Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 10. HÉTFŐ: Kambodzsa felszabadított területén megalakul a nép­ellenes rendszer ellen küzdő nemzeti egységfront. - Sorozatos egyiptomi provokációk a bolgár diplomaták ellen. - Folytatódnak az iráni tüntetések. KEDD: Moszkvában aláírják a szovjet-afgán barátsági szerző­dést. - Venezuela új elnökévé az eddig ellenzéki copef jelöltjét, Luis Herrera Campinost választják. - Berlin­ben ülésezik a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri tanácsa. SZERDA: Népszavazás Spanyolországban: nagy többséggel jóváhagyják az új, demokratikus alkotmányt. - Szovjet­amerikai gazdasági tárgyalások. — Brüsszelben nem sikerül létrehozni a kilencek pénzügyi unióját. CSÜTÖRTÖK: Megkezdődik a NATO-tanács téli ülésszaka. — Az új japán kormányfő, Ohira beiktatása. — ENSZ- határozatok a közel-keleti kérdésről. PÉNTEK: Tiltakozások a dél-afrikaiak által szervezett namí- biai látszat-választások miatt. - Kínai csapatlösszevo- nások India határán. SZOMBAT: Az amerikai külügyminiszter elindul közel-keleti útjára, hogy újabb ösztönzést adjon a különtárgyala- soknak. - Memphisben tanácskozik a demokrata párt kongresszusa. December első napjaiban, minden esztendőben sor .ke­rül a hagyományos atlanti nagyhétre: a NATO-tanácsa ilyenkor tartja meg téli ülés­szakát. Ennek színhelye mindig Brüsszel (a tavaszi összejöveteleket felváltva tartják a tagállamok fővá­rosaiban), pontosabban a belga főváros szomszédságá­ban elhelyezkedő atlanti fő­hadiszállás. Az idén a szo­kásosnál nagyobb figyelem kísérte a megbeszéléseket, az atlanti tanácskozást ugyanis alig néhány nappal előzte meg a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének ülése, amely je­lentős kezdeményezéseket tett, széles körű programot vázolt fel Európa és a világ békéjének érdekében. A vá­lasz sora tehát a NATO ol­dalán van s jogos a kérdés: mit akarnak és mit tudnak tenni az atlanti tömb or­szágai. Miről tárgyalt a MTO-tanács Brüsszelben? Míg a közös piaci megbe­széléseken a belső problé­mák voltak terítéken, a NA­TO összejövetelétől minden­ki azt várta, hogy az atlan­ti miniszterek a világ nagy kérdései felé fordulnak. s megfogalmazzák álláspontju­kat a moszkvai felhívással kapcsolatosan. Természete­sen senkinek sem lehettek különösebb ábrándjai, de az atlanti hatalmak brüsszeli magatartása messze elma­radt még a reális várako­zásoktól is, súlyos csalódást okozhatott. Miközben a Var­sói Szerződés tagállamai Moszkvában bejelentették, hogy hajlandók — a kölcsö­nös biztonság alapján — bármely leszerelési témát megvitatni, a NATO egy­szerűen válasz nélkül hagy­ta ezt. Nehezen is mondha­tott volna valamit, hiszen éppen a tavaszi washingto­ni ülésszakon fogadták el a fegyverkezés fokozásának tervét s most elsősorban azt ellenőrizték, eleget tettek-e a tagállamok az évi 3 szá­zalékos „tiszta” emelésnek, így azután a miniszterek töb­bet foglalkoztak a kétmil­liárd dolláros AWACS (légi kémlelési rendszer) beveze­tésével, mint az enyhüléssel és leszereléssel. Egyetlen hal­vány kísérlet volt Owen brit külügyminiszter' részéről, aki azt javasolta, hogy jö­vőre, az < Atlanti Szövetség 30. évfordulóján tartsanak kelet-nyugati külügymini.sz- teri találkozót a NATO s a varsói tagállamok képvise­lőinek részvételével, de az indítványt hamar lesöpörték az asztalról. R szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok Az enyhülés egyik fontos építőköve lehet a nemzetközi kereskedelem is. Ezért az öt évvel ezelőtt alakult szov­jet—amerikai gazdasági és keresked,elmi tanács moszk­vai ülése messzemenő ér­deklődést keltett. Több, mint négyszáz amerikai üzletem­ber érkezett a szovjet fővá­rosba, köztük a kormány két tagja, akiket Leonyid Brezs- nyev és Alekszej Koszigin is fogadott. A szovjet—amerikai keres­kedelem szinte hőmérője a két nagy ország kapcsolatai­nak. 1971 és 75 között 4,2 milliárd rubel volt a köl­csönös áruforgalom értéke, tehát az előző ötéves idő­szakhoz képest megnyolcszo- rozódott. Csakhogy 1974-ben az amerikai törvényhozás el­fogadta a Jackson szenátor által kezdeményezett diszk­riminációs javaslatot s a ke­reskedelem a felére csök­kent. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az idén újabb törekvések mutatkoz­tak az Egyesült Államok ré­széről a beavatkozásra és zsa­rolási-nyomási kísérletekre: leállítottak különböző elfo­gadott rendeléseket. A mos­tani ülésszak ismét a nor­malizálás felé mutat: Wa­shingtonban is tudomásul kellett venni, hogy ilyen ma­nőverekkel nem sikerül aka­dályozni a szovjet gazdaság fejlődését, viszont a szállí­tások leállításával 1,6 mil­liárd dolláros közvetlen kárt okoztak az amerikai üzleti életnek s négyszázezer mun­kahelyet vesztettek. A lehetőségek ugyanak­kor sokkal nagyobbak len­nének. Egyetlen példa: az Armand Hammer veterán üzletember vezette Occiden­tal Petroleum húsz évre szóló húszmilliárd dolláros üzletet írt alá szovjet cégek­NEW YORK A közgyűlés 1. számú po­litikai bizottsága határozat­ban sürgette az enyhülési fo­lyamat elmélyítését a világ minden részén. Elfogadta ,a bizottság a „népek békés szellemben történő nevelésé­ről” szóló deklarációt is, amelyet a lengyel küldöttség terjesztett elő. BERLIN Lezajlott Berlinben a hét végén az első hivatalos ta­lálkozó dr. Michael Kohl, az NDK új külügyminiszter-he­lyettese és Günter Gaus, az NSZK állandó NDK-beli kép­viseletének vezetője között. Kohl. aki a két német állam közötti alapszerződés életbe­lépése óta az NDK állandó NSZK-beli képviseletének vezetője volt. a közelmúlt­ban lett külügyminiszter-he­lyettes, s többek között az NDK—NSZK kapcsolatok is a hatáskörébe tartoznak. LONDON Tegnap megérkezett Lon­donba Cyrus Vance ameri­kai külügyminiszter. BELGRAD Jugobanka Jugoszláv Ke­reskedelmi Bank 80 millió dollár hitelt kapott a leg­nagyobb amerikai, japán és kanadai Bankokból álló kon­zorciumtól az „Adria” kő- olajvezeték jugoszláviai sza­kaszainak építéséhez. A szer­ződést Londonban írták alá. kel — a megvalósítás sike­resen folyik. Hasonló együtt­működésre más területeken is mód nyílna, d,e ahhoz ko­moly amerikai elhatározás szükséges — hosszútávú. a kölcsönös előnyöket figye­lembe vevő. diszkrimináció­tól mentes összmunkára. A szovjet—-afgán barátsági szerződés jelentősége Az első szovjet—afgán ba­rátsági szerződést 1921-ben írták alá, személyesen Lenin tett rá javaslatot, hiszen a fiatal szovjet állam volt az első, amely elismerte Afga­nisztán függetlenségét. (Ez 1919-ben történt, mután az afgán hazafiak Balagasszár erődjénél visszaverték a brit expedíciós haderőket.) A szovjet—afgán viszony azóta is példája lehetett a külön­böző társadalmi rendszerű országok lehetséges jószom­szédi kapcsolatainak, a bé­kés egymás mellett élésnek. Nyolc hónappal ezelőtt az afgán népi forradalom új fejezetet nyitott az ország történetében. A Szovjetunió, az egész haladó világgal együtt, természetesen nagy rokonszenvvel kísérte az af­gán fordulatot s Moszkvában határozottan hangsúlyozták: mind.en külső beavatkozás kizárásával biztosítani kell. hogy Afganisztán a maga választotta úton haladhas­son tovább. A szovjet—afgán barátság további elmélyülése öltött testet abban a barát­sági, jószomszédsági és együttműködési szerződésben is, amelyet a héten Leonyid Brezsnyev és Mohammed Nur Taraki írt alá. A kétoldalú kapcsolatokon túl ez az okmány nagy je­lentőséggel bír Ázsia béké­je és biztonsága szempontjá­ból is. Közismert tény, hogy egyes imperialista erők, va­lamint a pekingi vezetők igyekeznek minél töréke­nyebbé és ingatagabbá tenni az ázsiai viszonyokat, hogy saját törekvéseiket érvénye­síthessék. Ebben a tekintet­ben az utóbbi időszak két fontos nemzetközi dokumen­tuma. a szovjet—vietnami és a szovjet—afgán szerződés nagymértékben hozzájárul Ázsia nyugalmához s olyan kereteket alakít ki. hogy az érdekelt országok mind na­gyobb erővel munkálkodhas­sanak belső fejlesztési fel­adataikon. Réti Ervin MEMPHIS A Tennessee állambeli Memphisben pénteken este megkezdődött az Amerikai Demokrata Párt kongresszu­sa, amelyen máris bírálijk a kormányt, választási Ígé­reteinek megszegése miatt. MADRID Az Informáciones című délutáni madridi lap pénteki számában első oldalán feltű­nő címekkel közölte, hogy az ETA baszk terrorszervezet, miután úgy véli, hogy erő­szak útján igen nehéz lenne kivívni baszkföld független­ségét, bizonyos feltételekkel hajlandó tárgyalni a kor­mánnyal a fegyverek elhall­gattatásáról. BUKAREST Blumenthal, amerikai pénzügyminiszter, aki Carter elnök megbízottjaként rövid látogatást tett Bukarestben. tegnap elutazott a román fő­városból. Etióp lapok Mengisztu látogatásairól Az etiópiai lapok Mengisz­tu Hailé Mariam állam: és kormányfőnek a szocialista országokban tett körútja kapcsán nagy figyelmet szen­telnek országuk és a szocia­lista közösség kapcsolatai­nak. A szocialista országok a forradalom legelső napjai­tól kezdve támogatják az új Etiópiát — mutat rá az Ethiopian Herald —, Men­gisztu Hailé Mariamnak, az Ideiglenes Katonai Kormány­zó Tanács elnökének utazása még magasabb szintre eme­li ezt az együttműködést. A Moszkvában, Berlinben, Prá­gában, Budapesten és más fővárosokban tartott tárgya­lások nemcsak az álláspon­tok egyebeesését erősítették meg, hanem a célok azo­nosságát is: az imperializ­mus és a reakció ellen, a békéért, a leszerelését és az enyhülésért vívott harcot. IRÁN Engedélyezik a vallási meg­emlékezéseket A kétnapos vallási ünnep előtt az iráni helyzetet az idegesség jellemzi: a polgá­ri repülőtereken hosszan kí­gyózó sorokban várakozó amerikai, nyugatnémet csa­ládok között egyre több irá­ni kísérli meg elhagyni az országot. A nagy többség pedig, aki marad, mintegy hosszas ostromállapotra ké­szülődve próbál kellő meny- nyiségű élelmiszert, fűtőanya­got, sőt ivóvizet beszerezni. Á kormány pénteki — vá­ratlan és láthatóan a két­ségbeesett kapkodás jegyé­ben fogant — bejelentése, amely szerint engedélyezi a vallási megemlékezéseket és ígéretet tesz arra. hogy a katonaság nem fogja meg­akadályozni a több évszáza­dos hagyományok szerinti rítusokat, a kommentátorok szerint nem elég egyértel­mű. Nem derül ki ugyanis, hogy a katonaságot el távoli t- ják-e az utcákról, vagy a helyükön maradnak, s ezál­tal — puszta jelenlétükkel — összetűzéseket provokál­hatnak. A rendszerellenes megmoz­dulások mellett Irán több városából érkezett hír ame­rikai hivatali épületek, il­letve amerikai állampolgá­rok otthonai ellen elkövetett marényletekről. LUANDA Az MPLA-munkapárt Köz­ponti Bizottságának plénuma felmentette párt- és állami tisztségéből Lopo Do Nasci- ment miniszterelnököt, a KB Politikai Bizottságának tag­ját. Az ülés ezen kívül elfo­gadta Carlos Rocha-nak, a KB tagjának, miniszterelnök­helyettesnek, tervezési és gazdasági együttműködési miniszternek a kérését, s őt is felmentette tisztségeiből. KAIRÓ Musztafa Khalil egyiptomi kormányfő tegnap befejezete európai körútját és hazauta­zott Bonnból. Az egyiptomi kormányfő támogatásszerzés és magyarázkodás céljából le­bonyolított villámlátogatásai - nak utolsó állomásán. Bonn­ban sem került sor egyébre, mint formális megbeszélésre Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszterrel. BONN Szombaton délelőtt meg­nyílt Kölnben a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt Euró- pa-kongresszusa. A Bonnban kormányon levő SPD itt hoz­ta nyilvánosságra jelöltlistá­ját a jövő nyári közvetlen Európa parlamentválasztá­sokra. A 78 politikus névso­rát Willy Brandt, az SPD el­nöke és Heinz Oskar Vetter a német szakszervezeti szö­vetség (D GDB) elnöke ve­zeti. fiz emberi Jogok Harminc éue december 10-én az ENSZ Euró­pában, Párizs­ban tartott közgyűlése há­rom évi szövegező munka után elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko­zatát: az ilyen jogokat fel­soroló első nemzetközi ok­mányt. Ez lett az emberi jo­gok napja, de a mostani, harmincadik évforduló az edddiigieknél teljesebb, ün­nepélyesebb visszatekintésre ad alkalmat. A deklaráció mint közgyűlési határozat, csak az ajánlás erejével bírt, de azóta klasszikussá vált. alkotmányok és nemzetközi megállapodások, — mint a ■ Helsinki Záróokmány — hivatkoznak rá. Azóta létre­jött az emberi jogokat össze­foglaló két nemzetközi szer­ződés is, amely ratifikációira nézve már kötelező: a pol­gári (személyi) és politikai jógok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezségokmánya. 1966- ban fejeződött be szövege­zésük, s csak 1976-ban lép­ték életbe, tehát már az eny­hülés korszakának termékei. Fiatalságuk miatt még nem olyan ismertek, mint a dek­laráció, de jelentőségük an­nál nagyobb is lehet idővel. Eddig már 52 állam ratifi­kálta és valamivel több alá­írta a két egyezségokmányt. Hazánk és az európai szoci­alista országok az első rati­fikál ók közt voltak, több fej­lődő, illetve el nem kötele­zett tőkés országgal együtt. Az európai tőkés országok jelentős része először arra hivatkozott, hogy a jogokról külön nyugat-európai egyez­ménye van, vagyis ebben is „tömböt.” alkot, de az egyez­ségokmányok térhódítását látva később mégis csatlako­zott. Az Egyesült Államok hosszas viták után csak ta­valy írta alá a két szerző­dést, s a ratifikálás még hú­zódik a kongresszusban. Az emberi jogok fogalmu­kat tekintve különösen vé­dett, kiemelt jogok, amelye­ket az emberek legfontosabb létfeltételeit védik. A nagy­számú „ jog és kötelezettség közt, ezek az állam és az állampolgárok viszonyának legalapvetőbb kérdéseire vo­natkoznak, ezért biztosítá­suk a XVIII. századi forra­dalmak óta elsősorban az or­szágok saját alkotmányainak, törvényeinek feladata. Nem­zetközi jogi védelmüket a népek a második világhábo­rús antifasiszta koalícióban, a nácik minden eddiginél na­gyobb embertelenségei láttán határozták el. Ezt tükrözi az 1948-as deklaráció felépíté­se is, amely először a fasisz­ták által legdurvábban meg­sértett jogokat sorolja fel. Az egyenjogúságot fajra, nemre, vallásra, véleményre és születésre tekintet nélkül, az élethez való jogot, a kín­zás, megalázó bánásmód, az önkényes letartóztatás és fogvatartás tilalmát . Az egyezségokmányok kötelező­en biztosítják ugyanzet, de részleteznek olyan további jogokat is, mint például az állampolgárt megillető jog­orvoslat a fellebezéstől a bí­rósághoz fordulásig, a szak- szervezetben és a közügyek­ben való részvétel. Főleg a szocialista országok követe­1948. lésére a szerződések tartal­mazzák az alapvető gazdasá­gi, szociális és kulturális jo­gokat, így a munkához és tanuláshoz való megkülön­böztetés-mentes jogot. Az államok kötelezettséget vál­lalnak e jogok fokozatos, de gyors fejlesztésére saját tör­vényeik útján. Szólnak az alapvető politikai, vélemény­nyilvánítási jogokról, és azok legszükségesebb közérdekű korlátáiról is. A nemzetközi védelem el­sősorban nemzetközi együtt­működést jelent e jogok vé­delmében, fejlesztésében, a tapasztalatok kicserélésében. Tehát nem egyoldalú táma­dást, önkényes számonkérést, amely a többi állaimmal szemben rontaná a nemzet­közi kapcsolatok már elért szintijét is. Ezt hangsúlyozta most a Varsói Szerződés leg­főbb testületének novemberi moszkvai nyilatkozata is, amely az eddigi hasonló do­kumentumoknál nagyobb terjedelemben, külön fejezet­ben foglalkozik az emberi jogok kérdésével. Kijelenti, hogy a szocialista országok betartják vállalt kötelezett­ségeiket, az együttműködés hívei, miiközben visszautasít­ják az illletéktelen beavat­kozást. Azt jelenti ez, hogy az em­beri jogokra vonatkozó egyezménynek nincs semmi­lyen ellenőrzésre, betartásra vonatkozó mechanizmusa? Ahhoz, hogy teljesen haté­kony lehessen egy ilyen nemzetközi rendszer, kétség­telenül a nemzetközi kapcso­latok és a bizalom jelenle­ginél nagyobb fejlettségire van szükség, de mégis kia­lakult bizonyos mechaniz­mus. A személyi és politikai jogok egyezségokmányának megvalósulására 1977 óta egy külön bizottság ügyel, amely tizennyolc szocialista, tőkés és fejlődő országbeli tekintélyes jogászokból áll. Rendszeresen jelentéseket kap az országoktól, a jogok megvalósításáról, a bekö­vetkezett haladásról. Ezt megvitatja; nem ítél el or­szágokat, de általános tanul­ságokat levon, azokra fel­hívja a világszervezet figyel­mét. A gazdasági jogok meg­valósulásával a világszerve­zet Gazdasági és Szociális Tanácsa foglalkozik, és vál­tozatlanul működik az ENSZ- bein 1945-ben létesített Em­beri Jogok Bizottsága, amely fontos politikai vitáknak, va­lamint az új megállapodá­sok előkészítésének színhelye- E jogilag szabályozott, az ál­lamok szuverenitását tiszte­lő fórumok működése kevés­bé látványos, mint a propa­ganda felületes kampányai. Mégsem teljesen eredmény­telen. Az erkölcsi és presztízs­szempontok ma nem lebecsülen­dő erőt jelentenek. Figye­lembe kell vennie az új hely­zetet a dél-afrikai és a rho- désiai fajüldöző rendszernek, a chilei junta pedig hosszú huzavona után is nemrég kénytelen volt beengedni az Emberi Jogok Bizottságának ténymegállapító csoportját. Kulcsár Péter A libanoni válság megoldása az izraeliták és a jobboldali milicisták tervei szerint

Next

/
Oldalképek
Tartalom