Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

1978. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A főváros vonzásában A budapesti agglomeráció települései Olyan ez, mint egy óriási pálya­udvar, ahová, ahonnét percen­ként érkeznek, in­dulnak a vonatok, ahol mindig embe­rek sűrű sorai vo­nulnak valamerre; kijárathoz, bejá­rattól. A hivata­los iratok BAG- ként rövidítik, s a három betű mö­gött negyvennégy település áll, s 410 ezer ember. Illet­ve most már hu­szonkét lélekkel több, mert ismét eltelt egy nap. Huszonnégy órán­ként ennyivel gya­rapodik a BAG, azaz a budapesti agglomerációs övezet lakossága. A legutóbbi évek átlagos növekedé­sé: nyolcezer fő tizenkét hónap alatt. Am e kép­letes pályaudvaron a forgalom ennél sokkal nagyobb; itt tényleg éjjel és nappal jönnek, mennek tízezrek. Egy esztendő alatt csupán a Szabolcs- Szatmárból érke­zettek tábora 3248 férfit, nőt, gyermeket számlált, igaz persze az is, hogy 2232-en távoztak Szabolcsba innét. S jönnek Szolnok megyéből (1986 fő), Bács-Kiskunból, Borsodból — a számok szab­ta sorrendet tartva — Hajdú- Biharból, Békés megyéből, Nógrádból, Hevesből, mind a tizennyolcból. A legkeve­sebben Győr-Sopronból, Vas­ból. fl kicserélt sereg Mondjuk, írjuk, panaszol­juk, indokoljuk és magyaráz­zuk: a népességvonzásban á főváros vonzása még mindig nagyobb az egészségesnél. Évente tízezer, meg másik, harmadik tízezer ember ke­rekedik fel, szerencsét pró­bálni; hátha... Seregek cse­rélődnek ki így, bizakodók és csalódottak szembetalál- kozása ez a menet gyakran. Egy év cseremérlege csupán a főváros és Pest megye kö­zött: a megyébe Budapestről 19109 lakó érkezett, s innét a fővárosba 19 252-en távoz­tak. Vonzások mellett, ha ke­vésbé megvilágítva is, de ott húzódnak a taszítások. Mert igaz, közel a főváros, hat, tizennyolc, harminc kilomé­ter, csakhogy bármennyire gyakoriak a buszok, a vona­tok, zsúfoltan futnak célállo­másuk felé. S való, sok la­kás épül itt — nagy többsé­gük magánerőből, hitel se­gítségével — mégis, a száz lakásra jutó lakók száma ta­valy öt százalékkal volt na­gyobb a megyei átlagnál, s 9,7 százalékkal az országos­nál. Mindenfajta százalék mögött emberek állnak. Itt például 28 fő. Ennyivel töb­ben élnek száz lakásban az agglomerációs övezetben, mint átlagosan országosan. Persze, az agglomerációs adat is összegező. Mert van­nak településrészek, ahol nem 3,16 lélek jut egy lakás­ra, hanem kilenc s tizen­négy ... A késedelem ára Hiba lenne elhallgatni: azért, hogy napjainkban a főváros vonzáskörében élők egy tekintélyes csoportjának életkörülményei kedvezőtle­nek, sok évtizedes mulasztá­sai okolhatók. Olyasfajta té­nyezőkre gondolunk, hogy az ország távoli tájain előbb gyúlt ki a villamos áram táplálta fény, mint ezeknek a településeknek a javán, másutt természetesnek vet­ték a vezetékes ivóvizet ak­kor, amikor az agglomeráció­ban még csak az első, sze­rény lépéseket tehették meg. Időben késedelemmel ismer­te fel az országos terület- és településfejlesztési politi­ka is, mekkora a jelentősé­ge a főváros vonzásának, s bármennyire meglepő, első ízben éppen másfél évtizedé csak, hogy átfogó határozat született a fejlesztés miként­jére, a hogyan továbbra. Ennek a késedelemnek ára van. A többi között az — s csak találomra választva az esetek hegyeinek sziklagör­getegei közül egy darabkát — hogy az övezetben az ezer lakosra jutó bolti alapterü- let az országosnak mindösz- sze az 59,4 százalékát tette ki 1977-ben. Igaz, a hetvenes évek elején még az ötvenet sem érte el, fejlődés tehát van. Ahogy a gyermekintéz­ményeknél szintén, a közmű­veknél ugyancsak. Mégis, az agglomerációban száz böl­csődei helyen 139 gyermek szorongott tavaly — idén még rosszabb a helyzet — s bár száz óvodai helyre 121 gyermeket vettek fel, min­den második jelentkezőt el kellett utasítani. Illúziók nélkül Keserű dolog ilyen tények­kel szembenézni, ám haszna elengedhetetlen: realitásra kényszerít, az illúziók föl­adására. Gyors, látványos változásokra az ország e te­rületrészén nem lehet szá­mítani. Szakemberek szerint csak tízmilliárd forintok árán lehetne elérni azt, amit or­szágos átlagosnak tartanak, de ha pénz lenne is, .honnét teremtődne elő az anyag, a technika, a munkaerő?! Cso­dák várása, nagy fordulatok áhítozása helyett az egyet­len járható út: az átgondolt, tervszerű, meggyorsított fej­lesztés. Amire — ma már — párt- és kormányhatározatok kötelezik az érintetteket. Hi­szen a BAG ügye, helyzeté, holnapja, nem egy megye dolga. Márcsak azért sem. mert az itt élő, de a főváros­ban dolgozó 140—160 ezer ember nélkül — az adat he­tente, havonta változik, tár­sadalmi és egyéni okok, in­dokok szövevényébe rejtez­ve — a-» ország szívében ki­kihagyna a véráramlás. Bebizonyosodott: admi­nisztratív módszerekkel — például a letelepedés enge­délyhez kötésével — nem jutni semmire. Annyi a kis­kapu, s még több az ügyes ember . .. Célravezetőbb, hasznosabb a társadalmi-gaz­dasági tényezőket akként fej­leszteni, hogy az ún. migrá­ciós mérleg — a lakosság területrészek közötti vándor­lása — a társadalmi célok szemszögéből nézve a koráb­biaknál kedvezőbb adatot mutasson. Elröppent Kék Madár? Sokan jönnek úgy, hogy a boldogság Kék Madarát ker­getik. Szociológiai vizsgála­tok feltárták: a letelepülők többsége megfelelő foglalkoz­tatási ehetőséghez juthatna állandó lakóhelye körzetében is. Ezek szoronganak ágy- és albérletben, bár a lakóház tulajdonosai, valahol az or­szágban. Itt jobb? Nem ad­ható megnyugtató magyará­zat a miértekre. A tanter­mek többségében két váltás­ban — s nem egy települé­sen, háromban — tanítanak, annak ellenére, számszerűen a fejlesztés nagyarányú. Csakhogy a népesség gyara­podása még gyorsabb. Igaz, jó kenyeret kínál az övezetben is, a fővárosban is az ipar, a szolgáltató szektor, válogatni lehet a munka­helyek között, ám annak el­lenére, hogy egy évtized alatt a vezetékhálózat hosz- sza megkétszereződött, a la­kásoknak még csak 52 száza­léka kap így ivóvizet, s minden száz otthonból csu­pán hét kapcsolódik csator­nához. Melyik, hogyan ellen­súlyozza. közömbösíti a má­sikat? Tavaly az országban 616 ezer állandó- és ideig­lenes ki- és bejelentkezést bonyolítóiak le. Ebből 110 ezer jutott az agglomerációs övezetet is magába foglaló Pest megyére. A 110 ezerből pedig több, mint 86 ezer a különleges gazdasági, föld­rajzi alakulatot képező 44 településre. Hatalmas pálya­udvar ez valóban. Csakhogy most már egyre fontosabb, társadalmilag mind lényege­sebb, honnét és mere, mikor, milyen vonatok érkeznek ide, indulnak tovább, s főként: az utasok céljai jó célok-e, ötvözik-e az egyéni, s a tár­sadalmi kívánalmakat, érde­keltségeket. Mészáros Ottó BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK ELŐTT Mérlegen egy esztendő munkája I I az év vé­Közeledik §e, a párt­I-----------1----------1 szervek­b en, -szervezetekben a szo­kottnál is élénkebb az élet: a pártvezetőségek, az alapszer­vezetek vezetőségei már ja­vában készülődnek az ilyen­kor sorra kerülő beszámoló taggyűléseikre. A Központi Bizottság Titkársága 1978. ok­tóber 9-i ülésén hozott hatá­rozata szerint ugyanis ezek­re a munkát értékelő, fel­adatokat meghatározó tanács­kozásokra 1979 januárjában és februárjában kerül sor. A megyében is készülnek már az ütemtervek. A mintegy hetven községi, munkahelyi pártvezetőség január első fe­lében, a csaknem ezer alap­szervezeti vezetőség pedig január 2. és február 15. kö­zött tartja beszámoló kül­döttgyűlését, összevont, illet­ve beszámoló taggyűlését. Harmincezernél több kom­munista beszéli meg a me­gyében az 1978-ban végzett munka eredményeit, hiányos­ságait, vitatkozik, javasol a hogyan tovább szellemében. Újszerű követelmény, hogy ahol pártvezetősége irányít­ják az alapszervezeteket, ott előbb összevont taggyűlése­ket kell tartani, és csak az­után kerülhet sor az alap­szervezeti beszámoló 'taggyű­lésekre. Ebben a gyakorlat­ban a pártszerveknek még nincs tapasztalatuk. Azzal azonban tisztában vannak, hogy a jól előkészített, össze­vont taggyűlés követendő példát jelent az alapszerve­zeteknek, hogy hasonló kö­rültekintéssel, alapossággal készítsék elő ők is összejö­veteleiket. A pártvezetőségek összevont taggyűléseiken vagy küldöttgyűléseiken az alapszervezetek munkájának értékelésén túl megfogalmaz­zák a kommunista közösségek tennivalóit mindazokban a kérdésekben, amelyek az 1979-es évben a feladatok megoldása szempontjából fontosak és fokozott figyel­met érdemelnek. Ez az új­szerű követelmény egyben azt jelenti, hogy tovább egy­szerűsödött a pártmunka, de egyben célratörőbb is lett, mert mindazokat a feladato­kat, tennivalókat, amelyeket az üzemi, a községi pártveze­tőség tart fontosnak, már eleve beépíthetik az alap­szervezetek saját beszámoló­ikba és a végrehajtás mi­kéntjét is megvitathatják a tagsággal. A pártszervek nagy fele­lőssége, hogy elkészítsék az irányításuk alá tartozó párt­vezetőségek és önálló alap­szervezetek 1978-as munká­jának — testületi ülésen el­fogadott — minősítését. Sze­rencsés, ha azt a taggyűlé­seket megelőzően hozzák a pártvezetőségek, alapszerve­zeti vezetőségek tudomására, hogy a következő esztendő feladatainak kidolgozásában figyelembe vehessék őket. E reális minősítések foglalkoz­nak majd a vezetőségek munkamódszerének, munka- képességének javításával, a határozatok végrehajtását szolgáló operatív szervező munka fejlesztésével. Mindezek segítik az alap­szervezetek feladatmeghatá­rozását, az újabb követelmé­nyek megjelölését, de segítik azok a kiscsoportos vagy sze­mélyes beszélgetések is, ame­lyeket a kommunistákkal e hetekben folytatnak. Ismere­tes, hogy annakidején, a párt­tagsági könyvek cseréjének idején, milyen nagy hatással voltak a párttagságra a sze­mélyes beszélgetések, és mi­lyen osztatlan elismerést vál­tott ki körükben. Akkor a párttagok kifejezték azt az óhajukat, hogy a politikai munkának ez a formája le­gyén a mindennapi pártélet gyakorlata. Amikor a Köz­ponti Bizottság 1977. júniusi ülésén a tagkönyvcsere ta­nulságait összegezte, helyt adva a párttagság e kívánsá­gának, elhatározta: „ ... az évenként beszámoló taggyű­léseket úgy kell előkészíteni, hogy a párttagoknak módjuk legyen a fontos politikai kér­désekben véleményt nyilvá­nítani, és emellett személyes gondjaikat is megbeszélni.” Az alapszervezetek többsége eddig is folyamatosan végez­te ezt a munkát, így most sem okoz különösebb gondot ennek megszervezése. munka- megosztás­sal, a párt- csoportbizalmiak bevonásá­val mód nyílik arra, hogy a taggyűlések előtt minden vé­leményt, javaslatot megis­merjenek az alapszervezetek vezetőségei, és tudomást sze­rezzenek minden személyes gondról is. Az az idő, amit erre fordítanak, kamatostul megtérül a beszámolók gaz­dagabb tartalmában, a fel­adatok pontosabb meghatá­rozásában, a vezetőségek és a tagság személyes kapcsola­tának további erősödésében. A segítségnyújtáshoz kell so­rolni a pártcsoportok megbe­széléseit is, amelyeken — amellett, hogy értékelik sa­ját munkájukat, a személyre szóló pártmegbízatások tel­jesítését — véleményezik az alapszervezeti vezetőség munkáját. Tény, hogy a pártszervek és -szervezetek az újabb fel­adatok meghatározásában nincsenek magukra hagyva. Van egy bizonyos ..kapaszko­dó”, amellyel mind az eddi­gi tevékenység értékeléséhez, mint az újabb követelmények meghatározásához. Ez a se­gítő nem más, mint a Köz­ponti Bizottság 1978. április 19—20-i ülésén elfogadott dokumentum, a XI. kongresz- szus óta végzett munkáról, a párt feladatairól. Az ott el­fogadott vélemény — az ál­talános tapasztalat az, hogy a XI. kongresszus határoza­tainak végrehajtása az élet minden fő területén eredmé­nyesen folyik — igaz a mi megyénkre is, de az egyes munkahelyeken nagyon is időszerű újra számbavenni, hogy a politika eszközével hogyan oldották meg min­dennapi kisebb-nagyobb fel­adataikat a pártszervek és -szervezetek. A beszámoló taggyűlések központi kérdése ugyanis a pártszervezet politikai mun­kájának értékelése. Annak vizsgálata, hogyan látja el működési területén alapvető feladatát. Termelőüzemben természetesen a gazdasági­termelési folyamathoz kap­csolódó politikai munka áll a középpontban. A taggyű­lés akkor végez eredményes munkát, ha a legfontosabb gazdasági célok megvalósítá­sával összefüggő politikai munkát értékeli, ha ez meg­felelő helyet kap mind a ve­zetőség beszámolójában, mind a vitában. Természetesen a taggyűlés nem termelési ta­nácskozás, hanem pártfó­rum, ahol a kommunisták a termelési-gazdasági kérdések politikai összefüggéseivel, a politikai munka oldaláról foglalkoznak. Azt kell érté­kelniük — bár az alapvető termelési célok, a fő gazda­sági feladatok eredményes teljesítése, vagy e tevékeny­ség fogyatékosságainak fel­tárása önmagában is politi­kai jelentőségű, ezért erről is szükséges szólni —, hogy a a pártalapszervezet milyen hatást tudott gyakorolni a közvetlen környezetére, ho­gyan tudta mozgósítani a pártonkívülieket is a felada­tok végrehajtására, nem egységes a kommunisták cse­lekvése a kötelezettségek tel­jesítése során. A taggyűlési beszámolók -szólnak — és ez is természe­tes — az alapszervezet bel­ső, szervezeti életéről. Érté­kelik, hogy a taggyűléseket milyen rendszerességgel tar­tották, a tárgyalt napirendek mennyire voltak célszerűek, aktuálisak, színvonalasak. Szóba kerül majd az is, hogy betöltötték-e az alap­szervezet legfőbb politikai fórumának szerepét? Érdem­ben foglalkoztak-e az alap­szervezet életét érintő leg­fontosabb politikai kérdések­kel? És természetesen szóba kerül majd az is, milyen színvonalon oldották meg az alapszervezeti vezetőségek a tömegszervezetek és mozgal­mak helyi szervezeteinek pártirányítását. múlik azon, hogy a be­számoló­kat majd mennyire jellemzi a tárgyilagosság, a megala­pozott kritika és önkritika. Hiszen ez befolyásolja a vi­ta irányát, színvonalát, akti­vitását. Ha a problámák őszinte feltárása a jól vég­zett munka elismerésével pá­rosul, ösztönzést, lendületet, kedvet ad a további felada­tok eredményes megoldásá­hoz. — V — Ésszerű Nagyon sok liiiiii A tervezettnek megfelelő ütemben halad Jászberényben a fedett piac melletti ABC-áruház építése. Az Egyesült Jászsági Afész az új létesítmény műszaki átadását a hónap végére tervezi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom