Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
l979. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Régi hagyomány a szolnoki Fodrász Szövet kezet! Damjanich szocialista brigádjánál, hogy a brigádgyűléseket mindig egy-egy briaádtag otthonában tartják, fgy kötetlenebbül beszélgethetnek és a családtagok is jobban megismerik egymást Hideg — meleg Wli a Helyzet a Széchenyit! ? A távfűtés gondjai Szolnokon — Hideg van a lakásban! — Fizetem a vízdíjat, még sincs meleg vizem! Ilyen és ehhez hasonló panaszokkal keresték meg szerkesztőségünket. A levelek nyomán az Ingatlankezelő Vállalat igazgatóhelyettesét, Komáromi György főmérnököt kértük meg arra, hogy tájékoztassa olvasóinkat. — Jelen pillanatban a távfűtésbe bekapcsolt lakások jó részét egycsöves, felső elosztású rendszerrel fűtik. Ezt a rendszert néhány évvel ezelőtt vezették be mondván, hogy egyszerűbb, gyorsabb a felszerelése, és kevesebb munkát igényel, mint a régi. Jó pár esztendő kellett ahhoz, amíg kiderült, mégsem olyan jó, mint amilyennek gondolták. A meleg víz a fölső szintről indul és egyetlen vezetéken — a lakások radiátorain keresztül — jut le a földszintre. — Ezért van fönt meleg, lent pedig hideg? — Nem. Egy fűtési egységhez kétszázötven lakás tartozik, ahol a megfelelő mérések után automatikus szabályozó berendezés biztosítja az egyenletes hőellátást. — Miért nincs a lakásokban is szabályozó szelep? ;— Az egycsöves rendszer miatt. Ha ugyanis valaki, mondjuk az ötödik emeleten elzárná vagy csökkentené a meleg víz áramlását, akkor az alatta levő lakásokba már kevesebb hő jutna. Ezt a szelepet helyettesíti a központi szabályozás. — A lakók szerint hideg van a lakásokban. — Itt van a Széchenyi lakótelepen végzett, január elejéről származó mérésiek eredménye. Milyen hőmérsékletet olvashat le? i— Átlagosan 21 fok körülit. De látok itt 16 fokot és 27-et is. Mi az oka a nagy különbségnek? — Az a lakás, amelyik északi fekvésű, hidegebb a déli fekvésűnél, de érthetően hűvösebb az a helyiség is, amelyik az épületek sarkaiban van, tehát más fűtött helyiségek nem fogják közre. — Az egyik lakásban mínusz egy fokot mutatott a hőmérő. — Valóban. A panelok találkozásánál, a földön mértük. Egyszerűen rossz az_ illesztés, a kivitelező építőipari vállalat hanyag, felelőtlen munkát végzett. A hiba kijavítása nem a mi feladatunk, bármennyire is együttérzünk a lakóval. — Néhol befütyül a szél. — Rendkívül megnehezíti az állandó hőmérséklet biztosítását, hogy az ajtók, ablakok rosszul zárnak. Egy reprezentatív felmérés szerint hazánkban emiatt a fölhasznált hőmennyiség fele elvész, magyarán az utcát fűtjük. Óriási mennyiségű energia pocsékolódik így el, pedig energiahordozókban egyhény szólva szegények vagyunk. A javát kemény valutáért vesszük. Szolnok városa az elmúlt évben közel negyvenöt millió forintot használt fel távfűtésre, meleg vízre. Tehát ha csak valamicskét spórolnánk, az már milliókat jelentene a népgazdaságnak. Mindig azon törjük a fejünket, hogyan tudnánk hatásosabban és gazdaságosabban üzemelni. Ezért fordítottuk meg azt a bizonyos egycsöves felső elosztású rendszert, mert így jobb hatásfokot tudtunk elérni. Persze nem utolsó szempont az sem, hogy energiát is megtakarítottunk. — Ez mit jelent a fűtésben? — Csökkent a lakások közötti szórás, már ami a fűtést illeti, és panasz csak hiba esetén fordul elő. — A Széchenyin akadozik a melegvíz- ellátás. — A Víz- és Csatornamű Vállalat csúcsidőben, délután öttől úgy este kilencig, nem tud megfelelő nyomást biztosítani. Ez azonban csak részprobléma. A lakótelep fűtését és meleg vizét két ideiglenes telep biztosítja. Az I. számú telep öt kazánja túlterhelt, csúcsidőben két kazánunknak a vizet kellene melegítenie. Igenám, de akkor'a hőmérséklet lenne alacsonyabb a lakásokban, mégpedig jelentősen. Így aztan kénytelenek vagyunk csökkenteni a meleg vizet. Két rossz közül — jelenlegi helyzetünkben — a kisebbik rosszat választjuk. — Javul-e a helyzet, ha az új fűtőmű elkészül? — Őszintén szólva rózsá- sabb nem lesz. A fűtésrendszer nem változik, azon tehát sokat javítani nem tudunk. de a melegvíz-gondok megoldódnak. Azt tanácsolnám a lakosságnak, hogy javíttassák meg a nyílászárókat. ezzel megszüntethetik a huzatot, és kevesebb hő szökik el a lakásokból. Ezzel kapcsolatos a kérésem is: fölöslegesen ne folyassák a meleg vizet. Csak annyit használjon mindenki, amennyire szüksége van. — hz — Sok a rubeolás Nem várható influenza-járvány Hónapról-hónapra több kisgyermek betegszik meg rubeolában, ebben a kiütéses, hurutos tünetekkel járó, enyhe lefolyású gyermekbetegségben. Már a tavaly őszi egészségügyi statisztikák jelezték, hogy az idei tél és tavasz rubeolás időszak lesz. Szeptembertől kezdve havonként megkétszereződöt a ru- beolások száma, s decemberben hatezer esetről érkezett bejelentés a közegészségügyi — járványügyi szervekhez. Csupán ebben a hónapban többen kapták el, mint 1977- ben. > A köznyelvben rózsakiütésnek nevezett megbetegedés viszonylag rövid lefolyású és jóindulatú. Ritkán fordulnak elő_szövődmények és azok is súlyosabb következmények nélkül gyógyulnak. A megbetegedett gyerekek a kiütések megjelenése előtt már egy héttel fertőzik környezetüket, és társaik a kiütéseket követően még két hétig kaphatják el tőlük a rubeolát. Ezért a beteg gyerekeket legalább két hétig ajánlatos elkülöníteni, s csak teljes felgyógyulásuk után térhetnek vissza a közösségbe. A még nem immunis felnőttek is fogékonyak a vírusra, a lakosság mintegy 90 százaléka azonban általában a serdülő-korig átesett, illetve átesik a rubeolán. Mint az Országos Közegészségügyi Intézetben az MTI munkatársának elmondották: a rendszerint több országot érintő járványokat rendszabályokkal megelőzni szinte ^lehetetlen, nem utolsó sorban a betegség lappangá- si ideje alatti fertőzésveszély miatt. Mintegy évtizede a megelőzés rendelkezésére áll ugyan a vakcina, a kötelező védőoltást azonban a világ egyetlen országában sem vezették be. Még nem teljesen bizonyított ugyanis, hogy az oltóanyag egész életre biztosít-e védettséget. Ezzel szemben azoknak, akik „természetes úton” kapták meg a rubeolát, az ismétlődéstől nem kell tartaniok. Az Országos Közegészség- ügyi Intézetben tájékoztatást adtak arról is, hogy az őszitéli időszaknak megfelelően alakult eddig a légúti megbetegedések száma, influenzás beteg pedig csak elvétve fordult elő. Influenzás-járvány sem hazánkban,', sem világszerte nincs, így bizakodni lehet abban, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban már nem is lesz. A „falusi” alkonya Ha a városi ember falun élő ismerősével találkozik, a meginduló beszélgetésben előbb-utóbb előretolakszik a kérdés: hogy’ éltek, milyen az élet nálatok, ott „lent” — esetleg éppen „az isten háta mögött”... S itt rendszerint rövidebb-hosszabb felsorolás következik arról, hogy mi minden épült-készült-szépült az utóbbi években. A felsorolást rendszerint a további tervek és törekvések egészítik ki, majd a megvalósításukban való bizakodás vagy éppen az akadályozó körülmények apprehendálása zárja a beszámolót. Mindezt pedig a városi ember életkörülményeitől — és persze szemléletétől — függően szolida- rizáló biztatással elismerőleg. esetleg irigykedve fogadja. Valóban, a mindennapos társalgási témák fenti közhelyes kérdése bizonyos „karriert” futott be az utóbbi évek társadalomtudományi kutatásaiban. Mondhatni, hogy a kultatási gyakorlatban az elsőrendű problémák egyikévé lépett elő a „hogyan élünk” kérdése, s általánosabban: az életmód kérdésszövevénye. S ezen belül is izgalmas felfedezésekkel kecsegtet a falun élő rétegek életmódjában bekövetkezett és folyó változások vizsgálata. Milyen most falun az élet, milyen a „falusi” élet minősége, milyennek érzékelik azt az ott élők? Ezekre a kérdésekre természetesen kutatások sorozata adhatja csak meg a választ. Azonban néhány — a falvakban ^élők életmódjelenségeinek értelmezését megkönnyítő szempontot jelenlegi ismereteink alapján 4s 'megfogalmazhatunk. Településtípusok szerint Elsőként arra kell rámutatnunk. hogy az ország több mint háromezer falusi települése mind jellege, mind fejlettsége szerint igen tarka képet mutat. E sokféleségben azonban a megközelítőleg azonos életkörülményeket. létfeltételeket — Marx szavával: „létmeghatározottságokat” — nyújtó települések többé-kevésbé csoportosíthatók. E csoportosítási kísérletek — melyeknek tudományosan megalapozott elvei jelenleg éppen kidolgozás alatt vannak — az egymástól megkülönböztethető életkereteket nyújtó falvakat különböző típusokba sorolják, melynek eredményeképpen kirajzolódik a települések bizonyos „egyenlőtlenségi rendszere”. E rendszerben helyezhetők el azután pl. az aprófalvak a maguk gondjaival (fejletlen háttérágazat. bizonytalan távlatok stb.) az egyik póluson, a 10— 15 ezres lakosú, városi rangra áhítozó — hasonló gondokkal küszködő — főleg alföldi nagyközségek a másik póluson. De sajátos csoportot alkotnak az újabban városkörnyékinek elnevezett, a városok agglomerációs gyűrűibe tartozó szetellita-jelle- *gű települések erőteljes urbanizációs törekvéseikkel, vagy a közlekedési vonalaktól távolabb eső, korábbi jelentőségüket részben elvesztő községek is. Említhetjük a bányászfalvakat, a folyómenti településeket, és az egyélb, hagyományos jellegüket többé-kevésbé megőrző községtípusokat is. Mindezek a településtípusok megközelítőleg azonos életkereteket nyújtva sajátos miliőként hatnak az életmód alakulásában. „Városi” rétegek megjelenése A falvak új jellegzetességei kibontakozásának másik iránya az urbanizációs folyamatok felgyorsulásában érhető tetten. Ez — a közfelfogással ellentétben — nem feltétlenül függ össze az iparosodással. illetve az előbbi nem szükségképpen függvénye az utóbbinak. A mezőgazdasági termelés — mind a „közös”, mind a „háztáji” — új formái, a korszerű termelési rendszerek bevezetése, a kereskedelmi, egészségügyi. adminisztratív-hivatalnoki hálózat fokozatos kiépülése, az egyéb szellemi és értelmiségi munkakörök szaporodása. számos új réteg észrevehető növekedését eredményezte. Sőt. a közvetlen termelésirányítók, új alkalmazotti. szellemi foglalkozási rétegek mellett, éppen az ipari munkásság arányának növekedése a legszembetűnőbb. (A munkások kb. fele ma falvakban él.) Ezek között még az értelmiség számának növekedése a leglassúbb folyamat. Mindezek a rétegek munkájuk jellegében, jövedelemszerzési módjukban, tevékenységszerkezetükben, életritmusukban, fogyasztási szokásaikban, a szabad idő felhasználásában többé-kevésbé különböznek. Abban viszont megegyeznek, hogy egyaránt korszerű életkörülmények, civilizált életfeltételek megteremtésére törekszenek. Azt, hogy ez a civiliza- tórikus törekvés még korántsem fenyeget valamilyen túl- technizált, mechanizált sémákba erőltetett életvitel általánossá hálásával — legalábbis a falusi lakosság körében — gondoljuk, felesleges még felvetni is ...) n különbségek leépülése leié A falusi rétegeknek a korszerű életkörülményekre törekvésének . tengelyében ott találjuk a motorizáció növekedését és a korszerű lakás, lakberendezés megteremtésének, illetve előteremtésének szinte elemi erejű késztetéseit is szinte valamennyi falusi rétegnél. Ezzel párhuzamosan igen tiszteletre méltóak a falvak közművesítése érdekében hozott gyakran rendkívüli erőfeszítések is. Mindezek — s az ezeken túli egyéb — az életmódot alapvetően befolyásoló tényezők a jelenleg és a távlatokban is sajátos dinamizmust, sőt, gyakran feszültséget is kölcsönöznek a falu életének. Nyilvánvalónak látszik, hogy e törekvések koordinálása nem kis gondot okoz a helyi társadalomban — elsősorban a vezetés számára. De a gondok mellett új lendületet is adhat a falun élő közösségek átszerve- ződésének az emberi kapcsolatok átrendeződésének kérdése is. Feltehető, hogy a sajátos élethelyzetből szervesen kibontakozó életstílus, életritmus az egyes rétegeknél végülis az „otthonosság” érzületét keltve a további ígéretes helyi törekvések bázisává válik. Ehhez persze az is szükséges, hogy a helyi vezetők a lakóhelyi lehetőségeket és vágyakat nagyobb körzeti. tájegységben — esetleg országos — léptékben is képesek legyenek megítélni, s a kialakult mértékek alkalmazásával gazdaságosan tervezzék az „életet”. Mindenesetre a különböző vizsgálatok eredményei arra mutatnak, hogy a „falusi” jelző ma már átfogó, várostól megkülönböztető értelemben is kezd mindinkább túlhaladott szóhasználattá válni — az élet. az életmód vonatkozásában is. P. L. Párbeszédek — ... hogy mennyivel? — ... Tessék ... Hallgassa ... A ... számú Lada típusú gépkocsi a megengedett sebességet húsz kilométerrel lépte túl, lakott területen nyolcvan kilométerrel haladt.. . Nos, hallotta? — Igen. És most? — Most fizet száz forintot és a továbbiakban nem lépi túl a hatvanat lakott területen .. . Kilométerenként öt forint a tandíj. Nem is drága . .. — Kilométerenként öt forint... Humora az van, rendőr elvtárs. Csak igazsága nics. Bizony nincs. Mert jó. rendben van, elhiszem, hogy túlléptem hússzal, de az imént még az országúton is nyolcvannal jöttem Az meg ugye hússzal kevesebb, s ha átlagot vonok, akkor voltaképpen én itt is hatvannal mentem. Ha nem vonunk átlagot, akkor meg nekem jár azért a mínusz húszért egy százas, s így kvittek is vagyunk ... Mert igenis ne csak a hibát lássák meg maguk, hanem az erényt is... Ne csak a plusz húszat, de a mínusz húszat is. így kívánja az igazság ... Tehát... — Nekem nem az átlagszámítás a feladatom, hanem a gépkocsi ellenőrzés .. . Száz forint először ... * * * — ... Igenis nincs igazad kedves szakikám ... Mert könnyű kiszúrni az embert, amikor éppen véletlenül selejtet csinál .. Meg szólni, a balhét verni egy-két selejtes darabért... De, amikor nem csinálok selejtet. amikor a megengedett alatt vagyok, akkor mivan szakikám? — Akkor jó meló van . .. — Jó meló? Azt elhiszem. De akkor nem szólunk, ugye? Akkor egy mukkot se. A jóért semmi egy kis balhéért meg a nagy szöveg... Hát nem. tessék átlagosan nézni a dolgokat. . . Nekem két százalék a megengedett selejtem, és most ötöt csináltam ... De hányszor volt, amikor selejt nélkül ment a meló... Ügy, hogy ha jobban utána nézek, valójában még nekem jár ■nlusz egy százalék se- lej t mentességi prémium .. . Világos? Világos... Egy százalékkal kevesebbet vonunk le , szakikám ... De most fizetni kell, úgy bizony. Átlagosan. — ... azt mondja a kedves ügyfél, hogy a két hónap az mégis sok? Igaza van a kedves ügyfélnek. De ha átlagosan, a statisztikai átlag figyelembe vételével vizsgáljuk a hivatalom ügymenetét, a kép már nem ilyen, hanem sokkal pozitívabb ... A múlt évben is volt egy akta, amit egy, igen kérem, egyetlen nap alatt elintéztünk, a harminc nap helyett... Ami ugye a kötelező lenne. Namár- most kérem, ha összevetjük ezt az egyharmin- cadot a maga két hónapjával, akkor olyan átlag jön ki, hogy ... — Egek, talán még egy újabb hónap belefér? — Nem, nem kell aggódnia a kedves ügyfélnek ... Az már sok lenne a kedvező átlaghoz ... De egy hetünk még van, s akkor átlagban még mindig pontosan a harmincadik napon vagyunk ... Jöjj jön vissza, mondjuk jövő pénteken . . . Délután ... — De akkor nincs már ügyfélfogadás? — Na látja ... Az már nem rontja a statisztikát ... Arról már nem mi tehetünk. Az átlag a fő ... Gyurkó Géza
