Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

1979. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Törökszentmiklóson a városi úttörőházban tavaly ősszel szervezték meg a cigánygyerekek klubját. A kis közösség tagjai azóta is hetenként találkoznak. A foglalkozásokon játékokat dalokat, verseket tanulnak, bővitik ismereteiket. Képünkön Jakab Albertné a csoport veze­tője a klub néhány tagjával Művelődési házak, múzeumok, könyvtárak ÚJ KULTURÁLIS BERUHÁZÁSOK Év végéig befejezik a Vi­gadó rekonstrukcióját, le­zajlik a megfiatalodó mű­emlék-épület műszaki átadá- sa-átvétele, és 1980 első fe­lében megnyitják a régóta nélkülözött kulturális léte­sítmény kapuit, — tájékoz­tatta az idei kulturális be­ruházásokról szólva az MTI munkatársát a minisztérium. Elmondták, hogy központi pénzalapból folytatják a vi­segrádi és az esztergomi mú­zeum építését is. A Kulturá­lis Minisztérium felügyelete alá tartozó területen ez év­ben nem kezdenek kulturá­lis beruházást, s az anyagi eszközöket a folyamatban levő beruházásokra, illetve régi épületek korszerűsíté­sére fordítják. Mintegy 160 millió forintot költenek mű­vészeti és közművelődési in­tézmények felújítására. A tanácsi beruházások ré­vén előreláthatólag újabb intézményekkel bővül az ország kulturális hálózata. Elkészül Szombathelyen a megyei művelődési és ifjúsá­gi ház, s a kőszegi Városi Könyvtár, a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum, a bonyhádi művelődési köz­pont, valamint a besenyőtel­ki nevelési központ. Folytat­ják a zalaegerszegi, a gö­döllői. az újpesti és a száz­halombattai művelődési köz­pont, a komlói színház- és hangversenyterem, a vesz­prémi, a tapolcai filmszín­ház, és más intézmények építését. A tanácsok további kulturális intézmények épí­tését kezdik meg az idén, többek között lerakják a ta­tabányai művelődési köz­pont, a kecskeméti levéltár és a ceglédi városi könyvtár alapjait. Napirenden a vadgazdálkodás Értékelő, feladatmeghatá­rozó értekezletre gyűltek össze szombaton Szolnok megye vadászmesterei, a me­gyei tanács székházában. Megtárgyalták az apróvad­gazdálkodás tavalyi — némi­leg szerényebb — eredmé­nyeinek okait; Kovács György, a vadbiológiai ál­lomás munkatársa pedig a vadállomány meghatározá­sának módszereiről, és a legkedvezőbb vadlétszám megállapításáról tartott elő­adást. ^ Tavaly egyébként 3999 őzet, 43 ezer 950 nyulat. 143 ezer 486 fácánt és 845 fog­lyot lőttek, illetve fogtak el élve megyénkben. Ez ösz- szességében egyhatodával marad el a tervezettől, így lényeges elmaradás mutat­kozott az exportszállítások­ban is. Az okok a tavaszi belvizekre és az őszi beta­karítás elhúzódására vezet­hetők vissza, de hatása volt a kártevők elszaporodásá­nak is. A törzsállomány csökkenését vadvédelmi in­tézkedésekkel kívánják meg­állítani. JOBB KÉSŐN, MINT SOHA? Hónapokon át halogatták, órák alatt elintézték Szöllősi Sándor asztalos újításának históriája „Azzal a kéréssel fordu­lok Önökhöz, hogy újítási javaslatomnak járjanak utána. 1978. május 5-én beadtam az újítást a Réka bútoralkatrészek iveinek csiszolására, amit a mai napig is használnak, tehát jó. Sajnos még a mai na­pig se kaptam rá vá­laszt ... Volt nálunk ifjúsá­gi parlament, ezen felszó­laltam, de az eredmény idáig még semmi. Ezért kérem a Szerkesztőséget, hogy ügyemet kézbe ve­gye. Munkaadóm a Ve­gyesipari Szövetkezet, Jászalsószentgyörgy. Tisz­telettel: Szöllősi Sándor, Jánoshida." Feledékenység? — A panaszosnak igaza van, —■ ismeri el első monda­tában Csák Lászlóné, a szö­vetkezet elnöke. A jászalsó- szentgyörgyi szövetkezeti köz­pontban gyorsan a papírok után néz. Ugyanis időközben intézkedtek ... — Ha későn is, de decem­ber 20-i vezetőségi ülésen ha­tározatot hoztunk Szöllősi Sándor egy korábbi és leg­utóbbi újításának elfogadásá­ról is. Éppen elkészült a jegyzőkönyv, megmutatom. Az elnökasszony hozza a „frissen” gépelt sok oldalas okmányt. Még nincs aláírva, hitelesítve. — Ilyen sokára készítik el? — Nyolc nap alatt kellene, a szabály szerint, de egy gép­írónk van, nem bír el min­dent. A december 20-i jegyző­könyv azonban csak Szöllősi Sándor és társa újításáról közli a 33/1978. (XII. 20.) sz. határozatot. Négyszász fo­rint jutalmat ítéltek meg a munkavédelmi ésszerűsíté­sért. Ugyanebben a határo­zatban szerepel ugyan a kér­déses Réka-alkatrészekkel összefüggő újítás is, de csu­pán bevezetőben. — Kimaradt, — mondja idegesen az elnökasszony. — Hiába, máshol nincs, nem találjuk. Pedig bizonyosan tudom, hogy a Réka-újításról úgy döntöttünk, hogy tíz százalékot kap Szöllősi. — Ugyanis egy év alatt — ezt soká számolták ki a mű­szakiak — 481 munkaórát ta­karítunk meg a bevezetésé­vel. Bizonyítékként Máj János- né vezetőségi tag jegyzetfüze­tét hozza gyorsan. A kézzel írt feljegyzés szerint a veze­tőség valóban 10 százalékos újítási díjat állapított meg. — Feledékenységből kima­radt. Ha most nem kérdezünk rá. el is felejtik? Csák Lászlóné tiltakozik. Dehogyis, hiszen az ifjúsági parlamenten is felvetette a fiatal asztalos. Legyen kedvük újítani Báli Lajos műszaki vezető és Nagy József munkaügyi előadó is jól ismeri a Szölló- si-féle újítást. — Az ifjúsági parlamen­ten én mondtam, hogy csak újítsanak minél többen, — kezdi Nagy József — mert ugye nálunk hosszú évek óta ez az első újítás. — És kevés a műszaki — toldja meg Báli Lajos. — Nincs mérnökünk, csupán há­rom üzemmérnök dolgozik a szövetkezetben. Ezért aztán nem csoda, ha — bár ismer­jük — első alkalommal nehe­zen alkalmazzák az újítási rendet. Egyébként most már megkapja a pénzt, s akkor is megkapta volna, ha nem ír az újságnak? Ami azt illeti, ideje is. Má­jus ötödiké óta túl sok idő telt el. Még akkor is, ha az újítás gazdasági számításai csak novemberben készültek el... Autó hozta a határozatot Pár kilométerrel odébb kíváncsian néznek ránk a jánoshidi részlegben. Szöllő­si Sándort keresik? Már me­gint? Szöllősi Sándor csak ránéz a szerkesztőséghez küldött le­vélre és nevet. — Nincs egy órája, hogy két határozatot is kaptam — mondja, s mutatja is. — Egy régebbi újításért jutal­mat, a Réka-alkatrészekkel összefüggőért pedig ki is szá­molták fillérre, mennyi jár. Nézze csak! Hihetetlen gyorsan elkészült ez az okmány Jászalsószent- györgyön. Február 5-i kelte­zéssel, de ottjártunk napján, hatodikán. miközben Alsó- szentgyörgyről Jánoshidára értünk, kézbesítették is. Az első határozat száma 33-as, a másodiké (amit előtte két órával hiába kerestünk a jegyzőkönyvben) 34-es. Ennyi Szöllősi Sándor asz­talos újítási históriája. — A tanulságokat legjobb, ha ott vonják le, ahol mindez tör­tént. Sóskúti Júlia Lakásvételi jog, külön kölcsön A megye KlSZ-bizottsá- gaival és alapszervezeteivel együttműködve az OTP dol­gozói mind szélesebb kör­ben ismertetik meg a fiata­lokat a számukra legcélsze­rűbb takarékossági forma, az ifjúsági betét előnyeivel. Ennek eredményeként tavaly az év végén elérte a 16 ezer 738-at a megyében az ifjú­sági betéttel rendelkező fia­talok száma. Az OTP saját beruházásá­ban épült lakások vásárlói közül 71-en vették igénybe az ifjúsági betét külön köl­csön kedvezményét. Egy hí­ján ötven fiatal a lakásvé­teli jogot is az elhelyezett betétek után nyerte el a KISZ-bizottságok és az OTP együttes javaslata alapján. Nem lehet megunni Fejleszti az emberek ízlé­sét, szebbé teszi közvetlen környezetüket a jászberényi városi könyvtár újabb szol­gáltatása, a művészi grafikai alkotások kölcsönzése. A könyvtár, grafikai gyűjtemé­nyéből bekeretezett, eredeti műalkotásokat kölcsönöz és a képeket két hónap után újab­bakra cseréli. Edigey Mister MacAreck FORDÍTOTTA: | BABA MIHÁLY U AICICI 17. Dufay úr zsebébe nyúlt, ki­vette a papírba csomagolt ék­szert. Átnyújtotta MacAreck úrnak. MacAreck ujjai kö­zött úgy tartotta, hogv min­denki lássa, és kijelentette: — Uraim! Mister Dufay meg akarja venni tőlem a gyűrűt. Nagyon komoly ösz- szeget fizet érte. Tudja, hogy ez egyszerű üveg, amelynek nincs semmi értéke. Ügy dön­töttem, eladom Dufay úrnak ezt a talizmán gyűrűt. Az árát a vevő maga határozta meg. Én csak belegyeztem. Kérem, uraim, ne feledjék e szavakat. Mister Dufay, az, amit mondok, megfelel az igazságnak? — Igen. Megveszem a gyű­rűt, nem az értékéért, mert tudom, hogy ez csak imitá­ció. — Tehát, mister Dufay, tessék az ön tulajdona — e szavakkal mister MacAreck átnyújtotta az ékszert a ve­vőjének. Mister Dufay főhaj­tással vette át a gyűrűt, rög­tön ujjára húzta és kivette a zsebéből a csekk-könyvet, gyorsan kitöltötte, aláírta, ki­tépte a lapot és átadta mis­ter MacArecknek. Ez ellenő­rizte, hogy a csekk megfele­lően van-e aláírva. Zsebébe tette és azt mondta: — The Chase Manhattan Bank, Madison Avenue az 57 Street, New York. Nagyszerű, mert nekem is van csekk­számlám abban a bankban. Nem lesz probléma a pénz átküldéssel. Nos, mister Du­fay, mindketten jó üzletet kö­töttünk, erre érdemes inni egyet. Mit iszunk, uraim? Whiskyt, konyakot, vagy len­gyel vodkát? Vacsora alatt egy szomorú esemény történt. Az ebédlőbe belépett a hajóinas, az első tiszt asztalához ment, és az mondta: — Sürgős távirat mister MacArecknek, várok a vá­laszra, sir. MacAreck úr felbontotta a borítékot, elolvasta a távirat néhány szavát, aztán a hajó­inashoz fordult. — Kérem, táviratozzon a feladónak, hogy olyan gyor­san utazom, amilyen gyorsan csak tudok. — Valami szomorú hír? — kérdezte Wheller asszony. Válasz helyett MacAreck úr átnyújtotta neki a távira­tot. Az asszony hangosan fel­olvasta. — Apa súlyos beteg. Gyere azonnal. — Mary. Az asztal mellett ülők vi­gasztalni kezdték kedves uti- társukat, hogy valószínűleg nem is olyan súlyos a hely­zet. Talán kap egy táviratot, jobb hírekkel, de MacAreck úr szomorúan ingatta a fejét. — A legrosszabbra számí­tok. Apámnak már régen magas vérnyomása van. Fé­lek, hogy bekövetkezik a ka­tasztrófa. Ismerem jól a nő­véremet, nagyon nyugodt, ki­egyensúlyozott nő. Nem távi­ratozott volna, nem szakít- tatta volna félbe az utazáso­mat komoly ok nélkül. — Mister MacAreck — szólt az első tiszt —, termé­szetesen együttérzőnk önnel, és nagyon sajnálom, hogy hirtelen vissza kell térnie. De ha önnek a visszatérés Ala­bamába feltétlenül szüksé­ges, a következőt javaslom: két óra múlva kikötünk Ho­noluluban. Egész éjszaka ott állunk. Csak reggel futunk be a kikötőbe. Ahonnan hív­ni kell egy mentőcsónakot, hogy jöjjön elénk. Ugyanak­kor foglaltasson jegyet repü­lőgépre. Tudom, hogy órán­ként indul a gép. A kikötő­ből autóval menjen egyene­sen a repülőtérre és néhány óra múlva Los Angelesben van, ahonnan biztosan megy tovább repülőgép. Kérem, csak a személyi poggyászát vigye magával. A többi cso­magját holnap feladjuk Ho­noluluban a címére. — Igen, ez lesz a legjobb — mondták az asztalnál ülők, MacAreck úr megkö­szönte az első tisztnek a ta­nácsát. — Megyek a távirókabinoa — ajánlotta fel a tiszt —, táv- iratozok, hogy egy motorcsó­nak jöjjön elénk, és jegyet rendelek az ön részére. Nem egészen két óra múl­va már egy karcsú motorcsó­nak ott lapult a hatalmas óceánjáró oldala mellett. A hajóról leengedték a hidat. MacA"reck úr minden segít­ség nélkül ügyesen lement a motorcsónakba. Az utasok álltak a fedélzeten, hogy el­köszönjenek kellemes utitár- suktól. Sokáig integettek utána zsebkendőjükkel. Másnap két vontatóhajó vezette be Honolulu kikötő­jébe a „President Rooswelt”­et. A kirándulók üdvözlése ünnepélyes ,volt, — termé­szetesen ezt a hajótársaság rendelte meg, ennek összegét belekalkulálják a jegy árá­ba. Kitűnő zenekar játszott és szép hawaii lányok tán­coltak. A kedves vendégeket ezután autóbuszok vitték be a városba. Nagyszerűen szervezett ki­rándulás, mulatság és sok vá­ratlan meglepetés közben az utitársak hamar megfeled­keztek arról a kedves utitár- sukról, akinek oly hirtelen meg kellett szakítania utazá­sát. Egyszerűen nem volt er­re idejük. Dufay úr is alig ta­lált magának annyi szabad­időt, hogy magas biztosítási díjjal feladjon egy kis cso­magot a postán az ismert gyémántkereskedő címére. A csomaghoz mellékelt egy le-- velet, melyben kérte, hogy csiszolják modemre, platina keretbe foglalják, s díszítsék még öt két-három karátos gyémánttal. Dufay úr állandó kliense volt a gyémántcsiszo­ló cégnek. Ismerték már íz­lését, tudták, hogy az általa megrendelt gyémántok csi­szolás után a legdrágább gyé­mántüzletekbe kerülnek. Du­fay úrnak az volt a vélemé­nye, hogy a jó és a drága árun lehet keresni. „Kis for­galom — nagy nyereség” — ez volt az elve a gyémántbá­nya tulajdonosának. Néhány nap múlva a „Pre­sident Rooswelt” tovább in­dult a Hawaii-szigetekről. Legközelebbi célja Japán volt. Eközben Dufay úr két táviratot kapott. Az egyik ar­ról tájékoztatta, hogy a Cha­se Manhattan Bankba be­nyújtottak egy 150 ezer dol­láros csekkét, amit ki is fizet­tek. A másik távirat, melyet két nappal később kapott meg, a gyémáncsiszoló cégtől érkezett. Megkérdezték a milliomost, hogy nem tör­tént-e tévedés, hogy valójá­ban sziszolják-e a zöld üve­get, amelyet Hawaiiból kap­tak. A második távirat után Dufay úr három napig nem hagyta el a kabinját. Felesé­ge azzal magyarázta, hogy férje megbetegedett, biztosan nem bírja a hőséget. Orvost azonban nem hívtak. A gyé­mántbánya tulajdonos gyó­gyulása után is rossz kedvé­ben volt. A társaság megpró­bálta néhányszor felrázni, de eredménytelenül. A barátok egymás között úgy véleked­tek, hogy nagy gondban le­het. talán veszteségek érték a tőzsdén, talán a gyémánt- piackonjuktúra miatt? Dufay ún azonban senkivel sem osz­totta meg gondját. A kirándulás nagyszerűen sikerült. Minden utitárs há­lásan gondolt a szervezőkre. Ezért sem emlegették szegény mister MacArecket, aki nem vehetett részt végig a szép utazáson, csak egyetlen em­ber emlékezett rá sokáig. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom