Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. jonuár 26. Mit tanít a Hamburger Egyetem? A FASIRT-BIRODALOM Mexikó Az olajáldás veszélyei- KoolajfeldhslyeH A maják és aztékok egykor virágzó biro­dalmának romjain ma új legendák szü­letnek. Egy­mást érik a fiantasztiku- sabbnál fan- tasztikusabb becslések Mexikó olaj- kincséről, a- mely a feltéte­lezések szerint a legnagyobb a tőkés világ­ban, még Szaud-Arábia eddig leggaz­dagabbnak vélt forrásait is felülmúlja. Ez annál is ér­dekesebb fejle­mény, mert a latin-ameri­kai ország 1974-ben még behozatalra szorult a „fe­kete aranyból”. Azóta vi­szont saját termelését két­szerezte meg, kivitelét nö­velte négyszeresére, újabb és újabb lelőhelyekre akadt rá, 1977 kezdetétől legalább harmincra — hétezer kilo­méteres partvonalán, illetve kontinentális talapzatában. „Ilyen lehetőség csak egy­szer adódik a történelem­ben” — nyilatkozta több al­kalommal is Jósé López Por­tillo köztársasági elnök, aki alig több mint két éve ve­zeti az országot. Mexikó kő- olajkészletét jelenleg 120— 200 milliárd barelre (1 barel kb. 160 liter) becsülik, amely mintegy hatvan esztendőre »lesendő, s az új OPEC-ár- szint alapján az eladása ré­vén szerzett jövedelem már az idén legkevesebb 37 mil­liárd dollár, a tavalyi két­szerese lesz. A mexikói ál­lami olajtársaság, a Pemex kitermelésre, kutatásra, fel­dolgozó kapacitások létesí­tésére 15—20 milliárd dol­lárt kíván fordítani a kö­vetkező öt évben, s szak­emberei azt tervezik, hogy a jelenlegi napi 1,3 millió bareles termelést két mil­lióra növelik 1980-ra. Az olajáldás tehát Mexi­kót is elérte — a maga összes előnyével és veszé­lyével együtt. Azt azonban még nem tudni, melyikből hull több reá. A Pemex igazgatója azért is figyel­meztette az ország vezetőit: „Ha Mexikó kizárólag az olajjal — mint valami má­gikus orvossággal — kíván­ná gyógyítani valamennyi betegségét, az hosszabb táv­ra nemzeti öngyilkosság lenne.” Probléma pedig akad bőven ebben a távoli országban: a népesség gyors növekedésétől a legalább öt­ven százalékos munkanélkü­liségen, a mintegy 28 mil­liárd dolláros külföldi adós­ságon, a javak szélsőségesen igazságtalan elosztásán át egészen a széles körű anal­fabétizmusig. López Portil- ló 1976. decem­ber 1-én, a- mikor beiktatták hivatalába, főleg ilyen gondokat örökölt elődjétől, Luis Echeverria Alvareztől. Mégis hozzálá­tott ambiciózus tervei meg­valósításához, nem titkolva azt sem, hogy ehhez az anya­gi bázist a petrodollároktól várja. Először a Mexikóban újnak egyáltalán nem mond­ható korrupció ellen lépett föl. S hogy nemcsak szavak­kal, íme a bizonyítók: két­éves kormányzása során szá­mos vezető tisztviselő, köz­tük két miniszter, került börtönbe a közpénznek hűt­len kezelése miatt. Várha­tóan kevésbé lesz látványos a nagybirtokrendszer felszá­molásáért hat évtizede fo­lyó harc lezárása — a nincs­telenek javára, amit szin­tén sürgős tennivalónak te­kint Ugyancsak nagy szükség van az ipar és a szolgálta­tások fejlesztésére. Az éven­te 3,5 százalékkal növekvő, az ezredfordulóra feltehe­tően megduplázódó népesség ugyanis új munkahelyek millióit igényli máris. S vé­gül még egy probléma, amiért az országot társadal­mi feszültségek uralják: a 65 millió mexikói közül je­lenleg még kevesebb mint húsz százalék birtokolja az állam gazdaságának hetven százalékát. vá­lasztá­sok lesznek Mexikóban a nyá­ron. Portállo elnök jó poli­tikai érzékkel — elsősorban saját pártja, az öt évtizede kormányzó Intézményes For­radalmi Párt esélyének nö­velésére — engedélyezte más politikai erőik, köztük a kommunisták legális mű­ködését is. Kétségtelen elő­relépés ez Mexikóban, ahol néhány hónapja még igen korlátozott volt a politikai demokrácia. A választási reT form azonban felemás: ki­mondja, hogy a kongresszus 400 mandátumából az ellen­zéki pártok mindössze szá­zat szerezhetnek meg, vagy­is az uralkodó továbbra is az Intézményes Forradalmi Párt marad. A külpolitika az a terület, ahol Portillo elődje hagyo­mányait leginkább követi. Beiktatása után néhány hó­nappal ellátogatott a Szov­jetunióba, a kétoldalú kap­csolatók fejlesztéséről foly­tatott szívélyes légkörű, be­ható eszmecserét Moszkvá­ban. Echeverriához hason­lóan ő is fontosnak tartja országa együttműködését a KGST-vei, amely az 1975 augusztusában megkötött megállapodás óta ígéretesen fejlődik. Távolról sem ilyen egyen­jogú partner Mexikó, ha tő­kés kapcsolatait vizsgáljuk. Ezek szinte kizárólag az északi óriáshoz fűzik. Kül­kereskedelmének háromne­gyed részét az Egyesült Ál­lamokkal bonyolítja, a fel­dolgozó iparában domináló külföldi tőke ugyancsak amerikai. Washingtonból már évek óta aggodalommal nézik Mexikó önállósodási törekvéseit, államosítási ter­veit, külpolitikai nyitását. A Fehér Házban már úgy számolnak, hogy a mexikói olajjal csökken majd az USA függősége Szaud-Ará- biától, a feszültségtől ter­hes Irántól, az amerikai Af­rika-politikát bíráló Nigé­riától, az egész OPEC-től. Mexikó viszont egy latin­amerikai mondás szerint — túl messze van az Úristen­től és túl közel az Egyesült Államokhoz. Kocsi Margit Jósé ParlameU Ford és a General Motors autót gyárt, az IBM" számítógépet, Levi Strauss farmernadrágot, a Boeing és a Lockheed repülő­gépet. De mit készít a McDonald? A válasz egyszerű: fasirtot. Azaz pontosabban hamburgert. A szigorú előírások alapján, marhahúsból készített hamburgert a McDonald hálózat 4200 fiókvendéglőjében zsemlébe ágyazva kínálják amerikaiaknak, japánoknak, és nyugat-európaiaknak, akik évente legalább hárommrlliárd darabot fogyasztanak ei a szabványméretű, 42 grammos, 9,5 centiméter átmérőjű húspogácsából. Színes fekete—fehér Forgatom a színes képek­kel teli prospektust: a South African Airways, a dél-af­rikai légitársaság hívja a nyugati utazni vágyókat. Strandkép (csak fehérek), a Hotel Cabana Beach és Fok­város fotója (csak fehérek), tengerparti grill-party képe (csak fehérek), vízisí-felvétel (ffihér nő), ciWhderes va­rázsló képe (fekete), riport­felvétel a halpiacról (két fe­kete elárusító) hívogatja a vendégeket. De aztán egy helyen meg­állók. Itt a közmondásszerű vendégbarátság...” — kik­ről mondja ezt a hirdetés? „Der Einheimischen ...” az őslakosokról van szó tehát. Egy mondattal később az an­gol, a holland, a német konyha ínyencségeit ajánlják, másutt meg a luxust, kom­fortot. összehajtom a színes prospektust — tényleg, kik az őslakók ott Pietermaritz­burg, Cape Town, Bloem­fontein meg Port Elizabeth környékén? Négyszáznál több éve jelentek meg a Fokföldön az első holland telepesek, százötvennél ré­gebben gyorsult meg az an­gol bevándorlás, az angol— búr háborúnak is már nyolc évtizede. Dehát bantuk, zu­luk, bászutók és többiek, az­az az elsöprően nagy fekete többség nemzedékek végte­len sora él itt. ők népesí­tették be először az Oranje meg a Limpopo partjait. De róluk nem szól a színes, ké­pes hívogató. A légitársaság számára nem ők az őslakók. G.M. „Zuhan” a dollár Látod, még egy-két év és teljesen értelmetlen a bankrablás. (International Herald Tri­bune - KS) A McDonald ma az Egye­sült Államok legnagyobb vendéglőhálózata, a mar­hahús, burgonya és hal leg­hatalmasabb felvásárlója, s azon észak-amerikai cégek egyike, amely a legtöbbet költi reklámra. Szociológu­sok kimutatták: a eég rek­lámfigurája Ronald McDo­nald, (aki szerte az államok­ban vagy ötven példányban fordul elő elevenen és szám­talanszor jelenik meg a té­vében) az amerikai gyere­kek számára rögtön az aján­dékozó Télapó után követ­kezik. A hamburger-tröszt ugyanis reklámhadjáratát elsősorban a kiskorúak felé irányítja s nem véletlen, hogy az amerikai átlaggye­rek hetente hét darabolt fo­gyaszt a legfőbb finomság­nak hirdetett marhahús-fa- sírtból. A fasírtcsászárság min­denható ura, ideológusa és legfőbb haszonélvezője egy Ray A. Kroc nevű 77 éves úr, aki vagy 500 millió dollár magánvagyonnal rendelke­zik. Az ötvenes évek elején turmixgépeket árult. 1954- ben egy kaliforniai vendég­lő tulajdonosai, a McDonald fivérek egyszerre hat darab Multimixert rendeltek Kroc- tól, aki személyesen utazott el hozzájuk. A McDonald- féle félig önkiszolgáló autós csárda első számú terméke a zsemlébe zárt hamburger volt. Kroc két napot töltött el számolással a két fivérnél, majd felajánlotta nekik, hogy társul velük és továb­bi hasonló vendéglőket nyit. A két konzervatív McDonald eleinte húzódozott, de aztán beadták a derekukat, s. Kroc megkezdhette a birodalom építését, öt év alatt 228 vendéglőt szervezett be a hálózatba, s 1960-ban már 56 millió dollár volt a vál­lalkozás haszna. 1961-ben végül a cég Kroc tulajdo­nába került, de az eredeti, akkorra már bevezetett McDonald cégtábla ott ma­radt a vendéglőkön, mint ahogy továbbra is az arany színű M árkádjai díszítik a hamburger templomait. Ray Kroc fasírt-birodal- rcia szigorú rend és szerve- zettség alapján épült fel. Fővárosa Chicago közelében van. A Hamburger Central- ban számítógép irányítja az egész tőkés világra kiterje­dő hálózatot A központ „hamburgerológusai” meg tudják mondani, milyen a svájci vendéglők ketchup­igénye, mennyi marha esik áldozatul a 120 japán McDo- hald-fióknak, s hogy a bi­rodalom 24 tartományában (az USA-n kívül ennyi or­szágban van McDonald-ven- déglő) éppen melyik termé­kük a legkeresettebb. A Hamburger Central kö­zelében van a Hamburger Egyetem. Nem itréfa: a cég így nevezi tanfolyamait, ahol a' jövendő bérlőket képzik. Kroc üzleti stratégiája alap­ján eleinte a McDonald- vendéglők kizárólag az elő­városokba települtek. A cég számításai szerint ma egy vendéglő akkor hozza az op­timális hasznot, ha legalább harmincezer ember lakik körzetében. A vendéglőket jelentős kaució ellenében húsz évre adják a jelentke­zőknek, akik az üzlethaszon 11,5 százalékát fizetik be a központnak. A cég termé­szetesen nem csupán a be­rendezéseket és az épülete­ket adja, de megkapják a hamburger receptjét is, ame­lyet állítólag szigorúbban őriznek, mint az atomfegy­verek előállításának titkát. Ennek ellenére sok ellen­zője van az Egyesült Álla­mokban a hamburger-fo­gyasztásnak. Számos orvos úgy vélekedik, hogy azok a gyerekek — (az első számú vásárlók) —, akik ma túl sokat fogyasztanak az amúgy ízetlen húspogácsából, — öt­venes éveikre nyugodtan számíthatnak rá, hogy szív- betegség támadja meg őket. A húspogácsa a cég szerint csak és kizárólag marhahús­ból készül, s zsiradéktartal- ma 19 százalék alatt van. A szakértők azonban kételked­nek a McDonald-reklám hi­telében, s a hamburgert „junk food”-nak nevezik, amit egyszerűen „szemét- ételnek” lehetne fordítani. Kétségtelen, hogy a háló­zat egyik legnagyobb vonz­ereje a vendéglők tisztasá­ga. Állítólag maga Kroc is inspiciálja a hamburger­csárdákat, s ahol egy csepp piszkot talál... Jelenleg 24 országban van McDonald-féle hamburger vendéglő, ahol a betérő, sie­tős vendég megkaphatja az uniformizált marhahúspogá­csát zsömlében és hozzá az elmaradhatatlan rósejbnit. (A zsömléről megjegyzendő, hogy igen magas, 13,3 szá­zalékos a tészta cukortar­talma. így érik el, hogy a zsömle szép barna legyen.) Kroc szinte mániákusan tö­rekedett arra, hogy vendég­lői mindenütt a világon, Brazíliától Japánig egyfor­mák legyenek, s a szolgál­tatások ha jszálra azonos mi­nőségét követeli meg. A McDonald cég statisz­tikái szerint a hálózat ven­déglőiben egy év alatt 30 millió kilogramm sajt, 170 millió kilogramm marha­hús és egymillió palack ke­tchup fogy el, s arra számí­tanak, hogy ez a mennyiség még növekedni fog. A ham­burger-imperializmus ellen­zői azonban bíznak abban, hogy a világ hamarosan megunja az íztelen egyen- kosztot és Kroc fasírt-biro- dalmára a hanyatlás vár. Miklós Gábor A McDonald-féle hamburger leghasznosabb összetevője — a levegő A Sellő városában A lengyel főváros széles utcái, tágas tered, hatalmas parkjai egy magyar építész szavait juttatták eszembe: „Varsó városrendezése — saj­nos — nem okozott fejtörést az építészeknek: mindent elölről kellett kezdeni.” A második világháborúban sú­lyos pusztítást szenvedett Varsó, három évtized alatt korszerűen tervezett, mo­dern fővárossá fejlődött. A mai varsóiakat ezért már a „hogyan tovább 2000-ig?” kérdése foglalkoztatja. A kö­zeljövő városképéről, a vá­ros fejlesztéséről beszélt Krzysztof Naumienko, a Fővárosi Tanács vezető munkatársa. Varsó jövőjét a jelen ha­tározza meg. A 15—30 éves fejlesztési tervek gerincét természetesen továbbra is a lakásigények kielégítése, a kapcsolódó létesítmények, a közlekedési f eltételek, a szol­gáltatások adják. A fejlesz­tési lehetőségek feltárása a ma feladata. Harminc év alatt több mint 450 ezer la­kás épült fel a fővárosban, 1990-ig újabb 450 ezret ter­vezünk ... Építőipari gond- jiaink azonosak a magyar problémákkal: kevés a mun­kaerő, növelni kellene a ház­gyárak teljesítőképességét, és a közművesítés is gondot je­lent. A főváros elsősorban ke­leti irányba terjeszkedik. — Ezen a területen még sok a romos, elöregedett ház, melyeket előbb le kell bon­tanunk. A másfél millió la­kosú Varsó lakáshelyzete so­kat javult, de még mindig nem kielégítő: 108 családra jut 100 lakás. 1990nig sze­retnénk elérni a húsz négy- zetméter/fő arányt — most 14 négyzetméter jut egy sze­mélynek. A kiépült Keleti Fai — a Marszalkbwska környéke — után most a Nyugati Falon van a sor, mely jóval na­gyobb lesz az előbb emlí­tettnél : szállodák, vendéglá­tóipari, kereskedelmi cent­rum, kulturális központ sze­repel az általános fejlesztési tervben. H. A. Összeállította: Hájos László A központi pályaudvar Épül a Nyugati Fal—Varsó új centruma A Nyugati Fal (makett)

Next

/
Oldalképek
Tartalom