Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február lé. r r r Perselymalac, gyertyatartö — garmadával ilágszerte erősödő tendencia: a természetes alapanyagokból kéz alkotta tárgyaknak mind nagyobb a becsületük, növekszik értékük, az ízlésvilágban betöltött szerepük. Az igényeket kielégítendő: növekszik a kereskedelem „étvágya” is. Népművészeti, háziipari szövetkezeteinkre - ebből következik - ellentmondásos feladat hárul: őrizni a hagyományt, a termékek népművészeti tisztaságát, kézműves jellegét, ugyanakkor mind többet termelni a piac követelményei szerint, s ezek a követelmények nemcsak mennyiségiek, hanem minőségiek is — negativ értelemben. Igényesség, igénytelenség vészetének lényegét. Mert nem elég betéve tudni a szakma minden fogását — ezt érezni is kell. Csipkeverés, kunsági hímzés A kunsági hímzések szépsége az ország határain túl is ismert. A karcagi Népművészeti Háziipari Szövetkezet bedolgozó rendszerében hétszáz környékbeli hímző- és csipkeverőnőt alkalmaz. A termelés java részét mégsem a hímzés és a csipkeverés adja, hanem a ruha- gyártás. Hímzésekből és csipkékből ösz- szesen tízmillió forint bevétele volt tavaly a szövetkezetnek, míg a ruhagyártás tizenhétmillió forintot eredményezett. Népművészeti szövetkezet, de a termelés döntő részét a ruhagyártás adja. Szabó Sándorné elnök így fogalmazza meg a helyzet fonákságát: — Felkopna az állunk, ha csak a népművészetből próbálnánk megélni. A kereslet-kínálat, az ár törvényei érvényesek a népművészeti termékekre is. Esetünkben az ár nem tartcflmazhatja a ráfordított munka értékét. Említhetem a csipkeverést. Állami támogatást kapunk Vesszőbútorok világszerte A jó hírű mezőtúri Fazekasok Nép- művészeti Szövetkezete huszonnyolc esztendővel ezelőtt alakult. Már a kezdet kezdetén volt mire építeniük, hisz a túri kerámia évszázados múltja motívumok, formák kimeríthetetlen kincsesbányája volt, s az ma is. A szövetkezet csaknem kétszázfős tagsága tavaly több mint húszmillió forint értékű cserépedényt készített — ennek huszonöt százalékát főkés országokba exportálták az Artex közvetítésével. — Külföldre azt készítünk, amit megrendelnek — mondja Gonda István, a népművészet ifjú mestere, a szövetkezet egyik tanműhelyének vezetője. — Gics- cset is. Préselt perselymalacot, iszonyatos kékmázas füles edényeket. Legutóbb olyan igénnyel jöttek, hogy egy adott formára tegyünk matricákat. Aztán a kicsinyítések! Bokály, szilke, korsó néhány centiméteres arányokban. Még jó, ha írókázással rájuk tudunk „csempészni” néhány eredetit idéző motívumot. Később, a raktárakat, műhelyeket járva kiderül, a belföldi piac is igényli a stílustalan, — végeredményben ízlésromboló — árut. Különösen nyilvánvaló ez olyan esetekben, amikor valamelyik vállalat vagy szervezet közvetlenül a szövetkezettől rendel kisebb számú cserépedényt. így találhattunk a raktár polcán — egy érettségi találkozóra rendelték — amfora alakú, „csicsásra” festett vázákat. A szövetkezet két legnagyobb belföldi megrendelője — az Amfora és a Népművészeti Vállalat — a „jól eladhatóság” elvét tartja elsősorban szem előtt. Ezért készülnek tömegével nagy méretű, stílustalan vázák, kulacsutánzatok, hamutartók, gyertyatartók. Igazságtalanság volna, ha nem említenénk a mezőtúri szövetkezetben folyó belső műhelymunkát, amely lehetővé tette, hogy az utóbbi években valódi népművészeti értéket képviselő termékekkel jelentkezhessen. Ennek a belső tervező-, alkotómunkának az eredménye, hogy a népi iparművészeti zsűri egy sereg újdonságnak ható, ám vitathatatlaA karcagi szövetkezet két fiatal szakmunkása egy bokály írókázása közben Kulturális küldetés rá, így is körülbelül hatforintos órabérért dolgoznak a csipkeverők. Jelenleg kétszáz csipkésünk van, de többségük idős, a szakmát a kihalás veszélye fenyegeti. Hozzáteszem: a csipkeveréssel, amelynek valaha nagy hagyományai voltak ezen a vidéken, csak a karcagi szövetkezet foglalkozik az országban. Mintegy bizonyságképpen elénk tárja a Karcagon dolgozó csipkeverők januári bérlistáját: 100—500 forintot kerestek. A hímzők fizetése összehasonlíthatatlanul jobb, bár magasnak éppen nem mondható az sem. A szövetkezet központi épületében külön irodában dolgoznak a hímzéstervezők : Csíkos Sándorné, a népművészet mestere, Kővári Sándorné és Pólyák Gabriella. Mindhárman nyertek már díjat a Kisjankó Bori országos hímzéspályázaton. Ami tehát a motívumok tisztaságát illeti: nincs ok aggodalomra. Csíkos Sándorné szerint a hímzőasszonyok is tökéletes munkát végeznek. Az igényes szem azonban találhat hibát. Csíkosné egy hímzett asztali futón egy virágot mutat: — Nézze meg! A hibásan festett fonál tönkreteszi az egész összhatását. Régente a karcagi asszonyok virágszirommal, teával, hagymahéjjal festegették a fonalakat — mégsem volt hiba. Igaz, akkor szép fényű gyapjúfonalat használtak, mi pedig műszálas keveréket, mert gazdaságosabb. A rontást csak sajnálni tudja az ember, hozzágondolva, hogy sokszor egész családok munkája benne van egy- egy terítőben, hímzett kisbundában, a cifra szűrről nem is szólva. Szabó János Fotó: Nagy Zsolt Rengeteg fogást kell ismernie egy jó vesszőfonónak. Ez a „copfszedés” Hagyományos „Miska” kancsó, fekete korsó, dísztálak és mező- csátí eredetű figurális butéliák Karcagról nul népművészeti gyökerű terméket fogadott el. Hogy ez az alkotó mag milyen erős, annak jellemzésére álljon itt a Gerencsér Sebestyén országos fazekaspályázaton helyezést elért mezőtúriak névsora: a fődíj egyikét Gonda István kapta, Kosa Klára első, Kozák Éva pedig harmadik díjat nyert alkotásaival. Előbb-utóbb — remélhetőleg — a kereskedelemre (a közízlésre) is hatással lesz ez a fajta alkotószellem. Kevesen — mindössze hatvankilencen alkotják a karcagi Népművészeti Agyagipari Szövetkezet termelő gárdáját. Többségük fiatal szakmunkás, akik egyre jobban érzik a „tűz s az agyag” műKósa Klára erdélyi motívumok felhasználásával készített tálja. Sorozatban is „gyártják” Mezőtúron kében, jegyében nagy arányú profiltisztítást hajtottunk végre. Emellett komoly beruházásokat valósítottunk meg. Ma már kizárólag népi kerámiát készítünk — elsősorban belföldi megrendelőknek. Az elnöki iroda kis múzeum. A falakon tányérok, tálak, a polcokon butéliák, korsók, kanták, fazekak — mázas és kavicsolással díszített fekete kerámiák. A szövetkezet termékei: szépek, ízlésesek, a mai lakáskultúra követelményeinek is megfelelők. Szakács Tibor így folytatja: — Amikor ezt az utat választottuk, kulturális küldetésnek is tekintettük a vállalkozást. Az idő igazolt bennünket: az igényesség jó üzlet is. A fekete kerámia például — amelynek hagyományát a környéken mi élesztettük fel —- tavaly ötmillió forintot hozott a szövetkezetnek. Sz. Nagy István, művészeti vezető — Kosa Klára mellett a Gerencsér Sebestyén pályázat másik első díjasa — arról beszél, hogy a népművészeti zsűri a legtöbb mintadarabjukat elfogadja, s az már a szövetkezet belső ügye, hogy egy- egy típusból nem állít elő hatalmas szériát. Így biztosítható a cserepek bizonyos mértékű egyedisége, különlegessége. Elsősorban belföldre termelnek, valahogy úgy alakult, hogy az Artex nem tanúsít különösebb érdeklődést a karcagi cserepek iránt. A közelmúltban egy amerikai megrendelést visszautasított a szövetkezet. Mázas békákat, cserép szökőkutakat rendeltek volna .. . — A jövő biztató — mondja Sz. Nagy István. — A szövetkezet fiatal szakmunkásai szakmailag igen felkészültek — s lesznek még érettebbek, „készebb” alkotók is. Füszertartó, tál. Hagyományos, de illeszkedik a modern lakás- kultúrához A belső műhelymunka eredménye: Kozák Éva alföldi hagyományokat felelevenítő szép bu- téliái A szériatermelésbe hiba is csúszhat. A jobb oldali bokály az eredeti — Gonda István munkája —, a bal oldali — arányaiban elhibázva — sorozatban készült Aki négy-öt évvel ezelőtt járt a karcagi szövetkezetben, ma alaposan meglepődne a változások láttán. Nemcsak az új, kényelmes műhelyek, a korszerű kemencék miatt. Szakács Tibor elnök így szól az elmúlt esztendőkről: — Régebben kályhacsempét, ipari cserepet és kisebb mennyiségű népművészeti jellegű kerámiát állított elő a szövetkezet. Az elmúlt három évben a nép- művészeti hagyományok ápolása érdeA vesszőfonás mestersége úgyszólván egyidős az emberiséggel. Ennek az ősi kézműves szakmának mindig is kiváló művelői voltak Tiszafüreden. A háziipari szövetkezetben évente több százezer darab vesszőtárgyat készítenek, s noha Sz. Nagy István alkotásai bizonyos részműveleteket gépekkel végeznek, a tárgyak végső formáját, jellegét mégis a kézifonás adja meg. A termékek 97 százalékát tőkés országokban — Franciaország, Hollandia, NSZK, Svédország, Olaszország, Anglia — értékesítik. A füredi fonók szakmai felkészültségéről elég legyen annyit megemlíteni, hogy „önellenőrzéses” rendszerben, meó nélkül dolgoznak, s minőségi reklamáció emberemlékezet óta nem volt. A külföldi keresletnek megfelelően esztendők óta néhány típust készítenek — alaposan begyakorolták. A kisebb számú belföldi megrendelő sok esetben különleges kívánságát is magas színvonalon tudják kielégíteni. A közeljövőben például a Hortobágy Nemzeti Park egy pusztai épületének teljes berendezését fogják elkészíteni. Az ebédlő vitrinjében oklevelek, serlegek tucatjai tanúskodnak arról, hogy a füredi szövetkezet tagjai nem akármilyen mesterei az aranysárga áru. vagy fehérre hántolt vesszők fonásának. A vitrin mellett pedig a bizonyítékok: az esztétikus, modern, de mégis hagyományos vesszőtárgyak, bútorok, kosarak, tükrök, tálcák. Ügy mondják Füreden — s nincs miért kételkedni — amíg a tocsogós, semmi másra nem jó területeken megterem a vessző — addig híre is lesz a füredi vesszőárunak. Kiss András elnökhelyettes így látja a vesszőfonók szakmai felkészültségének jelentőségét: — Ebben a szakmában nem lehet hibázni, csak abszolút jó minőségű terméket lehet eladni. Az ismeretek frissen- tartása, a tudás bővítése érdekében rendszeresen háziversenyeket, tervpályázatokat írunk ki és természetesen azon vagyunk, hogy jól szerepeljenek tagjaink az országos szakmai versenyeken is. Ezeknek köszönhető sok eredeti — a termelésbe is átvihető — ötlet, különleges egyedi darab, terv. Hímzett cifraszűr. Évente csak néhány darab készül Csíkos Sándorné tervei alapján. Kereskedelmi értéke 12 ezer forint Népművészet, háziipar MINŐSÉG 0 MENNYISÉG SZORÍTÁSÁBAN
