Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
1979. január 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Szolnoki szimfonikusok Händel oratórium váci énekkarral A megye zenei életében fontos szerepet játszik a Szolnoki szimfonikus zenekar. Az együttes fennállása óta mintegy 450 hangversenyt adott. Az elmúlt esztendőben a zenekar a megyében 18 településen lépett közönség elé. Az Országos Filharmónia szervezésében adtak ifjúsági és felnőtthangversenyeket. Külön előadássorozatot hallgathattak meg az általános iskolások, középiskolások, a szakmunkásképző intézetek diákjai, s a DATE mezőtúri főiskolai karának hallgatói. Az 1979-es hangversenyévben újabb művekkel bővíti az együttes a repertoárját. A filharmóniai előadások mellett készülnek az országos szimfonikus zenekari fesztiválra, amelyet májusban Szolnokon rendeznek meg. Itt mutatja be az együttes Sugár Rezső zeneszerző új művét, amelyet a fesztiválra komponált a szolnoki zenekarnak. Ugyancsak májusban Jászberényben a Székely Mihály zenei napok rendezvényein hallgathatja meg a közönség a szolnoki szimfonikusokat, majd Mezőtúron, a városi zeneiskola tanárainak közreműködésével adnak hangversenyt. Igazi zenei csemegének ígérkezik Händel Béke oratóriumának megszólaltatása, melyet a váci városi KISZ-kórussal közösen ad elő a Szolnoki szimfonikus zenekar Vácott és a megyeszékhelyen is. AZ EREDMÉNY: Kinek utóvizsga, kinek megajánlott jegy Tegnap véget ért a vizsgaidőszak a DATE mezőtúri főiskolai karán. Három évfolyamon kétszázötven hallgató mintegy ezerkétszázötven vizsgán vett részt. (Utóvizsgák nélkül'!) Riportunk az elmúlt napok néhány meleg pillanatát idézi fel. Az első évfolyam hallgatóiból még hiányzik a rutin, nehezebben veszik az akadályokat. — Nyugodtnak látszol — szólítom meg Bíró Ilonát, aki munkavédelemből áll vizsga előtt. — Pedig nagyon izgulós vagyok, annyira nagy bennem a drukk, hogy még talán meg sem tudok szólalni odabent... — Ennek tulajdonítható számítástechnikából az utóvizsga? — Az évfolyam több mint hetven százaléka megbukott. Nem tudunk felkészülni rendesen. Jegyzetünk sincs és a matematikára koncentráltunk inkább. A munkavédelem „simább” téma, persze csak akkor leszek nyugodt, ha mindenen túljutok. Könnyvvel a kezükben, néhány méterrel odébb is elsőévesek csoportja toporog. Ha egy-egy fiú kijön az előadóteremből, közrefogják. Bencsik Ottó nehezen oldódik. — Ügy hallom, jól sikerültek a vizsgái. — öt éve érettségiztem levelezőn. Nekem létkérdés, hogy jól tanuljak, a bukást nem engedhetem meg magamnak. Nős vagyok, hetenként kétszer hazautazom Bé- késszentand rásra, a feleségemhez és a kislányomhoz. — Nem nehezíti ez a felkészülést? — Szerencsére megmaradnak bennem az előadásokon hallottak, és a szobatársaimmal is megvitatjuk az anyagot. Persze a matematikát azért kénytelen leszek könyvből is átvenni... Számítástechnikából még nem vizsgáztam, de nem is félek tőle. A harmadévesek éppen elektrotechnikából vizsgáznak. Bíró Józsefet, aki két tárgyból megajánlott jegyet kapott, a kollégiumban érem utói. — Olyan tantárgyból, amelyből több vizsgát is előírtak, az utolsóra a tanár ajánlhat egy jegyet. Általában el szoktuk fogadni — magyarázza. — Eddig mindenből jelese van. Milyen receptet ajánl a felkészülésre az elsőéveseknek? — Becsülettel kell készülni év közben is. Elsőben mindent meg akarunk tanulni, azután a tapasztalatok szerzésével már csak a lényegre törekszünk. — Egy vizsgája van még hátra, mi lesz azután. — Az ifjúsági parlamenten felvetődött, hogy a harmadévesek a téli gyakorlatot abban a termelőüzemben tölthessék, ahol ösztöndíjasok. Én haza készülök Sződ- re és előkészítem a diplomatervemet. S. Sz. J. Szívügyük a kultúra Művelődési bizottság a Szolnoki Papírgyárban A Szolnoki Papírgyárban az elsők között, 1976. decemberében alakult meg a művelődési bizottság. Munkájukról, az eltelt időszak tapasztalatairól beszélgettünk a bizottság tagjaival. Xorábban a gazdasági vezetés és a tömegszervezetek külön-külön végezték kulturális nevelőmunkájukat, ma egységes oktatási és közművelődési program alapján közösen dolgoznak. A szellemi és az anyagi bázis a gyáron belül is egy helyen összpontosul, elkerülhetők az ismétlések, az átfedések. — Milyen feltételek mellett kezdték el tevékenységüket? Fekete Márta, a KISZ-bi- zottság titkára: — Nem kellett nullpont- ról indulni, kultúrházunk, könyvtárunk, színjátszócsoportunk, néptáncegyüttesünk már működött. Amikor a művelődési bizottság elkezdte munkáját, építhetett a munkahelyi művelődés jó hagyományaira. — Szakmai segítséget kaptak? Németh Ervin, a szakszervezeti bizottság kultúrfele- lőse: — A szakszervezetek megyei tanácsa központi könyvtára és a szakszervezeti művelődési központ támogatja munkánkat, szakmai, módszertani tanácsokat ad. Természetesen ez nem pótolja a népművelői képesítést, amellyel sajnos egyikőnk sem rendelkezik. A TIT közművelődési szabadegyetemén azonban, amelyet a [művelődési bizottságok tagjainak szerveztek, titkárunk részt vesz. Abban is bízunk, hogy hamarosan lehetőség lesz Szolnokon egy alapfokú ismereteket nyújtó tanfolyam szervezésére. — Milyen tárgyi feltételek mellett dolgoznak? — Sajnos önálló helyiségünk nincs, a régi kultúrhá- zat az átalakítási munkák során lebontották, jelenleg a tanácskozóterem ad otthont rendezvényeinknek. A közeljövőben — szintén a gyárban folyó rekonstrukció teszi szükségessé — egy családi házba költözik az ifjúsági klub és a könyvtár. Ezzel némiképp funkciónk is megváltozik. A jövőben területi feladatokat is ellátunk, segítünk a lakosság kulturális ellátásában —• válaszol Szép János, az ifjúsági klub vezetője. Kerti Sándomé könyvtáros: — Hozzá szeretném tenni, hogy a közelmúltban új berendezést kapott a könyvtárunk, s a kulturált környezet hatására máris sokkal több látogatója van. Erre — és a jobb propagandára — szükség is volt, hiszen az 1100 dolgozó közül jelenleg csupán százhuszonötén beiratkozott olvasók. Azt tervezzük, hogy a jövőben az egyébként nem nagy, mindössze 1500 kötetes letéti könyvtárunkat jobban bekapcsoljuk a gyár közművelődési életének „vérkeringésébe”. — A szocialista brigádok milyen módon segítik a gyárban végzett közművelődési munkát? Földházi Rezső szocialista brigádtag: ,— önálló kezdeményezéseiket említeném elsősorban. A Damjanich János Szocialista Brigád például a megyei múzeummal épített ki jó kapcsolatot. Ennek gyümölcseként tavaly öt előadásból álló képzőművészeti sorozatot szerveztek a gyár dolgozóinak. Hasonlóképpen az Ady Endre Szocialista Brigád és a Szolnoki szimfonikus zenekar együttműködésének köszönhető a gyárban rendezett Strauss- hangverseny. — Melyek a legnépszerűbb kulturális programok? — Az „Érdekes emberek” sorozat, amelynek keretében művészek, tudósok, politikusok látogatnak el a gyárba. Eddig minden alkalommal sikerült olyan előadót meghívnunk. aki közvetlen, jó kapcsolatot tud kiépíteni a közönséggel, s az adott témával izgalmasan, érdekesen ismerteti meg a hallgatókat. Azt hiszem, az ilyenfajta élmény- szerzés a legnagyöbb vonzerő. Egyébként a közelmúltban értékeltük tavalyi munkánkat. Több mint 170 különböző rendezvényt tartottunk, egy programot átlagosan harmincán látogattak — mondja Németh Ervin. — Természetesen örülnénk, ha nagyobb közönséget vonzanának kulturális rendezvényeink. Figyelembe kell venni azonban, hogy_ a papírgyáriak jó része több műszakban dolgozik, és 33 százalékuk naponta ingázik. A másik pedig: a 173 rendezvény nemcsak mennyiséget jelez, hanem változatosságot is. Mindig egy-egy rétegnek vagy azonos érdeklődésű embereknek szervezzük rendezvényeinket. A célunk az. hogy a szakmunkástanulótól a nyugdíjasig mindenki találjon érdeklődésének megfelelő kulturális szórakoztató programot, —, összegzi a tapasztalatokat Márton Antal, a szakszervezeti bizottság titkára. T. E. Abádszalóki dokumentumok Tíz éve gyűjtik a község életének dokumentumait az abádszalóki általános iskola honismereti szakkörének tagjai. A gyerekek gyűjtésének eredménye több száz néprajzi tárgy, gazdasági eszköz és írásos emlék A közelmúltban új gyakorlati foglalkozó termeket alakítottak ki a kunhegyesi Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskolában. Képünkön: első osztályos szakközépiskolások gyakorlati foglalkozása az új szakteremben Anovaiö iskolában Tanulni tanítsunk! ... ember, szinte Many annyiféle módszerrel tanul. Van, akinek elég ha egyszer hall valamit, s máris megjegyzi, mások — sokszori elolvasás után — még azt is tudják, — szinte látják — hogy a könyv hányadik oldalán, melyik bekezdésben szerepel, amit mondanak. A szakemberek egy része ennek alapján különböztet meg auditív a vizuális típusú tanulókat. Ezt az álláspontot persze sokan vitatják, pedagógusok, pszichológusok bizonyították, hogy nem létezik tisztán egy típus sem. Valóban, a tanulás akkor lehet igazán eredményes, ha az információk több úton jutnak el a befogadóhoz, aki aktívan, gondolkodva sajátítja el a megtanulandókat. Ma már idejét múlta — de még gyakran fellelhető — az a gyakorlat, hogy a pedagógus csak ismereteket közöl a diákokkal. A módszer alapvető hibája, hogy közvetíti, élő szóban elismétli a nevelő, amit a tankönyvben a diák úgyis megtalál. Nem lehet hatékony az az óra, ahol többnyire csak a pedagógus beszél, „tanít”, s arra nem jut idő, hogy a gyerekek dolgozzanak, gondolkodjanak. Gyakori jelenség, hogy a diákok élő szóban nem tudják kifejezni magukat, félszavakban vagy rosszul szerkesztett mondatokkal válaszolnak a kérdésekre. Mindez arra vezethető vissza, hogy sem az iskolában, sem a családban nem beszéltetik eleget a gyerekeket. Hogy a beszéltetés mennyire fontos lenne, aligha szorul bizonyításra, hiszen a kimondott szóval, mondattal gondolatokat közlünk. csiszolódik, fejlődik a gondolkodásunk. A pedagógus feladatát — kissé szélsőségesnek tűnőén — így fogalmazta meg Lénáról Ferenc, a neves neveléspszichológus: „A tanítónak nem az a dolga, hogy tanítson. .. a ma és a jövő pedagógusának az a legfőbb feladata, hogy szervezze, irányítsa a tanulást, gondolkodtassa a diákokat.” Az iskolában nem a tanítás, hanem a tanulási szokások kialakítása a döntő fontosságú, hiszen semmilyen oktatási intézmény nem adhat befejezett tudást. Amit viszont adhat és adnia is kell, az a gondolkodás képességének kialakítása, fejlesztése. Szent- Györgyi Alberttól származik a megállapítás, az agyunk gondolkodásra, a könyv pedig az ismeretek tárolására való. Az oktató és a nevelő iskola között a legalapvetőbb különbség, hogy míg az előzőben a tanulók készen kapják az alkalmazható ismereteket, a majd megvalósuló nevelő iskolában pedig gondolkodással mintegy „önma- guktól jönnek rá” a feladatok megoldására. A nevelő iskola sem nélkülözheti azop- ban az ismeretek megtanulását, bevésését. Az új tankönyvek a „gondolkodva tanulás” elv alapján íródnak. Ez a módszer számtalan nevelési lehetőséget rejt magában; a feladatok megoldásával munkára nevelik a pedagógusok a diákjaikat, a vitákban csiszolódik a kifejezőképesség (anyanyelvi, esztétikai nevelés), s mivel mindenki azt mondja el, ami a meggyőződése, az erkölcsipolitikai, a világnézeti nevelés is megvalósulhat az órákon minden tantárgy keretében. Pedagógusok, pszichológusok kísérleteztek évtizedekig a gondolkodva tanulás legeredményesebb módszereinek kidolgozásán. Négyszáz iskolában próbálták ki — Lénárd Ferenc irányításával — az úgynevezett „variációs tanítást”, amelynek lényege az volt, hogy a feladatmegoldások keresésében a nevelők igyekeztek minden lehetséges megközelítési változatot fölfedeztetni a gyerekekkel. A tapasztalatok szerint arra a megállapításra jutottak, hogy ha a közösségben fejlesztjük az egyéni gondolkodást, az jól szolgálja mind a közösség, mind az egyén gondolkodási képességeinek fejlesztését. Az egyik diák kijavítja a másikat, a gyengébbek eltanulják a jobbaktól, hogyan kell hozzáfogni a megoldás kereséséhez. Az új oktatási-nevelési tervek, az új tankönyvek arra nyújtanak kitűnő lehetőségeket, hogy a tanulók az órán egy-egy téma feldölgo- zásakor gondolkodva tanulják meg az elsajátítandó ismereteket. Csak az a tudás raktározódik el időtállóan az agysejtekben, amelyet a diákok értenek, meggyőződésükké vált. _ ax a kapcsoI tanulással latban a •------------------- szülői ért ekezleteken is sok szó esik arról, hogy mennyit foglalkozzon otthon vagy a napköziben a diák a tananyaggal. Erre nem lehet receptet adni, annyi bizonyos, hogy ha a tanuló az iskolában megértette az anyagot, otthon kevesebb idő kell a házi feladat megoldására. Sok szülő panaszkodik arra, hogy nem tud segíteni gyermekének a tanulásban. Segíteni azonban nemcsak úgy lehet, hogy megoldja helyette a feladatot, vagy netán el is magyarázza. Ez igazában nem is segítség. Sokkal többet ér, ha a szülők rendszeresen ellenőrzik gyermekük iskolai munkáját, godolkodásra, tanulásra ösztönzik őket. Az otthon, a család így segítheti legjobban a tanulót, s egyben a pedagógusok oktatónevelő munkáját is. T. G.
