Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 25. SZOLNOK MEGYE múltjából Nagy szolgálatot tett a proletariátusnak PÁLFY JÁNOS (1881-1920) „Már kora ifjúságában -részt vett mindenféle szak- szervezeti és politikai mozgalmakban. Egész élete szakadatlan harc a kapitalizmus ellen. Politikai magatartása miatt állandó üldözésnek volt kitéve, sokszor perbefogták, de a börtönt sikerült elkerülnie. A háború kitörésekor elvitték katonának, majd mikor hazajött, ő volt azon kevesek egyike, aki a pártban (Magyarországi Szociáldemokrata Párt szolnoki szervezete) az életet fenntartotta. Majd a párt megyei titkára lett, s ... hihetetlen agilitással dolgozott." így méltatta a szolnoki Haladás (liberális polgári hetilap) 1919. március 30-i, a megyei direktóriumot bemutató cikkében a szegedi születésű, de a szolnoki Róth-oyomdá- ban dolgozó Pálfy Jánost. 1918 előtti éveiről ennél többet nem is tudunk. Ügy véljük, hogy tevékenysége a forradalom érfelődésével együtt bontakozott ki igazán. 1918. március 25-én, a szolnoki munkásotthonban megtartott városi pártértekezleten titkári beszámolójában támadta a háborút és a hatósági elnyomást. A május elsejei ünnepség, mint szerte az országban, Szolnokon is háborúellenes tüntetéssé változott. A munkások a város különböző pontjain gyülekeztek, s reggel 9 órakor megindult a felvonulás. A menet a városon végigvonult, a felvonulók követelték az azonnali békét. A munkások a Tisza hídján átkelve az Aranyiakat vendéglő kerthelyiségébe vonultak. Itt többek között Pálfy János méltatta május 1. jelentőségét, támadta a koi-mányt és követelte a háború befejezését. Október 13-án a szolnoki munkásság képviseletében részt vett a szociáldemokrata párt rendkívüli országos kongresszusán. Ezt követően a helyi pártszervezet zártkörű ülésén beszámolt a tapasztalatokról. Az ülésen elhatározták. hogy a kongresszus határozatait népgvülésen is ismertetik. 1918. október 27- én a Lopocsi-féle vendéglő kerthelyiségében megtartott nagygyűlésen Pálfy János ismertette a pártkongresszus határozatait. Javaslatára határozatban mondták ki, hogy Szolnokon is létre kell hozni a nemzeti tanácsot. A szolnoki nemzeti tanács október utolsó napjaiban a munkásotthonban alakult meg, s Pálfy Jánost tagjává delegálták. Amikor később a nemzeti tanács munkájának megjavítására intéző bizottságot választottak, annak szintén tagja lett. Elnöke a november első napjaiban megalakult munkástanácsnak, tagja a néptanácsnak. A polgármester munkájának ellenőrzésére az egyik bizalmi férfinak őt jelölik. Ebben az időben tevékenységének iránya egyre inkább kezdett elszakadni pártja hivatalos álláspontjától. 1919. március 4-én a szolnoki munkástanács képviseletében részt vett az alföldi munkástanácsok szegedi kongresszusán, ahol határozati javaslatot vitattak meg és fogadtak el a közélelmezési helyzetről és a társadalom szocializálásának gyorsításáról. Felhívták a kormányt, hogy ha a kongresszus határozatát nem teljesíti, akkor számolnia kell azzal, hogy „a négy és fél éves háborúban sok. megpróbáltatáson keresztül ment nép türelmét veszti." 1919. március 21-én a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kommunista program alapján egyesült, a magyar munkásosztály átvette az országban a politikai hatalmat. A szolnoki munkástanács, amely eddig csak szociáldemokrata párttagokból állott, öntevékenyen március 22-én reggel nyolc órakor a megyeháza kistermében ülést tartott, melyen már részt vettek a KMP szolnoki szervezetének vezetői is. A közhatalom gyakorlására intéző bizottságot választottak, s különböző szakosztályokat létesítettek. Az intéző bizottságban Pálfy János mint a politikai szakosztály vezetője kapiott helyet. Március 23-án este a munkástanács az intéző bizottság tagjai közül titkos szavazással megválasztotta a három főből álló megyei direktóriumot, s tagjává választotta Pálfy Jánost. Március 28-án Pálfy János a munkás- tanács elnöki tisztéről, minthogy direktóriumi tagságával összeegyeztethetetlennek tartotta, lemondott. A tanácshatalom állam- szervezetének végleges kialakítására a tanácsválasztásokkal került sor, A szolnoki munkástanács a választások előkészítésével 1919. április 4-i ülésén foglalkozott. Ekkor jelölték Pálfyt a szolnoki városi tanácsba, s április 7-én Szolnok dolgozói meg is választották. A választás előtt egy nappal, 1919. április 6-án Szolnokon politikai nagygyűlést tartottak. amelyen Pálfy János is beszédet mondott. ... a háború előtti évtizedek termelési rendjét és osztályuralmát, s a dolgozók társadalmának kizsákmányolását ismertette éles kritikával. — Fontos lépések, döntő elhatározások kellettek ehhez — úgymond —, de megcsináltuk, mert lét és nemlét között kellett választanunk. A munkásság törekvését a nyugat tőkéje megakasztani akarta s a proletárok Kelet felé fordultak s az orosz prole- táriátus mintájára kikiáltották a proletárdiktatúrát s ezzel átvették az egész országra és nemzetre nézve a közhatalom gyakorlását. S most, amikor a proletár- ságé a hatalom, bűnhődnie kell a kizsákmányolásból gőgösködő kapitalista rendnek. Azok a rendeletek, melyet a Forradalmi Kormányzótanács kiad, egy-egy hatalmas ökölcsapás a burzsoá osztályra. Két hete alakult meg a Tanácsköztársaság, s az a munka, melyet e két hét alatt végzett a Kormányzótanács, mindenkit arról győzhet meg, hogy csak ez lehet az az út, melyen felszabadítani lehet a dolgozók millióit. Elkövetkezett az új élet, mely után milliók áhítoztak, melyet lelkünk lelkendezve várt. Ezt a rendet azonban intézményesen kell biztosítani, s azokat a kishitűeket, rosszhiszeműe- ket, a régi rendszert vissza- áhítozókat, akik az új rendszer ideális voltát kétségbevonják, el kell távolítani. Ezt a célt szolgálja az államforma megállapítása s ehhez szükséges a helyi munkás-, katona- és paraszttanácsok megalakítása. Holnap választjuk meg a hatalom gyakorlásának ezt a szervét, felhívom tehát proletártestvéreimet, hogy tömören álljanak azok mellé, kiket a pártvezetőség a szolnoki tanácsba való megválasztásra jelölt. Ugyancsak a mai rend megszilárdítására szervezzük a Vörös Őrséget is, amely a karhatalom eszközével, fegyelmével és szigorával fog bennünket végső célunk: a kommun társadalom kiépítésének munkájában segíteni.” 1919. április 9-én megtartotta alakuló ülését az újonnan választott szolnoki tanács. Pálfy Jánost beválaszd tották a 20 tagú intéző bizottságba s egyben megválasztották a tanács egyik al- elnökének. Április 13-án a megyei tanács tagjává, a megyei tanács 20 tagú intéző bizottságának tagjává és a Tanácsok Országos Gyűlése küldöttévé választották. Az április 17-én újjáalakult megyei tanácsban Pálfy János továbbra is a politkai osztályt vezette. Feladatkörébe tartoztak a községi és járási tanácsok ügyei, a propaganda- és sajtóügyek, továbbá a Forradalmi Kormányzótanács rendeletéinek végrehajtása és végrehajtatása. Pálfy mint a politikai szakosztály vezetője, 1919. április 26-án táviratot intézett a meg nem szállt községek tanácsainak intéző bizottságai-1 hoz, s felhívta tagjaik figyelmét. hogy „öntudatos és becsületes proletárhoz illő módon utolsó percig álljanak helyükön és saját példájukkal igyekezzenek a lakosságra hatni". 1919. május 29-én a szolnoki szakszervezetek elnöksége által szervezett ankéton rámutatott a szakszervezetek feladataira. Kérte a vezetésé-1 get, „hogy azonnal indítsák meg a munkásság körében a szervező és tanító munkálatokat, hogy minden proletárt a dolgozók társadalmának alkotó és harcos táborába” lehessen állítani. Pálfy János, a szolnoki pártszervezet képviselőjeként részt vett az egyesület párt- kongresszusán. A június 12-1 ülésen a pártkongresszus egyik elnökévé választották. Részt vett a Tanácsok Országos Gyűlésén is, ahol. a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagjává delegálták. A Tanácsköztársaság megdöntése után letartóztatták. 1920. április 28Ján Héijas Iván és Makkai Imre százados vezetésével a Szolnoki Törvényszék fogházából az abonyi Vigyázó-kastélyba hurcolták, ahol Molnár Endre különítményeseivel meggyilkolta. Pálfy János tevékenységét a Tanácsköztársaság időszáJ kában forradalmi hév hatotta át, a Forradalmi Kormányzó- tanács rendeletéinek szellemében dolgozott, beszédeinek tartalma is ezt tükrözi, s nem érezni belőlük, hogy azok „egy kissé száraz beszédű ember” megnyilvánu'-1 lásai. 1919-ben a Haladás című szolnoki liberális polgári lap. mint a háromtagú direktórium egyik tagját, bemutatta. Többek között ezt írták róla: „Képességei és jelleme folvtán a direktóriumban méltó helyet foglal el, ahol a proletáriátusnak nagy szolgálatot tesz”. S. L. Ismerjük meg megyénk műemlékeit! II jánoshidai templom A jánoshidai templom déli, román stílusú kápolnája az 1971-ben előkerült kapuval A jánoshidai plébánia- templom néhány évvel ezelőtt még egyszerű barokk templomnak látszott, amely a XVIII. században épülhetett. Homlokzat előtti tornya hagymatetős kiképzésű. Egy- hajós elrendezésű, sík rneny- nyezettel. Hosszú szentély található a hajó meghosszabbításában, két oldalon pedig kiugró kis kápolna faragott kőből. Ez utóbbi oldalkánol- nák alaposabb vizsgálata vezetett el arra a felismerésre, hogy a brokk külső alatt Árpád-kori falrészek rejlenek. Először 1942-ben sietett a kutatás segítségére a templom romlása, ugyanis a lehullott vakolat mögül kibukkantak az Árpád-kori falrészek. majd 1971—72-ben az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállíttatta a templomot. A jánoshidai templom egykor premontrei prépostság volt. Alapítása 1186 körül, III. Béla idején történt. A prépostságot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték. Ennek alapján arra következtethetünk, hogy Já- noshidát a váradhegyfoki első magyar premontrei prépostság telepítette. A térítőtevékenység hangsúlyozása a védőszent választásával más ok miatt is történhetett. Já- noshida a jászok által lakott terület központjának, Jászberénynek közelében helyezkedik el, a Zagyva fontos átkelőhelye. hídja mellett. Itt vezetett át a Hatvanból Szolnok felé tartó főútvonal. A premontreiek történetében sok hasonló esettel találkozunk. A jánoshidai prépostság az alapítás éveiben a környéken élő besenyők, később pedig a jászok térítésében játszhatott fontos szerepet. Püski Anna Herman Ottó Karcagon A pásztorélet tősgyökeres szavait gyűjtötte Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor, a magyar néprajztudomány egyik atyja, a múlt század végén többször megfordult Szolnok megyében. Az itt végzett munkájáról nemcsak tudományos műveiből, hanem a korabeli lapokból is értesülhetünk. Karcagi tartózkodásáról a Nagy-Kunság 1893. szeptember 3-i száma adott hírt. A hetilap „Űjdonságok” c. rovatában a következőket írta: „Hermán Ottó nagy itudó- sunk több napi tartózkodás után nejével városunkból eltávozott. Ezen idő alatt, amelyet itt töltött, bejárta városunk (Karcag) határát, hogy tanulmányozza a pász- toréletet s összegyűjtse azon régi tősgyökeres szavakat, amelyeket már csak néha- néha hallani. Ezen nagy tudósunk a milleneumra a pásztor életből kiállítást rendez s könyvet ír a most már kiveszett régi magyar szavakról.” Herman Ottó megkezdte kutatásait. Éles szemével minden apró tárgyat megvizsgált, még a kunyhó karcolását, bogozását sem hagyva el. Különösen megtetszett neki egyik csikós-gulyásunk: Tinta Miklós. Gyönyörű szép őszbe hajló hatalmas alak ez... Ember emlékezeten minden ivadéka pásztor éleNagykunsági számadó gulyás - Herman Ottó felvétele tét folytatott... Herman Ottó, ha hosszabb ideig beszél vele még, elmondta volna neki, milyen az a csikós- porhalyas, melybe a csikósok hajdan a kurta szárú pipát tartották, hogy vágtatásban az a pipa gazdát ne veszítsen. Beszélt volna neki a gajló- ról, melynek használatát szépapjától látta, amit már nem használnak a csikósok sehol. Ez a gajló pedig igen nagyfontosságú csikós szerszám volt régebben. A csikósok ugyanis azt állítják: hogy a karikás nem oly régi, minit a mily réginek tartják. Az ostor előbb lenből vagy kenderből fonatott, a pásztor életben a szíjkorszakot megelőzte a botkorszak. A csikósnak ... abban az időben egy kurta botja volt árvatölgyfából és a gajilója. A gajló egy vékonyabb bot volt: szíjcsapóval felakasztva lógott a csikós derékszíján, végén egy köpületben vashoroggal, mely egészen hasonlított az S betű alsó szárához. A csikós a ménest bottal hajtotta, s midőn a ménesnek valamelyik szárnya hátrább maradt, vagy egyes ló kicsapott: a botot hajítogat- ta, sőt nagyobb hajtáskor mindig hajította és sebes futtában, gajlóval szedte fel az eldobott botot. ... Azt állítják, hogy az e vidéki pásztor azért nem visel viirágöt kalapja mellett: mert itt az emberek virágát tatárok (törökök)) fűzték szíjra. Ezért tartja magát az a pásztor mondás: „Toll az ő virága.” • Dr. Fazekas Mihály Összeállította: dr. Selmeczi László A tenlplom alaprajza. A feketével jelölt részek románkoriak A templomépítő mesterjegye a falon A déli kapu románkori faragványai
