Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 10. A „Piros” Ma már így hívja mindenki. Pedig e pillanatban a becsületes neve: Dr. Csanádi György körúti Általános Iskola. Szóval a Piros. Mondtuk róla, hogy korszerű, minden igényt kielégít, felszereltsége akár egy főiskolának is becsületére válna, hogy közel és távol nincs nála szebb. Most bepillantunk a széles üvegtáblák mögé, a nyolc és fél száz nebuló, a negyvennyolc pedagógus napi munkájába. Hol és hogyan élnek? — erről beszélnek a fotók. Fotó: Nagy Zsolt Szöveg: H. Z. A fizikai-kémiai előadó munkaasztalain minden iskolai kísérlet elvégezhető A közös öltöző fogas-erdői a földszinten Az orosznyelvi laboratórium vezérlőasztala. Fülkéiben ott a magnetofon és a fülhallgató mikrofonnal frásórán A város legszebb, legnagyobb tornaterme Mikroszkóp fölé hajolnak a biológiai szakkör tagjai Éjszaka a gép mellett — Higgye el nekem! Ebben a műhelyben éjjel kényelmesebb dolgozni, mint délelőtt vagy délután. Szívesebben is jövök ilyenkor. Nem a több pénzzel érvel Pozsonyi Béla, az Aprítógépgyár forgácsoló szakmunkása a harmadik műszak mellett. Kényelemről, nyugodtabb munkáról beszél, és ez nagyon sok, évtizedek óta éjszakázó dolgozót meglephet. „Méghogy kényelem! Amikor az embernek napokig nincs étvágya, nappal nem tud aludni, csak véletlenül találkozik a családjával? A pénz és a választási lehetőség hiánya az igen — az kényszerít.” No de a 24 éve a jászberényi vállalat forgácsoló műhelyében megragadt Pozsonyi is tapasztalt egyet s mást. Például tudja, hogy tíz óra után folyamatosan, „zaklatás” nélkül dolgozhat. Bemegy kezdéskor és látja, mit kell csinálnia. Csak nagyon ritkán történik meg, hogy egy-egy sürgősebb darabért a megkezdett munkát abba kell hagynia. Nem kell átszerszá- mozással, az új munkadarab befogásával tölteni az idejét. Nemcsak a negyven százalékos pótlékkal fizet hát jobban az éjszaka, hanem a nagyobb teljesítménnyel is: FAKASZTÓ kényelem — A gép dolgozik többet, mégis jobban keresek. Igaza lehet, hiszen a pirkadatig tartó 8 óráért kevésbé „lelkesedő” munkatársai mesélik el, hogy éjszakára az ember „a készbe megy”. A délelőtt és a délután dolgozóknak kötelességük a gépek mellé hordani az éjjel megfaragandó munkadarabokat, előkészíteni a rajzokat, a műveleti utasításokat. Sőt még a feladat elvégzéséhez szükséges szerszámokat is ellenőrizniük kell. Az Aprítógépgyár forgácsoló műhelyében végre is hajtják az előírásokat. Ahogyan Kucsa Béla művezető összefoglalja a társaitól hallottakat, a harmadik műszak szervezettsége legalább olyan jó, mint a másik kettőé. Persze hiba este 10 után is akad, ilyenkor több fáradságba kerül a nehézségek megoldása. Az egyik, horizontál esztergán dolgozó munkást nagy sür- gölődés közepette találjuk: — Rövid volt a marófelfogó tüske. Éjszaka nem dolgozik már a szerszámműhely, saját magamnak kellett újat csinálnom, hogy folytathassam a munkát. Nappal könyEgy s másról harmadik műszakban nyebb az effajta gondokat megszüntetni: a művezető készíttette volna el a tüskét egy másik műhelyben. CSAK KISIKLÁS A döccenőt a váltótárs fe- ledékenysége, felületessége okozta. Látnia kellett volna, hogy az előírt műveletet azzal a tüskével nem lehet elvégezni. Űjat kellett volna kérnie. Általában is apróbb, nagyobb mulasztások késztetnek egy-egy gépet, munkást megállásra. „.Éjszaka az ember magára és a művezetőjére van utalva.” Ketten azonban nem mindig tudnak dönteni, miként értelmezzenek egy hibás rajzot, hogyan kell végrehajtani egy rossz műveleti utasítást? Nincs bent a műhelytechnológus, nem dolgoznak a szerkesztésben és a technológiai osztályon sem. Ám aki bírja a fáradtságot, mégis nevezheti kényelmesebbnek a harmadik műszakot: a forgácsoló műhely dolgozói szerint az előbbiekhez hasonló mulasztások náluk ritkák. Ebben mindenki egyetértett. A kényelem szó hallatára azonban biztosan igen sokan „felhorkantak” volna. — Képtelen vagyok megszokni az éjszakázást, bár- mióta csinálom is — mondta Kohári István. — Azért mégis itt vagyok, bármerre is szöknék, amikor közeledik az este 10 óra. Tudom, ezt a pénzt sehol a városban nem keresném meg. Én csak ezért maradtam itt. Habár ... Beszéljen Pozsonyi Bélával is. ö három napot is dolgozna egyvégtében. Mindenki másként viseli az éjszakázást. Legtöbben a maguk számára átmeneti megoldásnak szánják. Tíz-tizenöt évre. Addig végig „kínlód- ják” a naponta eljövő holtpontokat, váltás után megpróbálnak átszokni a dél körüli ebédre, hogy egy hét múlva újra aklimatizálódja- nak. Tudják, szükség van három műszakra — „a nagyértékű gépek ...” —, azt azonban senki nem hitte, hogy kényelmetlenségeit valamiképpen megszüntethetnék. A beszélgetésbe belemerülve azonban mindanynyiójuk ráakadt egy-két dologra, amin változtatna. „Jól felöltözött-e?” — kérdezték a munkások, amikor a művezetővel megérkeztünk. Csak a műhelynaplót nézegetve derült ki, hogy nem nekem érthetetlen „házi” tréfát hallottam. November 26- án például kilenc, 18-án tizenegy, 15-én nyolc Celsius- fok volt a hőmérséklet. Bent, a műhelyben. A hideget persze azonnal meg is magyarázhatnánk: a régi és a nemrég elkészült új csarnok közötti falat lebontották, most csak egy nylonfólia „óv” a fűtetlen újból áramló hidegtől. A fázós esték azonban nem az idén kezdődtek. A régen a műhelyben dolgozók szerint ősszel és télen itt kezdettől fogva a munkaruha alá vett. bekecsben fázott a harmadik műszak. Pedig a gond állítólag megszüntethető lenne: FÁZUNK! — Tavaly műszak után találkoztunk a főmérnökkel a biciklitárolónál. Mondtuk, hogy rettentően fáztunk az éjjel. Erre két-három napig melegben dolgoztunk . .. Most is előfordul, hogy a kinti hőmérséklet napokig nem változik, idebent viszont hol 8 fok, hol 15 fok van hajnal felé. A hidegről mindenki panaszkodott. Néhányan másról is. — Nem értjük, ha máshol meg tudják oldani ezt a dolgot, itt az Aprítógépgyárban miért nem juthatunk kávéhoz éjszaka? — fogalmazta meg sokak bánatát Gintner István. — Tudjuk, a régi zug- kávéfőzés veszélyes volt. a munkafegyelmet is lazíthatta. Ezért tiltották be. Rendeletet írni könnyebb, mint jó megoldást keresni. De a rosszal azt is megszüntették, amire szükségünk lenne. Igaz, előre is megihatok otthon két- három kávét. .. Más, a „kényelmet” szolgáló változást csak itt-ott említenek. Talán a világítást kellene javítani, vagy a meghatározatlan színű falakat kimeszelni. Talán egy étkezőasztal is elkelne a műhelyben („nem a pincért hiányoljuk”), hogy ne a gépen keressünk helyet a szalvétának. De a panaszokhoz mindenki hozzáteszi: talán. Mert így szokták meg évek óta, így van ez nappal is. V. Szász József Az utolsó fuvar Természet, adta örök nyugalom az arcán. Mozdulatai kimértek; úgy indexel, kapcsol, vált! irányt és sebességet, hogy az utas végtelen biztonságban érezheti magát. B. Tóth István taxisofőr, a Volán 7. számú Vállalat dolgozójának nyugdíj előtti utolsó, aktív munkanapja. —i Hány „taxis-évre” emlékezhet vissza? — Huszonöt esztendeje és négy hónapja, amikor az első Opel-Kadett bérkocsi volánjához ültem. — Hányadik autót nyűvi? — Ha jól számolom, ez a tizenharmadik. — Milyenek az emberek a taxisofőr szemével? — Túlnyomó részük tisztességes. Még azok is, akik alkalmanként nem tudtak fizetni... _ ? — Egy példa. Épp a napokban ült be mellém egy idős ember. Köszöntött, megmondta, melyik utcába utazna. Elvittem. Sokáig bogarászott a tárcájában, d,e kiderült, nincs pénze. Majd kihozza, várjak egy percet. Otthon sem volt. Mit tehettem? Belenyúltam a zsebembe... majd, ha legközelebb találkozunk, megadja, nyugtattam. Már majdnem könnyezett. A kollégáim szerint napok óta keres egy öregember ... — De vannak rosszhiszemű utasok is. — Hogyne. Velem is megesett, hogy az éjszaka kellős közeprén, hosszú fuvar után a páciens — egy atléta alkatú fiatalenáber — kiszállt a kocsiból, és fizetés helyett „beintett”. Mit tehettem? Elszaladt. Most már nem nagyon tehetné Segít az URH. — Volt rá eset? — Nem velem történt. Néhány hónapja — szintén későn már, egy SZÖy-TAXIS kolléga integetett kétségbeesetten egyik társunknak, aki megállt, és segítségére sietett. Amint odaért, leütötte egy férfi. Társunk — nem vesztette el eszméletét — az URH-adón segítséget kért a volános fiúktól. Nem telt bele öt perc, már több mint tíz Volán-taxi a helyszínen volt. Be is kerítették a támadót, és lefogták. A rendőrség elvitte az aljas céllal taxiba, ülő férfit. El is ítélték. — Legemlékezetesebb esete? — 1956. A zavaros időkben nem közlekedtek a vonatok, az autóbuszok. Mi, taxisok a vasútállomás előtt vártuk az utasokat. Egyszer - csak dühöd.t csoport fogott közre, fel akarták borítani az autóinkat. Mert nem sztrájkoltunk. Elővettem minden szótehetségemet, és magyaráztam nekik: sok olyan ember van, aki már harmadik napja gyalogol, hogy hazaérjen a családjához, akik aggódnak hozzátartozóikért . j. Van, aki sírva könyörög, vigyük el, mindent megad. Képzeljék magukat a helyükbe! — szóval valahogy így beszéltem, és a felháborodott „hazafiak” békén hagytak minket. Keserves időszak volt. — Mi volt szép a munkájában? — Ennyi év után elhiheti: szeretem ezt a szakmát, annak ellenére, hogy kevés közös ünnepünk volt: az asszonnyal, hogy a minden második heti éjszakázás rettenetesen fárasztó, hogy az embernek sokat kellett nyelni a nyegle, kötekedő utasoktól. Szeretem a gépkocsit, jó volt, ha segíthettem abban, hogy az emberek elérjék a céljukat. A legtöbb örömet az okozta, ha borravaló nélkül, de szívből azt mond.ta valaki: köszönöm. — t. sz. e. — Az ebédlőben egyszerre kétszáz gyerek étkezhet. A konyha 2 ezer 500 adagot főz naponta
