Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

1979. február 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mentik a vadakat A Tisza Bács-Kis- kun megyével hatá­ros szakaszán a ti- szaugi hídtól a csongrádi magas­partokig tartó terü­let, amely csak me­zőgazdasági hasz­nosítású illetve er­dős részeket foglal magába, tervszerű­en elárasztották. A négyezerkétszázhar- mincöt hektárnyi te­rületen jelentős vad­állomány él. Ki­mentésükre a tisza- alpári „Tisza" és a kecskeméti „Nim­ród" Vadásztársa­ságok vadászai nagyarányú menté­si akciót szerveztek. Ritkán hangzik el, pedig... Szolgáltatási hitelt kérek! Elmúlt három óra. A hivatalos pénztári órák már végei értek, ám az érdeklődők előtt még nyitva áll az ajtó az OTP megyei igazgatóságánál. Középkorú asszony kér nyomtatványt személyi kölcsön igényléséhez. — Pattog a máz az ajtók­ról, ablakokról, öszeszáradt, hézagos a parketta ... Hiába takarítunk, mégis olyan ápo­latlannak hat a lakás. Több mint tíz éve élünk benne, ráférne egy alapos felújítás. Számolgattunk a férjemmel, talán a személyivel... — Miért nem szolgáltatási hitelt tetszik kérni? A má­zolás, a festés vagy tapétá­zás, a parkettázás, de még a lakkozás is elszámolható la­káskarbantartás címén, az összeghatár sincs korlátozva. Ha tizenkét hónapra kérik, elég a költség húsz százalé­kát befizetni, tizennyolc havi lejárat esetén a harmincat és hitellevelet adunk, mint az áruvásárlási kölcsönnél. Az­zal lehet fizetni a kivitele­zőnek — hangzik a szolgá­latkész tájékoztatás. Az asszony arca felderül. Már azon morfondírozik, hogy egy füst alatt mindent rendbe tehetnek, pénz híján a rég vágyott tapétázásról se kell lemondania. — Megbeszéljük és vissza­jövünk holnap — búcsúzik, de visszatartja a hivatalnok­nő utolsó mondata: — Hitellevélre csak álla­mi vállalatok illetve szövet­kezetek szolgátatásait lehet igénybe venni, magánkisipa­rosét nem. Szolnokon a SZOLTISZ-hoz, valamint a Szolnok és Környéke Egye­sült Építő- és Szakipari Szö­vetkezethez lehet fordulni, velük kötöttünk szerződést. Néhány nap múlva megtu­dom: nem tért vissza az ér­deklődő. Nem nehéz kiderí­teni, nem tolonganak kar­bantartási hitelért az embe­rek. — Gyorsabb, rugalmasabb ..maszek” megoldást válasz­tanak inkább, Szolnokon és vidéken egyaránt, — összeg­zi a hitelosztály vezetője, Bata Attiláné az ügyfelek megjegyzéseiből levont kö­vetkeztetést. Viszont gépko­csi és motorkerékpár javí­tására az év minden szaká­ban kérik a szolgáltatási hi­telt. Ezer forinton felüli ja­vítási költségnél a lakáskar­bantartási hitelhez hasonló feltételekkel adjuk. Hét szö­vetkezettel, illetve vállalat­tal kötöttünk megállapodást, közöttük a túrkevei AFIT már 1974 óta dogozik hitel­levélre. Tévéantenna beszer­zésére és felszerelésére alig kér valaki hitelt, az utazási hitel pedig szezonális jelle­gű. — Az utazási irodák ál­tal szervezett utakhoz? — Igen, a szocialista or­szágokba. Az Expressz uta­sai ezer, a többi utazási iro­da utasai kétezer forintot meghaladó költség esetén kérhetik, no és valutavásár­lás céljára, MALÉV-jegyek vásárlására egyéni utasoknak is adunk. — Hozott-e valami válto­zásit ez az év? — Január elsejétől az úgy- nevezétt kombinált utazások­ra is kiterjed a szogláltatási hitel, például a mostanában igen népszerű bulgáriai—tö­rökországi túrákra, de csak abban az esetben, ha a nem szocialista országbeli tartóz­kodás a negyvennyolc órát nem haladja meg. Ezit az uta­zási irodának fel kell tün­tetnie a kölcsönigénylésen. A pultnál közben folyósí­tásra előkészített anyag kö­telezvényét írja alá egy fia­talember. Tegnap nyújtotta be az igénylést, az AFIT Százados úti telepéről irá­nyították ide. Kocsija javí­tása 5 ezer 511 forintba ke­rül, abból négyezret előle­gez meg az OTP. Az idén ez a tizenkettedik szolnoki szol­gáltatási hitellevél. Tavaly a megyében 56 ezer rövidlejáratú hitelkérelmet elégített ki az OTP és annak mindössze 4 ezreléke volt szolgáltatási jellegű. — rónai — Csempészek alkonya mitív körülményeit visz­Szakmunfcástanulök versenye Következik az országos döntő Immár két évtizedes ha­gyományokra tekint vissza a szakmunkásképző intézetek diákjainak évenként kiírt „A szakma kiváló tanulója” ver­senye. A vetélkedőkön a jö­vő szakmunkásai adnak szá­mot elméleti, gyakorlati, szakmai felkészültségükről. Az utolsó éves diákok nevez­hetnek be a versenyre, amely lényegében erőpróba is a tanév végi szakmunkásvizsga előtt. Ebben az évben huszonhat ipari, négy mezőgazdasági, öt kereskedelmi szakmában adhatták be nevezéseiket a diákok. A megye kétezer harmadéves szakmunkásta­nulója közül mintegy ezer- ötszázan indultak az iskolai selejtezőkön, melyeknek győztesei képviselték az in­tézményt a megyei verse­nyen. A megyei döntőn négyszáznyolcvan fiatal mér­te össze erejét, tudását, küz­dött a továbbjutásért a már­ciusban sorra kerülő orszá­gos versenyre. Negyvenhat szakmunkásta­nuló képviseli Szolnok me­gyét az országos döntőn. „Ér­demes” jól szerepelni a ver­senyen, hiszen a legjobbak az értékes jutalmak mellett felmentést kapnak a szak­munkásvizsga alól. Az eddi­gi versenyeken Szolnok me­gye diákjai mindig jól szere­peltek. Az ország tizenkilenc megyéjének versenyében ál­talában a negyedik-ötödik he’-et szerezték meg. Az el­múlt esztendőben az orszá­gos szakmai versenyen öt el­ső helyezést, egy másodikat és hat harmadik díjat szerez­tek a diákok. Élelmiszer-kereskedelem Vizsgálják a népi ellenőrök Egy korábbi ellenőrzést követ az utóvizsgálat: az élelmiszer-, a hús-, a söripari üzemek, illetve a fuvarozók illetékesei adnak majd vá­laszt a kérdésre, kellően megszervezték-e az élelmi­szerszállítást. E témakörben vizsgálódnak a most kezdődő felmérés so­rán a fővárosban. Baranya, Békés, Szolnok és Tolna me­gyében a népi ellenőrök. A szállítás és a fuvarter­vezés mellett a technikai hi­giéniai feltételekről is tájé­kozódnak a népi ellenőrök. Vizsgálják, milyen a rak­tárhálózat, az üzletiek ren­delkezésére áll-e megfelelő mennyiségű konténer. Hazánk — akárcsak a múltban — a jövőben is tárt kapukkal és őszin­te vendégszeretettel fo­gadja a turistákat. Egé­szen pontosan: mindazo­kat. akik a honi tájak szépségére, városaink és falvaink látnivalóira, a magyar ételek és bo­raink zamatára kíván­csiak, a Balaton vagy hévizeink hullámaiban kívánnak felüdülni, gyó­gyulást keresni, netán rokonaik, barátaik láto­gatására érkeznek. De a feketepiacok alkalmi kufárai, valuták botcsi­nálta váltói, a magyar forint érték- és hitelrcm- tói nemkívánatosak. A Pénzügyminiszté­rium és a Magyar Nem­zeti Bank csütörtökön nyilvánosságra hozott új deviza- és vámrendelke­zése éppen azt a célt szolgálja, hogy a turiz­mus dinamikus fejlődé­sét megtisztítsa a kelle­metlen — és tegyük mindjárt hozzá: — ér­dekeinkkel ellentétes, szándékainkkal szem­benálló sallangoktól. Nyilvánvaló, hogy nép­gazdaságunk érdeke az idegenforgalom növelése. Pártunk és kormányza­tunk politikája is ezt a törekvést sugallja, ami­kor mind a hozzánk lá­togató külföldiek, mind az idegen országokba készülő magyar állam­polgárok vizűm- és útle­vélügyeit messzemenő jóindulattal kezeli. Azt azonban egyetlen ország, Népköztársasá­gunk sem tűrheti el, hogy felelőtlen elemek a külföldi pénzpiacon rontsák hivatalos fizeté­si eszközének a hitelét, illegálisan a határokon túlra csempészett töme­ges tételekkel veszélyez­tessék a nemzeti valuta árfolyamát. Ugyanakkor minden jóérzésű magyar állampolgár egyre na­gyobb aggodalommal és megvetéssel figyelte mi­ként keletkeznek a pia­cokon és áruházak kör­nyékén, a főváros terein és utcáin alkalmi kira­kodóvásárok, ahol bi­zonytalan eredetű hol­mik, többnyire csekély értékű „bóvlik” kellet­ték magukat, a hajdani cserekereskedelem pri­szaidezve. A rendelkezések érin­tik a magyar turistákat is. A nyugati turistákat ezentúl többet kell fizet­ni, de nagyobb a ren­delkezésre bocsátott ősz- szeg is. A Magyar Nép- köztársaság így is lehe­tőségéhez mérten maxi­mális segítséget nyújt állampolgárainak külföl­di utazásaihoz, szem előtt tartva azt a jogos igényt, hogy az emberek megismerjék más orszá­gok népét, szokásait, gyönyörködjenek a világ legszebb tájaiban. En­nek érdekében terjesz­tették ki a turistaútle­véllel fölkereshető or­szágok körét az USA-ra és Kanadára, sőt Japán­ra. Indiára, Észak-Afn- ka és Dél-Amerika egyes országaira is. Bizonyára hasonlókép­pen jó hatást vált ki a kisebb pénzű turisták, a kempingezés hívei köré­ben, hogy az egy kilón felüli húskiviteli tilalom nem vonatkozik a kon- zervekre. Az azonban megengedhetetlen, hogy például a határ menti falu vendéglőse a ma­gyar étteremből kondér- ban szállítsa, mondjuk a sertéspörköltet, vagy a birkapaprikást, s egy- egy forduló busás ha­szonnal gyarapítsa bevé­telét. miközben a hazai vendégsereg hoppon ma­rad. Mindent egybevetve; az új intézkedés betűje és szelleme az idegen- forgalom érdekeit védi, a turizmust szolgálja. Azon a képtelen helyze­ten kíván javítani, hogy az évről évre gyarapodó számú turistával szem­ben az idegenforgalom­ból származó bevételek nem nőttek arányosan. Ha valakinek vagy va­lakiknek a rendelkezés révén a jövőben elma­rad az egyéni haszna, ennek csak örülhetünk. A csempészek, feketézők és valutaüzérek ezentúl remélhetően elkerülik határainkat, hogy annál zavartalanabbal, szíve­sebben időzzenek kö­rünkben továbbra is szí­vesen látott vendégeink, a turisták. Gy. D. EdUjey Mister MocAreck FORDÍTOTTA: Ín|A*A| BABA MIHÁLY ||*IC LCTI 23. _______ Ü dvözölt bennünket, az­tán bementünk a barakkba. Az épület két szobából állt. Az egyikben laboratórium volt, ahol most a sajtótájé­koztatót tartották, a másik, minden jel arra vallott, hogy a laboratórium raktára. Há­zigazdánk kérte, hogy foglal­junk helyet. Nyomban italo­kat hoztak. Amikor már mindannyian kielégítettük szomjunkat, szót kért mister MacAreck. — A bánya új tulajdonosa elég részletesen mondta el a történetet. Aláhúzta, hogy a korábbi tulajdonosokkal el­lentétben a vezetőség komoly beruházásokat eszközöl, hogy újabb mélyfúrásokat és új aknákat létesítsenek. Mister Marty Brett főmérnök ko­moly geológiai kutatásokat végzett és már készítik is a fejlesztési tervet. E célból speciális laboratóriumot hoz­tak létre. A bányatulajdonos elmondotta, hogy az első mélyfúrások sikeresek vol­tak. Hatalmas összegekre lesz szükség, ami két, három esztendő alatt megtérül. — Sajnos — mondta mis­ter MacAreck —, megalapo­zatlan hírek keltek szárnyra az uránlelőhelyről. Én, mint a bánya tulajdonosa és Brett úr is, mint szakértő mérnök, kénytelenek vagyunk ennek az ellenkezőjét állítani. Itt semmiféle urán nincs. A cég célja az elöregedett aranybá­nya területén az új rétegek felkutatása és kitermelése. Kérem önöket, hogy szenzá­ció helyett ezt írják meg. Ezután következett mister Marty Brett. A szakember szemével tárta elénk a bá­nya mai helyzetét, és közöl­te, hogy a mérések szerint aranyrétegek vannak a mély­ben. Ezután sokat beszélt a bánya fejlesztéséről, majd ő is kijelentette, hogy urán nincs. Ezután kezdődött a vita. Lapunk tudósítója feltette a kérdést, hogy miért vették körül a bánya egész területét szögesdróttal, miért vannak őrtornyok, reflektorok és felfegyverzett őrök? Hiszen még az újságírókat is olyan fegyveres őrizet kísérte a sajtótájékoztató színhelyére, mint a bűnözőket, ami hal­latlan. Canaveralban az atomkutató központ nincs úgy védve, mint ez a bánya. Erre azt a választ kapták, hogy mindenki úgy védi a magánterületét, ahogy akar­ja. Mister MacAreck nem szereti, ha hívatlanok járnak itt, ezért a korábban kiadott rendelkezése érvényben , ma­rad. Az egyik újságíró meg­kérdezte, hogy látogatást te­het-e a régi bányában és vihet-e egy maréknyit a há- nyóból. Mister MacAreck határozottan tiltakozott. Ar- iJo hivatkozott, hogy nincs nyitva, nem működik. A há- nvóval kapcsolatban pedig kijelentette. hogy azok a bánya területén vannak, te­hát saját tulajdont' képez­nek és senkit nem lenne sza­bad, hogy érdekeljen, hogy miből tevődik össze. Lapunk tudósítója ekkor kivett zse­béből egy Geiger-féle készü­léket, amely rögtön forogni kezdett és furcsa hangot hal­latott. — Mister MacAreck, meg tudná-e magyarázni, hogy mitől radioaktív a hányó? — kérdezte. Meg kell jegyeznünk, hogy mister MacAreck rendkívül nyugodtan és kellemes han­gon válaszolt az újságírók kérdéseire, olykor, ha úgy vélte, viccel adta meg a vá­laszt. Most azonban hirtelen elhagyta nyugalma, felug­rott, és az újságírók azt hit­ték, hogy a New York Tri­bune tudósítójára veti ma­gát. Szerencsére Marty Brett egy gyors mozdulattal meg­ragadta főnöke karját és kis­sé lecsillapította. — Ha tudtam volna — je­lentette ki mister MacAreck. mikor magához tért —. hogy valamelyikőjüknél Geiger- féle készülék van, soha nem kerül sor erre a találkozóra. Ez szemtelenség, és a biza­lommal való visszaélés. Ép­pen ezért az önök viselke­dése miatt megtagadom a to­vábbi válaszokat, a sajtótá­jékoztatót befejezettnek te­kintem. A viszontlátásra, uraim. E szavak után a bányatu­lajdonos elhagyta a termet. Brett úr megpróbálta lecsil­lapítani a kedélyeket. Elné­zést kért főnöke viselkedésé­ért, de szemrehányást tett az újságíróknak, amiért Geiger- féle készüléket hoztak ma­gukkal. Különben, magya­rázta, a hányó radioaktivi­tása még nem jelenti azt, hogy itt urán van. Előidéz­hette más is. ö, Brett mér­nök nagyon sajnálja, hogy így végződött a sajtókonfe­rencia. Már éppen rá akarta beszélni mister MacArecket, hogy adjon engedélyt a bá­nya megtekintésére. Ez az incidens után teljesen lehe­tetlen. Az egyik újságíró megkér­dezte, hogy mióta nem hord­hat az ember magánál Gei­ger-féle készüléket. Ez a ké­szülék nem lőfegyver, akkor hát mister MacAreck miért lett olyan indulatos, amikor megtudta, hogy az egyik új­ságírónál van és annak ré­vén megállapította, hogy a hányó radioaktív. Erre a kérdésre Brett mérnök hatá­rozottan megtagadta a vá­laszt. „Amint kiléptünk az épü­letből — írta a tudósító —, kísérőink már vártak ben­nünket. Most sokkal többen voltak, mint korábban. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy lefényképezheti-e Érett mérnököt, háttérben az épü­lettel. Brett kényszeredetten engedett a kérésnek, sőt javasolta, hogy akkor a há- nyóval vegyék le. Ezután az újságírókat kikísérték a bá­nya telepéről. A legnagyobb szenzáció este robbant ki. Amikor a filmet előhívták, kiderült, hogy egyetlen kép sem jó. Fény érte a képeket, sőt az egész tekercset, még azokat is, amit az újságírók zsebükben hordtak. Ez a leg­főbb indok, hogy a régi há­nyó radioaktív. így hát MacArecknek és a mérnök­nek az a kijelentése, hogy ott nincs urán, messze van az igazságtól.” Még nagyobb szenzációt váltott ki az a hír, hogy mister MacAreck mán két héttel a bánya részvényeinek megvásárlása előtt megkap­ta az engedélyt az urán fel­kutatására és kitermelésére. Felesleges hozzátenni, hogy az „Albert Stern, Harry tBr&ckeni, Jamels Ka"“ ke­reskedelmi cég” vezetői min­den kis hírt elolvastak a ré­gi bányáról és bőségesen kommentálták is. Ezekben a napokban a titkárnő és a beosztottak igyekeztek elke­rülni főnöküket. — Micsoda gazember! Mi­csoda rendkívüli gazfickó! — ismételgette Kané. — A vétel előtt már két héttel ko­rábban megkapta az enge­délyt az uránkutatáshoz. Jól tudta, hogy ott kincs rejtő­zik. és ezért csak néhány nyomorult fillért adott. Mi­csoda söpredék! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom