Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 18. Kínai katonai agresszió Vietnam ellen HÉTFŐ: Vadzspaji indiai külügyminiszter Pekingbe érkezett - Brown amerikai hadügyminiszter Ammanban Husszein jordániai királlyal tárgyalt — Harcok törtek ki Csádban Malloum elnök és Habré miniszterelnök hívei között. KEDD: A Magyar Népköztársaság elismerte Bazargan kormá­nyát - Leonyid Brezsnyev fogadta Francois-Poncet francia külügyminisztert - Eltemették Edvard Kardeljt. SZERDA: Carter amerikai elnök Mexikóba érkezett - Ismeret­len tettesek elrabolták és megölték az USA kabuli nagykövetét - Kína is elismerte az új teheráni kormányt. CSÜTÖRTÖK: Összetűzések Tabrizban és több más iráni vá­rosban - Libanonban a keresztény jobboldal ismét fegyveres akcióba kezdett. PÉNTEK: Ceausescu tárgyalásai Bulgáriában — Újabb lövöl­dözések az iráni fővárosban - Halálra ítélték és kivé­gezték a sah hadseregének és titkos szolgálatának több vezetőjét. SZOMBAT: Erick Honecker tárgyalásai Líbiában — Brown amerikai hadügyminiszter Kairóban — Pham Van Dong Kambodzsa fővárosában Heng Samrinnal tárgyal. Iránban szédítő iramban követik egymást az esemé­nyek: a sah rendszere meg­bukott, a síita vallási veze­tő, Khomeini eszmei és poli­tikai irányításával Bazargan kormánya átvette az ország ügyeinek irányítását, provo­kátorok és terroristák újra meg újra összetűzéseket, vé­res akciókat kezdeményez­nek, a termelés még nem in­dult meg. A tőkés világ egy új olajválság fenyegető ár­nyéka láttán azt kérdi: mi­kor és mennyi olajat remél­het Irántól? A nyugati olajfogyasztók és a nagy nemzetközi olaj- monopóliumok viszonylagos megkönnyebbüléssel fogad­ták az iráni fordulatnak azt az elemét, hogy — gyorsan ment végbe! Az ő érdekük és igényük elsősorban az, hogy minél hamarabb indul­jon meg az olajtermelés Iránban! Egy hosszan tartó válság az olajkutak tartós el­zárásával súlyosan érintené Nyugat-Európát. Japánt, de — kisebb mértékben — az Egyesült Államokat is. A te­heráni események forgatagá­ban éppen ezért különös fi­gyelmet szenteltek Khomeini ajatollah és az új kormány olyan felhívásainak, amelyek a hét végére a munka fel­vételét szorgalmazták. Tokióban és Londonban, Bonnban és Párizsban azt remélik, hogy még az év vé­ge előtt legalábbis a felét el­éri majd az iráni olajexport annak, ami a forradalom előtt volt. A gazdasági szak­értők azt emlegetik, hogy az új teheráni kormánynak is sürgetnie kell a szállítások megindítását, hiszen csak az olajbevételből tudja előte­remteni a mezőgazdasági termékek vásárlásához szük­séges devizát, márpedig min­denek előtt a nép élelmiszer- ellátásáról kell gondoskod­nia. Persze, az iráni olajterme­lés újbóli megindításához nem elég a központi elhatá­rozás, az új kormány dönté­se: az idegen műszaki sze­mélyzet kevés híján teljes egészében elhagyta Iránt a válság utolsó heteiben. Nem volt népszerű dolog ameri­kainak lenni a forrongó or­szágban .... Űj műszaki , gár­dát toborozni — idő kér­désié. Az új kormány célul tűz­te ki az iráni olaj államo­sítását, ez azonban nyilván jogi és politikai problémá­kat fog felvetni, ezek meg­oldásához is idő kell. Mindez a nemzetközi olaj­piacon az olaj árának újabb emelkedését eredményezi, a kisebb arab olajsejkségek máris hordónként 20 dol­lárért adják a fontos nyers­anyagot. Az OPEC. az olaj­exportáló országok szerveze­te a hírek szerint rövidesen felülvizsgálja a tavalv de­cemberben hozott döntést és az akkor elhatározott 14,5 százalék helyett 20 száza­lékkal növelik az idén az olaj árát. Csádról tudni kell, hogy majd tizennégyszer akkora, mint Magyarország. Az 1960 óta független ország, amely francia gyarmat volt az Af­rika közepén húzódó óriási sivatagi vidék egyik nagy darabján terül el. „Isten há­ta mögötti” volta egyszerre akadályozta meg, hogy a vi­lág odafigyelhessen, mi tör­ténik ott. és tette lehetővé, hogy az újgyarmatosítók ter­mészeti kincsek után kutat­hassanak, no meg hogy a maguk érdekeit szolgáló em­bereket fogadhassanak fel. Úgy mondják, hogy Csád­ban sok az urán. a bárium, a wolfram és egvéb értékes érc. .. Franciaország, a korábbi gyarmatosító másfél évtize­den át Tombalbaye elnök szolgálatait vehette igénybe, aztán egy katonái puccs so­rán Malloum tábornok ke­rült hatalomra. Tombalbaye ellen csakúgy, mint Maljoum ellen az ország északi, Sza­hara!, Líbiával szomszédos részein az úgynevezett Fro- linat, a Csádi Nemzeti Fel- szabadítási Front egységei harcoltak. Ezek között' sem volt azonban egység... Az egyik csoport, az, amely 1974-ben a francia régész, Claustre asszony elrablásá­val és jókora összegű vált­ságdíjnak a francia kor­mánytól való kicsikarásával vétette észre magát, egy bi- zónyös Hiisseín Habré pa­rancsnoksága alatt állt. Ta­valy — általános meglepetés­re — Habré látványosan ki­békült Malloum tábornokkal és annak miniszterelnöke lett! törésre került sor, egymás embereit sorozatosan letar­tóztatták, mígnem aztán ezen a héten szabályszerű harcok ki nem törtek az államfő­höz hű katonák, rendőrök és Hissén Habré emberei kö­zött. N’djaména. a főváros (régi nevén: Fort Lamy) ut­cai harcok színhelyévé vált. A hivatalos Párizs „szo­morú szemlélőnek” mondja magát csupán, s azt hangoz­tatja, hogy nem kíván be­avatkozni Csád belügyeibe. Aligha semleges azonban a csádi kincsek kiaknázásában érdekelt francia monopoltő­ke, amely Csádban semmi­képp sem lenne hajlandó csődbe menni. Az igazi ke­gyelt Hissen Habré, akinek lázadó múltjában biztosíté­kot és alibit látnak az igazi felszabadító erőkkel szem­ben. Pálfy József Most viszont január köze­pén ketejük között kenyér­Spanyolországban megkezdődött a március 1-re kiirt parla­menti választások kampánya. Képünkön: Adolfo Suares mi­niszterelnök pátjának, a Demokratikus Centrum Uniónak egyik gyűlésén (Telefotó - KS) (Folytatás az 1. oldalról.) pekingi hatóságok Hanoi tárgyalási javaslataira újabb agresszióval felelnek — álla­pította meg a kormánynyi­latkozat, majd így folytatta: a jelenlegi kiéleződött hely­zetben, az agressziós há'~ közepette a vietnami hadse­regnek nincs más választása, mint önvédelme érdekében keményen visszavágni. „Vietnam népe és kormá­nya nyomatékosan felhívja a Szovjetuniót és a testvéri szo­cialista országokat, a nemzeti függetlenségüket kivívott államokat, az összes el nem kötelezett országot, a baráti országokat, az összes kom­munista és munkáspártot, a világ valamennyi haladó em­berét, hogy erősítsék szoli­daritásukat Vietnammal, nyújtsanak támogatást és védjék meg Vietnamot, kö­veteljék a pekingi uralkodó köröktől a Vietnam ellen in­dított agresszív háború azon­nali beszüntetését, s csapa­tainak kivonását Vietnam te­rületéről”. — Az indokínai testvéror­szágoknak, Vietnam, (Laosz és Kambodzsa népének, ame­lyek vállvetve küzdöttek és arattak győzelmet az impe­rialista agresszorok felett, most méginkább össze kell fogniok, vereséget kell mér­,niök a pekingi vezetés reak­1 ciós politikájára. — A Vietnam és Kína kö­zötti hagyományos barátság és béke megőrzése érdekében Vietnam népe felszólítja Kí­na népét és hadseregét: uta­sítsa el a pekingi vezetők ál­tal kirobbantott agressziós háborút. Vietnam népe és kormánya egyidejűleg fel­hívja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a demokratikus szervezeteket, hogy ítéljék el a pekingi vezetők agresz- sziós háborúját. — Vietnam népe szilárd, bátor nemzet, amely győzel­met aratott minden agresszió felett, és biztosan győzni fog a reakciós kínai vezetők ag­ressziója fölött is, a Viet­nami Kommunista Párt, a Vietnami Szocialista Köztár­saság kormányának vezeté­sével, a testvéri, baráti or­szágok támogatásával meg­védi országának szuverenitá­sát és függetlenségét, hoz­zájárul majd Délkelet-Ázsia és a világ békéjéhez, stabi­litásához — hangoztatja vé­gezetül a vietnami kormány- nyilatkozat. * * * A kínai hadsereg szomba­ton a vietnami—kínai határ teljes hosszában támadást indított a Vietnami Szocia­lista Köztársaság ellen. A kí­nai fegyveres erők a határ nyugati szakaszán levő Phong Tho térségétől a határ keleti csücskéig, Mong Cai- ig. egyidejűleg 14 ponton in­téztek nagyerejű támadást Vietnam határtérsége ellen. A vietnami védelmi erők. a lakossággal összefogva mindenütt erőteljes ellenál­lást fejtenek ki. A legelső jelentések szerint a támadó kínai egységek súlyos vesz­teségeket szenvedtek. A kí­nai agresszorok a harcokban eddig összesen 13 harckocsit vesztettek. Hoang Lien Son tartomány Bat Sau nevű já­rásában 250 támadó kínai katonát és négy harckocsit semmisítettek meg a vietna­mi védelmi egységek. Az összehangolt kínai of- fenzíva következtében a leg­kritikusabb a helyzet Lang Son tartomány térségében. Az MTI tudósítójának hely­színi jelentése szerint ezen a határszakaszon az agresz- sziós kínai egységek szombat hajnal óta nagyerejű tüzér­ségi és légitámadással több stratégiai fontosságú pontot foglaltak el. Délután a har­cok már a határtól hat kilo­méterre fevő Van La járás körzetében folynak. Lang Son tartomány azonos nevű székhelyét a délutáni órák­ban menekülők ezrei árasz­tották el. Az utakon minden­felé vietnami, nung és zao nemzetiségű családok töme­gei haladnak befelé a tarto­mány központja felé. Ha Van Lau, a Vietnami Szocialista Köztársaság ENSZ-nagykövete szombaton azzal a kéréssel fordult Kurt Waldheim ENSZ-főtátkárhoz és a Biztonsági Tanácshoz; tegyék meg a szükséges lé­péseket annak érdekében, hogy Kína vessen véget ag­resszív háborújának és von­ja vissza csapatait Vietnam területéről. A nagykövet sze­mélyesen juttatta el levelét a főtitkárhoz. TELEXEN TRIPOLI Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, az NDK államtanácsának elnöke szombaton reggel be­fejezte líbiai látogatását és az általa vezetett párt- és állami küldöttség élén to­vábbutazott Angolába. SZÓFIA Szombaton délelőtt haza­utazott Bulgáriából Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, köz- társasági elnök. A román ál­lamfő Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, a bolgár államtanács elnöké­nek meghívására csütörtök óta tartózkodott baráti láto­gatáson Bulgáriában. MEXIKÓVÁROS A Lopez Portillo mexikói és James Carter amerikai el­nök között folytatott tárgya­lások befejeztével közös közleményt adtak ki. amely- .ben a két fél bizalmát fe­jezte ki az ENSZ tevékeny­sége iránt és támogatásáról biztosítja az Amerikai Álla­mok Szervezetét. Khomeini (elhívására Százezrek szüntették be a sztrájkot Khomeini ajatollah fel­hívására szombaton iráni dolgozók százezrei szüntet­ték be a sztrájkol és áll­tak ismét munkába. A Reu­ter ipari körökre hivat­kozva azt jelentette, hoay az ország olajmezőinek, olajfinomítóinak, petrolké­miai és földgázüzemeinek mintegy 30 ezer dolgozója szinte kivétel nélkül mun­kába állt. — Tabrizban nyugodt a helyzet, a rádió és a televí­zió a Khomeini ajatollahoz hű forradalmi bizoittság fel­ügyelete alatt álló nemzeti erők kezében van — közölte szombaton reggel a teheráni rádió, a Forradalom Hangja. A rádió hírül adta azt is, hogy keddre tervezik az irá­ni tanintézetek újbóli meg­nyitását. Teheránban szombaton reggel megkezdődtek az elő­készületek Iránban élő kül­földi állampolgárok tömeges hazaszállítására. A távozó külföldiek szom­baton a kora reggeli órák­ban Teherán különböző gyü­lekezési pontjain várakoztak arra, hogy a repülőtérre szál­lítsák őket. Mint a TASZSZ hírügy­nökség jelentette: az iráni hadsereg főparancsnokának rendeletére feloszlatják az úgynevezett gárda egysége­ket, beleértve a hírhedt csá­szári testőrséget, a „halha­tatlanokat” s a testőri állo­mányt a szárazföldi hadse­reg gyalogos egységeihez so­rolják be. Az iráni rádió ez­zel egyidőben több kineve­zést jelentett be. Eszerint Mehdi Bazargan kormányfő Ali Ardalant gazdasági és pénzügyminiszterré, Mobas- herit pedig igazságügyminisz­terré nevezte ki. A belügy­miniszter rendeletére a csendőrség élére Eshatallah Montaz, a rendőrség élére pedig Nasszer Modzsalal ke­rült. Djatollahok, kommunisták A császár menekülésszerű tá­vozásában, az általa kinevezett kormány és Baktair miniszterel­nök megbuktatásában, a nemzeti demokratikus forradalom győze­lemre juttatásában jelentős szerepet ját­szottak az ellenzéki csoportosulások. Mie­lőtt azonban a szivárványszínű ellenzék is­mertetésére rátérnénk, szeretnénk megje­gyezni, hogy a korábbi jelentések olyan színben tüntették fel Baktiart, mint aki Moszadik kormányának tagjaként a de­mokratikus átalakulások híve volt. Baktiar valóban miniszterhelyettes volt Moszadik kormányában, majd annak bukása után is ellenzéki álláspontra helyezkedett a csá­szár egyes intézkedéseivel szemben. Tény azonban az is, hogy Baktiar unokatestvére a sah második feleségének, Sorayának. Nehéz lenne ma megítélni, mennyire ját­szott szerepet ez a körülmény a miniszter- elnöki tisztség elfogadásában. Tény azon­ban hogy az adott pillanatban ez mégis a császár szolgálatának számított és akadály­ként jelentkezett a nemzeti demokratikus forradalom útjában, ezért bukása törvény- szerű volt. Ami a politikai pártokat és csoportokat illeti, abból mindenekelőtt a'siita egyházat kell kiemelni. A 35 milliós Irán lakosságá­nak 90 százaléka mohamedán vallású. Az iszlám’síita szárnya — más irányzatokhoz hasonlóan — azt vallja, hogy az állami és a társadalmi életnek a Koránra kell épül­nie. Az Iránban a hetedik században meg­jelent vallási irányzatnak azonban nincs „pápája”, csak több egyenjogú vezetője. Ezek az ajatollahok, a vallás és a farzsi nyelv szóhasználata szerint „isten válasz­tottja”, akik elvben egyenlőek, s nem is­merik el az uralkodót a legfőbb vallási ve­zetőnek. Ez ad alapot ahhoz, hogy fellép­jenek az államrend és annak vezetője el­len ha az szerintük nem tartja be a vallási előírásokat. A vallási vezetők a népi moz­galom kezdete óta gyakran hivatkoznak az 1906-ban elfogadott alkotmánynak arra a cikkelyére, amely kimondja, hogy a vallási vezetőkből álló különbizottság felülvizsgál­hat minden olyan döntést, amely ellentét­ben áll az iszlám törvényeivel. Az egyház tehát óriási mozgósító erőt jelentett egy olyan országban, amelynek lakossága dön­tő többségében írástudatlan volt, s a mint­egy nyolcvanezer mecset a véleménynyil­vánítás — tegyük hozzá, hogy nemcsak a szigorúan vett egyházi véleménynyilvánítás — fórumává vált. A korábbi polgári ellenzék nehezen meg­határozható laza tömörülés. Tagjai között megtalálhatók a Moszadik-kormányzat ak­kori hívei, a polgárság képviselői, liberális gondolkodású értelmiségiek, s nem utolsó sorban azoknak a családoknak a képvise­lői, akik a császári önkény következtében veszítették el kiváltságaikat, s az utóbbi időben volt katonatisztek, sőt tábornokok is csatlakoztak hozzájuk. Ennek a csopor­tosulásnak a kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Front, amelynek főtitkára, Ka­rim Szandzsabi az ideiglenes kormány kül­ügyminisztere lett. A Mozgalom elnevezésű haladó szervezetet írók, újságírók, és mű­vészek hozták létre. Vezetője, Ali Száj ed Dzsavadi író az ideiglenes kormány bel­ügyminisztere. A balszárny legtekintélyesebb képviselő­je Iránban vitathatatlanul a Tudeh (Kom­munista) Párt, amey 1920-ban alakult meg Iráni Kommunista Párt néven, de 1925-ben Reza kán, a most megbukott császár apja rendeletileg betiltotta. Tizenhat esztendei illegalitás után, a második világháború idején a nemzetközi munkásmozgalom fel­lendülésének periódusában Tudeh (Nép) Párt néven alakult meg ismét és az 1943-as választásokon 10 parlamenti mandátumot szerzett. A második világháborút követő első — 1947-es — választások előestéjén a párt vezető kádereit letartóztatták és ki­végezték, majd 1949-ben magát a pártot is újból illegalitásba kényszerítették. A párt azóta külföldről végezte a szer­vező munkát. Ennek ellenére különösen az olajbányákban és az ipari üzemekben je­lentős tömegbefolyásra tett szert, ami a győzelemre jutott tömegmozgalom idején is megnyilvánult. Legutóbbi felhívásában a párt a legalizálás igényével lépett fel, Khomeini és környezete jövőbeni szándé­kainak és céljainak egyik fokmérője lesz, vajon hozzájárul-e a Tudeh Párt szabad működéséhez. — VÉGE — Kanyó András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom