Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-17 / 40. szám
1979. február 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Partoskápolna. A szép nevű, hallgatag szolnoki külvárost körbekapja a szigorú februári szél. A gyalogos megbillen a fő közlekedési úttól a házakig vezető alig kétszemélyes járdán. Aki távolba néz — nem nehéz a guggoló kis családi házak felett — új világot lát. A díszlet megkapó: sokemeletes, betonüveg lakótelep körvonala tűnik elő, egy lüktető világ jelképe. Errébb a néhány méteres magaslaton a névadó, a műemlék kiskápolna „őrködik” vagy százhúsz család felett. A kápolna múltat idéz. mígnem egy Diesel-mozdony meg nem bontja a képet: a MÁV gurítója alig karnyújtásnyira van tőle. A Nyíl, a Káka, a Sás, a Pajzs utca, no meg a Téglagyári út alkotja Partoskápolnát, ezt a kis emberi közösséget. A csupasz téli tájban keresem a szépségeket, mert nyáron, ősszel bőséggel akad. Most azonban meglepő fordulat zökkent ki a melankóliából: az egyre szila- jabb szél egy konténerre való szemetet kavar fel, hord- ja-viszi az utcákon, besodorja a takaros udvarokba, a veteményezésre előkészített kertekbe. Mély, terjedelmes gödör éktelenkedik a legszélső házaktól alig 10 méterre, csúf kupacokban szemét borítja már majdnem félig. Idős ember közeleg, és már messziről morgolódik: — Ki látott ilyen embereket? Jó, idehordom én is a szemetet, mert nincs más hely, az egyetlen szemétgyűjtő majd egy kilométerre van... De nézze, sokan any- nyi fáradtságot se vesznek, hogy lelépjenek a járdáról, és az aljára öntsék. Én kérem 1925-től lakom itt, de ez a falu — így mondja — soha nem volt ilyen elhanyagolt, mint az utóbbi hónapokban! A nyugdíjas Bujáki János még arról is tájékoztat, hogy gazdátlan rész ez mostanában. Már az idejét sem tudja, mióta nem égnek az utcai villanylámpák, nem gondozzák a bekötőjárdát, amely pedig az egyetlen, a köl- dökzsinóra a falunak a városhoz. — Nincs egy hónapja, hogy az egyik asszony elcsúszott itt és karját törte. Ha olvad a hó, ha esik, a sártól mozdulni se tudunk. Nemcsak a járda miatt... Nézze ezeket a hepehupás utakat! Tengelyig süllyed még a mentő is, ha idemerészkedik. Pedig gyakran kell őket is hívni, mert sok az idős ember Partoskápolnán. A Nyíl utca 2/b szám alatti ház egyik ablakában tábla: ez a ház eladó. A másik ablakból két idősebb ember kémlel ki. öregségükre szabadulni akarnának a megszokottól? — rémlik fel bennem. — Ó, dehogy — telik meg könnyel Lukács Pálné szeme — kényszerhelyzetben vagyunk megrokkant, 73 éves urammal. Annak idején a háztulajdonos befogadott bennünket szívességből. Békében éltünk az urammal, mert a tulajdonos máshol lakik. Most magára maradt, megöregedett, szeretne eltartási szerződést kötni. Ez a ház lenne az eltartóké. Megértjük mi a jóasszonyt, hálásak is vagyunk, hogy itt lakhattunk... De most mi lesz velünk?! Én is 70 éves vagyok és beteg, az uram, aki menni alig bír, most jött ki a kórházból. • A kis nyugdíjunkból nem futja egy házvételre. Elmennénk szívesen szociális otthonba, de ott sincs hely. Tessék mondani, mi lesz velünk? A nehéz lelkű asszony szeretettel beszél a környékről, az itt élő emberekről, még akkor is, ha közben-közben sorolja gondjaikat. — Huszonnyolc mázsa szenet vettem a városban, mert az itteni telepen csak ritkán van tüzelő. Négyszázötven forintért hozta haza a fuvaros, nem is a házig, mert nem tudott bejönni a sártól. Én magam cügöltem be. Pedig előtte árkot is ástam a ház előtt, mert a talajvíz pusztította a ház fundamentumát. Szóba kerül még az is, hogy a beteg urához milyen keservesen tudott mentőt hívni, hisz itt nincs telefon. — Rohantam a pályafenntartásra, ott van egy jó emberem, az felhívta a fűtőházat, onnan aztán hívták a segítséget. Az utolsó pillanatban ... Lukácsékkal szemközt van egy kis élelmiszerbolt. Egyszemélyes. Bársony Jánosné, a boltvezető és mindenes, nyolc éve szolgálja ki az itt- lakókat. Névről ismer mindenkit. — Ez a kis üzlet a település fóruma. Ha gond. ha öröm ér valakit, itt mondja el. Az emberek főként a jövőt találgatják, mi lesz a sorsa Partoskápolnának? Innen is, onnan is hallják, hogy szanálják a telepet, terve van itt a városi tanácsnak, a vasútnak ... De én tudok elsőnek arról is, hogy vízben áll az udvar a Káka, vagy a Sás utcában, hogy feltételes megálló lesd a 4-es úton. ne kelljen annyit gyalogolni, aztán mégsem lesz ... Közben újabb vásárlók érkeznek a boltba, köztük a 77 éves Modla Pálné. aki 87 éves férjével az elsők között vert vályogot az 1928-ban kiosztott telken. Ö is gondokat emleget. De tesznek is ellene, mert az erősebb emberek toldozzák, foldozzák az utat becsületes vízelvezető árkot ásnak. Biztosít affelől, hogy egykét kivétellel olyanok az itt élők, mint egy család. Megtudtam, hogy sok új lakó is költözött az utóbbi időben ide. Például Kollár Ferenc és családja. Becsöngetek a szerény házba. Negyvenes, erőteljes férfi invitál beljebb, a konyhának használt előszobába. Fiatal nő és kétéves kisgyerek buzgól- kodik a vaskályha mellett, készül az ebéd. — Egyelőre még csak így vagyunk... — mutat körbe. — Majd tavasszal megkezdjük a bővítést, a külső-belső tatarozást. Némi pénzünk van, csapunk hozzá OTP- hitelt, és jó lesz itt. Elmondja, hogy negyvenezer forintért vették a házikót. Elvált, ennyi pénzt kapott. A papírgyári munkás nagy optimizmussal beszél terveiről, a tatarozásról, a fürdőszoba-építésről. — Ha szanálják a telepet, tíz évet akkor is kibírunk . .. — bizakodik. A szolnoki partoskápolnai rész jövőjéről érdeklődtünk a városi tanács műszaki osztályán. Megtudtuk, hogy építési engedélyt már nem adnak ki, de tatarozni, felújítani, korszerűsíténi, bővíteni lehet a házakat. Becslések szerint két évtized múlva is élnek még ott emberek. Az azonban nem mindegy, hogyan!? T. Szűcs Etelka Alapszervezetek számadása Legyen minta a Minta Kétszakmások a Járműjavítóban A szolnoki Járműjavítóban a nagyberuházásként felépült és már üzemelő Diesel-csarnokban minőségileg más, az eddigiektől igényesebb szakértelemre van szükség. A hagyományos — bár hasznos — szakmák képviselőire, a bognárokra, az asztalosokra, a hegesztők egy részére új feladat vár, amelyet csak tovább-, illetve átképzéssel oldhatnak meg. Az üzem vezetői két évvel ezelőtt szakmai átképző tanfolyamokat szerveztek, igazodva az új igényekhez. Szeptembertől júniusig hetenként három délután, 396 órában beindították a Diesel-lakatos és a Diesel-járműszerelő szakmai képzést. A két esztendő alatt ötven munkás szerezte meg második szakmáját, jelenleg tizenöten tanulnak. A Járműjavító munkaidőkedvezményt, ingyenes tanszereket biztosít a tanfolyam résztvevőinek. Aki sikeresen vizsgázik, 400 forint jutalomban részesül. S ami pénzben nem fejezhető ki: egy újabb szakma tudójává válik az ember, amely nemcsak saját, hanem az üzem érdeke is. Mentik a vadakat A Tiszának és mellékfolyóinak télutói áradása jelentékeny károkat okozott Szolnok megye gazdag vadállományában. A vízmenti erdőterületeken és mezőkön gaz- gálkodó vadásztársaságok legfrissebb összegzése szerint legalább félezer őz esett az áradás áldozatául. Az ártéri földnyelveken, a vízből kinyúló kisebb szigeteken rekedt, valamint a vízben didergő őzekből száznál többet sikerült kimenteni. A csónakokba emelt értékes vadakat azonnal gondos ápolás alá vették. Az alommal jó melegen bélelt „segélyhelyeken” az állatorvosok, antibiotikumos kezelést alkalmaznak, hogy megelőzzék a gyulladásos betegségek kifejlődését. Hét év egy üzem életében nem nagy idő, különösen ha ezen hét esztendő alatt kell egy régi malomból korszerű üzemet építeni, összekovácsolni a munkásgárdát olyan asszonyokból, akik korábban csak a főzőkanállal voltak közelebbi ismeretségben. Ám regyünk hívek az igazsághoz: ez a hét év csak az elindulás, a kezdet. Évekre lesz szükség, amíg elmondhatják magukról: valóban olyan jól képzett munkások lettek, akik képesek magas színvonalon, nagy termelékenységgel, kiváló terméket előállítani. Erről esett nagyon sok szó a pántalapszervezet beszámoló taggyűlésén, amelyet az elmúlt napokban tartottak meg. Hogy a munkáról — munkaszervezésről, minőségről, munkafegyelemről — beszéltek a legtöbbet, ez természetes. A Minta Női Szabó Szövetkezet hét évvel ezelőtt hozta létre Jászladány- ban telephelyét. Ez a szövetkezet elsősorban arra hivatott, hogy hazánkban az áruválasztékot bővítse, ezért dolgozói egy-egy modellből legföljebb ezret, ezerötszázat készítenek. Emellett jelentős exportkötelezettségeik vannak. Néhány adat: a nagy szövetkezet tavalyi bruttó termelési értéke 114,5 millió forint volt, megközelítően 491 ezer ruhát gyártott. Egy dolgozó — jászla- dányi is — 1027 ruhát készített. Az idén viszont 1268-at kell megvarrnia. Csakhogy: míg tavaly teljes egészében szocialista országokba irányult az export, amelynek nyereségtartalma nem volt, addig az idén NSZK-beli megrendelőknek végeznek bérmunkát, számottevő nyereségért. Nos:, ez a termékszerkezetváltás állította nagy próbatétel elő a jászladányiakat. Hogyan lehet ennek eleget tenni? Mindenekelőtt felkészült, fegyelmezett munkával, és ebben elsősorban a pártalapszervezet tagjainak kell példát mutatniuk. Ne nézzék el szó nélkül, ha társaik óránként tíz—tizenöt percet ellopva a munkaidőből, cigarettaszünet ürügyén „lazítanak”. Szorgalmazzák, hogy társaik tanuljanak — ki általános iskolában, mert csak azután lehet belőle szakmunkás, ki továbbképző szakmai tanfolyamon. És ha azt akarják, hogy több pénz kerüljön a borítékba, akkor az egész kollektívának az eddigieknél sokkal jobban kell dolgoznia. „Következetesnek kell lennünk” — fogalmazták meg. Ha valaki nem olyan minőségű munkát csinál, amilyet kell, kerüljön vissza a tanulóműhelybe. Egyébként is, az új munkásokat — hisz a létszámuk emelése elengedhetetlen, még további 25—30 asszonyra, lányra van szükségük a meglevő 190 mellé — külön műhelyben tanítsák be a munkafolyamatokra, ne ültessék azonnal szalag mellé. Igényként mondták el az alapszervezet kommunistái: a telephely vezetői a problémákat az újabb munkaszervezési teendőiket először a pártalapszervezet- tel ismertessék, vitassák meg. Majd a párttagok beszélnek a többiekkel, elmondják nekik, mit miért kell csinálni. Jobb lesz így a hangulat is, az üzemben, és következésképpen jobban megy majd a munka is. Természetesen a számadáson még sok mindenről szó esett: arról, hogy miért alacsony színvonalú a KISZ politikai befolyása a szövetkezet fiataljai között, hogy sikeresek a pártoktatási foglalkozások. a politikai vitaköri összejövetelek, a szabad pártnapok. A beszámoló taggyűlés végén elfogadták 1979. évi feladattervüket. Szeretnék, ha egyszer valóban Jászladány- ban is minta lenne minden munkahely számára a Minta. — V — Lassan apad a Tisza, árad a Hármas-Körös Tegnap Barta László megyei tanácselnök vezetésével ülést tartott az ár- és belvízvédelmi területi bizottság. Meghallqatta dr. Hegedűs Lajos védelemvezető beszámolóját az ár- és belvízvédelmi helyzetről, időszerű kérdésekről. Mint a tájékoztatóból kiderült, a védekezés 32. napján lassan apad a Tisza. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén tegnap Tiszaugnál tetőzött, s várhatóan a mai napon a tetőzés elhagyja az igazgatóság védelmi vonalát. Árad a Hármas-Körös, s ez árhullámot okoz a Hortobágy-Be- rettyó főcsatornán is. A védelmi munkálatok a meghatározott felkészülési szinteknek megfelelően tovább folytatódnak. Több mint 182 kilométeres szakaszon fakadóvíz, hét és félezer folyóméteren szivárgóvíz ad munkát a védekezőknek. Belvíz a megye területén mintegy 6000 hektár földet borít. " Mindennek ellenére a közvetlen veszély — a rendkívül magas vízállás — már nem fenyegeti a Tisza Szolnok megyei partjait. A vízügyi szervek azonban változatlanul szorgalmasan védekeznek a hullámverés ellen, óvják a nyúlgátakat. A bizottság a további munkákra határozatokat hozott. Barta László a tanácskozás végén tolmácsolta Borbély Sándor és Borbándi János elismerését az árvízvédekezés résztvevőinek. MEGOSZTOTT GONDOK Öregek Jászfényszarun — Az öregkor sosem volt aranyélet, mi mégis elmondhatjuk hogy bearanyozza öregségünket a gondoskodás. Már nem vagyunk olyan elhagyatottak, a magány sem gyötör annyira, mint régen. — Munkában megfáradt, idős emberek, a' jászfényszarui öregek napközi otthonának látogatói beszélnek így magukról. A nagyközségben harminc- három magányos vagy betegsége miatt magatehetetlen, idős embert tartanak számon, aki segítségre, a társadalom gondoskodására szorul. Közülük tizennyolcán — többségük egyedül élő — az öregek napközi otthonának látogatói. Az otthon reggel nyolc órától délután négy óráig korszerűen felszerelt klubteremmel, szépen berendezett ebédlővel és kényelmes pihenőszobákkal várja nappali lakóit. Az öregek szociális helyzetükről függően díjtalanul ebédet is kapnak. A fenntartó mellett a Béke vagy kedvezményes áron Tsz és a kalapgyár szocialista brigádjai is patrónusai az otthonnak. Elvégzik a szükséges javításokat, karbantartásokat — tavaly például kerítést építettek — az öregeknek alkalmi ajándékkal kedveskednek. A könyvtár könyveket hord ki az olvasni szerető öregeknek. A házi beteggondozó-szol- gálat egy hivatásos és három társadalmi gondozó áldozatkész munkájával tizenöt ágyban fekvő beteg ellátásáról gondoskodik. A gondozók az idős betegek lakására viszik az ebédet, és ahol igénylik a segítséget, ott takarítanak, mosnak, bevásárolnak, kiváltják a gyógyszereket is. I. A. Új ABC áruház Jászfelsöszentgyörgyön Az utolsó simításokait végzik a jászfelsőszentgyörgyi új élelmiszer ABC-áruházon az építők. Márciustól már minden bizonnyal a korszerűen felszerelt, tágas üzletben, az eddigieknél kultú- ráltabb körülmények között vásárolhat a lakosság. Az élelmiszer-áruház a volt italbolt, a „Zagyvagyöngye” átalakításával épült. A munkát a hideg- étel-készítményeket, hűsítő és egyéb italokat árusító bisztró-falatozó építése előzte meg. A volt italboltot felújították, eladóterét kétszeresére — 120 négyzetméterre — bővítették; hozzátoldták a 80 négyzetméter alapterületű raktárhelyiséget, majd megfelelő hűtőszekrényekkel látták el. Az áruház az Egyesült Jászsági Áfész beruházásában és kivitelezésében épült, csaknem negyedmillió forint költséggel. Az áruház átadása után a régi élelmiszerbolt átalakításával folytatódik a település kereskedelmi hálózatának korszerűsítése. A sínen túl, a fák mögött 'VÜ // ,1 Kápolna-csendélet - Diesel-mozdonnyal „Tessék mondani! Mi lesz velünk...? Fotó: TKL
