Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 21. Túlélési esélyek Tajvan nem tekinthető védtelennek: félmilliós hadsereggel, s korszerű felszereléssel rendelkezik, Washington pedig az elkövetkező években is folytatni akarja hadianyag- és fegyverszállításait. Gyors ütemben fejlődik Tajvan saját hadiipara- és szakértők egybehangzó állítása szerint 1980-ra atombomba előállítására is képesek lesznek! A költségvetés majd felet katonai célokra fordítják. A valódi támpontot mégsem a fegyverek jelentik; a gazdaság helyzete az az alap, amelyre támaszkodva a sziget reméli sajátos helyzetének megőrzését. A gazdasági segélyek, a munkaerő olcsósága, a következetes iparfejlesztés valóban gyors fejlődési ütemet eredményezett. Az Egyesült Államok ugyancsak sietett kijelenteni: a diplomáciai kötelék felbontása semmiképp nem jelent teljes szakítást; továbbra is széles körű kereskedelmi, kulturális és egyéb kapcsolatokat akarnak fenntartani Tajvannal. A jelenlegi helyzetben a tajvani fő kérd,és: meddig lehetséges a mostani státus quo megőrzése? Mennyire őszinte és mennyire indokolt Csang Csing-kuo részéről mindenféle tárgyalás merev visszautasítása? Kibontakozhat-e az eddig teljes hallgatásra kényszerített „Tajvan függetlenségéért” mozgalom? Mit ért Peking békés rendé- zésen ? Az ugyanis bizonyos, hogy hosszú távon nem képzelhető el olyan kompromisz- szum, amelynek feltételeit Tajvanról diktálhatnák. Rövid távon viszont úgy tűnik, hogy a jelenlegi törékeny egyensúly az, amelynek fennmaradása valószínű és ami belátható ideig az érintett feleknek leginkább érdekében áll. Szegő Gábor Összeállította: Majnár József A történelem lapjai Bajban az iráni Sah Katonai parádé Tajpejben Apa és fiú: Csang Csing- kuo elnök Csang Kaj-sek képmása alatt vanhoz közeli területekről a szovjet és vietnami határhoz vezényelte csapatait.) Immár sok-sok éves barátság és együttműködés köti össze Tallinnt és Szolnokot, Észtországot és Szolnok megyét. Jó szokássá vált, hogy ezek a városok és területek párt. szakszervezeti és ifjúsági delegációkat cserélnek, szoros kapcsolatokat alakítanak ki a különböző vállalatok és intézmények között. Ennek a barátságnak régi hagyományai vannak, melyek még a történelmi időkben alakultak ki, Ezek közül az egyik nevezetes esemény a Magyar Tanácsköztársaság vezető egyéniségéhez, Kun Béla nevéhez fűződik. A Tallinn—Pétervár között közlekdő 5. postavonat — a menetrendnek megfelelően — reggel 8 órakor érkezett Narvába. A vasutasok sztrájkoltak, ezért a más vonalakon közlekedő vonatok késtek, de a Szovjetunióba tartó szerelvények minden késedelem nélkül haladtak át. Postakocsival a cél felé Az egyik utas, egy alacsony termetű, sötét hajú, magas homlokú férfi az ablakhoz állt. A peronon rendőrök sétáltak. A tapasztalt forradalmár — konspirátor reflexe egy pillanat alatt működésbe lépett. Az utóbbi hetekben már több alkalommal is összeütközésbe került a csendőrökkel, és most, amikor már szinte a cél előtt áll, úgy látszik, is- mát kapcsolatba kerül az észt rendőrséggel. Valójában teljesen felkészült ebre a találkozásra. A kupéba belépő rendőrtisztviselőt a legteljesebb nyugalommal fogadta. Közömbösen nyújtotta át útlevelét. A rendőrtisztviselő hosszasan tanulmányozta, majd valamilyen feljegyzéseket készített a maga számára, ezután visszaadta az okmányt. Udvariasan tisztelgett és bocsánatot kért a zavarásért. A rendőr el sem tudta képzelni, hogy előtte a burzsoázia által gyűlölt magyar forradalmi vezér áll. Azoknak a személyeknek a listájára, akik 1920. augusztus 11-én a narvai határ- átlépési ponton keresztül utaztak Észtországból Szov- jet-Oroszországba felkerült egy név, Kohn Bemhárd 34 éves német állampolgáré, aki Tallinnból szolgálati ügyben utazik Pétervárra. Útlevelét, melynek száma 3099 volt 1920. augusztus 3-án adták ki Berlinben. A következő napon az Észtországon keresztül Szov- jet-Oroszországba hamis név alatt utazó neves magyar kommunistáról. Kun Béláról mint szenzációról írtak a tallinni újságok. De miként történhetett ez meg? Az Észt Szocialista Szövetségi Köztársaság, „Októberi Forradalom” és a „Szocialista Építés Központi Állami Archívumában” az utóbbi időkben érdekes adatok kerültek napvilágra, melyek fényt derítenek ezekre a körülményekre. Miként az ismeretes, a Magyar Tanácsköztársaság bukása után 1919. augusztusában Kun Béla Ausztriába emigrált. De itt továbbra is veszélyben volt, Horthy ügynökei ugyanis több alkalommal az életére törtek. A szovjet kormány — híven a proletár internacionalizmus elveihez, ,— mindent megtett annak érdekében, hogy lehetővé tegye Kun Bélának és más magyar politikai személyiségeknek, hogy Szovjet- Oroszországba utazzanak. Végül egyezmény született Németország kormányával, amely megengedte, hogy területén keresztül jusson el Kun Béla Oroszországba. A hazájukba visszatérő orosz hadifoglyok csoportjával együtt Kun Béla Stettinben szállt a gőzhajóra, de a német hatóságok lefogták őt és Berlinbe szállították. Ugyanakkor a magyar ellenforradalmi kormány követelte, hogy Németország adja ki Kun Bélát, valapnint az őt kísérő személyiségeket azzal' az ürüggyel, hogy Magyarországon köztörvényes bűncselekményeket követtek el. Tekintettel arra, hogy az elkövetkező 8 nap>on a magyar kormány nem nyújtotta be bizonyítékait, amelyek alátámasztották volna vádjaikat a német kormánynak nem volt joga tovább visszatartani Kun Bélát és társait. Kun Béla Tallinnban Miként azt az okmányok tanúsítják, a hamis német útlevéllel, melyben csak a születés időpontja felelt meg a valóságnak. Kun Béla 1920. augusztus 4-én megjelent a burzsoá Észtország berlini konzulátusán és vízumot kért, hogy Tallinnba utazhasson „állami feladat” végrehajtására. Az 1886. februárjában Breszlauban született Bemhard Kohnnak végül is 927. számmal kiadták az észt beutazási vízumot. 1920. augusztus 9-én Kun Béla a finn Torneo kereskedelmi hajó fedélzetén Stet- tinből Tallinnba érkezett. Az észt fővárosba a Petrograd,sz- kij szállodában szállt meg, a Rataskaevu utca 7. szám alatt, ahol abban az időbén működött a szovjet képviselet. Egy napot töltve Tallinnban Kun Béla augusztus 10-én, 23 óra 55 perckor elindult a pétervári postavonattal. A későbbiek során, amikor a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa volt, támogatta az észt munkásoknak azt a törekvését, hogy országuk kösse meg a békét Oroszországgal. Kun Béla a Magyar Tanácsköztársaság kormányának nevében javasolta az észt burzsoá kormánynak, hogy közvetít a béke megkötése érdekében a harcoló felek között, hogy azonnal befejeződjenek a hadműveletek. (A rádjótávirat szövegének nyomtatott blankettája, melyet Kun Béla írt alá, ma is megtalálható az Észt Központi Állami Archívumban). Észtország burzsoá vezetői azonban Kun Béla javaslatát válasz nélkül hagyták. A rövid észtországi tartózkodás alatt Kun Béla meggyőződhetett arról, hogy az észt munkásosztály önfelál- dozóan folytatja a harcot. Azokban a napokban a tallinni munkások általános sztrájkot tartottak, folytak a sztrájk kezdeményezőinek letartóztatásai és az újságok a burzsoá kormány drákói intézkedéseit közölték, melyek a munkások ellen irányultak. A pétervári munkások üdvözlete Kun Bélát Péterváron nagy örömmel fogadták. A következő napon, augusztus 12-én az Izvesztyijában megjelent a p>étervári munkások Kun Bélának szóló üdvözlete: — „Köszöntjük a magyar kommunisták vezérét! Tegnap a pétervári proletárok képviselői fogadták Kun Béla elvtársat. Kun Béla egyike azoknak a kommunistáknak, akik a legértékesebbek a nemzetközi proletariátus számára és leginkább gyűlöltek a burzsoázia szemében. Kun Béla elvtárs a magyar munkásforradalom élén állt, amely fellobbantotta a kommunista mozgalom lángját Európa szívében. Kun Béla elvtárs annak a népnek az élén állt, amely követte az orosz munkások és parasztok példáját. .. A levert Magyar Tanács- köztársaság helyén új munkás—paraszt Magyarország fog születni, amely egyszer s’ mindenkorra felszabadítja a magyar népet a földesurak és a kapitalisták igája álól!” E. Zaidelszon A. Agarhov (APN) A szőnyegből kifogyott a varázs ... (International Herald Tribune - KS) A síró harmadik Tajvani dilemmák A világpolitika színpadán sűrűn előfordul, hogy két ország között történt eseményekből, változásokból valaki más, egy nevető harmadik húzzon hasznot. De előfordul ennek ellenkezője is — amint ezt Tajvan példája bizonyítja. Hiszen a szigetnek az 1979. január 1-i kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatfelvétel nem egyszerűen diplomáciai presz- tizsveszteséget jelent, hanem politikai jövőjének és szerepének alkonyát is. Irreális szerep Tajvan szigete (amelyet a portugál hajósok először Formosának keresztelték) a század elejétől a második világháború végéig japán megszállás alatt állt. A kínai polgárháborúban legyőzött reakciós Kuominlang- hadsereg 1949-ben szállta meg a Kínától 200 kilométerre sem levő, Belgium nagyságú szigetet. így lett Tajvan a maga mindössze 16 millió lakosával „Kínai Köztársaság”. Csang Kaj-sek diktátor a „kommunista lázadók kormányát” törvénytelennek ítélve Tajvannak követelte a jogot Kína egyedüli képviseletére, s politikájának alapjává tette a szárazföldi Kína visszafoglalásának meghirdetését. Ez az irreális politika kizárólag erőteljes nyugati segítséggel volt elképzelhető: a tajpeji rendszer bőkezű gazdasági segítséget kapott a tőkésországoktól; az Egyesült Államok p>edig az 1954-ben megkötött katonai szerződéssel a szigetek védelmére és fegyverszállításokra tett ígéretet. Tajvant ma is önkényuralmi rendszerben kormányozzák, a kezdettől fogva fennálló rendkívüli állapot törvényei alapján. A vezetésben — amelynek ideológiai alapja változatlanul a vak antikommunizmus — mindössze annyi változás történt, hogy az 1975-ben elhunyt Csang Kaj-sek posztjára fia, a most 68 éves Csang Csing- kuo lépett. Pillanatnyilag ő Tajvan elnöke, államfője, a Kuomintang vezetője és a hadsereg főparancsnoka egy- személyben. Képviselik tolószékben Sajátos feszültséget jelent a „szárazföldiek” és a helybeliek ellentéte: a Kínából érkezettek és utódaik változatlanul igyekeznek maguknak fenntartani a hatalom kulcspozícióit. Az utóbbi években több intézkedést kellett hozni az ellentétek korlátozására, mivel csak a hatalom fokozott megosztása bírhatja az ipart és a kereskedelmet kezében tartó helyi burzsoáziát arra, hogy ne okozzon belpolitikai katasztrófát a nemzetközi tekintélyétől már amúgy is megfosztott kormányzatnak. Problémát okoz a hatalmi szerkezet fenntartása más szempontból is: az eredetileg Kínáról jött és név- leg most is azt képviselő politikusok zöme kiöregedett; a „nemzetgyűlésben” az átlagos életkor 70 év körül jár. Mivel az anyaország „lázadása” tartósnak bizonyult, országos választások helyett az akkori mandátumokat hosszabbították meg. Ennek következménye, hogy egy szavazásra vagy gyűlésre megjelenő képviselők aggok gyülekezetének hatnák, akik sokszor tolókocsival, vagy kísérőktől támogatva érkeznek. Diplomáciai vereségek A nemzetközi helyzet változásai Tajvan elszigetelődéséhez vezettek: 1971-ben kizárták az ENSZ-ből és napjainkban mindössze 21 állammal áll diplomáciai kapcsolatban. Nixon 1972-es kínai látogatása már jelezte: Tajvan leghűségesebb szövetségese is a Kínai Népköz- társasághoz való közeledésre hajlik. Az USA akkori elnöke ugyan még azt ígérte: „Kapcsolataink Kínával nem fognak barátaink rovására tisztázódni”, — s a közeledési folyamatot valóban lassította a tajvani kérdés megoldatlansága — mostanra a jelek szerint elegendőnek ítélték Washingtonban a Kína által nyújtott biztosítékokat. S teljes joggal: számos diplomáciai nyilatkozat alapján biztosra vehető, hogy Peking nem fog erőszakot alkalmazni Tajvannal szemben, sőt a közeledés módozatait keresi. Gazdasági és politikai gesztusok sorát teszi, hogy kifejezze: mindenképp békés úton akarja a sziget integrálását elérni. (Peking megszüntette a partjai közelében levő szigetek ágyúzását, s nyugati hírszerző jelentések szerint a TajAZ ÚJ BARÁTSÁG MÁMORÁBAN. A közös kínai-amerikai nóta: a szovjetellenesség (A Pravda karikatúrája - KS) KORKÉP *
