Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 18. A COCA-COLA Pemberton csodaszere Kínában A sötét színű szénsavas italt már akkor ismertük, amikor még a hazai boltokban nem jelent meg a sajátos formájú üveg. Moldova György egyik novellájában írja: egy hajdan­volt főiskolai könyvtárosnő szerint Hemingway hősei „coca- cola mámorban fetrengenek”. Akkor - jegyzi meg Moldova - úgy gondolták, hogy a kóla „erős pálinka mint a rosztop- csin vagy a benyovka”. Azóta persze nálunk is megismerték ezt az üdítő italt, vannak hívei, talán szenvedélyes fogyasztói is, de kevesen gondolnak arra, hogy amikor jenjeit kólát isznak, egy amerikai óriás­monopólium termékét fo­gyasztják. Cola és Coca=7X A habzó ital közel száz- esztendős. Egy John Pember­ton nevű atlantai gyógysze­rész 1886-ban állította elő — fejfájás és szédülés ellen. Az alapanyagok között sze­repelt az afrikai cola dió és a dél-amerikai coca növény is, ezek lettek a Pemberton- féie csodaszer névadói. Az eredeti recept a ,.7X” azóta sem változott, a coca-cola szirupjának összetétele szi­gorúan őrzött titok. Állító­lag csupán két mérnök is­meri, s a leírást egy atlan­tai bank páncélszekrényében őrzik. A hasonló italok meg­jelenése azonban arról árul­kodik, hogy a konkurrencia közel jutott a titok megfej­téséhez. Valószínűnek tart­ják, hogy az élénkítő hatást a cola és a coca fejti ki, a sajátos íz pedig vanília-cu- kor-levendula és citrom ke­verékének köszönhető. A Coca-Cola Company székhe­lye ma is a georgiai Atlan­ta. A jellegzetes formájú palackot 1916-ban tervezték meg, azóta a coca-cola rek­lámok millióit helyezték el az Egyesült Államokban és a világ 140 országában. A cég maga csupán a gyártási előírásokat, a coca- cola sűrítményt bocsátja a helyi gyárak rendelkezésére. Az italt természetesen a he­lyi kereskedelem forgalmaz­za, az atlantai központ vi­szont hozzájárul a kezdeti beruházásokhoz. A Coca- Cola Company és a koncesz- sziósok szerződései — írta a párizsi Le Monde — az államközi megállapodásokra emlékeztetnek. Hosszú időre — 10—20 évre — kötik őket, s a koncessziósok kötelezett­séget vállalnak, hogy nem dolgoznak a versenytársak számára, és szigorúan betart­ják a gyártási szabályokat. A reklámszakma egyete­mein alaptantárgynak szá­mít a cég eladási stratégiá­ja. A Coca-Cola ugyanis el­sősorban ennek köszönheti sikerét. Nem csupán egysze­rű hirdetési fogásokhoz fo­lyamodtak. A második vi­lágháború alatt az atlantai központ felismerte a nagy lehetőséget, s a cég akkori elnöke úgy döntött: minden GI bármely hadszíntéren le gyen is, 10 centért hozzájut­hat az üdítő léhez; s gon­doskodtak is arról, hogy az amerikai katonák valóban részesülhessenek a kóla él­vezetéből. Egyenruhába öl­tözött Coca-Cola ügynökök kísérték a csapatokat és 64 tábori töltőüzemet hoztak létre. Az eredmény: a vi­lágban kialakult a kép: az amerikai olyan ember, aki rágógumit rág és coca-colát iszik. A háború utáni években a Coca-Cola Company mind az öt kontinensre kiterjesz­tette tevékenységét. 1977-ben a cég forgalma 3,7 milliárd dollár volt, s ennek 44 szá­zaléka külföldről származott. A 35 ezer alkalmazott na­gyobb része is az USA-n kí­vül dolgozik, ezek főleg a „7X”-t gyártják. A cég ma már nem csupán a barna italt állítja elő; nagy citrus- ültetvényei vannak, mű­anyaggyárai, s foglalkoznak tea- és kávéforgalmazással is. Az utóbbi időben — írta a minap a nyugatnémet Han­delsblatt — felvásárolták a Taylor Wine Company-t, s teljes reklámapparátusukat az olcsó kaliforniai konzum- borok népszerűsítésének szol­gálatába állították. Nem ép­pen az eredeti üzletággal kapcsolatos, hogy a cég 1970 óta egy tengervíz-sótalanító berendezéseket üzemeltető hálózatot is fenntart. Ekkor vásárolták meg ugyanis az Aqua Chem céget, amely ma 35 Országban van jelen. Cukor és Pepsi Persze nem felhőtlen a Coca-Cola ege sem. A hu­szas évek óta zavaró ténye­ző a legnagyobb konkurrens: a Pepsi. A nagy versenytárs sajátos stratégiája: engedi, hogy a Coca-Cola előkészítse a terepet, s amikor elterjed az adott országban a kóla­fogyasztás, behatol a piacra, s elhódítja annak 20—30 szá­zalékát. Egy másik aktuális problémája a cégnek a cu­kor. Két okból is gond ez az atlantai központnak. Elő­ször is azért, mert a fogyni- vágyók milliói feladták az üdítő ital fogyasztását, s köz­ben erősen ingadozott is a cukor ára. A Coca-Cola meg­próbálkozott a szacharinos készítményekkel. Ezt az éde­sítőt azonban az USA-ban betiltották. Jelenleg nagy kutatói apparátust foglalkoz­tat a cég az édesítő-problé­ma megoldására, több, mint 12 millió dollárt fordítva e célra. Természetesen ezekkel a gondokkal bajlódik a Pepsi is. Éppen ezért a két cég közötti küzdelem áttevődött az új piacokért folytatott harcra. A Pepsi-Cola cég a hetvenes évek elején jelen­tős területeket hódított meg, s elsőként tört be egy olyan óriási piacra, mint a Szov­jetunió. Ebben nem utolsó sorban az segítette, hogy el­ső számú ügynökéül szegő­dött Richard Nixon akkori elnök, akit a cég jelentős pénzeszközökkel segített vá­lasztási hadjárataiban. Ugyanakkor a Pepsi hajlan­dó volt arra, hogy a szovje­tekkel kompenzációs üzletet kössön, azaz a két töltőüze­mért és a gyártási eljárásért cserébe vállata a márkás orosz vodkák észak-amerikai forgalmazását. Segítség Carternek Az utóbbi két évben azon­ban ismét a Coca-Cola tört előre. Talán nem véletlen, hogy a georgiai származású Jimmy Carter igen szoros kapcsolatban van Paul Aus­tinnal a cég főnökével, aki Georgia székvárosából At­lantából irányítja birodal­mát. A Coca-Cola Company nem csupán anyagiakkal já­rult hozzá a volt georgiai kormányzó megválasztásá­hoz, de segítséget nyújtott neki a választási reklámhad­járatban is. Carter korábbi külföldi utazásait is a cég helyi ügynökei szervezték meg. A hála nem maradt el: a Fehér Hában Carterék beköltöztével a Pepsi auto­matákat Coca-Cola források­ra cserélték. Sokan úgy vélik; e magas kapcsolatnak (és persze az újsütetű Peking—Washing­ton barátságnak) köszönheti a Coca-Cola Company, hogy betörhetett a világ legna­gyobb piacára, Kínába. At­lantában azonban józanul számolnak, s úgy vélik: a Coca-Cola Company számá­ra nagyobb hasznot hozhat a moszkvai üzlet; a céget felkérték, hogy legyen az 1980-as olimpiai játékok hi­vatalos szállítója. Miklós Gábor Irán, gazdasági háttér XHBÁ) iTabrii .Reiaiyeiv Maragheh ) ««Sanandaj •TEHERÁN tVHasj'd \A\Sulejman UjA^H.h . Kerman SZAÜD ARÁBIA * Kóolap lelőhely Kóoi3|ve«tek ' - — Épülő kőolaj «/etek B • Köoiaj-finomito 0 Épülő köolaj-finomito j ■ Olajszállító tartaiytiajo (tanker ) fogadasara alkalmas kikötő Beludzí '^SJ.ucuh­■pMAS-jV ímTrúguKWv Irán a politikai válság előtt a világ egyik legnagyobb olajter­melője és — exportőrje volt, na­ponta 6 millió barrelt termelt (1 barrel = 159 liter), s ebből 5 milliót exportált. Ezzel a világ 4. olajtermelője és 2. olajex­portőre volt. Az exportált olaj nagy hányada Nyugat-Európába és Japánba irányult. Irán fedez­te Izrael olajszükségletének 70, Dél-Afrikáénak 90°„-át. Mivel a kivitel csaknem teljesen az olaj exportját jelenti — s a sztráj­kok következtében jelenleg még a hazai szükségletet sem tudják kielégíteni — az iráni gazdaság súlyos válságba került. Az iráni gazdaság egyik leg­fontosabb problémája a túlzott mérvű, kellőképpen át nem gon­dolt gyors ütemű iparfejlesztés. Az ilyen ütemű iparosítás nem­csak olajjövedelmeit emésztette fel, hanem külföldi hitelek fel­vételre is kényszerítette az or­szágot. Közben az infrastruktu­rális hátteret nem biztosították a beruházásokkal párhuzamo­san, ami zavarokat idézett elő a nyersanyag- és élelmiszer-ellá­tásban. Irán — a korábban élel­miszer-termelésben csaknem ön­ellátó őrszág — közel 2 milliárd dollár élelmiszerimportra szo­rult. auszTRin Türelmetlen vezetők Nyomják a plakátokat, szövegezik a röpcédulá­kat, brosúrákat Ausztriá­ban: gyakorlatilag már megkezdődött a választá­si kampány. Megszaporo­dott a munka valameny- nyi párt székházában, hi­szen az eredetileg őszre kiirt parlamenti választá­sokat jóval előbb tartják. A kormányzó Osztrák Szocialista Párt vezetősé­ge úgy döntött, hogy nem októberben, hanem már május 6-án legyen meg a szavazás. Türelmetlenek. Érdekes politikai-lélektani jelenséggel találjuk szemben magunkat. Mit tesz általában egy párt a nyugati világban, ha gyengén áll a szénája, ha úgy látszik, csökkent az ázsió­ja? Sürgeti a próbát? Gyors kenyértörésre viszi a dolgot? Papírforma szerint nem. El­lenkezőleg: a kezében lévén a hatalom, a törvényhozási többség felhasználásával igyekszik előnyösebb körül­ményeket teremteni, és ami­kor látja, hogy ismét maga felé fordította a közvélemény kegyeit, akkor írja ki a vá­lasztásokat. Az osztrák szo­cialisták azonban akkor hoz­ták előre az időpontot, ami­kor nyolc esztendős kor­mányzásuk legmélyebb pont­ján állnak. Két alkalommal is abszolút többséget kaptak az előző parlamenti választásokon, nyolc éven át egyedül kor­mányozhattak — igaz, mind­össze három fős többséggel. Néhány hónap óta azonban népszerűségi görbéjük lefelé kezdett konyulni. Mandátu­mot vesztettek a bécsi és a stájerországi tartományi vá­lasztásokon, s a többség szembefordult velük azon az őszi népszavazáson, amelyen egy atomerőmű üzembe állítá­sáról kellett dönteni. A köz­véleménykutatások szerint — olyan intézet fölmérése ez, amelyet „a szocialistákhoz közelállónak” minősítenek — ma nem áll mögöttük a több­ség. Ha úgy karácsony táján bonyolítják le a választáso­kat, 44 százalékot kapnak; jobboldali ellenzékük, az Osztrák Néppárt 39-et, és a harmadik parlamenti cso­port, az Osztrák Szabadság- párt 4 százalékot. A többiek még nem döntöttek, hová csatlakoznak. 0 népszerűségi görbe A lépésnek két oka lehet. Vagy úgy véli a pártelnökség, hogy a hátralévő négy hó­napban olyan kormányzási sikereket mutat majd fel, amelyekkel magához csalo­gatja a hiányzó 6—7 százalé­kot — vagy arra a következ­tetésre jutott, hogy őszig a helyzet csak romolhat, min­denekelőtt gazdasági nehéz­ségek miatt. Következéskép­pen jobb mielőbb túllenni az ügyön, amíg még hatnak az elmúlt évtized sikerei. Nem mennek üres kézzel az osztrák szocialisták a vá­lasztási küzdelembe. Miköz­ben körülöttük (Nyugatra te­kintve) csapkodtak a gazda­sági-pénzügyi villámok, Ausztriában sikerült fenntar­tani a teljesnek nevezett fog­lalkoztatottságot, ami úgy két százaléknyi munkanélkülit jelent. Elviselhetőnek tartják a pénzromlás mértékét, (az ország előkelő, Svájc és az NSZK után a harmadik he­lyen áll); az eltelt években Ausztria gazdasága korszerű­södött, szociális intézkedése­ket hoztak. A mérleg másik serpenyőjében viszont súlyos gondok találhatók, egyebek között a fizetési mérleg nagy hiánya, növekvő államadós­ság, valamint a baloldal ál­tal megfogalmazott tétel: a kormány intézkedései első­sorban a vállalkozók érdekeit szolgálják. fl kancellár álláspontja Két választási periódus alaposan elhasználhatja egy kormányzó párt tekintélyét — erre számít a jobboldali el­lenzék, amely új, fiatal ve­zetőkkel áll csatasorba, igyekszik fölvenni a versenyt a nem új és nem fiatal szo­cialista pártelnökkel, dr. Bru­no Kreiskyvel. Ő pártjának fő erőssége, a még mindig népszerű vezető, ő lesz most is választási motorjuk, ő húz­hatja ki még egyszer szeke­rüket a kátyúból. Kreisky nagy nemzetközi tekintélyű politikus, a nyu­gat-európai szociáldemokrá­cia egyik neves személyisége, akinek az elmúlt évtizedben sikerült messze leköröznie — mind külpolitikai teljesítmé­nyeivel, mind otthoni reform­politikájával — hazai ellen­feleit. A több mint ötven szá­zalékból. amely legutóbb a szocialisták mögött állt, hat százalék csak őmiatta támo­gatta a pártot. Egyes kom­mentátorok az utóbbi időben arról írtak, hogy a 68 éves kancellár fáradt, beteg, nem kíván sokáig tisztében ma­radni. Ezt a jóslatot annyi­ban lehet módosítani, hogy (ezek az ő szavai) ha pártja ismét abszolút többséget kap. mégiscsak vállalja újabb négy esztendőre a kancellári tisz­tet. Tatár Imre Portugália Szavak és lenek olarizálódás: ma­napság ez a legjel­lemzőbb sajátossá­ga az Ibériai-félszi­get kisebb és sze­gényebb országának. Portu­gália gondjainak megszapo­rodása szükségszerű követ­kezménye volt a sokhónapos — tavaly nyártól decembe­rig tartott — kormányvál­ság sajátos és egyáltalán nem megnyugtató megoldá­sának. * A reakciós erők széles­körű összefogása ugyanis — a Szocialista Párt gyengeségére építve — az 1974-es fordulat óta elért haladó vívmányok minél gyorsabb megsemmi­sítésére irányul. S nem is eredménytelenül. Január kö­zepén például bejelentették, hogy az idén a béremelke­dések nem haladhatják meg a 18 százalékot, mondván: különben nem lehetne ugyanennyire leszorítani az infláció ütemét. (A pénz­hígulás: aránya jelenleg 22— 23 százalék körül van.) A bérek ennél kisebb méretű növelése egyértelműen a tö­megek életszínvonalának to­vábbi romlásával jár együtt. Márpedig Európa „szegény sarkában” már eddig is nyo­masztó volt a legkisebb ke­resetű milliók helyzete. Ezt kiegészíteni még egy kis adóemeléssel, s máris készen áll a rövidtávú gazdasági program, amely a válság he­lyi kezelését a dolgozók zse­béből óhajtja finanszírozni. Természetes hát. hogy gyorsan nő az elégedetlenség a munkás- és szegényparaszti rétegekben. Annál is inkább, mert a jobboldali kormány­zat és szövetségesei módsze­res rohamokat indítanak az államosítások jelenlegi szint je „és a földreformból eddig megőrzött eredmények ellen. A kormány nem habozik erőszakot alkalmazni a föld­jeiket védő szövetkezeti pa­rasztok ellen a délvidékeken, hogy a türelmetlen nagybir­tokosok mielőbb visszakap­hassák a közös tudajdonba és művelésbe vett gazdasá­gaikat. S aligha kétséges, hogy rövidesen újabb roha­mok indulnak az állami tu­lajdonba vett üzemek mi­nél • nagyobb hányadának „újratőkésítése” érdekében. S hogy mindezt még meg is koronázzák, már megszü­lettek a tervek az alkotmány megváltoztatására. A magát minden alap nélkül szociál­demokratának nevező, ag­resszívan jobboldali pártve­zetése meghirdette a tőkés Európa leghaladóbb alaptör­vényének gyökeres módosí­tását. Törölni szeretnék pél­dául a szocialista rendszer megvalósítására vonatkozó utasításokat. Mindezzel szemben sajnos aligha elegendő a dolgozó­tömegek ellenállása. A párt- politika szintjén kellene mi­nél előbb és minél hatéko­nyabban szembeszegülni az elmúlt öt esztendő haladó folyamatait visszafordítani igyekvő erőkkel. Ebben ama még legnagyobb pártnak számító szocialistáknak kel­lene vezető szerepet játsza- niok. Soaresék kikényszerít- hetnék a parlamentben a jobboldali kormány megbuk­tatását. de nem merik, mert félnek az új választások ki­írásától, az elképzelhető nagyarányú szavazatvesztés- től. így inkább hagyják, hogy a jobboldal fokozatosan felszámolja a baloldal által nehéz harcban elért forra­dalmi vívmányokat. zt és még sok mást is joggal vet a Kommunista Párt a szocialista veze­tés szemére. Eddig hiába. Ma, amikor a portu­gál jobboldal egyre nyíltab­ban tör céljai felé. s a dol­gozók ellenállása — sztráj­kok, tüntetések, gyűlések ez­rei bizonyítják — mind ha- tározottabbá, elkeseredetteb­bé válik, a Szocialista Párt tétlenül nézi az eseménye­ket. Ez pedig aligha marad számára következmények nélkül. A. K. Összeállította: Hajós László 1979 AMERIKAI VERSENYE. Az olaj- vagy a marhahúsárak emelkednek magasabbra?

Next

/
Oldalképek
Tartalom