Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 25. HETI $ UILAGHIRADÖ Változatlanul heves harcok Vietnamban HÉTFŐ: Hazánk kormánya nyilatkozatban ítéli el a kínai támadást és nyilvánítja szolidaritását Vietnam ön­védelmi harcával - A csehszlovák külügyminiszter moszkvai megbeszélései - Választások Bangladesben KEDD: Olaszországban Andreotti visszalép a kormányalakítási tárgyalásoktól, a köztársaságpárti La Maifa kap megbízási SZERDA: Újabb kísérlet az egyiptomi-izraeli különbékére - Carter felemás kijelentései a készülő SAIT-2. meg­állapodásról CSÜTÖRTÖK: Giscard—Schmidt csúcstalálkozó Párizsban — Erősödő sztrájkmózgalom és terrorista akciók a spa­nyol választási kampány finisében P^HTEK: Fedajin nagygyűlés Teheránban, feszültség jelei az iráni Kurdisztánban — Újabb kinai csapatáiozdulatok a vietnami határkörzetekben - Az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács összehívását indítványozza SZOMBAT: Az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa az ugandai-tanzániai konfliktussal foglalkozik Nairobi­ban - Az amerikai pénzügyminiszter pekingi utazása Olaszországban és Bel­giumban válozatlanul szilárd kormányt keresnek; Iránban új és új törésvonalak jelent­keznek egy bonyolult kon­szolidációs folyamatban; a második különbéke nekifu­tással próbálkoznak Camp Davidben; Carter kétszer is hosszabb magyarázkodásra kényszerült a sajtó képviselői előtt; csehszlovák—lengyel, NDK—angolai és francia— nyugatnémet csúcstalálkozó zajlott; Spanyolországban ké­szülnek a csütörtöki válasz- 'tásokra. Eseményekben iga­zán nem volt hiány, ezúttal mégis — rendhagyó módon — a hét egyetlen kérdésére keressük a választ. Ha úgy tetszik, a kérdésre, mi törté­nik Földünk ma kétségkívül legforróbb pontján. Vietnam kínai agressziótól sújtott északi körzeteiben? Több mint egy hete ér­keznek a különben viszony­lag szűkszavú hadijelentések a harcok térségéből. Az is­mert tények arra vallanak, hogy Kína egyre nagyobb erők bevetésével próbál va­lamiféle eredményt elérni. Három támadó ékben, har­minchat fontosabb pontón igyekeznek előrenyomulni, fokozták a légi tevékenysé­get, s nagyszámú diverzánst (Vietnamból korábban me­nekült, kínai származású hoá- kat) vetnek be. Az erős vi­etnami ellenállás azonban megakadályozta a tervezeti gyors lerohanást. Sőt a tá­madókat több helyen vissza­vetették a határon túlra. A kínai csapatók általában 10— 15 kilométer mélységre tud­tak behatolni, egyedül Lao Kay tartományban jutottak mintegy harminc kilométer­nyire a határtól. A vesztesé­gek ugyanakkor súlyosak, mintegy tizenötezer kínait tettek harcképtelenné — ál­dozatok vannak természete­sen a vietnami oldalon is, a fegyveres erők, s különös­képpen a polgári lakosság soraiban. Pekingben először arról beszéltek, hogy korlátozott, úgymond megtorló akciót hajtanak végre, kambodzsai csatlós-rendszerük, a Pol Pot-rezsim összeroppanásá­nak megbosszúlására. Felhá­borító és cinikus érv volt, s végképp lerántotta a leplet a kínai vezetésről, amely reg­geltől estig a hegemónizmus ellen csatázik, miközben ma­ga adja annak iskolapéldá­ját. Hiszen mi más, mint nyílt hegemónizmus a szom­széd országok állandó fenye­getése, a zsarolás és a nyo­más eszközeinek alkalmazá­sa, megalapozatlan területi igények támasztása, s végül a nyílt katonai támadás. Pe­king természetesen nem tett le a ködösítésről sem. Az Űj Kína hétközi, egy-két mon­datos hadijelentései úgy fo­galmazódtak, hogy ♦ a kínai csapatok Küangszi és Jünan tartományban vívják ütköze­teiket. Tehát úgy tálalták az ügyet a kínai közvélemény­nek, mintha Kína területén harcolnának, vagy könnyen lehet, hogy a megszállt ha­tármenti sávoka‘t már a két tartományhoz csatolták. — (Ilyen körülmények között természetesen figyelmet ér­demelt a hír, hogy a Tienan- men téren elhelyeztek egy olyan tacepaót, amelynek szerzője bírálta a kínai be­avatkozást.) De a kínai kül­ügyminisztériumban elhang­zott volna egy bejelentés a csapatok visszavonásáról is, csakhogy rövidesen mindent cáfoltak. A bizonytalanságnak eze­ket a pekingi jeleit a kül­földi megfigyelők részben a heves vietnami ellenállásnak tudják be (s Hanoi nem ve­tette be még főerőit, hiszen amennyire csak lehet igyek­mert a józan logika általában szembenáll a kalandorok lo­gikájával.) A kínai agresszió máris igen veszélyes elemek­kel terhelte a nemzetközi vi­szonyokat, megnövelte a fe­szültséget a Távol-Keleten. Egyúttal Peking nehéz felté­telek közé manőverezte ma­gát. Ha végül is végrehajtja a kényszerű visszavonulást, csak aláhúzza kudarcát. Ha folytatja a harcot a korláto­zott határsávban (egyes nyu­gati megfigyelők lehetséges­nek tartják a kínai csapatok „beásását”), a megszállással és területszerzéssel mégin- kább maga ell$n fordítja a világ haragját. Ha a legna­gyobb kockázattal járó utat választja, s kiterjeszti a fegy­veres összecsapásokat Viet­nam belsejére, vagy akár La­osz területére, akkor szembe­találja magát az ellenállás minden eszközével, s lépésé­nek minden nemzetközi kö­vetkezményével. Vietnam nehéz próbát áll ki napjainkban. Miután hősi­es önvédelmi-felszabadító harcot vívott a francia gyar­matosítókkal, a japán hódí­tókkal, újra a francia expedí- ciós csapatokkal, majd az amerikai imperialistákkal — most a kínai agresszióval kell szembeszállnia. De ahogyan a behatolók minden esetben vereséget szenvedtek, nem Már a kínai határprovokációk idején sokan elmenekültek Lang Son tartomány azonos nevű székhelyéről. A képen: ez a fiatalember hátán személyes holmijával elindul az ország belseje felé szik korlátozni a háborút); egyes nyugati források emlí­tést tesznek a kínai vezetés lehetséges belső vitáiról; s különös súllyal esik latba a nemzetközi visszhang. Ez pe­dig egyértelműen elítéli a kínai agressziót, politikailag elszigetelve egy „politikai háború” kirobbantóját. Kína mellett nyíltan egyetlen kor­mány állt ki, egy olyan kabi­net, amely csak nevében és vágyaiban létezik: a megbu­kott Pol Pót vezetés. A szo­cialista országok, a fejlődő világ számos állama, nyuga­ti pártok és szervezetek áll­tak ki Vietnam védelmében, cselekvő szolidaritásukat hangoztatva. Nem pártolhat­ták a kínai lépéseket a NATO hatalmak sem, viszont tanúi vagyunk egy olyan irányzatnak, amely el akarja mo. ni az igazi felelősséget. E szerint a kambodzsai felke­lésnek nyújtott vietnami se­gítség és a Vietnamba tör­tént kínai behatolás között valamiféle egyenlőségjel te­hető. Idevágnak azok az ér­tesülések is, hogy Carter Teng látogatása során már tudomást szerezhetett a kí­naiak konkrét elképzelései­ről, s a tény, hogy az ame­rikai pénzügyminiszter pe­kingi útját nem mondták le a harci cselekmények köze­pette sem. Nyilván hasonló törekvések vezették Washing­tont a Biztonsági Tanács vi­tájának sürgetésében is. A kínai agresszió „feloldása” a délkelet-ázsiai helyzet meg­tárgyalásában, arra vonatko­zó kísérletnek látszik, hogy eltekintsenek az igazi prob­léma megfelelő keretek kö­zött történő megvitatásától. A napról-napra változó helyzetben nehéz minden előrejelzés. (Annál inkább, vár más sors az újabb ag- resszorokra sem. Vietnam ké­pes megvédeni önmagát, s maga mellett tudhatja har­costársait, barátait. Ez ad magabiztosságot Vietnam né­pének — a helyszíni tudósí­tások nyomatékosan hangsú­lyozzák, hogy a harcok tér­ségétől 200 kilométernyire fekvő fővárosban, Hanoiban nyoma sincs a pániknak — jóllehet az ország öt északi tartományában tart a háború. Hadijelentéseket olvasunk, kis vietnami helységek nevét tanuljuk, s élő a szolidaritás jelszava: Veled vagyunk Vi­etnam ! Réti Ervin WASHINGTON Carter amerikai elnök ál­lítólag számol azzal az eshe­tőséggel. hogy a szenátus nem hagyja jóvá a jövendő SALT-agyezményt és más módon kell korlátozni a ha­dászati támadó fegyvereket. Washigtoni politikai körök­ben pénteken nagy feltűnést keltett James McGregor, az ismert történész beszámolója Carter elnökkel folytatott ilyen értelmű beszélgetéséről. Az Atlantic Monthly című folyóiratban megjelent cikke szerint Carter kijelentette neki: amennyiben a szenátus nem hagyná jóvá az új SALT-egyezményt, a maga részéről kész (tiszteletben tar­tani a szerződés előírásait —■ ha a Szovjetunió is így jár el. ADEN Észak-jemeni fegyveres egységek szombatra virradó éjjel Mukaiyas és Beihan körzetében behatoltak a Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság területére — kö­(Folytatás az 1. oldalról) meket, gazdasági létesítmé­nyeket. Az agresszió kezdete óta a kínai nehéztüzérség tá­madja Quang Ninh tarto­mány gazdag széntelepeit, il­letve a Hoang Lien Son tar­tománybeli Lao Cai hőerő­művet, és a környékén levő apatitbányákat. A károk pontos mértéke egyelőre nem ismeretes, annyi azonban máris bizonyosra vehető, hogy a nagyon is tudatos kínai tá­madások kedvezőtlenül befo­lyásolják majd Vietnam idei exporttervét, amely, mint is­meretes, nem kis mértékben a fenti nyersanyagok kiter­melésén nyugszik. Hanoi gaz­dasági szakértők véleménye szerint a kínai agresszió egyik célja a hat északi határtarto­mány életének szétzilálása, a közbiztonság megzavarása, és az itt élő nemzetiségek fellá- zítása. Vietnam Hoang Lien ha­tármenti tartományában ‘teg­nap változatlan hevességgel folytak a harcok. A regioná­lis védelmi erők és a népi milícia heves ellenállása da­cára az intervenciós csapa­toknak sikerült ékalakban hat kilométerre előrenyomul­niuk Lao Cai ‘tartományi székhelytől délre, s megpró­bálnak mélyebben behatolni az ország területére. A külföldi tudósítók egy csoportja pénteken a vietna­mi térfélen egy kilométerre meglközelíthe'tte a frontvona­lat és meggyőződhetett az összecsapások hevességéről. A regionális védelmi ala­kulatok vezérkarának tisztjei rámutattak, hogy a kínai pa­rancsnokok kímélet nélkül ve’tik be saját erőiket. Be­számoltak róla, hogy kínai gyalogsági egységeket külde­nek át az elaknásított viet­nami védelmi vonalakon, s a kínai páncélosok a gyalo­gosok holttestén keresztül haladnak tovább. „Általános riadót” rendel­tek el az indiai hadsereg erőinél a kínai—indiai határ mentén — jelentette tegnap jól értesült új-delhi forrá­sokra hivatkozva a Kyodo japán hírügynökség. A for­rások szerint az intézkedés elővigyázatosság arra az es­hetőségre, ha „elhúzódnék a kínai—vietnami konfliktus”. Az idézett források hozzáte­szik, hogy az indiai—kínai határon nyugodt a helyzet. A vietnami fegyveres erők pénteken ellentámadásba len­dültek Lang Son, Cao Bang és Ha Giang tartományi vá­rosok körzetében — jelentet­te az Akahata című japán lap hanoi tudósítója tegnap. A legsúlyosabb harcok a kí­nai behatolók ellen Cao Bang és Ha Tuyen észak-vietnami tartományokban folynak — közölté hanoi mérvadó for­rásokra hivatkozó tudósító, egyben cáfolta azokat a japán sajtóban korábban megjelent értesüléseket, hogy a kínaiak elfoglalták Lang Son, Cao Bang és Ha Giang tartomá­nyi székhelyeket. Washingtoni forrásokból származó hírek szerint a vi­etnami csapatok pénteken si­keres ellentámadásban visz- szafoglalták Lao Cai tartomá­nyi székvárost. Egy magát megnevezni nem kívánó kínai hivatalos sze­mélyiség tegnap Pekingben dolgozó japán újságírók előtt elsőízben jelezte, hogy a kí­nai ‘támadás egyik célja te­rületek elszakítása a Viet­nami Szocialista Köztársaság­tól. Mint ismeretes, Kína ko­rábban mindig azt állította hogy „Kína egyetlen négyzét- centiméternyi vietnami föld­re sem tart igényt”. A japán hírügynökség sze­rint a pekingi kormányszin­tű személyiség azt. mondta, hogy a kínai „büntetőexpe­díció” befejezéséhez közele­dik, egyben az‘t is hozzáfűz­te azonban, hogy a kínai csa­patok általános visszavonása „nem várható ma vagy hol­nap”. Mint a TASZSZ hírügy­nökség jelentette, pénteken New Yorkban összeült a Biz­tonsági Tanács, hogy meg­vizsgálja a Vietnami Szocia­lista Köztársaság ellen elkö­vetett kínai agresszió követ­keztében kialakult helyzetet. Az ülésen a Szovjetunió és Csehszlovákia delegátusai határozattervezetet terjesz­tettek a testület elé, amely elítéli a kínai agressziót és a leghatározottabban követe­li a kínai csapatok maradék­talan kivonását Vietnam te­rületéről. A dokumentum fel­szólítja az összes ENSZ-tag- államot, állítsák le a fegyver- szállításokat Kínának s szü­neteltessék az olyan techno­lógia átadását is, melyet ka­tonai célokra lehet felhasz­nálni. A szovjet és csehszlo­vák határozattervezet értei­Uj népfront Laoszban Laoszban új, az egész or­szágot átfogó, politikai, tár­sadalmi szervezet alakult Nemzeti Építés Frontja el­nevezéssel. A szervezet min­den hazafias és szocialista erő egyesítését, a néphata­lom erősítését és a szocialis­ta átalakulás végrehajtását tűzte ki célul. A Nemzeti Építés Frontja, amelynek el­nökévé Szufanuvong állam­főt választották meg, a ko­rábbi hazafias front öröké­be lép. A Vientianéban megtartott alakuló kongresszus 10 pon­tos programnyilatkozatot fo­gadott el. A kongresszus is­mét kinyilvánította Laosz szolidaritását, baráti és test­véri kapcsolatait a vietnami és a kambodzsai néppel, ba­rátságát és együttműködését a testvéri szocialista orszá­gokkal, és azt, hogy baráti viszonyt akar minden béke és igazságszerető országgal. TELEXEN csőlátókra törekszünk. Véle­ményem szerinit a két dolog­nak nincs köze egymáshoz” — jelentette ki .Blumenthal. zölte a JNDK külügyminisz­tériumának közleményét is­mertető adeni rádiójelentés- re hivatkozva az AFP fran­cia hírügynökség. A rádióje- lentés szerint a Jemeni NDK katonai egységei és a milicia felvette a harcot az agresz- szorokkal. A harcok mindkét körzetben jelenleg is (tarta­nak. ANCHORAGE Michael Blumenthal ame­rikai pénzügyminiszter, aki Kínába vezető útját pénte­ken az alaszkai Anchorage- ban szakította meg rövid időre az ottani repülőtéren megtartott sajtóértekezletén azt hangoztatta, hogy az amerikai—kínai kapcsolatok­ban bekövetkezett javulás­nak folytatódnia kell „a Vietnam elleni kínai invázió ellenére is”. „Normális kap­ANKARA A török kormány javasla­tot terjesztett a törvényho­zás elé az ország 13 megyé­jében múlt év decemberében elrendelt .rendkívüli állapot és rögtönítélő (katonai bírás­kodás két hónappal történő meghosszabbítására. RÓMA Ugo La Maifa kijelölt olosz miniszterelnök tegnap Craxival, a szocialisták fő­titkárával és Pietro Longo- val, a szociáldemokrata párt vezetőjével tanácskozott a kormányválság megoldásáról. Megbeszélésük után mind Craxi. mind P. Longo megis­mételte ismert álláspontját és az idős miniszterelnök­jelölthöz intézett udvarias- kodó megjegyzésein kívül semmi érdemlegesen újat sem mondott. mében a Biztonsági Tanács felszólítaná Kínát, hogy ma­radéktalanul térítse meg a Vietnami Szocialista Köztár­saságnak mindazokat az anyagi károkat, amelyeket a fegyveres kínai csapatok viet­nami területre való behato­lása okozott. Andrew Young, az Egye­sült Államok ENSZ-nagykö- vete a testület ülését meg­nyitó beszédében kifejtve a hivatalos amerikai álláspon­tot, egyenlőségjelet tett Viet­nam állítólagos kambodzsai szerepe és a Vietnam elleni kínai fegyveres agresszió kö­zött. Ez utóbbiért egyformán felelősnek téve a szocialista Vietnamot és Kínát, azt han­goztatta, hogy „mind Kam­bodzsából, mind Vietnamból ki kell vonni az idegen csa­patokat”. AzonnaJi tűzszünet­re és arra szólította fel az agresszió áldozatául esett Vietnamot, valamint az ag­ressziót elkövető Kínát, hogy nézeteltéréseiket diplomáciai úton rendezzék. A kínai pártvezetés által elrendelt véleménynyilvání­tási tilalom ellenére —mint már jelentettük — Kína Vi­etnam ellen indított agresz- szióját elítélő faliújság je­lent meg a pekingi (,demok­ratikus falon”. A hamarosan eltávolított faliújság szer­zője, egy kormányszerv dol­gozója, megfigyelők szerint sok-sok kínai véleményének adott hangot, amikor a kö­vetkezőkre mutatott rá: Kínának nem volt joga ahhoz, hogy katonai inváziót hajtson végre a Vietnami Szocialista Köztársaság el­len. Kína, amikor végrehaj­totta akcióját, megsértette Vietnam területi integritását és szuverenitását, a nemzet­közi jogot és saját eddig vallott elveit is. A japán sajtó szombaton vezető helyen, részletes be­számolót közöl Nguyen Giap vietnami nagykövet és Szo- noda külügyminiszter talál­kozójáról, amelyen a hanoi diplomata átadta Nguyen Duy Trinh miniszterelnök- helyettes és külügyminiszter üzenetét. Szonoda kifejtette, hogy kormánya ellenzi bármely viszály erőszakos megoldá­sát. ezért felszólította Kínát a Vietnam elleni háború iá­nak azonnali megszüntetésé­re és csapatainak az ország területéről való kivonására. flz lr KP kongresszusa Írország Kommunista Párt­jának Belfastban ülésező XVII. kongresszusa tegnap rendkívüli nyilatkozatban ítélte el Kína vezetőinek nép­ellenes politikáját. Az IKP XVII. kongresszu­sa ezután a gazdasági, ipari helyzetet vitatta meg. Írország Kommunista Párt­jának XVII. kongresszusa tegnap délután szervezési és szervezeti szabályzati kérdé­sekkel foglalkozott. Markója Imre hazaérkezett Moszkvából Tegnap hazaérkezett Moszk­vából a magyar igazságügyi küldöttség, amely dr. Mar­kója Imre igazságügyminisz­ter vezetésével Vlagyimir Tyerebilovnak, a Szovjetunió igazságügyminiszterének meghívására tett . hivatalos látogatást a Szovjetunióban. A küldöttség tagjai meg­beszélést folytattak Vlagyi­mir Tyerebilovval, találkoz­tak Roman Rugyenkoval, a Szovjetunió főügyészével, Szergej Guszevvel, a Szovjet­unió Legfelsőbb Bírósága el­nökének első helyettesével. Dr. Markója Imre a miniszté­rium Össz-szövetségi Igazság­ügyi Továbbképző Akadémi­áján előadást tartott a ma­gyar jogalkotás és igazság­szolgáltatás helyzetéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom