Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

1979. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 CSfllADfflUilSZflBflD IDŐ Napi 2400 kalória Hogyan táplálkozzék az idős ember?! A Helyes táplálkozás alapja minden életkorban1 az, hogy a test fenntartásához, az- elhasznált energia pótlásához szükséges tápanyagok megfelelő mennyiségben és minőség­ben kerüljenek a szervezetbe. A létfenntartáshoz szükséges tápanyagok a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok. A szer­vezet működéséhez ezenkívül vitaminok, ásványi sók és víz szükséges. Az idős ember napi szük­séglete 2400 kalória, öreg korban kevesebbet és több­ször kell enni, leghelyesebb a napi négyszeri, ötszöri ét­kezés, Jó lj^ az idős ember kerüli a túl korai reggeli étkezéseket, és ügyel arra, hogy az utolsó étkezés este 6—7 órakor legyen, egy-két órával a lefekvés előtt. Kerülni kell a falánkságot. A sok evés a testsúly gya­rapodásához, elhízáshoz ve­zet. A kövér emberek hat­szor gyakrabban betegszenek meg vesekő-betegségben, négyszer gyakoribb az epe­kövesség, háromszor olyan gyakori közöttük a cukor- betegség és az asztma, mint a normális súlyúak között. Ne egyék gyakran az idős ember szalonnát, kerülje a zsíros húsokat, a túlzsírozott ételeket, mert ezek érelme­szesedéshez, magas vérnyo­máshoz és emésztőrendszeri megbetegedéshez vezetnek. Kevés tejszín, vaj, tejföl fogyasztása viszont feltétle­nül szükséges a megfelelő mennyiségű A és D vitamin biztosításához. Igen jó ha­tású a növényi eredetű zsira­dék, a margarin fogyasztása, főzéshez pedig a napraforgó- olaj. Fogatlan öregeknél az első és legfontosabb feladat a táplálkozással kapcsolat­ban a fogatlanság megszün­tetése, használható műfogsor készítése. A fogatlan embe­rek a puha, pépes ételek fo­gyasztásával csak igen egy­oldalúan, hiányosan táplál­kozhatnak. Feltétlenül helyes és szük­séges a vegyes táplálkozás. Idős korban fokozódik a szervezet fehérjeszükséglete, ezért bőségesen fogyassza­nak tejet, tejterméket, -to­jást, sovány húsokat, csir­két, halat. A hízásra hajlamos egyé­neknél a szénhidrát fogyasz­tását mérsékelni kell. A ke­vesebbet mozgó öreg ember szervezete ugyanis zsírt ké­szít a felesleges szénhidrát­ból. A legnagyobb veszélyt a túlzott édességfogyasztás, a kenyér és tésztafélék bő­séges fogyasztása jelenti. Ká­ros az élesztős tészták fo­gyasztása, puffadtságot, rossz közérzetet okoz. A fokozott fehérjebevitel mellett szüksége van az idős szervezetnek a fokozott vi­taminellátásra is. A vita­minhiány nagymértékben gyorsítja az öregedés folya­matát, a szervezet korai és káros elöregedéséhez vezet. A téli hónapokban nehéz a megfelelő vitaminszükségle­tet kielégíteni. Ajánlatos ilyenkor gyümölcslé-kúrákat tartani, vagy friss zöldség­leveseket, zöldségpépeket fo­gyasztani. A citrom, a na­rancs, a csipkebogyó bősé­ges C-vltamin forrás, véd a fertőzések ellen. A helyes vegyestáplálko- zásal szervezetünk megfelelő mennyiségű kalciumot, va­sat, foszfort, jódot és egyéb fontos ásványi anyagot kap. A konyhasó ételeink sózá­sával kerül szervezetünkbe. Hazánkban a fűszerek foko­zott használata igen elter­jedt, ám az idős korúak szá­mára az erősen fűszerezett ételek fogyasztása a gyo­mor- és bélrendszerre gya­korolt izgató, gyulladást keltő hatása miatt nem ked­vező. Különösen télen, a disznóvágások idején nem árt erre a figyelmet fel­hívni ! v A mérsékelten fűszerezett étel azonban kedvező hatást gyakorol az idős szervezetre, javítja az étvágyat, elősegíti az ételek felszívódását és emésztését. Kerülni kell a túlzott al­koholfogyasztást is. A mér­tékkel ivott bor, sör, az anyagcserére serkentő hatá­sú. Egészséges idős ember számára jónak tartjuk a kis adagban fogyasztott fekete­kávét is, főleg a délelőtti órákban. Dr. Kocsis Károly A kitörött ablaküveg min­dig nagy bosszúságot jelent, főleg ott, ahol nem kötöttek háztartási biztosítást, sőt üveges sincs a közelben. Ilyenkor bizony a károsult­nak magának kell a törött üveget pótolnia, amit egy kis ügyességgel el is lehet végez­ni. Első dolog kitisztítani a keretet: kiszedni a törött üvegcserép darabokat, ki­húzni a bádogszögeket, ki­vésni, kifaragni a keményre száradt gittet. Azaz a keret párkányát __ teljesen simára kell tisztítani körös-körül. Enélkül az odaszáradt gitt­maradványok miatt a betett üveglap nem fekszik fel és a továbbiak során elrepedhet. A régi gitt eltávolításához a legjobb szerszám egy törött pengéjű konyhakés (A—B ábra). Ha a keret tiszta, pontosan lemérjük, s annál széltében Ha nincs üveges... és hosszában is 3—3 mm-rel kisebb üveglapot vága­tunk, mert ha az üveg na­gyon pontosan vagy szorosan illeszkedik a keretbe, beszö- geléskor könnyen elpattan­hat. Ha megfelelő nagyságú üveglapunk és valamilyen fajta üvegvágónk is van (C ábra: acélkeretes üvegvágó), a keretbe való üveget ma­gunk is kiszabhatjuk. Az üveglapot az asztalra tett posztóterítőre fektetjük, a vágás helyén petróleumba mártott ujjal az üveg felüle­tét megtisztítjuk. Azután vonalzó mellett a vágóval végigkarcoljuk az üveget a kívánt helyen, majd a vonal­zó szélét az üveg másik fe­lén a karcolás alá illesztve, az üveget gyönge nyomással leválasztjuk. A beillesztett üveglapot néhány helyen háromoldalú bádogszöggel (D ábra) be­rögzítjük a keretbe. A bá­dogszöget ráfektetjük az üvegre, a csavarhúzót oda­illesztjük a bádogszöghöz, s úgy ütünk rá egy kis kala­páccsal (F ábra). Fontos, hogy a bádogszög az üveg felületével egy síkban halad­jon a keret fájába. Hegyikrétaport, lenolajken- cét összegyúrunk (de ne le­gyen híg), s ha már sima és jól formázható, a gittből hurkákat gyúrunk, az üveg szélére nyomkodjuk, s kerek végű asztali késsel (G ábra) a keretléc magasságáig, fer­dén elsimítjuk a tömítést. B. K. Szemétgyűjtés, -tárolás a bérházakban A szemetet célszerű 10—15 literes, fedeles, jól záródó szemétgyűjtő vedrekben tar­tani. A forgódobos szemétle- dobóhoz olyan vedreket hasz­náljunk, anjplyek a. dob be­fogadó nyílásának megfelelő méretűek. A billenővályús ledobónál arra ügyeljünk, hogy a veder szájnyílása kes­kenyebb legyen, mint a vá­lyú szélessége. Tilos a szemétledobó nyí­lásba „belegyömöszölni” a szemetet. A töltőnyílás ajta­ját és fedelét óvatosan nyis­suk, zárjuk. A csapkodás a szerkezetet rongálja, a zaj pedig a ház lakóinak nyugal­mát zavarja. Csanády János: Jár a fűrész... Jár a fűrész ferde foggal, jóízűen herseget; tele a föld fűrész-porral, foga egyre fényesebb. Jár a fűrész, jár a fűrész, jóizűen harsogat; a hasábból tönköt fűrész­el, mit balta hasogat. Őszi szél jár és fűrész jár, összehangzik dallamuk; nincs is szebb, ha őszi szél jár, s dideregnek a faluk; nincs is szebb, mint az udvaron huzigálni a fűrészt keresztben a fűrészbakon, hallgatni a fütyülést, ami szélből és fűrészből keveredik; peng acél, a hideg nap hull az égből, és lehuppan, mint a tél. Jelmezbálba készülünk JÁTÉK A NEVEKKEL o o o o o o o o o írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alábbi neve­ket úgy, hogy a bekarikázott négyzetekbe kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy magyar költő vezetéknevét ad­ják megfejtésül. , BERTA, DEZSŐ, IGNÁC, IZSÁK, GYULA, LEHEL, NOÉMI, RÓZSA, SIMON. tAuaszaaa :sa}faj3aw Néhány ötletet küldünk a gyermekeknek, milyen jel­mezt készítsenek az iskolai farsangi bálra. LÁNYOKNAK: Pattogatottkukorica-jelmez. Fehér ruhája majdnem min­den lánynak van. Erre ké­szítsünk pattogatottkukoricá­ból díszt. Felfűzzük a kuko­ricát, rávarrjuk a füzért a szoknya, a nyakkivágás, az ujjak szélére, hosszú, diva­tos láncot fűzünk belőle a nyakba. Hajdísznek is szép lesz a fehér kukoricafüzér. Hólabdajelmez. Vattából hólabdákat készítünk, a hó­labdákat csillogó flitterekkel varrjuk könnyedén össze, vi­gyázva, hogy a labdaforma megmaradjon. Minden egyes hólabdát erősítsünk fel var­rószállal a fehér rúhára. Hó­labdákat erősítsünk fel haj- csatokra és tűzzük a hajba dísznek. Szívkirálynőjelmez. Piros műanyagból, selyemből, vagy piros színű papírból kisebb- nagyobb szíveket vágunk ki, melyeket egy-egy gyöngy­szemmel erősítsünk fel a fe­hér ruhára. Egyformára vá­gott szívekből koronát is ké­szíthetünk a fejre. A szíveket gumira erősítjük, és úgy húz­zuk fel a fejre. * Magyaros jelmez. Színes, mosószeres műanyagdobo­zokból kivágunk magyaros mintákat. (Posztóból vagy más anyagból is kivághat­juk.) A kivágott mintákat íz­lésesen elhelyezzük a ruhán, vagy egy-egy motívumot ala­kítunk ki belőlük. A felerő­sítést gyönggyel vagy flitter- rel lehet . megoldani. Aki ügyes és van ideje is, hímez­het magyaros mintákat a ruhára, amit aztán máskor is használhat. Lepkejelmez. Drótból lep­keszárnyat hajlítunk. Celo­fánnal bevonjuk, színes pa­pírból kivágunk szép lepke­mintákat és ráragasztjuk. A lepkeszárnyakat jó erősen rávarrjuk a ruhára. A fejre is drótból hajlítunk fejdíszt, csavarjuk be celofánnal vagy fessük be. Táncosnőjelmez. Sok-sok fehér krepp papírból fodros szoknyát készítünk. A felső­részt rövid ujjú blúzzal old­juk meg. Fehér gyöngyöt fű­zünk fel, és a hajat ügyesen díszítjük a lánccal, amelygt csatokkal erősítsünk a hajba. Virágáruslányka-jelmez. Tarkavirágos ruha és kis ko­sár a karon. A kosárkába sok művirág vagy papírból kivágott színes virágok. (Na­gyon kedves, ha egy-egy vi­rágot ajándékozunk a bálo- zóknak.) FIÚKNAK: Postásjelmez. Kölcsön ké­rünk, vagy régi posztóból ké­szítünk egy postás sapkát, piros dísszel, postakürttel. Postástáskának jó egy fekete iskolatáska is, akasszuk szíj­jal a nyakba. A táska legyen tele levéllel, amelyre rajzol­junk hollót. Orhajósjelmez. Fehér vagy világos tréningruha szüksé­ges hozzá. A fejre kivágunk és összeragasztunk kemény kartonpapírból egy űrhajós sapkát. Kívülről bevonjuk ezüstpapírral, elöl pedig ce­lofánnal, hogy az űrhajós lássa a napvilágot. A ruhát űrhajós képekkel díszítsük. Jó, ha egy elemlámpát is tart a kezében az. űrhajós, melyet időnként bekapcsol. Varázsló jelmez. Hosszú kö­penyt ragasztunk össze bár­milyen színű krepp-papír­ból. Arany és ezüst színű pa­pírból csillagokat, holdat vágunk ki, piros papírból pedig a napot sugaraival. Varázsbot biztosan akad otthon. Az ügyes fiú szépen kifaragja a varázsbotot. Pékinasjelmez. Fehér nad­rág, fehér trikó és fehér krepp-papírból, vagy más anyagból készült kötény. Kuktasapka is szükséges a jelmezhez. Egy kosárból ce­lofánba csomagolt kifliket, zsemléket árul a bálozóknak. Űjságárusjelraez. Egy hasz­nált ruha, micisapka, pár da­rab régi újság kell hozzá. El is adhatja portékáját az újság­árus, — ha valaki megveszi. Tanárjelmez. Sötét ruha szükséges hozzá természete­sen hosszú nadrággal, szem­üveg és egy nagy könyv, amelyre rá van írva: Osz­tálykönyv. Kaphatnak a gye­rekek osztályzatokat jelme­zükre és magatartásukra. f. Szobanövények téli gondozása A virágok és növények la­kásunkat otthonossá teszik, díszítik. Cserébe — az év­szakoknak megfelelően — törődnünk kell velük. A szo­banövények számára a tél a legkedvezőtlenebb és legne­hezebb 'időszak. Nagyon fon­tos, hogy alaposan meggon­dolva — a lehetőségekhez képest a legjobb megoldást találjuk a teleltetésükre. A növények számára alap­vetően fontos: a fény-, hő- és páratartalom. A fény minden növény számára nélkülözhe­tetlen. Ezért igyekezzünk a növényeket úgy elhelyezni, hogy a lehető legtöbb fényt kapják. Az optimális hőmérséklet biztosítása általában nagyon nehéz feladat. A növények számára a tél a pihenés idő­szaka. Ebben az időszakban a fejlődés lelassul. Általában a +3, +15 C° körüli hőmér­séklet volna a legkedvezőbb. ' A levéldísznövényeknek pe­dig +18, +22 C°. Téli idő­szakban erős fejlődést pe várjunk a növényektől. A kellő páratartalom is nagyon fontos. Ezt vízpáro­logtatóval tudjuk megoldani. A fűtőtestre tett edénybe he­lyezzünk vizet s ha egy nap alatt nem is párolgóit el tel­jesen — naponta cseréljük. Újabb megoldás az elektro­mos szobai szökőkút vagy még modernebb a Hydroexe alkalmazása. Az öntözést sem szabad túlzásba vinni. A téli idő­szakban, amikor az életfo­lyamatok lelassulnak, jóval kevesebb vízre van szüksége a növénynek. A túlzott ön­tözés gyökérrothadáshoz, il­letve a növény pusztulásá­hoz vezethet. Általános sza­bályt természetesen nem le­het meghatározni; a vízigény fajtánként változik. Lényeges követelmény, hogy az öntö­zésre használt víz hőmérsék­lete egyezzen meg a növé­nyek tárolására használt szoba, vagy helyiség hőmér­sékletével. A kaktuszok számára a +8, +12 C° hőmérséklet a leg­kedvezőbb, de a relatív pá­ratartalomnak 60—80 száza­lékosnak kell lenni. Ügyel­jünk arra, hogy +5 C°-nál kevesebb és +15 C°-nál több ne legyen a hőmérsék- le ott, ahol a kaktuszokat teleltetjük. Fordítsunk kellő gondot arra, hogy ezek a na­gyon fényigényes növények lehetőleg az ablakok közelé­be kerüljenek. A növényeket időnként gondosan vizsgáljuk át és amennyiben kórokozókat vagy betegség tüneteit ész­lelnénk, akkor az egészséges virágok közül távolítsuk el a károsodott növényeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom