Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-17 / 40. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 17. I |tudomány m if gmillRÉ Gazdálkodj okosan Az állami gazdaságok szakszolgálati állomásáról egy évvel ezelőtt írtunk utoljára, azt vizsgáltuk, milyen területeken segítheti munkája a nagyüzemi gazdálkodást. E cikkünkben eredményekről szólunk, és azt kutatjuk: mennyiben van összhangban a növénytermesztési gyakorlat az itt született elméleti szempontokkal. A racionális földhasználat Dr. Nagy Mihály, az állomás igazgatója egy szemlátomást friss, kék könyvet mutat: a MÉM Növényvédel- delmi és Agrokémiai Intézetének kiadásában megjelent „Műtrágyázási irányelvek és üzemi számítási módszerek” című kiadvány az itt született eredményeket ismerteti. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a szakszolgálat kutatói közösen dolgozták ki a terméstervezés számítógépes módszerét, amely megyénk 70—80 ezer hektárnyi területén 4 éve vizsgázik sikeresen. A tervezésbe bevont táblákról először a terv kiinduló adatait gyűjtik össze. Szerepel itt a gazdaságok szándékolt termésátlaga, három variációban. Ehhez kapcsolódnak a talaj adottságai, a talajerőgazdálkodás adatai. A számokkal kifejezhető helyi adottságokat, időjárási körülményeket, gazdálkodási adatokat pedig az utolsó öt év előveteményeinek eredményei foglalják össze. Ezekből az adatokból a számítógép a növények szükségletei szerint összeállítja a három termelési variáció műtrágyaigényét, és az egy mázsa terményre jutó költséget is. A negyedik, optimális variációt már a gép önállóan adja meg: ez a legcélszerűbb termelési lehetőség. A döntés joga természetesen a nagyüzemeké: ki-ki anyagi lehetőségei, technikai felkészültsége szerint dönt a variációk közül. Mi a számítás alapgondolata? Két meghatározó követelmény yan: egyrészt a hozamot mindig emelni kell; másrészt a földet óvnunk kell a rablógazdálkodástól, terveinket a későbbi termelés érdekeit is figyelembe véve kell elkészítenünk. E két határ között a gazdaságosság követelménye határozza meg végül a termelés hogyanját. Az elmélet és a gyakorlat itt ütközik néha: példaként egy élen járó nagyüzemünk esetét említjük: ez a gazdaság búzából 65 mázsás átlagtermést tervez erre az évre, és 8,5 millió forintot fordít majd műtrágyaköltségra A számítógép csak 55,8 mázsás áltagtermést tart reálisnak, igaz, ezt csak 7 milliós műtrágyaköltség terheli. A másfél millióért nyerhető 9 mázsás különbség .körülbelül hatmillió forint értékű búzát jelent. De a döntés nem ilyen egyszerű: hiszen a többlethez nemcsak több műtrágya kell. A többlethez minden erőfeszítésből több kell: a gondosan megválasztott elő- vetemény terméseredménye, a talaj minősége és előkészítése, a betakarítás gyorsasága a számítógép szerint nem teszi lehetővé a 65 mázsát. Az idei nyár majd eldönti: érdemes volt-e a kockázat- vállalás? És az elemzések Év 73 74 75 Hozam 38,1 33,8 32,7 Terület 63 65 74 Látható, hogy amint eltértek a gazdaságok a monokultúrától, javultak a termés- eredmények is. Hogy ez nem csak a búzára és nem véletlenül igaz, az kitűnt a repce, a kukorica, az árpa vizsgálatából is. Úgy tűnik tehát, hogy bár a monokultúrában is lehet évekig azonos eredményeket produkálni, ehhez olyan többletráfordítások szükségesek, amelyek elérik a növényváltásból eredő költségek szintjét. És ha a vetésforgó többi növényének jövedelmezőségét isi figyelembe vesszük, a monokultúra mint irányzat egyre inkább elveszíti vonzerejét. De nézzük az elővetemény szerepét! Hat évig 125 ezer hektárról gyűltek az adatok, amíg az alábbi táblázat megszületett. Eszerint a búza után 38,2, a kukorica után 43,5, a silókukorica után 40,2, a cukorrépa után 44,4, a repce után 42,3, a lucerna után 41,9, a borsó után 45,0 mázsa volt a búza termésátlaga hektáronként. A kukorica és a cukorrépa szerépe itt nem kiugró, a jobb tulajdonságok miatt — de a búzával azo1 nos vagy gyengébb talajt igénylő repce és lucerna után szereplő jó termésátlagok már azt sugallják: a növekedés forrásai közé tartozik a jó elővetemény. Hogy a vizsgálatok nemcsak regisztrálásraj, de feladatmeghatározásra is jók, arra a lucerna esete a bizonyíték. összehasonlították ugyanis az azonos — 60 már zsa, 80 mázsa, 100 mázsa — majd rávilágítanak a hibákra is. Ha egy ekkora területen ennyi éve szakadatlanul gyűlnek az adatok, igen nagy szellemi tőke halmozódhat fel. Ezeket az agrárszakemberek az 1978 szeptemberi búzatermesztési tanácskozásról már ismerik, de nem érdektelenek mások számára sem. Felismerések a búzáról Néhány éve „divatos” irányzattá vált a monokultúra. Most, utólag, már látszik ennek káros hatása. De beszéljen a táblázat, amelynek harmadik sorába azt a búzaterületet írtuk, ahol az előző évben is búzát vetettek. A második sor a termésátlagoké. 76 77 78 40,6 41,2 42,9 q/ha 57 56 54 százalék hozamú lucematáblák termelési körülményeit. Kiderült, hogy a tulajdonságok minimális eltérésén felül mindössze az első kaszálás ideje volt különböző. Ezt két dolog támasztja alá: egyrészt a május első hetében kaszált lucerna fehérjetartalma kétszerese a május utolsó hetében beta- karítottnak, és könnyebben is szárítható; másrészt a második, harmadik, negyedik kaszálás nagyobb eredménye bőven ellensúlyozza az első esetleges veszteségeit. Számítások szerint, ha mindenütt elérnék a négy kaszálást, akkor a jelenlegi földterület 80 százalékán ugyanez a lucernamennyiség megtermelhető, fehérjetartalma pedig 10 százalékkal lenne jobb. Az is bizonyított tény, hogy az ősszel telepített lucerna három év alatt hoz annyit, mint a tavasszal telepített 4 éven át, és az is, hogy a lucerna a harmadik év után egyharmadával kevesebbet hoz. És azok az intézkedések, amelyek e hozamok ötven százalékos növeléséhez szükségesek, számonkérhető, egyszerű feladatok csupán. De olyan feladatok, amelyek teljesítését az intenzív gazdálkodás megköveteli. A termelés minden területén biztosítani kell az intenzív gazdálkodás összes feltételeit. A munkában is, a szervezésben is, az irányításban is. Ehhez hatásos eszköz lehetne a szakszolgálat munkája. Kőhidi Imre yfs-ír mm W* mm A vezető szerep a traktoré A fejlett tőkésországok gépiparának egyik leggyorsabban fejlődő ágazata a mezőgépgyártás. Jóllehet a műszaki fejlesztés a speciális és sokoldalú gépek egész seregével látja el a mezőgazdaságot, a gépesítésben a vezető szerepet még mindig a traktorok játsszák. Pedig olyan jóslatok hangzottak el, hogy elveszítik vezető helyüket az önálló munkagépekkel szemben. A traktor életképessége abban rejlik, hogy a vontatott munkaeszközök és munkagépek garmadájával egészíthető ki, ezért minimális ráfordítással a legkülönbözőbb területek gépesítési problémáit oldja meg. A traktorgyártásban az egyes tőkésországok közt határozott specializáció figyelhető meg. A legnagyobb teljesítményű erőgépeket az Egyesült Államok, a kis. és közepes méretűekbt a nyugat-európai országok gyártják. Japán gyórs ütemben fejleszti a kis teljesítményű traktorok gyártását, s évente mintegy 300 ezer darabot állít elő belőlük, Japán egyébként a darabszámot tekintve messze megelőzi az amerikai, olasz, angol és nyugatnémet gyártókat, az eltérő teljesítmények miatt azonban a darabszám szerinti összehasonlítás aligha nyújthat reális képet. A mezőgazdasági gépek fejlesztésének egyik jellemzője a teljesítmények állandó növekedése. A talajmegmunkáló gépektől (ekék, boronák stb.), vetőgépektől, betakarító gépektől egyre nagyobb munkaszélességet és munkasebességet követelnek meg; ennek arányában persze a vontatásukhoz mind nagyobb teljesítményű erőgépek szükségesek. Az USA-ban gyártott traktoroknak egy évtizede még csak 3 százaléka volt 100 lóerőnél nagyobb teljesítményű, most pedig közel 50 százalékuk tartozik ebbe a kategóriába. Üjabban már a 140—300 lóerős traktorok is mindennapossá válnak. Képünkön: újonnan kifejlesztett nyugatnémet 280 lóerős, négykerékhajtásos, négykerék-kor- mányos traktort láthatunk. Hol a termésnövelés határa? Egy lengyelországi kutatólaboratóriumban a gabonatermesztés intenzívebbé tételével foglalkoznak. A búza és a rizs keresztezéséből született gabona magvából nyert liszt dagász- tás közbeni viselkedését az itt látható készülékkel, a farinog- ráffal vizsgálják A világgazdaság szakértőinek számításai szerint a mezőgazdasági termelés évi 4 százalékos növekedése tehetné a világ élelmezési helyzetét kiegyensúlyozottá, pontosabban nagyobb zavaroktól mentessé. Ez bizony nem csekély követelmény, tudva azt, hogy a föld mezőgazdasága — hosszú időre visszatekintve —• évente 3 százalék többlettermelést sem nyújt a világ népességének. A sokszor tragikus méretű élelmiszerhiány különösen a fejlődő országokban észlelhető, de esetenként még a tehetősebb ipari országok élelmezésében is keletkeznek átmeneti zavarok. Az elmaradott mezőgazdaságú országokban már sok évvel ezelőtt meghirdették a „zöld forradalmat”. Ennek lényege a nagy termőképes- ségű, új gabonafajták gyprs elterjesztésében állt volna. A törekvés eleinte látványos sikereket hozott, az új gabonafajtákkal bevetett területek növekedtek, a hozamok emelkedtek, általában valamelyest mérséklődött az élelmiszerhiány. 1970 után azonban a „zöld forradalom” lendülete megtört, s ma ott tartunk, hogy meglehetősen reménytelennek látszik a mezőgazdasági termelés' évi 4 százalékos növekedésének a biztosítása. Pedig az élelmiszer-termelés biológiai lehetőségei még közel sincsenek kihasználva. A tudósok azt vallják, hogy a hektáronkénti 100 mázsás búzatermés nem illúzió a jelenlegi 50—80 mázsa helyett. A kukoricatermesztés fejlesztésében még ennél is nagyobb lehetőségek vannak, megháromszorozható lenne a terméseredmény, ha hektáronként sikerülne 200 mázsás átlagot' elérni, ami a szakemberek szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen. Erdőgazdálkodás és turisztika Szépen kialakitott, turisztikai célokra is alkalmas erdőrészlet. A téli, havas erdő is vonzza a kirándulókat Úton anSvénygyárak felé Az iparban világszerte óriási technikai fejlődés ment és megy végbe, ugyanakkor a mező- gazdasági termelés módszereiben, technikájában hiába keressük a forradalmian új megoldásokat. Igaz, a korszerű mezőgazdasági üzemek hozamai a gépesítés, a műtrágyázás, a fejlett agrotechnika következtében jelentősen növekednek, de hol vagyunk még attól, hogy például az automatizálás és a kibernetika, amely az iparban a termelékenység ugrásszerű emelkedéséhez vezetett, a rhe- zőgazdaságba is behatoljon? A növénytermesztés korszerűsítésében élenjáró hollandok nagyot léptek előre az automatizálás útján, amikor az egyik kutató-köz pontjukban egy Siemens— 330 típusú folyamatirányító számítógépet helyeztek üzembe, amely megfelelő szinten tartja a 24 egységből átló melegház-komplexum valamennyi fontos paraméterét (hőmérséklet, páratartalom stb). A teljesen gépesített komplexumban naponta kb. egymillió utasítás és mérési adat cserélődik ki a folyamatirányító számítógép és a mérő-, szabályozókészülékek: között. A nem is olyan távoli jövő növénygyáraiban a minimumra csökken majd atz ember fizikai munkája; a növények gondozását, a fény, a levegő, a hőmérséklet, a nedvesség, a tápanyagok szabályozását elektronikus berendezések végzik. A vezérlés programját az „előállítandó" növény legjobb fejlődési, vegetációs körülményeinek tanulmányozása alapján fogják összeállítani. Botanikusok, mérnökök, vegyészek, fiziológusok. kertészek, üzemszervezők és más szakemberek együttműködésére van szükség, hogy e célkitűzések meg is valósuljanak. Valószínűleg a talaj nélküli kultúrák mind nagyobb mértékű elterjedésére kell majd számítani. valamint arra. hogy a növénytermesztés a harmadik dimenzió irányában, felfelé is terjeszkedni fog üvegtor- | nyolc építése révén. Űji fogalom terjedt el az erdészetben: a jóléti erdő- gazdálkodás. Az a feladata, hogy az erdő anyagi hasznán túl értékesüljön az erdő eszmei értéke- is, különösen az erdő közjóléti hatásainak a megőrzése, ápolása és fokozása. Több szakember megfogalmazása szerint az erdő- gazdálkodás lényege ma már a gazdasági, biológiai és szociális megfontolások szintézise. Az erdőnek többféle célkitűzést kell tehát szolgálnia : legyen tömegméretű park, természetvédelmi övezet. termelési tényező és jövedelemforrás. Ennek érdekében az erdőművelést, az erdőhasználatot, az erdőren- dezést a jóléti erdőgazdálkodás követelményeivel kell kiegészíteni — ez azonban nincs ellentétben a korszerű endőművelés céljaival. A turisztikai igények természetesen — az utakon kívül — bizonyos építmények létrehozását követelik meg a jóléti erdőgazdaságtól. Ilyenek például a forrásfoglalatok. a tűzrakó helyek kialakítása, padok, asztalok felállítása. Igen kellemes, ha az erdőjáró, á fárasztó út után az erdei ösvényről letérhet egy tisztásra megpihenni, ahol tüskökből készített asztalok, kidőlt fatörzsekből kialakított padok várják. A környezet, amelybe ezek a berendezések kerülnek, egyszerű, primitív külsőt kíván. Lényege, hogy ezek a környezettel harmonikus egységben legyenek elhelyezve és kivitelezéskor a helyi anyagokat használják fel. Az erdei patakok környékét vonzóvá, széppé tehetik a mesterségesen létesített kis vízesések. Esőházakat, menedékkunyhókat ott építenék, ahol több erdei ösvény, turistaút fut össze, és a legközelebbi turistaház még több órányi járásra van. s így a kirándulók rossz időben menedéket találhatnak. Rendszerint fából, szolid ácsmunkával készítik őket,
