Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
1979. február 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Több éve, hogy a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tiszafüredi gépműhelyében gépkocsikra szerelték az első HIAB típusú svéd darut. A műhelyben kikísérletezett technológia, alvázerősités, platórögzités olyannyira jónak bizonyult, hogy a Volán Tröszt is igénybe veszi a fürediek munkáját. Az idén 45 Volán-gépkocsit szerelnek fel rakodódarukkal. Kevesebbet, jól elosztva Bérfejlesztés az ÉPSZER-né# „SAJNOS az IDÉN csak 2 százalékos bérnövekedést terveztek vállalatunknál.” így, vagy a szavakat másként fűzve ezt a gondolatot fogalinazza; meg mindenki:, aki manapság a keresetekről beszél a szolnoki ÉPSZER Vállalatnál. Az előző két évben 7,3, illetve 6 százalékkal növekedtek a bérek, szokatlan hát az idei kis százalék. Többet azonban nem emelhettek. Pedig elég kedvezően alakult a vállalat teljesítménye (amitől a bérfejlesztés nagysága függ), csakhát a gazdasági szabályozók módosításakor az 1,5 százalékos úgynevezett biztosított béremelési lehetőséget megszüntették. Ez jelentős kiesés volt, ráadásul a bértömeg idei növekedésének számottevő részéből — közel negyedéből — körülbelül hetven dolgozójuk bérét kell az előírt minimális szintre felemelni. Persze két százaléknál az év végéig valamivel több is lehet a növekedés. Erre a vállalatnak van tartalék pénze, azonban nem oszthatják szét már az év elején, mert szükség lesz rá az építések gyorsításakor, a minőségi munka ösztönzésére.. Egyelőre a kétszázalékos béremelési lehetőséggel kellett, jól sáfárkodniuk. Kevés ács, üveges, épületasztalos, lakatos és könnyűgépkezelő dolgozik az ÉPSZER- nél. Hogy e szakmákat vonzóbbá tegyék, itt az átlagosnál jobban, 3 százalékkal emelik a béreket. De nemcsak a munkáshiány késztette a vállalatot arra, hogy néhányszor a többiekénél jobban vastagodjék a munkások fizetési horítékja. Az említett szakmákban dolgozók keresnek a legrosszabbul. A lemaradás magyarázata legtöbb esetben igen bonyolult. Az asztalosok esetében például nagy szerepe van annak, hogy üzemük nem dolgozik gazdaságosan. Nem a munkások hibájából, hanem azért, mert az építkezésekhez olyan termékeket kell készíteni, amelyeket a mostani szervezettség és sorozatnagyság mellett csak veszteséggel gyárthatók. A mai profil — sok egyedi termék készül — mellett igen sok szakmunkásra van szükség; arányuk ma 80 százalék körüli. Ennyi jól képzett dolgozó megfizetésére pedig nem lehet egyik évről -n másikra előteremteni a pénzt. Több éve gyorsabban nő az asztalosok, ácsok, üvegesek, lakatosok bére. mint a más részlegekben dolgozóké. A feszültséget azonban 1979- re sem sikerült megszüntetni, hiszen az idén nemcsak a bérfejlesztésre fordítható pénz volt kevés. A vállalat vezetőinek, a szakszervezetnek arra is gondolni kellett, hogy máshol is meg kell tartaniuk embereket, el kell ismerni, hogy nehezebb, fontosabb munkát végeznek. Az ÉPSZER idei terveiben a termelési érték 4,5—5 százalékos növeléséről olvashatunk. Mindezt a termelékenység növelésével kívánják elérni. Vásárolnak új gépeket, azonban a technikai eszközök egymagukban nem segítenek. Az embereket is érdekeltté kell tenni a hatékonyabb munkában. Sok múlik tehát a bérfejlesztés ösztönző erején. Ám nemcsak a növelésre fordítható összeg nagysága számít, az elosztásra is ügyelniük kellett a vezetőknek, a szakszervezetnek, a brigádoknak. Az ÉPSZER kedvező helyzetben volt, mert már évek óta teljesítmény szerint, legtöbbször darabbérben fizeti dolgozói 80 százalékát. Méghozzá legkorszerűbb, az ÉVM-nél 1971-ben kidolgozott folyamatnormák alapján. Ez a magyarázata, hogy a bérrendezéssel párhuzamosan nem csökkentették az egy-egy műveletsor elvégzésére kiszabott időt. Az „akkordtételeket” azonban nem hagyták változatlanul, 2 százalékkal átlagosan emelkedett' egy-egy művelet elvégzésének „ára”. Persze nem mindé és nem is egyenlően. A cél az, volt, hogy a nagyobb szaktudás, vagy nagyobb fizikai megterhelést kívánó feladatok elvégzése kifizetődőbb legyen. A vállalat céljainak elérését segíti, hogy jelentős ösz- szeget használhatnak fel célprémiumokra, mozgóbérr.e. A szakszervezeti tanács nem kardoskodott azért, hogy ezt a pénzt is alapbérként kapják meg a dolgozóik. Megértették — mondta Kiss Sándor igazgató —•, hogy ez a bérforma gyakran igen jól segíti a munka gyorsítását, a minőség javítását. A legtöbb munkahelyen azonban még nem biztos, hogy maga a teljesítménybér mindenkit jobb munkára ösztönöz. Az egész brigád által megkeresett pénzt a személyi órabérek arányában osztják el, és ha ezek torzan tükrözik az egyes dolgozók erőfeszítéseit, akkor a legpontosabb normák is hatástalanná válnak. Ezért is szenteltek nagy figyelmet a személyi bérek rendezésének. A LEGTÖBB DOLGOZÓVAL nem volt nehéz megértetni, hogy a munka arányában kell a brigád bérét felosztani. Nem egy brigádnál megtörtént, hogy az egész „emelést” egyetlen ember kapta meg: a tagság úgy ítélte meg, hogy az illető munkájához mérten keveset keres. Sajnos az efféle gondolkodásra nem mindenhol tekintenek példaként. A vezetők az idén is találkoztak olyan munkacsoporttal, ahol mindenki ugyanannyi fillér emelést kapott. Mondván: „együtt dolgozunk”. V. Sz. J. Fejlesztik az állattenyésztést Zárszámadás Törökszentmiklósim Tegnap tartotta zárszámadó közgyűlését a törökszentmiklósi Béke Termelőszövetkezet. A rendezvényen jelen volt dr. Kovács Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, valamint Sípos Károly, a. megyei tanács elökhelyettese. A megnyitó után Kasza János, a gazdaság elnöke értékelte az elmúlt évet, valamint tájékoztatta a tagságot az idei tervekről. Beszámolójában elmondta, hogy a 10 ezer 300 hektáron gazdálkodó nagyüzem 37 millió forintos nyereséggel zárt az 1978-as évet. Termelési értéke meghaladta a 240 millió forintot, és ez 5 százalékkal több, mint az azt megelőző évben. Idén a termelés 4 százalékos növelését tervezik a termelőszövetkezet dolgozói, és fokozott figyelmet fordítanak majd az állattenyésztés fejlesztésére is. A tehenenkénti tejhozam valamint az abraktakarmány- felhasználás hatékonyságának javítása elsődleges feladat. Több mint 52 millió forintot fordítanak 1979-ben beruházásokra, ami 20 millióval több, mint- a tavalyi. Jelentősen építkeznek és 11 millió forintért gépeket vásárol majd a gazdaság. Az elnöki beszámoló és a terv előterjesztése után hozzászólások következtek. Szót kért dr. Kovács Imre is. aki eredményesnek értékelte a termelőszövetkezet 1978. évi munkáját. Felszólalásában beszélt a mezőgazdaság feladatairól — külön hangsúlyozva a nagyüzemek teendőit. A hozzászólások után az elnök válaszolt a felszólalásokban felvetett kérdésekre, majd a közgyűlés a beszámolót és az idei tervet egyhangúlag elfogadta. A rendezvény kitüntetések és jutalmak átadásával ért véget. Vetőmagprognózis A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat legnagyobb feladata a tavaszi kukorica-szaporítóanyag biztosítása. A készletezés csaknem teljes egészében lehetővé teszi a mennyiségi, valamint, a választéki igények kielégítését. Néhány kukoricavető- magféle azonban hiánycikk lesz: ezek tavaly megsínylették a kedvezőtlen időjárást. Helyettesítésükre hasonló rendeltetésű kukoricákat biztosít a vállalat. A tavaszi árpából kitűnő lesz az ellátás. A vállalat 35 —40 százalékos tartalékkészlettel is rendelkezik, így az utólagos igényeket is kielégítik. Túlbuzgó anyagbeszerzők Kusza készletek A készletek alakulására a népgazdaság működésének egyik fontos jellemzője — következtetni lehet belőle a struktúrára vagy a tervszerűségre éppúgy, mint az érdekeltség esetenkénti ellentmondásaira. A fokozott figyelmet hazánkban az is indokolja, hogy a készletek évek óta egészségtelenül nőnek. Okok és okozatok A múlt év végén 450 milliárd forintnyi készletet őriztek a vállalatok és ipari szövetkezetek raktáraiban. Ez az adalt akkor mond sokat, ha figyelembe vesszük, hogy értéke csaknem eléri az egy évi nemzeti jövedelem nagyságát. A Magyar Nemzeti Bank becsült adatai szerint tavaly a készletek hozzávetőlegesen 35 milliárd forinttal nőttek. Bizonyos tartalékok minden gazdaságban nélkülözhetetlenek. A termelés biztonsága, folyamatossága, az észszerűség kívánja így. De a szükségnél nagyobb készletek csak a népgazdaság tehertételeit növelik. „Eladók piaca” — így jellemzik nálunk a kialakult helyzetet, ami azt jelenti, hogy a vevők, felhasználók — némi túlzással élve — mindent felvásárolnak, amit kapni lehet. E „készletezési mánia” érdekeltségi problémákra és a vállalatok közötti kapcsolatok zavaraira vezethető vissza. A vevő nem bízik az eladóban, nem hiszi hogy igényeit időben és a kellő - mennyiségben valóban kielégítik. Ezért korábban és az indokoltnál többet rendel, számítva a szállítási határidők csúszására és a kértnél kisebb tételekre. S előfordul az is, hogy a készletet vásárolni akaró vállalat — biztonsági okokból — több szállítóhoz is fordul: valamelyik majd csak kielégíti igényeit. S ha esetleg többen is szállítanak neki? Inkább több legyen, mint kevesebb! Lehetséges persze, hogy másutt éppen ez a túlbiztosítás okoz hiányt. A túlbiztosító, óvatoskodó vállalatok így sokszor maguk állítják elő a hiányhelyzetet, hozzájárulva ezzel is a kereslet-kínálat egyensúlyának megbomlásához. A készletek nagyságát, a lekötött készletnapok számával is nyilvántartják. A magyar iparban — az élelmiszeripar adatai nélkül — ez 12 év átlagában 80 nap, ami azt jelenti, hogy átlagosan ennyi időre elegendő készletet tárolnak a vállalatok. Ez persze hatalmas — készletezési, raktározási —• többlet- költséget jelent. Csak összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy a fejlett tőkés országokban óriási ipari üzemek dolgoznak egyhetes (!) készletekkel. Megtehetik, hiszen tudják, hagy ha feladnak egy megrendelést, azonnal, s a kívánt mennyiségben, minőségben megkapják a kért árut. A vállalatok és szövetkezetek készleteit három fő csoportra szokás osztani. Az elsőbe a termeléshez szükséges alap- és segédanyagok tartoznak, a második a befejezetlen, félkész termékeket foglalja magába, míg az utolsó csoport az eladásra szánt késztermékeké. E három csoport aránya a magyar iparban — megintcsak az élelmiszeripar nélkül — az utóbbi 15 évben szinte semmit nem változott. Míg ez idő alatt a készletek állománya két és félszeresére növekedett, az alap- és segédanyag 70, a befejezetlen termék 18, az eladatlan késztermék változatlanul 12 százaléka az összes készletnek. Ismét csak összehasonlításként: az Egyesült Államokban ugyanez az arány 40:20:20. Igaz, ott más a társadalmi-gazdasági berendezkedés, de a jelentős hazai arányeltolódást ez nem indokolja. Készletarányok Az alap- és segédanyagok vásárlásának alakulásáról már volt szó, a befejezetlen termelésé nagyjából megfelel a „normális üzletmenetnek”. De a raktárakban álló késztermékek — csak látszólag alacsony — aránya a többi között arra is enged következtetni, hogv sok helyütt nem jól mérték fel az értékesítési lehetőségeket. É termékek egy része kifejezetten eladhatatlan, vagy nehezen eladható. 5—15 százalékra becsülik a „bedöglött készletek” arányát; ami — az abszolút számot figyelembe véve — 20—60 milliárd forint körüli érték. A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy a készletek elhelyezkedésén kell javítani; jelenleg ugyanis túlnyomó részük nem az eladók, hanem a felhasználók raktáraiban áll. Vannak ugyan Magyarországon termelőeszközkereskedelmi vállalatok, amelyeket éppen a már említett gondok, feszültségek megszüntetésére hoztak létre. A TEK vállalatok raktáraiban azonban az összes készleteknek csak mintegy 9 —10 százaléka található. Ennek is több oka van. A magas eszközterhek miatt nem érdekük a készletezés — igaz raktárkapacitásuk sem lenne elegendő — márpedig a valódi kereskedelmi tevékenységnek ez elengedhetetlen feltétele. De talán ennél is súlyosabb ok, hogy a TEK vállalatok készleteik beszerzésénél ugyanolyan helyzetben vannak, mint a többiek ... A kialakult gyakorlat tehát az, hogy a TEK vállalat begyűjti a megrendeléseket, s ezek birtokában rendel ő is — gyakran meghosszabbítva ezzel az amúgy sem rövid beszerzési folyamatot. Valódi gazdálkodást Az idén — előzetes becslések szerint — várhatóan 35 —40 milliárd forinttal nőnek a készletek. A kedvezőtlen tendencia megállításának egyik — jóllehet ..külső” — eszköze a hitelezési feltételek szigorítása. Az új rendelkezések szerint a bank a hitelkérelem elbírálásánál „készletleépítési terv” készítését írhaltja elő. Ugyancsak jóirányú változásokat hozhat a vállalati készletgazdálkodás javítása, ha ezen a területen is valóban erre a „szakmára” képzett emberek dolgoznak. S nyilvánvaló az is, hogy a vállalati anyag- beszerzők túlbuzgósága és vásárlási kedve is jelentősen lecsökken, ha kedvező változásokat sikerűt elérni a szállítási fegyelemben. Mindehhez azonban a gazdaság egész területén szükség lenne a vevők pozíciójának, biztonságának erősítésére, s arra, hogy a tényleges, valódi szükségletekre termeljenek. F. S. P. Bővítik a József Attila úti lakótelepet A lakótelep makettje A szolnoki Városi Tanács V. B. péntek dél- . utáni ülésén jóváhagyta a József Attila úti lakótelep harmadik ütemének beruházási programját. Eszerint a „piros iskolával” szembeni területen 225 új lakás épül. Az építkezés első ütemében — a Széchenyi lakótelepen alkalmazott típus adaptálásával - 90 lakás épül. A következő ütemekben ezt a típust felváltja a fejlesztett polygon épület kétszer kétszekciós és egy ötszekciós változata. Az előbbiekben 3C-30, az utóbbiakban pedig 75 lakás lesz. Átlagos alapterületük 55 négyzetméter. A lakótelep harmadik ütemének beruházási költsége - beleszámítva az építkezésre, a kapcsolódó létesítményekre és a szanálásra fordított kiadásokat — meghaladja a 114 millió forintot. Az építkezés területén lévő családi házak kisajátítása már tavaly megtörtént. Az ottani cukrász üzem szanálására később kerül sor. Az első, 90 lakásos épület kiviteli tervdokumentációját március végéig készítik el, s azután kezdik az építkezést.
