Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-14 / 61. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 14. Kína erkölcsi-politikai vereséget szenvedett Szovjet értékelés az agresszióról Brezsnyev és Gierek tárgyalásai Kommentárunk flz iráni döntés V ilágszerte érthetően nagy visszhangot vál­tott ki az iráni külügyminisz­tériumnak a teheráni rádió által ismertetett hivatalos közleménye: az új iráni rendszer felmondja tagságát a OENTO nevű szervezetben. Az önmagában is érdekes és fontos fejlemény jelentősé­gét alaposan felfokozza az a bejelentés, hogy az Iránnal szomszédos Pakisztán követi a példát és maga is otthagyja a CENTO-t. Nem kell a tér­ség szakértőjének lenni ah­hoz, hogy a kettős hír után megállapítsuk: a nyugati vi­lág egyik szovjetellenes, ag­resszív indíttatású szerveze­tét súlyos, valószínűleg halá­los, csapás érte. A CEINTO a központi szer­ződés szervezete angolnyelvű rövidítése. Szellemi atyjának az áldatlan emlékű amerikai külügyminisztert, John Fos­ter Dullest, a hidegháború kétségtelenül elsőszámú apos­tolát tekinthetjük. Dulles koncepciója nyíltan az volt, hogy a Szovjetuniót és a szo­cialista országokat nem elég a NATO-val „sakkban tarta­ni”, magyarul: fenyegetni, ha­nem regionális szerződések és bázisrendszerek egész so­rával kell „bekeríteni”. Ennek a tervnek a része volt 1955-ben az úgynevezett Bagdadi Paktum, amelynek tagja Nagy-Britannia, Török­ország, Pakisztán, Irán és Irak volt, de „nemhivatalo- san” — és ez mindmáig így van — az Egyesült Államok is részt vett minden bizott­ságban. A történelem azonban Dul- lesnek sem tette meg azt a szívességet, hogy mozdulat­lan maradt. A nemzetközi vi­szonyok gyors változása nyo­mán a névadó Bagdad — vagyis Irak — 1958-ban ki­lépett, a székhelyet áttették Törökországba és a név is megváltozott. A szervezet „lelke” a sah állig felfegyverzett rendszere, Irán volt. A sah bukásakor már nem volt nehéz megjósolni, hogy ez nem marad hatástalan a ka­tonapolitikai realitásokra, kö­vetkezésképpen a CENTO-ra sem. Ez most bekövetkezett és Pakisztánnal súlyosbítva újabb bizonyságot szolgálta­tott arról, hogy a világ képe a stratégiailag oly fontos, olajban gazdag közép-kele­ten is kérlelhetetlenül válto­zik. H. E. A szovjet fővárosban fo­lyamatosan figyelemmel kí­sérik és értékelik a délkelet­ázsiai helyzet alakulását, Kí­nának a szocialista Vietnam ellen indított agressziója fej­leményeit. Szovjet források véleményére támaszkodva az MTI moszkvai tudósítója a pillanatnyi helyzetről kiala­kított szovjet értékelést a következőkben látja: A kínai agresszió a viet­nami nép hősies ellenállása következtében katonai és egyúttal — a világ minden táján megnyilvánuló tiltako­zás következtében — erköl­csi-politikai vereséget szen­vedett. Ebben döntő része volt a szocialista országok határozott fellépésének, min­denekelőtt a Szovjetunió megismételt állásfoglalásá­nak. A vereség következté­ben Kína eredeti tervei fel­adására és a „csapatok ki­vonásának” meghirdetésére kényszerült. Ez a lépés azon­ban mindeddig nem követ­kezett be és a kínai beje­Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke és Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök kedden délután befejezte tárgyalá­sait Delhiben. A meleg, ba­ráti légkörű megbeszélések során a felek áttekintették a szovjet—indiai együttmű­ködés továbbfejlesztésének kérdéseit. A nemzetközi prob­lémák megvitatásakor hang­súlyozták azt a szándékukat, hogy további erőfeszítéseket tesznek az enyhülés megszi­lárdítása érdekében az egész világon. Itentés mindenekelőtt a világ­közvélemény tiltakozásának lecsendesítését, az éberség elaltatását célozta. Kína a bejelentések elle­nére továbbra is folytatja a katonai akciót. Pekingben a lönbözo határidőket adtak meg nyugati, diplomatáknak tett bizalmas közlésekben, ezeket azonban minduntalan módosítják. Ugyancsak a ve­szélyt jelzi, hogy Kína, nyu­gati források szerint újabb nagy erőket összpontosít a vietnami határ közelében — egyes jelentések szerint az itt levő katonák száma már eléri a fél milliót. Egyelőre nem lehet fel­mérni, kihat-e a kudarc Kí­na belpolitikai helyzetére. Az azonban mindenképpen valószínűnek látszik, hogy növeli az amúgyis éles el­lentéteket a kínai vezetésen belül és elsősorban az ag­ressziót jóelőre meghirdető Teng Hsziao-ping számára jelent vereséget. A felek véleményt cserél­tek a világ különböző részei­ben, elsősorban Délkelet- Ázsiában levő veszélyes fe­szültséggócok felszámolásá­nak kérdéseiről. Nagy figyel­met szenteltek a VSZK el­len indított kínai agresszió nyomán kialakult helyzetnek. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a térség békéjének és biztonságának helyreállítása megköveteli a kínai csapa­tok haladéktalan és feltétel nélküli visszavonását. Kína összes agressziós cselekmé­nyének beszüntetését. Olasz és francia szakszervezeti vezetők Budapesten ♦ A SZOT meghívására ked­den hazánkba érkezett Aldo Bonaccini, az Olasz Általá­nos Munkásszövetség (CGIL) és Joannes Galland, a Fran­cia Általános Munkásszö­vetség (CGT) titkára. Az olasz és a francia szakszer­vezeti vezetők megbeszélé­seket folytatnak a magyar szakszervezeti mozgalom idő­szerű kérdéseiről. Carter hazautazott Carter amerikai elnök hat­napos közel-keleti látogatá­sának befejeztével kedden Kairóból visszautazott az Egyesült Államokba. Az amerikai elnök Jeruzsálem­ből jövet Kairóba megszakí­totta útját, hogy személye­sen tájékoztassa Szadat egyiptomi elnököt jeruzsále- mi tárgyalásainak eredmé­nyeiről. Carter elnök elindulása előtt Kairóban adott sajtó- nyilatkozatában közölte: Be­gin izraeli miniszterelnök és Szadat egyiptomi elnök elfo­gadta „az egyiptomi—izraeli békeszerződés útjában álló akadályok leküzdésére elő­terjesztett amerikai javasla­tokat”. Hozzátette azonban, hogy még szükség van az iz­raeli kabinet és a parlament jóváhagyására. Beszámolt ar­ról, hogy az izraeli kormány­fő a kedden délelőtt Jeru­zsálemben megtartott tanács­kozáson ígéretet tett: az ame­rikai javaslatokat a lehető leghamarabb kormánya elé terjeszti. Szadat a repülőté­ri tanácskozáson fogadta el az amerikai javaslatokat. MOSZKVA Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke táviratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titká­rának és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a 75. születésnapja és kitün­tetése alkalmából hozzá in­tézett jókívánságokért. TEHERÁN Nagyszabású amerika-elle- nes megmozdulás színhelye volt kedden az iráni főváros. A teheráni egyetemen a dél­utáni órákban többtízezer diák gyűlt össze, hogy tilta­kozzék Carter elnök közel- keleti, illetve közvetlenül a Perzsa-öböllel kapcsolatos politikája ellen. Az iszlám diákok szervezete által ösz­Tegnap Moszkvában sor került Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Ed­ward Gierek, a LEMP KB első titkára találkozójára. Edward Gierek az SZKP KB meghívására hétfőn érkezett a szovjet fővárosba, baráti látogatásra. A tárgyalásról kiadott köz­lemény szerint a két párt­vezető kölcsönösen tájékoz­tatást adott az SZKP és a LEMP tevékenységéről, a két párt előtt álló feladatok megoldásáról. Brezsnyev és Gierek elégedetten szólt ar­ról, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kap­csolatai széleskörűen fejlőd­nek. A két pártvezető nagy fi­gyelmet szentelt a nemzet­közi kérdéseknek. Mindket­ten megerősítették: a Szov­jetuniónak és Lengyelország­nak szilárd elhatározása, hogy minden segítséget meg­ad a vietnami nép igazságos ügyének. Az egyetemes béke érdekei megkövetelik, hogy a TELEXEN-érkezett szehívott tüntetéshez a bal­oldali diáktömörülések is csatlakoztak. MOSZKVA A Progressz—5. érkezéséig sem tétlenkednek a Szaljut— 6. űrállomás személyzetének tagjai. Vlagyimir Ljahoz és Valerij Rjumin számára ked­den elsősorban- a szokásos orvosi ellenőrzés és néhány más kísérlet jelenti a fő fela­datot, de egyúttal felkészül­nek a teherszállító űrhajó fogadására is. A Progressz ugyanis ebben az ő rendelé­sük alapján visz az űrállo­másra utánpótlást, így pótal­katrészeket is. PÁRIZS Kedden a koradélutáni órákban befejeződött a kö­kínai csapatokat teljesen vonják ki a VSZK területé­ről, a kínai vezetők mondja­nak le arról, hogy bármiféle merényletet kövessenek el Vietnam és más államok te­rületi integritása és függet­lensége ellen. Brezsnyev és Gierek üdvö­zölte a kambodzsai forradal­mi erők győzelmét, amelyet a Nemzeti Felszabadítás! Front vezetésével értek el. A két pártvezető aláhúz­ta, hogy az elmúlt időszak fejleményei újult erővel bi­zonyították: következetesen és állhatatosan kell harcol­ni a nemzetközi enyhülés el­mélyítéséért, kiterjesztéséért az egész világra. Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierék találkozóját szí­vélyes légkör jellemezte, az egyetértés teljes volt vala­mennyi megvitatott kérdés­ben. Edward Gierek tiszteletére kedden este vacsorát adtak a Kremlben. A vacsorán Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek mondott po­hárköszöntőt. zöspiaci állam-, illetve kor­mányfők párizsi csúcsérte­kezlete. Bár a tanácskozás­ról kiadott közlemény azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy a mérleg pozitív, a résztvevők négyszemközti be­szélgetések során maguk is elismerték, hogy „gyenge” csúcsértekezlet volt. Ennek oka az, hogy számos tagál­lam kormánya — különböző okokból — nem volt abban a helyzetben, hogy konkrét, esetleg politikai kockázattal járó döntéseket vállaljon. RÖMA „A kereszténydemokraták kijelentették, hogy nem akar­ják vagy nem tudják elfogad­ni javaslatainkat. Ilyen kö­rülmények között alakítsanak ők kormányt, amilyent tud­nak. Mi ellenzékbe vonulunk” — jelentette ki az Olasz Kommunista Párt vezetőségi ülése után Geraldo Chiaro- monte szenátor, a KB titkára. Vietnamban Lang Son tartományban még mindig folytatják támadó akcióikat a kinai csapatiok. A képen: egy kínai fog­lyot kisérnek (Telefotó - KS) kivonás megvalósítására kü­Véget értek az indiai—szovjet megbeszélések Moszkvában magasszintű szovjet-lengyel tárgyalások folynak, a képen: balra Leonyid Brezsnyev, jobbra Edward Gierek (Telefotó - KS) UTAZÁS A GYÉMÁNT KÖRÜL m m Oregúr birodalma m A világ legnagyobb gyémántcége a dél­afrikai De Beers Consolidated Mines Ltd. Ez a színesbő- rűek filléres munkáján ala­puló több mint százéves bá­nyatársaság 1977-ben hét- száztizenhat millió dollár tiszta profitot vágott zsebre. A társaság londoni kereske­delmi központja, angol nyel­vű rövidítésével a CSŐ (Cent­ral Selling Organization, Központi Értékesítési Háló­zat) uralja a világkereskede­lem nyolcvan százalékát, igaz, még a csiszolás előtti szakaszban, tehát „csak” a kibányászott nyersgyémántok frontján. A CSŐ 1977-ben kétezer- hétszáz millió dollár érté­kű követ adott el és ez any- nyit jelent, hogy 1976 óta a cég kereskedelmi forgalma harminchárom százalékkal (!) emelkedett. Ami a lényeget, a tiszta profitot illeti, a De Beers haszna egy esztendő alatt, 1977-től 1978-ig harmincegy százalékkal nőtt. Monda­nunk sem kell, hogy ezek a fantasztikus számok a tőkés világban más területeken enyhén szólva ismeretlenek, különösen egy olyan időszak­ban, amelyre éppen a krízis­jelek jellemzőek. A De Beers egyébként a piac említett felhígulását a saját érdekei elleni támadás­nak minősítette és megtette az ellenintézkedéseket. A kí­vülről betörő profitéhes kon- kurrencia azzal fenyegette a céget, hogy kicsúszik a kezé­ből a piac minden vonatko­zásával (tehát nemcsak az árakkal, de a szokásjoggal is) kapcsolatos szinte diktátori hatalom. Mit tett erre a De Beers? Mivel a nyersgyémántok nagyrésze az ő dél-afrikai bányájából származik, olyan felárakkal támadott — 1978 augusztusában például a gyé­mántkereskedelem történeté­nek legnagyobb, harminc százalékos áremelésével —, amely valóban elbizonytala­nította a szakma sáncait kí­vülről ostromló spekulációt. Figyelemreméltó, amit ez­zel kapcsolatban a cég egyik antwerpeni -képviselője mon­dott: „Jobban szerettük vol­na, ha az áremelés húsz szá­zalék alatt marad, de hiába, el kellett riasztanunk a kerí­tésünk körül ólálkodó hiéná­kat. A harminc százaléknak kétségtelenül vannak bizo­nyos veszélyei. Elsősorban arra gondolunk, hogy a ke­vésbé tőkeerős cégek és ma­gánszemélyek esetleg az ugyancsak stabil értékű, de kevesebbe kerülő már drága­köveket részesítik előnyben a gyémánttal szemben. De ezt a kockázatot vállalnunk kellett”. Hamarosan kiderült, hogy megérte. A pénzvilág megér­tette, hogy a piac ura meg­szilárdította veszélyeztetett pozicióit. Az ilyen felismerés pedig tőkés körülmények kö­zött természetesen nemcsak holmi erkölcsi sikert jelent, hanem — készpénzt is. A drákói áremelést követő egyetlen napon a De Beers részvényei csak a londoni és johannesburgi tőzsdén két­százötven millió dollárral emelkedtek! A De Beersnek egyébként Londonban csak a kereske­delmi központja van. Az iga­zi — termelési és szervezési — főhadiszállás színhelye immár egy évszázada a dél­afrikai Kimberley. A Newsweek szerint „Kim­berley a változatlanság olyan hangulatát árasztja, mintha még mindig Viktória király­nő uralkodna Anglián, Ang­lia pedig a tengerek felett”. Kimberley közel kétmilli­árd dollár értékű gyémánt­és aranybánya-birodalom központja. Árany? Igen, a De Beers az Angol—Amerikai Társaság (a tőkésvilág legna­gyobb aranytermelője!) rész­vénypakettjének harminc százalékát birtokolja „mellé­kesen” ... A két mammuttársaság a csúcsokon összefonódik, ahogy az a mammutmono- póliumoknál nem ritka jelen­ség. A két óriás közös elnöke egy törékeny, szinte szégyen­lős hetvenéves öregúr, Harry Oppenheimer. A tőkés világ­nak ez az egyik leggazdagabb embere arról nevezetes, hogy modora már az alázatosság határát súrolja, „szinte min­den második mondatában bocsánatot kér valamiért” — mondja róla egyik üzleti partnere, de gyorsan hozzá­teszi: „Mindez azonban nem aka­dályozza meg Mr. Oppenhei- mert abban, hogy szükség esetén egyetlen tollvonással kiirtsa az üzleti életből azt a merész magánszemélyt, vagy éppen céget, aki vagy amely a De Beers vagy az Angol—American Cdrporation vélt vagy valóságos érdekei ellen támadna”. Harmat Endre (KÖVETKEZIK: Lóért, tíz ökörért. ..) Oppenheimer a De Beers elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom