Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 27. | tudomány fy wCHWBfl Tudósok a jövőért, a békéért, a haladásért Beszélgetés Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikussal Több niint tíz esztendeje, amikor még hírét sem hallottuk az az olajválságnak, a szigligeti alkotóház társalgójának esti beszélgetésein arról tájékoztatott egy őszhajú, magas, barnára sült tudós: szinte kimeríthetetlen energiaforrásnak ígérkezik a geotermikus energia. A Föld izzó magjának hőjét próbálják hasznosítani, világszerte seregnyi tudós dolgozik a gyakorlati megoldáson, ő maga is. Lezergyuftasí reaktor A tudós, aki már akkor 6zámolt az energiaszűkével, és a gondok megoldásán fá­radozik nemzetközi élvona­lában tevékenykedet, dr. Szádeczky-Kardoss Elemér kétszeres Kossuth-díjas aka­démikus volt, a világhírű geokémikus. Moslt a Magyar Tudományos Akadémia Bu­daörsi úti kutatóházában fogadott. A magyar tudomá­nyos élet nagy öregeinek egyike nyugdíjasán is haill- latlanul aktív még, seregnyi tudomáynos és közéleti po­zícióban irányít, szervez, te­vékenykedik. — Ma már nem a geotermikus energia a legfőbb reménységünk — kezdi a közös emlékek fel­idézésével indult beszélge­tést. — Az igazi távlati meg­oldás, úgy látszik, a nap­energia lesz. — Lehetséges, hogn a közeljövőben minden háztetőn nemcsak tévé­antenna lesz, hanem napelem is? — Nem egészen. A való­színű megoldás: az űrtechni­ka beiktatásával — nevez­zük így — a „kozmikus erő­mű”. A Földön kívül például ezer kilométer magasságban elhelyezett, a Földdel együtt mozgó, körülbelül egy négy­zetkilométer felületű nap­elemrendszerrel elvileg több gigawatt energiát lehetne termelni, s ez lézerrel vagy más úton földi erőművekbe vezethető. Egyetlen nagy .kozmikus erőmű” fél Euró­páit elláthatja vülamosener- giával. így, a feltevések sze­rint, csaknem korlátlan energiabőség lesz termelhető. — Nagyszerű távlat. Megvalósíthatók-e az elvi elgondolások? — Ha megfigyeli a jelen­legi szovjet űrikísérleteket, nem lehetnek kétségei. A több hónapos űrbéli tartóz­kodás, a hegeszltések, a sze­relések, a teherszállítás, az olvasztókemence — ez mind arra vall, hogy a Szovjetunió céltudatosan készül nagy űrobjektumok létesítésére és személyzettel való ellátásá­ra. Ha nem csapnak is még nagy hírverést körülötte, meggyőződésem, hogy „koz­mikus erőművek” létesítését is programjukba iktatták már. Ügy vélem, mint sok másban, ebben is a Szovjet­unió lesz az első a világon. — Mikorra várható a kozmikus erőművek megvalósítása? — Én valószínűleg már nem érem meg, de a mai fiatalok bizonyosan. Ener- giagondjaink leküzdése há­rom ütemben történhet. A már megkezdődött első ütem­ben a hagyományos energia- források (víz, olaj, szén) gyorsabb feltárása és gaz­daságosabb fölhasználása (pl. a szén földalatti elgázo- sítása stb.) folyik. A máso­dik ütem az atomenergia fo­kozottabb kihasználása (ta­lán már fúziós reaktorokkal), valamint a geotermikus és a napenergia fokozottabb ki­használása. A harmadik ütem lesz a kozmikus erőművek kiépítése. Az én durva prog­nózisom: egy-egy ütem 15— 20 évig tarthat, tehát úgy 2030 körül már megépülhet­nék az erőművek a világ­űrben. — Elegendő energiá­val a legtöbb mai gond is megoldható. Elmond­hatjuk hát, hogy 2030-ra eljön a Kánaán? — Ha addig nem pusztít­ja el magát egy új világhá­borúban az emberiség. És a sóvárgott Kánaán új veszé­lyeket is rejt: ha a bizto­san várható fejlődés a mai­hoz hasonlóan egyenlőtlenül oszlik meg, ha továbbra is lesznek privilegizált haszon- élvezői, még a maiinál is súlyosabb globális feszültsé­gek támadhatnak, még gyil­kosabb lehet a versengés az előnyökért. — Az „őrült majom’’, a dúvad ember, a szü­letett agresszor — aho­gyan egyesek prófétálják — akkor is világkataszt­rófát okozhat, ha már tejben-vajban füröd- hetne? — Az etiológusok bebizo­nyították: az ember nem hord a génjeiben változtat­hatatlan agressziót, illetőleg az agresszív ösztön a civi­lizációval együtt ma is válto­zik, mindinkább vitákban is levezethető intellektuális for­mákat vesz föl. A magatar­tást döntően a környezetha­tások alakítják ki. Az Orszá­gos Béketanácsban, a nem­zetközi fórumokon ezért har­colnak a tudósok is szüntele­nül a világ békéjéért, a nem­zetközi együttműködésért, a leszerelésért. Egyszóval: a nyugodt fejlődést biztosító vi­lágkörnyezetért. Ezért figyel­tünk mindnyájan remény­kedve az ENSZ-re, s örül­tünk, hogy végül mégis meg­állapodás született. Ilyen előzményektől remélhető a világkatasztrófa megelőzése, a dúvad felfogás visszaszorí­tása, egy új szemlélet kiala­kulása. Jelenlegi munkámmal ehhez a nagyon szükséges szemléletváltozáshoz szeret­nék hozzájárulni. — Szemléleti kérdé­sek és geokémia — elég távol állnak egymástól — Sohasem csontosodtam Világszerte sok kutatócso­port foglalkozik a tengerek és óceánok hullámiban rejlő hatalmas energiamennyiség hasznosításának lehetőségei­vel. Megfelelő elméleteket, berendezéseket, eszközöket dolgoznak ki ennek a veszen­dőbe menő energiának a meg­mentésére és kiaknázására. Az energia kihasználásának lehetőségét a hullámzás vál­tozékonysága teszi problema­tikussá. A tengereken vi­szonylag ritka a nagy hullám. Ezért az erős szelekre, hatal­mas hullámokra tervezett „hullámerőművek” teljesít­ménye igen nagy lehet ugyan, de azt a teljesítményt csak egészen rövid ideig szolgál­tatják. Egy kisebb hullám­zásra, illetőleg teljesítményre tervezett szerkezet viszont az idő legnagyobb részében mű­ködhet, jócskán ki lehet te­hát használva, így gazdasá­gosabbnak tűnik, mint a rö­vid ideig használható, nagy méretű berendezés. A kutatók mérései szerint az Atlanti-óceán energiatar­talma nagyobb ugyan, de az egyenlőtlen hullámhossz-el­oszlás miatt nehezebb megva­lósítani az energiaátalakítást. Az Északi-tengernek viszont kisebb az energiatartaléka, de viszonylag szűkebb hullám­hossz-sávban szolgáltatja az bele egyetlen disciplinába se, még a szűkebb szakterüle­temen sem. Kezdetben kőzet­tannal és tektonikával fog­lalkoztam, aztán az ebből szervesen kialakult geoké­miával, utóbb geonómiával. Most minden másnál jobban a geonómia segítségével ki­alakult cikluselmélet rend­szerelméleti kapcsolatai ér­dekelnek. Ez lényegesen elő- ' segítheti korunk emberének szemléletváltozását. — Szaktudományos elmélet hogyan hatott — milliókra? — A világ felépítésének és mozgásának széleskörű meg­ismertetése egységes belátás­ra bírhatja az embereket: ilyen a világunk, ilyen tör­vények szerint halad, ha ért­jük a mozgásrendszerét, al­kalmazkodunk hozzá, sőt fej­lesztjük, segítjük, akkor könnyebben boldogulunk. Ez a tudományos alapú, ésszerű belátás segíthet ledönteni a mai pszichológiai, ismeretel­méleti, ideológiai, politikai korlátokat, gátakat, amelyek ma még sajnálatosan elvá­lasztják, szembeállítják egy­mással az embereket. — Mi a biztosíték rá, hogy egy ilyen belátás kerekedik felül és nem a rombolás erői? Mi­kor ismerkedhetünk meg új kutatásainak ered­ményeivel? — Kialakulóban van ez a biztosíték. Az ENSZ leszere­lési értekezletének határoza­tai is mutatják ezt. Két esz­tendeje közölt már egy cikk- gyűjteményt erről a Geonó­mia és Bányászat című fo­lyóirat. Készül egy angol nyelvű tanulmánykötet. Kü­lönböző fórumokon, így az Országos Béketanácsban is, előadást tartottam már erről a kérdésről. Ősszel nemzet­közi vitát rendezünk, fgy be­juthat a tudományos köztu­datba és elindulhat az útján. — Sok sikert kívánok. Köszönöm a beszélge­tést. energiát. Számokban kifejez­ve ez úgy jelentkezik, hogy az Atlanti-pceán 600 méter hosszúságú, 20 másodperc pe­riódus-idejű hullámainak tel­jesítménye méterenként eléri az 1500 kw-ot, az Északi-ten­ger 400 méteres, 16 másod­Innen-onnan Évgyűrűk mint szennyezési indikátorok Svédországban a Mezőgaz­dasági Tudományok Egyete­mének (Uppsala) kutatói egy városi park tölgyfáinak vizs­gálatával azt kívánták kide­ríteni. hogy az ólomnak és a kadmiumnak levegő szennye­ző hatását ki lehet-e mutatni a fák évgyűrűiben. A legöre­gebb vizsgált fa 150 éves volt, így tudták megállapítani, hogy a 19-ik században még alig volt ilyen szennyezés. Az ólomszennyezést 1950 után keletkezett évgyűrűkben si­került kimutatni. Az óceánok olajszennyezettségé­nek okozói Az USA-ban végzett leg­újabb becslések szerint min­den hat évben 1 millió tonna olaj kerül az óceánokba. Eb­ben a hatalmas mennyiség­ben csak 5 százalékkal, azaz kereken 300 000 tonnával ré­szesülnek a tankhajó kataszt­rófák és sérülések. 11 száza­lékát a kikötőkben és dok­kokban keletkező veszteségek, a tenger alatti természetes olajkitörések és a levegőből kicsapódó benzingőz okozza. Az olajszennyezés 18 száza­lékát a tankhajó-tartályok nyílt tengeri mosása okozza. A legnagyobb mennyiség azonban 44 százalék, azaz 2,6 millió tonna a szárazföldről származik: ipari hulladékok, szennyvizek, olajfinomítók, a folyami hajózás, a csőveze­téktörések és a fáradt olaj kiöntése „jóvoltából”. Figyelmeztet a földkéreg A földkéreg hatalmas táb­láinak deformálódásakor a hegyek kristályszerkezete kü­lönleges hangokat bocsát ki. E „csikorgó” hangokból a szakemberek megállapítják: hol várható bányaomlás, hol vannak rejtett kitörések. Em­beri fül azonban nem képes felfogni őket, ehhez speciális mikrofonra van szükség. Egyik ilyen műszer a ZIR—2 szovjet hangindikátor, ame­lyet a Krivojrogi Ércbányá­szati Kutatóintézetben dol­goztak ki. A mikrofon, az erősítő és az energiaforrás elfér egy do­bozban, amelyet közvetlenül a robbanólyukba is betehet­nek. A ZIR—2 kisméretű, sú­lya alig több, mint egy kilo­gramm. perc periódus-idejű hullámai viszont csak 700 kw teljesít­ményt tartalmaznak méte­renként, A képen látható laborató­riumi berendezéssel egy an­gol kutatócsoport olyan hul­lámerőmű létesítéséhez vé­Az emberiség energiagond­jainak hosszú távra szóló megoldását a fúziós reakte-' rok kifejlesztésétől várjuk. Ezekben a hidrogén nehéz izotópjainak magjai (denté- rium, trícium) egyesülnének nehezebb elemek magjaivá, miközben hatalmas energia- mennyiség szabadulna fel. Ez a folyamat adja évmilliárdok óta a napenergiát, s fogja biz­tosítani újabb évmilliárdokig. A nukleáris üzemanyag bő­ven rendelkezésre áll a föl­dön is, a tengerek vizében, amely igen kis koncentráció­ban ugyan, de nehézvizet is tartalmaz. A folyamat meg­indításához ugyanakkor olyan nagy hőmérséklet, il­letve nyomás szükséges, amelyek előállítása eddig csak szerfelett veszélyes módon, a hidrogénbombák robbanásával sikerült. A szabályozott ütemű, bé­kés energiatermelésre hasz­nálható magfúzió feltételei­nek a megvalósítását két irányban keresik. Abból in­dulnak ki, hogy az energia- termelés arányos mind a den- térium-trícium keverék sűrű­ségével, mind azzal az idő­tartammal, ameddig a fúzió feltételeit sikerül fenntarta­gez kísérleti méréseket, amely egymáshoz kapcsolt úszó tes­tek láncolatából áll majd. Az összekapcsolt elemekre erő­sített szivattyúk nyelik el a szomszédos úszótestek vi­szonylagos elfordulásából származó teljesítményt. ni. Az ilyen irányú kutatások már több mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza, s mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban ke­mény erőfeszítéseket tettek a program sikeréért. Ha fúziós erőmű még ebben az évszá­zadban megvalósul, feltehe­tően ilyen típusú lesz. Van azonban egy másik lehetőség is: a dentérium-trí- cium keverék sűrűségét nö­velni. Ezt csak néhány éve tették komoly vizsgálatok tárgyává, mert csak akkorra készültek el olyan nagy in­tenzitású lézerek, amelyekkel a szükséges mértékű össze­nyomás megvalósítható. Ügy számítják, hogyha sikerülne elérni a folyékony hidrogén sűrűségének tíz ezerszeresét, a fúzió biztosan megindul, s fenn is marad annyi ideig, hogy több energia termelőd­jék, mint amennyit az előké­szítő műveletek elnyelnek. Ez teszi fontossá azokat a kísérle­teket, amelyeket a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­ja mellett működő Lebegyev Fizikai Intézet rezgéstechni­kai laboratóriumában vé­geznek. Fenti képünkön a „Lad—2” elnevezésű lézerberendezés látható, amelynek segítségé­vel lézersugaras gerjesztésű, termonukleáris reakciót hoz­nak létre. Olajporlasztás ultrahanggal Az általában használatos’olaj­égők szivattyúval táplált fúvó­kéi az olajat nem porlasztják tökéletesen, így az égéstermékbe meglehetősen sok elégtelen tü­zelőanyag jut, ami egyrészt rontja a tüzelés hatásfokát, másrészt szennyezi a levegőt. További hátrányai a szivattyú­val táplált olajégőnek, hogy fűtőteljesítménye csak kis mér­tékben és csak a fúvóka cseré­jével változtatható, és a kis fúratú — 0,25—0,30 mm lyuk­átmérőjű —fúvókák könnyen el- tömődnek. Eredménnyel jártak azok a kiserietek, amelyek a nagyin­tenzitású ultrahangok porlasztó, ködképző hatásának felhaszná­lásával próbáltak javítani az olajégők hatásfokán. Sonkáig problémát okozott, hogy a rez- gőfúvóka időnként „berezonált”, ami a fütőteljesítmény hirtelen növekedéséhez és a fúvóka gyors tönkremenéséhez veze­tett. További nehézséget jelen­tett, hogy a finoman porlasz­tóit olajat nem tudták kellő mennyiségű levegővel keverni. Ma már mindkét problémát megoldották. A rezgésszám ál­landóságát automatikus frek­venciaszabályozóval stabilizál­ják, az olaj tökéletes elégeté­séhez szükséges levegőmennyi­séget pedig külső és belső cső­ből álló kettős keverőszerke­zettel biztosítják. Emellett auto­matikusan szabályozzák a fú­vóka hosszirányú rezgéseinek kitérését is, amivel elérhető, hogy a fűtőteljesítmény tág ha­tárok között legyen változtat­ható. Az ultrahangok keltésé­hez általában elektrosztrikciós kerámia rezgőfejet használnak. Homoródi József hullámokból

Next

/
Oldalképek
Tartalom