Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-13 / 36. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 13. Környezetünk védelmében Az 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről az általános rendelkezések mellett kimondja: a Magyar Nép- köztársaságban védelem alatt áll a föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj, a település környezete. „Nem szabad az emberi környezet védelem alatt áló tárgyait olyan szennyeződésnek, ártalomnak vagy más káros hatásnak kitenni, amely azok ter­mészetes tulajdonságait hátrányosan megváltoztatja, vagy az emberi életkörülményeket rontja.” Valójában hogyan állunk a törvény végrehajtásával, a környezet védelmével? Mi­lyen állami intézkedések szü­lettek már ez ügyben? Meny­nyire lett az egyes ember­nek személyes ügye, hogy szocialista emberhez méltó környezetben éljen? össz­hangban van-e erre nálunk az igény és a lehetőség? T&RSMMLMI ŐRSÉGEK Ha közelebbről megvizs­gáljuk e kérdést — és erre most nagyszerű lehetőségünk nyílt, hiszen a közelmúltban tartotta a Hazafias Népfront megyei elnöksége több más állami, társadalmi szervvel együtt a megyei környezetvé­delmi aktívát, ahol — a vi­taindító és maga a vita ezt bizonyította — meglehetősen tarka a kép. A törvény egyértelműen a Hazafias Népfront kezébe adta a környezetvédelem tár­sadalmi feladatainak irányí­tását, koordinálását. Ennek alapján a megyében a moz­galom 7 városi és 54 községi környezetvédelmi bizottsága — amelyekben 1100 társadal­mi aktíva dolgozik — kez­deményezője, segítője, támo­gatója a helyi környezetvé­delmi feladatok teljesítésé­nek, a társadalmi erők ösz- szefogásának. Hozzájuk kell sorolni a társadalmi őrsége­ket — ezekben 750—800 em­ber tevékenykedik városok­ban, községekben —, amelyek hasonló feladatokat látnak el. A gyerekek közül is egy­re többen vállalnak részt e munkából, sok iskolában szervezték már meg az ifjú társadalmi őrök őrseit. És. hogy milyen eredményesen dolgoznak, arra elég példá­nak említeni a nagyiváni út­törőket: elnyerték a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által alapított Széchenyi Ist­ván emlékplakettet. A felnőttek megyeszerte számos tanácskozást, kiállí­tást, rajzpályázatot rendeztek, a tavaszi és az őszi lomtala­nítási akciók során egy-egy alkalommal mintegy 1100— 1200 tonna hulladékot gyűj­töttek össze. A jó példák közé sorolható a népfront, a me­gyei tanács és a Vöröske­reszt közösen meghirdetett mozgalma, a Tiszta, virágos Szolnok megyéért. Nagyon sok településen lennek je­gyében ültettek fákat, virá­gokat a tereken, az utcákon. Három alkalommal rendezték meg a Szolnok megyei kör­nyezet- és természetvédelmi napokat, ezek programjában 42 településen csaknem száz előadás hangzott el a környe­zetvédelmi tennivalókról. Az előadásokat több mint nyolc­ezer ember hallgatta meg. Az is igaz, hogy nagyon sok bí­rálat érte a gazdaságokat azért mert nem fordítanak kellő figyelmet a hulladékok, szennyező anyagok megfele­lő elhelyezésére. MáSOHRT BÍRÁLUNK De valljuk be, rendszerint másokat bírálunk, a saját házunktájának „szépséghibái­ról” nem szívesen beszélünk. Pedig lehetne mit mondani. Hány és hány példát említ­hetnénk a szemetes járdák­ról, buszmegállókról, piszkos, elhanyagolt bérházi lépcső- házakról, konténerek mellé szórt szemétről és így to­vább. Látták már őszi tarló- égetéskor — amikor felelőt­lenül körben meggyújtotta a traktoros a tarlót, hogy ha­marabb végezzen a munkával —, hány fa ég meg, milyen fejvesztve próbálnak mene­külni a lángtengerből az ér­tékes apróvadak? Láttak-e már elhanyagolt, szemetes erdei tornapályát, amit ko­rábban nagy társadalmi ösz- szefogással építettek? Vagyis attól, hogy elmondhassuk: nálunk valóban mindenkinek személyes ügye a környezet­és a természetvédelem, még nagyon messze vagyunk. Sok magyarázó, kérő szóra lesz szükség, amíg e célt megkö­zelítjük, amíg mindenki meg­érti: ha szeretjük, védjük, szépítjük környezetünket, ak­kor magunkat védjük, saját életfeltételeinket javítjuk. Azt is tudomásul kell ven­nünk, hogy a tiszta ivóvíz, a tiszta levegő, a zajmentes övezet nem áll korlátlanul rendelkezésünkre, csak jelen­tős anyagi eszközökkel biz­tosíthatjuk magunknak, ezért gazdálkodni kell vele. Vagyis a szemléletformálás mellett nem hanyagolható el az el­lenőrzés, a felelősségrevonás sem. A környezet védelmében mindig a közérzet az első. Hosszabb időre szóló tervek­re, fejlesztésekre, beruházá­sokra van szükség, és nagyon sok pénzre. I PÉLDÁK BIZONYÍTANAK A környezetvédelem hosz- szútávú — 1990-ig szóló — megyei programját 1976 no­vemberében hagyta jóvá a megyei tanács. Annak alap­ján készültek el az ötödik ötéves terv időszakára szó­ló munkaprogramok. Érthető, hogy mint a me­gye legiparosodottabb, leg­városiasabb települése a me­gyeszékhely, Szolnok, küzd a legtöbb urbanizációs gond­dal, itt legnagyobbak a kör­nyezeti ártalmak is. Felismer­ve ezt, Szolnok Város Taná­csa 1977. december 2-án tár­gyalt a város környezetvé­delmének helyzetéről, elfo­gadta annak középtávú prog­ramját, majd a tanács végre­hajtó bizottsága ez év január 19-i ülésén jóváhagyta a vá­rosi szennyvíztisztító beruhá­zási programját. A tisztító­mű-főcsatorna és á járulékos létesítmények építése még ebben az ötéves tervben megkezdődik. A megyeszékhely nagy gondjai közé tartozik, hogy a 4-es főút — amely a városon vezet keresztül — forgalma évről évre nő. A gépkocsik kipufogógázának légszennye­ző hatása, a zajártalom ellen egyelőre nem lehet hatéko­nyan védekezni. Ehhez sok­sok millió forintra lenne szükség, de ez most nem áll rendelkezésre. - Természetes tehát, hogy a gépkocsik üze­meltetői, továbbá a szervizek és a BM-szervek (akiknek a gépjármű-ellenőrzés a fel­adatuk) együttes erőfeszíté­sére van szükség, hogy a mo­torok optimális beállításával csökkenteni lehessen a város­ban a környezet szennyezé­sét. Jászberényben a kommu­nális gondok mellett elsősor­ban a Hűtőgépgyár nagy kör­nyezetszennyező. Sok gondot okoz a Zagyva, amelynek vi­ze nagyon szennyezett, és amelyen rendszeres meder­kotrással, mederrendezéssel igyekeznek segíteni. A váro­si szennyvíz elvezetését és tisztítását a csatornamű-tár­sulás beruházása oldja maid meg. Üj, korszerű szennyvíz- tisztítót épít 50 millió forin­tért a Hűtőgépgyár is. A város levegőjének tisztasága szem­pontjából kedvezőtlen az el­avult fűtési szerkezet, de a földgáz bevezetése a városba csupán 1980 után várható. A Hűtőgépgyár az idén 50 mil­lió forintos beruházásával je­lentősen csökkenteni fogja a levegőszennyezést. • ÖSSZEFOGÁS KELL Karcagon a levegő portar­talmának csökkentésére eb­ben az ötéves tervben 30 ezer négyzetméternyi tanácsi kezelésben levő utat újítanak fel; 1980-ig kijelölik az új szeméttelep helyét, újabb vá­rosrészekre terjesztik ki a szervezett szemétszállítást; a belterületen 16, a külterüle­teken 140 hektárnyi parkot, erdőt telepítenek. örvendetes, hogy a Nö­vényolajgyár Martfűn a Ti­sza vizének védelmére 120 millió forint költséggel kor­szerű szennyvíztisztítóművet építtet. (Korábban Szolnokon, a Tiszamenti Vegyiművek 70 millió forintot költött ilyen célra.) Mindez csak néhány kiragadott példa volt a ter­vek, intézkedések sorából. Tömérdek pénz kell. hogy megoldjunk ilyen nagy beru­házásokat. Természetesen mindez nem valósulhat meg egyik napról a másikra, csak ahogyan anyagi lehetőségeink engedik. Röviden szólva: az igény és a lehetőség még nincs összhangban nálunk. Éppen ezért van szükség még nagyobb társadalmi ösz- szefogásra. Arra, hogy min­denki képessége, lehetőségei szerint védje, óvja környeze­tét. Varga Viktória Segít a lépcsőzetes munkakezdés Egymillió utas a karcagi buszokon Karcagon jelenleg ti­zenöt autóbusz bonyolítja le a városban a személy- szállítást. A helyi utasfor­galom 1978-ban már el­érte az egymilliót, és ez a szám az ipartelepítések következtében évről évre nö. A járatok legzsúfoltabbak a téli hónapokban, ilyenkor a havi utaslétszám 102 ezer­re is emelkedik, míg az „uborkaszezont” a nyár je­lenti, havi 60—65 ezer utas­sal. A város legjelentősebb üzemeiben már bevezették a lépcsőzetes munkakezdést., így a reggeli fél hattól fél hétig tartó csúcsforgalom széthúzódott, jelentősen csökkent. A Volán-járato­kon kívül a munkába szál­lítást segítik az üzemi bu­szok is, amelyekkel jelenleg a két termelőszövetkezet, a KÁTISZ, a berekfürdői üveggyár és a Középtiszai Állami Gazdaság karcagi ke­rülete is rendelkezik. Az elmúlt hónapokban jó néhány reklamáció érkezett a Volánhoz, mivel a pana­szosok szerint a helyi busz- közlekedés nem igazodik eléggé a nagyállomásra ér­kező vonatok menetrendjé­hez. Azóta a reggeli, Szol­nok felé haladó, ún. mun­kásvonatokhoz két autóbusz — és minden érkező utas- szállító vonattól közvetlen járat indul a városközpont­ba. Az elmúlt' évben a több ezer járat közül hatvanszor fordult elő öt percnél na­gyobb késés, ami többségé­ben a decemberi, januári nagy hideg számlájára ír­ható. Sajnos, a karcagi kiren­deltség, illetve telep épület­létesítményei hiányosak, el­avultak. Míg a járművek és autóbuszok száma évről év­re növekszik, ezt az emelke­dést nem követte a kiszol­gáló egységek, azaz a gép- és motorjavító részleg fej­lesztése, bővítése. Ezért a la­kott terület szélén levő je­lenlegi telephely már ma is szűkösnek bizonyul. Nincs a városban autóbusz-pályaud­var, megfelelő fűtött, fedett váróterem se. D. Sz. M. Ellesett pillanatok Ebben az esztendőben ért­hetően megsokszorozódik a figyelem, amellyel a gyere­keket általában körülvesszük. És ez így van rendjén — még akkor is, ha mi. felnőttek némi „irigységgel” gondo­lunk erre a 365 napra. 1979 az első esztendő, amely a gyermekeké — a megvalósulatlan, egykori gyermekálmok valóraváltá- sára alkalom, hogy a most felcseperedő nemzedék élete szebb, boldogabb, igazabb legyen szerte ' a világon. És persze, a magunké is. Ugyan ki merné tagadni, hogy a gyerekek a legodaadóbb társaink a boldogság, az őszinteség, a szeretet, a jót­akarás, sokszor gyorsan múló pillanataiban! „Hóvirág” — Lappföldről Hetvenkét éve házasok e E l Kunhegyesen egy idős pár. a 93 éves Szendrei Lajos és 88 éves fele­sége, Borbély Eszter, akik mindket­ten egészségesen, szellemi Jrisseségben. az idén, november 9-én már házasságkötésük heitvenkettedik évfordulójához érkeznek. Hogy mi a hosszú kor, az együttlét tit­ka? A feleség szerint a türelem, a tapin­tat, egymás jó és rossz tulajdonságainak elviselése. A férj szerint egy olyan fele­ség, mint Eszter néni, aki még ma is egyedül tart rendet a porta körül. Azon­kívül Lajos bácsi a pipára is esküszik, hogy nyújtja az életet, mivel iwo?cs­eres (!) kora óta hódol a füstös jószág­nak. Állítása szerint elfüstölt már egy lovaskocsira való leveles dohányt. Lajos bácsi nagy idők, két világháború tanúja. De mégis, élete legnagyobb él­ményének azt vallja, amikor 1901-ben megismerkedett a kunhegyesi Józsa Im­rével, az 1848/49-es szabadságharc hu­szárkapitányával. De sok érdekes törté­netet hallott tőle a dicső két évről, a bujdosás nehéz éveiről! A földmívesség, a rög szeretete végig­kísérte Szendrei Lajos bácsi életét. Vi­lágéletében a határban munkálkodott, majd alapító tagként lépett a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetbe, és innen ke­rült nyugdíjba. Hogy mivel telnek a napok? Eszter nénit lefoglalja a házimunka. Lajos bá­csi kedves időtöltése a füsteregetés köz­beni elmélkedés. Régi történetekről, rig­musokról. versekről, tréfás köszöntőkről, mondókákről. Tőlünk ezzel búcsúzott: „És miként a juhászkutya bundájába kapaszkodó kullancsnak szemeiből alá­csorduló könnyektől megvilágított rabló­vár felvonó hídjának rozsdás srófjai ösz- szetartják ennek matériáját, ekképp le­gyen tartós és hosszú a mi barátságunk.” — D. Szabó —I Honda motor! Hát már ez is valami I Önfeledten csevegő vietnami kisfiúk. A háború szörnyűsé­geit talán már el­feledhetik (Fent) A győztes úgyis én leszek! A lipcsei is­kolás . fiúk egyik fő álma, hogy egyszer majd neves birkó­zók lesznek. (MTI - KSQ

Next

/
Oldalképek
Tartalom