Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 14. □A! // Uj tej szempontok felvásárlásánál Az egészséges táplálkozás megkívánja, hogy minél több tejet és tejterméket fogyasz- szunk. Jelenleg valamivel több mint 140 kilogramm kerül az asztalunkra évente. Ez lényegesen kevesebb, mint amennyi a hozzánk hasonló fejlettségű országokban elfogy. A különbség a táplálkozási szokások eltérésével, a tejtermékek aránylag kis áruskálájával és a hűtőlánc hiányával magyarázható. A szokásokat irányítani, megváltoztatni egyik napról a másikra nem lehet, de egészségünk érdekében ajánlatos lenne tejtermék-fogyasztásunkat kétszáz kilogramm fölé emeleni, ami viszont már nagy mértékben függ attól, hogy hányféle árut kínál a tejipar. Ezt viszont befolyásolja a feldolgozásra kerülő alapanyag minősége. Minőség és az ár Az elfogadott meghatározás szerint a tej minőségén béltartalmának és táplálkozásfiziológiai értékének valamint higiéniás és élvezeti értékének egységét értjük. Ilyen szempontok alapján értékelik a felvásárlók a tejet. Hazánkban azonban ezidá- ig a tej minősítésénél csak a beltartalmi jellemzőket vették figyelembe (például mennyi a tej zsírtartalma) és a tejipar is eszerint fizetett a termelőnek. Ez lényegében indokolt is volt, hiszen a tejtermelést eddig a mennyiségi szempontok irányították. De most már van elegendő tej, a tejipar pedig szorgalmazza, a feldolgozók és a fogyasztók érdekeit egyaránt figyelembe véve, hogy a felvásárolt nyerstej árát meghatározó higiéniás jellemzők körét tovább bővítsék. Ez azért is indokolt, mivel a termékek minőségét döntően befolyásolja, hogy a nyers tejben mennyi baktérium, csíra van, és mennyire fertőzött tőgygyulladással a tejet adó állomány. A csíraszegény tej, azon túl, hogy hűtött állapotban minőségcsökkenés nélkül jól tárolható, és a szállításban valamint a feldolgozásban jelentős költségmegtakarítást eredményez, alapfeltétele a korszerű technológiák alkalmazásának, a pasztőrözött, a jelenleginél lényegesen hosz- szabb ideig tárolható termékek gyártásának. A tőgygyulladásos tehéntől fejt tejben olyan változáKevesebb csíra, jobb minőség sok vannak, hogy feldolgozása bonyolultabb és belőle csak csökkent értékű végtermék állítható elő. A magyar szabvány szerint a felvásárolt nyers tej egy milliliterében egymillió csíra (baktérium) lehet. Ezzel szemben a Tejgazdasági Kísérleti Intézet által 1978-ban végzett vizsgálatok alapján a tejiparhoz beszállított tej több mint egyharmadában hárommilliónál nagyobb volt a csíraszám. Az állategészségügyi állomás felmérései szerint ugyanez jellemző a megyére is. Nyáron azonban még rosz- szabb a helyzet. A csíraszám lényegesen magasabb, mint a téli hónapokban, és a tejben lévő baktériumok száma néhány gazdaságnál eléri az ötmilliót is milliliterenként, összehasonlításképpen megemlíthető, hogy Svájcban a nyers tej 85 százalékában a csíraszám 80 ezer alatt van és az NDK-ban is 300 ezernél kevesebb csírát tartalmaz a megtermelt tej egy milliliteré. A baktériumok nagy száma miatt feldolgozás közben az egyébként folyamatosan üzemeltethető pasztőrözőgépet két-három óránként tisztítani és fertőtleníteni kell, hogy megfelelő munkát végezhes- en. Az üzletekben vásárolható tejtermékek az egészségre ártalmas baktériumokat természetesen nem tartalmaznak. Kétezer forint tehenenként Szolnok megyei felmérések szerint folyamatosan jó tejet szállít a kőtelki Ady Termelőszövetkezet. Pedig ott sem csinálnak semmi különöset, csupán megtartják a tejtermelés higiéniai előírásait. Mert az is kiderült a vizsgálatokból, hogy a baktériumok több mint hetven százaléka a fejés után kerül a tejbe. A rosszul elmosott sajtárokból, a tejszállító csővezetékekből és azért, mert a fejők nem tisztítják meg lelkiismeretesen fejés előtt a tőgyet. A tej minőségének megóvásában óriási szerepe van a fejés utáni hűtésnek. A kifejt tej hőmérséklete 30 fok körül van, így kitűnő táptalaj a baktériumoknak. Ha két órán belül nem hűtik le tíz fok alá, olyan intenzív baktériumszaporodás indul meg benne, hogy a csíraszám igen gyorsan egymillió fölé emelkedik Hazánkban a tehénállomány negyven százaléka szenved tőgygyulladásban. Ez a feldolgozókra és termelőkre egyaránt kedvezőtlen. A betegség miatt országosan és tehenenként mintegy kétezer forint a veszteség. Gyógyszerköltség és más egyebek mellett a legnagyobb kiesést az okozza, hogy ezek a tehenek a betegség mértékétől függően öt-tíz százalékkal csökkentik a termelésüket. A feldolgozókat pedig azért sújtja, mert az erősen fertőzött tehenektől fejt tejben a feldolgozásnál alkalmazott hasznos mikroorganizmusok nem szaporodnak. Megoldás Időszerű, hogy a gazdaságoktól átvett tejet ilyen szempontok szerint is vizsgálják, és ezek a tényezők is kifejezésre jussanak a fel- vásárlási árakban. Természetesen az „átállást” nem egyik napról a másikra kívánják megoldani. Jelenleg a Tejipari Tröszt tevékenysége információgyűjtésre korlátozódik. Vizsgálati állomást kíván építeni, amelynek a tapasztalatai alapján fejlesztenék tovább a hálózatot. Az új átvételi mód, ameny- nyiben bevezetik, a gazdaságokat anyagilag nem terheli, csak elméleti és szakmai fel- készültségüket kell javítani, hogy az új követelményeknek is megfeleljenek. Ezt célozzák a megyei állategészségügyi állomás intézkedései is. Lehetőséget és segítséget ad a mezőgazda- sági üzemeknek, hogy a kifejt tej csíraszámát saját maguk megállapíthassák és kontrollálják tevékenységüket. Ezen kívül a gazdasági szakemberek részére idén júniusban tanfolyamot indítanak Szolnokon, a higiéniás tejtermelés témakörében. Az állomás programot hirdetett a gazdaságok számára és ha a részt vevők betartják a szaktanácsokat, év végére ötszázezres csíraszám alatti tej termelésére is képesek lesznek. A programhoz valamennyi állami gazdaság és 38 téesz csatlakozott, a megye tehénállományának hatvan szálékával. Hesz Viktor A csépai Tiszamenti Tsz tiszaugi üzemegységében műszakonként 12 köbméter fatuskót vágnak lapokra. Kovács Ferenc munkája nyomán szőlőkarók készülnek A Hazai Fésűsfonóban készült szövetek utólagos javításán dolgozik hetven asszony a Jászapáti és Vidéke Áfész jászkiséri kivarró üzemében. A kis üzem évi 4 millió forint értéket termel. így forog a pénz Pénzforgalom, takarékos- kodás, hitelezés, készletek. A gazdaság kérdéseivel korábban nem foglalkozó ember fülében sem csengenek már idegenül ezek a kifejezések. Pénzforgalomról, hitelezésről, készletekről beszélgetünk Pulai Miklóssal, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesével. — A Magyar Nemzeti Banknak — mint az ország jegybankjának — egyik klasszikus feladata a bankjegykibocsátás, a bankjegy forgalomba hozatala. Mitől függ a pénzforgalom nagysága és hogyan alakult ez az utóbbi években? — Közgazdasági értelemben nemcsak a bankjegyeket, és pénzérméket tekintjük pénznek, hanem a vállalatok, szövetkezetek, intézmények számláin levő pénzt is. Sőt, ez utóbbi lényegesen több, mint a bankjegy és a pénzérme, azaz a készpénz formájában meglevő pénz. Most már hosszú évek óta a készpénz az összes pénzkészletnek csak mintegy 7—8 százalékát teszi ki. A készpénzforgalom nagysága döntő mértékben a lakosság pénzbevételeinek és kiadásainak alakulásával függ össze. A forgalomban levő bankjegy- és érmeállomány ennek megfelelően hosszabb ideje évente mintegy 10 százalékkal növekszik. A pénzbevételek legnagyobb tételét a munkabér jellegű bevételek teszik ki. A lakosság azonban folyamatosan 'el is költi pénzét. A forgalomban levő pénz nagysága másik oldalról tehát attól függ, hogy milyen mértékben és milyen ütemben költik azt el áruvásárlásra és különféle szolgáltatásokra. A forgalomban levő készpénz meny- nyiségét és szokásos növekedési ütemét normálisnak, egészségesnek tekinthetjük. A lakosság nálunk általában kevesebbet költ el, mint amennyi a jövedelme. Az utóbbi években minden száz forintból átlag mintegy négy-öt forintot a takarékba tett. Természetesen az a pénz, amit a lakosság a takarék- pénztárakhoz befizet, szintén csökkenti a forgalomban levő készpénz mennyiségét. A Magyar Nemzeti Bank működésének egyik fő területe a gazdálkodó szervezetek hitelezése. Mely területeket érint a banknak ez a tevékenysége? — A hitelezési tevékenység a vállalatok és szövetkezetek beruházásainak és forgóeszközeinek hitelezésére egyaránt kiterjed. Azt, hogy a bank a vállalatoknak egy évben mennyi beruházási hitelt adhat, az éves hitelpolitikai irányelvekben a kormány állapítja meg. 1979-re a kormány 24 és fél milliárd forint beruházási hitelfolyósításit engedélyezett. Ebből 11 milliárd forint az export- kapacitások bővítését szolgálja. Ismeretes, hogy a népgazdasági terv a vállalati beruházások növekedési ütemének erőteljes mérséklését írja elő. Ez megmutatkozik majd a bank hitelezési gyakorlatában is, mert új beruházásokhoz a hiteleket az iparban, élelmiszeriparban lés építőiparban csak nagyon indokolt esetben engedélyezik. A korábbihoz képest az egyéb ágazatokban is csökken a hitel- nyújtás. Mindez lehetővé teszi, hogy'” az eddiginél még erőteljesebben szelektáljunk, és csak a valóban jó. jövedelmező, korszerű árukat előállító fejlesztésekre nyújtsunk hitelt. A forgóeszköz-hitelezés szorosan összekapcsolódik a vállalatok készletgazdálkodásával. Az idei év első kilenc hónapjának adatai azt mutatják, hogy ebben az évben a szokásosnál is több készlet halmozódott fel a vállalatoknál. 1977-ben a vállalati és szövetkezeti készletek növekedése 27 milliárd forint volt, ebben az évben 35 milliárd körül várjuk. A készletek ilyen mértékű emelkedése indokolatlan, mert jóval meghaladja a termelés és a forgalom [növekedésének szükségletét. A forgóeszköz-hitelezéssel a banknak hatnia kell a vállalatok készletgazdálkodására, el kell érnie, hogy olyan termelési és beszerzési tevékenységet folytassanak, amely értékesítési tevékenységükkel összhangban van. Számtalan példa mutatja, hogy a felesleges készletek döntő mértékben abból adódnak, hogy a vállalatok rosszul mérik fel értékesítési lehetőségüket) ettől elszakítva állapítják meg termelési és beszerzési terveiket. — Időről-időre hallunk a Magyar Nemzeti Bank külföldi hitelfelvételeiről. Hol az a határ, ameddig előnyös adósnak lenni? — A sajtó általában csak a külföldi hitelfelvételeinkről szokott írni, holott mi is nyújtunk hiteleket. Ez döntően exporttevékenységünkkel függ össze, hiszen nagyobb értékű beruházási cik-J két, berendezéseket általában csak többéves hitelre lehet adni. De nyújtunk hitelt olyan, részünkre fontos beruházásokra is, mint amilyen az adriai olajvezeték, vagy az orenburgi gázvezeték. Hitelfelvételeink azonban lényegesen meghaladják az általunk nyújtott hitelek mennyiségét. Erre azért van szükség, hogy forrást vonjunk be gazdaságunk fejlődésének meggyorsítása érdekében. A külföldi hitelfelvétel gazdaságunk szempontjából. tehát mindaddig hasznos és előnyös, ameddig olyan hazai befektetésekre használjuk fel, melyek több jövedelmet hoznak, mint a hitelért fizetett kamat, és olyan árut bocsátunk ki, melynek eladásából több devizát szerzünk, mint amennyi a hitelvisszafizetéshez szükséges. A külföldi hitelfelvételek nagyságát nem egyszerűen a bank dönti el. Ennek megállapítása a népgazdasági tervezés menetében történik és elsősorban a népgazdasági terv fejlesztési előirányzatával van szoros összhangban. Ilyen összefüggésben történik tehát mérlegelés és elemzés, majd döntés a szükséges külföldi forrás bevonásáról. A KGST-országokkal és a KGST közös bankjaival legtöbbször már a tervek egyeztetése során létrejönnek a hitelműveletekről, szóló elvi megállapodások, más országokkal a pénzpiac szokásainak megfelelően alakul a gyakorlat. A konkrét lebonyolítás természetesen a bank feladata. Azt, hogy a hitel- felvétel milyen formában és honnan — Nyugat-Európá- ból, Amerikából, Japánból vagy az olajországokból — történjék, konkrét pénzpiaci tanulmányozás után döntjük el. A bank igyekszik kihasználni a nemzetközi pénzpiac lehetőségeit, és a legkedvezőbb feltételek mellett megszervezni a hitelfelvételt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ebből a szempontból a Magyar Nemzeti Bankot a nemzetközi pénzpiacon sikeres és agilis bankként ismerik. — Mit jelent a konvertibilis forint megteremtése, vannak-e erre vonatkozó elképzelések? A forint közismerten nem konvertibilis valuta. Ez azt jelenti, hogy a devizagazdálkodás nálunk lényegesen szigorúbb játékszabályok között zajlik, mint azokban az országokban, ahol konvertibilis deviza van. Ez részben gazdaságunk helyzetével, fejlettségével függ össze. A másik ok az árrendszerrel kapcsolatos. Ahhoz, hogy mi a konvertibilitást bevezessük, a magyar belső áraknak a mainál jobban kellene közelíteniük a világpiaci árakhoz. A konvertibilis forint megteremtése azonban hosz- szú folyamat. Mindenekelőtt létre kellene hoznunk az egységes árfolyamot, azaz megszüntetni a kereskedelmi és a turistaárfolyam kettősségét. Majd ezután kerülhetne sor — persze megfelelő előkészítés után — a forint konvertibilitásának bevezetésére. Ez azt jelentené, hogy a folyó külkereskedelmi elszámolások szempontjából tennénk konvertibilissé a forintot, ami persze a turistaárfolyamra nem vonatkozik. Ennek a szakmai elképzelésnek a realizálása olyan gazdaságpolitikai döntéstől függ, mely figyelembe veszi hazánk gazdasági helyzetének alakulását, lehetőségeit. — Hogyan ítélik meg a forintot a nemzetközi pénzforgalomban, milyen pénz a forint? — Hogy a forint külső megítélése milyen, az — őszintén szólva — a mi szempontunkból nem elsőrendű. Nekünk az a legfontosabb, hogy a forintot hogyan becsülik meg itthon. Ez pedig azon mérhető, hogy akar-e a lakosság — valamilyen úton- módon — több pénzt szerezni, vagy nem? Azt gondolom, hogy akar. Akar, mégpedig azért, mert — lehet, hogy némi késéssel — amire szüksége van, forintért meg tudja vásárolni. És ez így van akkor is, ha mindenki tudja, hogy a forint egységnyi vásárlóereje — mint minden más valutáé — csökken. Ennek ellenére ma Magyar- országon az emberek nem költekeznek nyakra-főre, hanem — mivel javuló az ellátás — szorgalommal gyűjtik a forintot. S ez így van jól! Szerintem lehetővé kell tenni, hogy az emberek minél többet dolgozhassanak, e többletmunkával több pénzhez jussanak, s ezzel szükségleteiket egyre magasabb szinten elégíthessék ki. Föld S. Péter
