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatai széleskörűen fejlődnek. A két pártvezető nagy figyelmet szentelt a nemzetközi kérdéseknek. Mindketten megerősítették: a Szovjetuniónak és Lengyelországnak szilárd elhatározása, hogy minden segítséget megad a vietnami nép igazságos ügyének. Az egyetemes béke érdekei megkövetelik, hogy a TELEXEN-érkezett szehívott tüntetéshez a baloldali diáktömörülések is csatlakoztak. MOSZKVA A Progressz—5. érkezéséig sem tétlenkednek a Szaljut— 6. űrállomás személyzetének tagjai. Vlagyimir Ljahoz és Valerij Rjumin számára kedden elsősorban- a szokásos orvosi ellenőrzés és néhány más kísérlet jelenti a fő feladatot, de egyúttal felkészülnek a teherszállító űrhajó fogadására is. A Progressz ugyanis ebben az ő rendelésük alapján visz az űrállomásra utánpótlást, így pótalkatrészeket is. PÁRIZS Kedden a koradélutáni órákban befejeződött a kökínai csapatokat teljesen vonják ki a VSZK területéről, a kínai vezetők mondjanak le arról, hogy bármiféle merényletet kövessenek el Vietnam és más államok területi integritása és függetlensége ellen. Brezsnyev és Gierek üdvözölte a kambodzsai forradalmi erők győzelmét, amelyet a Nemzeti Felszabadítás! Front vezetésével értek el. A két pártvezető aláhúzta, hogy az elmúlt időszak fejleményei újult erővel bizonyították: következetesen és állhatatosan kell harcolni a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, kiterjesztéséért az egész világra. Leonyid Brezsnyev és Edward Gierék találkozóját szívélyes légkör jellemezte, az egyetértés teljes volt valamennyi megvitatott kérdésben. Edward Gierek tiszteletére kedden este vacsorát adtak a Kremlben. A vacsorán Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek mondott pohárköszöntőt. zöspiaci állam-, illetve kormányfők párizsi csúcsértekezlete. Bár a tanácskozásról kiadott közlemény azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy a mérleg pozitív, a résztvevők négyszemközti beszélgetések során maguk is elismerték, hogy „gyenge” csúcsértekezlet volt. Ennek oka az, hogy számos tagállam kormánya — különböző okokból — nem volt abban a helyzetben, hogy konkrét, esetleg politikai kockázattal járó döntéseket vállaljon. RÖMA „A kereszténydemokraták kijelentették, hogy nem akarják vagy nem tudják elfogadni javaslatainkat. Ilyen körülmények között alakítsanak ők kormányt, amilyent tudnak. Mi ellenzékbe vonulunk” — jelentette ki az Olasz Kommunista Párt vezetőségi ülése után Geraldo Chiaro- monte szenátor, a KB titkára. Vietnamban Lang Son tartományban még mindig folytatják támadó akcióikat a kinai csapatiok. A képen: egy kínai foglyot kisérnek (Telefotó - KS) kivonás megvalósítására küVéget értek az indiai—szovjet megbeszélések Moszkvában magasszintű szovjet-lengyel tárgyalások folynak, a képen: balra Leonyid Brezsnyev, jobbra Edward Gierek (Telefotó - KS) UTAZÁS A GYÉMÁNT KÖRÜL m m Oregúr birodalma m A világ legnagyobb gyémántcége a délafrikai De Beers Consolidated Mines Ltd. Ez a színesbő- rűek filléres munkáján alapuló több mint százéves bányatársaság 1977-ben hét- száztizenhat millió dollár tiszta profitot vágott zsebre. A társaság londoni kereskedelmi központja, angol nyelvű rövidítésével a CSŐ (Central Selling Organization, Központi Értékesítési Hálózat) uralja a világkereskedelem nyolcvan százalékát, igaz, még a csiszolás előtti szakaszban, tehát „csak” a kibányászott nyersgyémántok frontján. A CSŐ 1977-ben kétezer- hétszáz millió dollár értékű követ adott el és ez any- nyit jelent, hogy 1976 óta a cég kereskedelmi forgalma harminchárom százalékkal (!) emelkedett. Ami a lényeget, a tiszta profitot illeti, a De Beers haszna egy esztendő alatt, 1977-től 1978-ig harmincegy százalékkal nőtt. Mondanunk sem kell, hogy ezek a fantasztikus számok a tőkés világban más területeken enyhén szólva ismeretlenek, különösen egy olyan időszakban, amelyre éppen a krízisjelek jellemzőek. A De Beers egyébként a piac említett felhígulását a saját érdekei elleni támadásnak minősítette és megtette az ellenintézkedéseket. A kívülről betörő profitéhes kon- kurrencia azzal fenyegette a céget, hogy kicsúszik a kezéből a piac minden vonatkozásával (tehát nemcsak az árakkal, de a szokásjoggal is) kapcsolatos szinte diktátori hatalom. Mit tett erre a De Beers? Mivel a nyersgyémántok nagyrésze az ő dél-afrikai bányájából származik, olyan felárakkal támadott — 1978 augusztusában például a gyémántkereskedelem történetének legnagyobb, harminc százalékos áremelésével —, amely valóban elbizonytalanította a szakma sáncait kívülről ostromló spekulációt. Figyelemreméltó, amit ezzel kapcsolatban a cég egyik antwerpeni -képviselője mondott: „Jobban szerettük volna, ha az áremelés húsz százalék alatt marad, de hiába, el kellett riasztanunk a kerítésünk körül ólálkodó hiénákat. A harminc százaléknak kétségtelenül vannak bizonyos veszélyei. Elsősorban arra gondolunk, hogy a kevésbé tőkeerős cégek és magánszemélyek esetleg az ugyancsak stabil értékű, de kevesebbe kerülő már drágaköveket részesítik előnyben a gyémánttal szemben. De ezt a kockázatot vállalnunk kellett”. Hamarosan kiderült, hogy megérte. A pénzvilág megértette, hogy a piac ura megszilárdította veszélyeztetett pozicióit. Az ilyen felismerés pedig tőkés körülmények között természetesen nemcsak holmi erkölcsi sikert jelent, hanem — készpénzt is. A drákói áremelést követő egyetlen napon a De Beers részvényei csak a londoni és johannesburgi tőzsdén kétszázötven millió dollárral emelkedtek! A De Beersnek egyébként Londonban csak a kereskedelmi központja van. Az igazi — termelési és szervezési — főhadiszállás színhelye immár egy évszázada a délafrikai Kimberley. A Newsweek szerint „Kimberley a változatlanság olyan hangulatát árasztja, mintha még mindig Viktória királynő uralkodna Anglián, Anglia pedig a tengerek felett”. Kimberley közel kétmilliárd dollár értékű gyémántés aranybánya-birodalom központja. Árany? Igen, a De Beers az Angol—Amerikai Társaság (a tőkésvilág legnagyobb aranytermelője!) részvénypakettjének harminc százalékát birtokolja „mellékesen” ... A két mammuttársaság a csúcsokon összefonódik, ahogy az a mammutmono- póliumoknál nem ritka jelenség. A két óriás közös elnöke egy törékeny, szinte szégyenlős hetvenéves öregúr, Harry Oppenheimer. A tőkés világnak ez az egyik leggazdagabb embere arról nevezetes, hogy modora már az alázatosság határát súrolja, „szinte minden második mondatában bocsánatot kér valamiért” — mondja róla egyik üzleti partnere, de gyorsan hozzáteszi: „Mindez azonban nem akadályozza meg Mr. Oppenhei- mert abban, hogy szükség esetén egyetlen tollvonással kiirtsa az üzleti életből azt a merész magánszemélyt, vagy éppen céget, aki vagy amely a De Beers vagy az Angol—American Cdrporation vélt vagy valóságos érdekei ellen támadna”. Harmat Endre (KÖVETKEZIK: Lóért, tíz ökörért. ..) Oppenheimer a De Beers elnöke
