Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 31. Losonezi Pál hazaérkezett Mgirból fl kubai forradalom évfordulóján Magyar vezetők távirata HÉTFŐ: Vonce beszámolt Carter elnöknek a sikertelen ame- rikai-egyiptomi—izraeli tárgyalásokról - Törökország tizenhárom tartományában rendkívüli állapotot rendel­tek el a karamanmarasi zavargások után. KEDD: Az izraeli kormány rendkívüli minisztertanácsi ülésen vitatta meg a brüsszeli tárgyalások kudarca utáni helyzetet - Vietnam tiltakozik a kínai provokációk ellen. SZERDA: Változások a kínai kormányban - János Károly ki­rály aláírta Spanyolország új, demokratikus alkotmá­nyát. CSÜTÖRTÖK: Bumedien elnök halála után Rabah Ritát, a népi nemzetgyűlés elnöke tett Algéria ideiglenes ál­lamfője - Iránban teljesen leállt az olajexport. PÉNTEK: Eredménytelenül végződött az amerikaMajvani al­kudozás, Washington tiltakozott a Christopher külügy­miniszter-helyettesen esett sérelem miatt — Gazdasági csúcstalálkozó Jamaica szigetén. SZOMBAT: Teheránban ellenzéki politikust kért fel a sah kormányalakításra, Amerikából hire jött, hogy felkészült egy repülőtér az USA-ba távozó sah repülőgépének fogadására - Bejelentették, hogy január 1-én mégsem lép életbe a Közös Piac új valutáris rendszere. Az amerikai sajtó kará­csony előtt olyan hangulatot igyekezett kelteni, mintha „zsinórban” történhetnének egymás után döntő megálla­podások a világ fontos és vi­tás ügyeiben — hála a Fehér Ház urának. Cyrus Vance genfi útját is úgy harangoz­ták be, hogy a svájci város­ban már meglesz a teljes megállapodás a SALT dolgá­ban, ezt követően már a Brezsnyev—Carter csúcsta­lálkozó helyét és időpontját is közölni fogják. Carter kép­viselője ezután pedig úgy megy Brüsszelbe, hogy ott meg az egyiptomi miniszter- elnök és az izraeli külügymi­niszter között hoz létre kompromisszumos megegye­zést. Ami a Közel-Keletet illeti, a Vance—Khalil—Dajan al­kudozás Brüsszelben nem hozott eredményt, s ezt egyiptomi és izraeli részről egyaránt hamar nyilvános­ságra hozták. A genfi tárgya­lások kétoldalúak voltak, ar­ról, ami Gromiko és Vance között elhangzott, szűkebb információs csatornákon át kaphatott tájékoztatást a külvilág. A szovjet sajtó azt hangsú­lyozta, hogy a hadászati tá­madó fegyverek korlátozásá­ról megkötendő új egyez­mény ügye a befejező szaka­szába érkezett, a továbbiak­ban feltehetően elegendő lesz a Moszkva és Washington között meglévő, szokásos dip­lomáciai érintkezési rendszer (Genfben ott vannak a két ország küldöttségei, Was­hingtonban ott van Dobri- nyin szovjet nagykövet...), nem kell újabb külügymi­niszteri találkozó a SALT—2 még vitás kérdéseinek tisztá­zásához. Vance hazatérve közölte, hogy „elvi megállapodás” született egy szovjet—ameri­kai csúcstalálkozóról; az idő­pontról még nem döntöttek. Mindenesetre az amerikai la­pok már nem januári idő­pontról közölnek találgatá­sokat, hanem februárt emle­getnek. A héten Genfben ismét ta­lálkoztak a szovjet és az amerikai SALT-küldöttségek vezetői, még nem hozták nyilvánosságra, mikor ül össze a teljes ülésre a két SALT-küldöttSég. A kívülálló számára is hosszúnak tűnik már, aho­gyan hónapról hónapra hú­zódik az iráni válság !..«'■*- Olyan elemi erővel tört ki a népi elégedetlenség a sah el­len, hogy már rég azt gon­dolhatta volna az ember: az uralkodó feladja a harcot. De Iránban sokkal nagyobb tét forog kockán, mint a császá­ri korona: az olaj is fonto­sabb, meg az ország földraj­zi-politikai helyzete. Most éppen az olajjal kap­csolatos megfontolások ke­rülhetnek előtérbe, hiszen — az iráni válság döntő, utolsó szakaszának elkövetkeztét je­lezni látszó módon — az olajkutak termelése abba­maradt, az export leállt. Ter­mészetesen a belső helyzet szempontjából az sem közöm­bös, hogy rtiagában az or­szágban is olajhiány lépett fel, nincs benzin a gépko­csik számára, nincs fűtőolaj á kályhákba. Fontosabb azonban, hogy Irán egész sor országnak szállít — Nagy- Britanniától Rotháriiáig. A jelek szerint a teheráni császári palotában is felmér­ték, hogy a jelenlegi katonai kormány nem tud eleget ten­ni feladatának, nem tudja helyreállítani a rendet, nem tudja elfojtani a sah elleni tiltakozást. Annak is jelei mutatkoznak, hogy a hadse­reg, amely pedig eddig hű maradt a császárhoz, most már ^lelkiismereti válságba bonyolódik, és bizonytalan­kodni kezd. ki ellen is for­dítsa hát fegyverét. Amerika is előbb-utóbb dönteni kényszerül: továbbra is kjtartson-e Mohammed Reza Pahlavi mellett, vagy most már hozzájáruljon az ellenzék hatalomra kerülésé­hez. Washingtonban mind­máig azt hajtogatják hivata­los nyilatkozatokban, hogy a sah mellett állnak, de már eismerik, hogy a franciaor­szági számkivetettségben élő Khomeini val és az Iráni Nemzeti Front vezetőivel egyformán kapcsolatba lép­tek. Alighanem amerikai nyo­más eredménye, hogy a csá­szár most már az ellenzék­nek ajánlatta fel a kormány- alakítást. A fordulat végre­hajtásának szemmel tartásá­ra amerikai hadihajókat ve­zényeltek a Perzsa-öböl kö­zelébe. Ez is beszédes jel, hogy az iráni válságban itt a vég kezdete. A Kínai Párt Központi Bi­zottságának karácsony előtti ülése után az Államtanács — ez a kormány hivatalos elne­vezése — összetételében vál­tozásokat hajtottak végre, amelyek ha nem is hoztak döntő módosulást az erőviszo­nyokban, Teng Hsziao-ping és csoportja befolyásának újabb növekedést eredménye­zik. Látnivaló, hogy Teng és hívei, akik közül sokan félre voltak állítva, vagy üldözte­tést szenvedtek a „kulturális forradalom” idején, egyre in­kább szembekerülnek Hua Kuo-feng elnökkel és azok­kal, akik Mao Ce-tung mel­lett a hatalom fényében süt­kéreztek. Kínában a hatalmi harc mindig is kompromisszumos és átmeneti fordulatokat ho­zott, Most is kirajzolódni lát­szik a két csoport — Teng és Hua hívei — közt ez az alku: elméletileg és szavakban iga­zolják az eddigi maoista vo­nalat, még a „kulturális for­radalmat” is, viszont, a gya­korlatban egymásután reha­bilitálják azokat, akiket Mao alatt eltávolítottak a hatalmi pozíciókból. Teng vonala látszik érvé­nyesülni abban, ahogyan Kí­na égyre inkább a Nyugat fe­lé fordul, a „négy moderni­zálás” végrehajtása érdeké­ben (a mezőgazdaság, az ipar, a hadsereg, a tudomány és a technika korszerűvé té­tele). Január 1-én a kínai- amerikai kapcsolatban új helyzet jön létre a diplomá­ciai viszony helyreállítása nyomán. Pálfy József ŰJ delhi Befejezte Indiában tett hi­vatalos látogatását Nguyen Duy Trinh, a VSZK külügy­minisztere. A vietnami poli­tikus megbeszéléseket foly­tatott Morardzsi Deszai indiai miniszterelnökkel, Atal Biha­ri Vadzspaji külügyminisz­terrel és több más vezető sze­mélyiséggel. HANOI A jövő évi állami terv és költségvetés elfogadásával péntekén befejeződött a viet­nami nemzetgyűlés decembe­ri ülésszaka. A törvényho­zás jóváhagyta az előterjesz­tett tervjavaslatot, e szerint az ipar tervezett fejlődési üteme 1978-hoz képest 12 szá­zalékkal, a gépipar fejlődése ezen belül némileg gyorsabb lesz. Az ipari termelés natu­rális mutatói között a leg­fontosabb a széntermelés tervszáma: 2,5 millió tonna. 4,2 milliárd kilowattóra vil­lamos energiát, 1 millió ton­na cementet, 700 ezer tonna műtrágyát és 150 ezer ton­na cukrot kell majd előállí­tani jövőre a vietnami nép­gazdaságnak. MOSZKVA Az SZKP Központi Bizott­sága üdíVözlő üzenetet kül­dött a Német Szocialista Egységpártnak Németország Kommunista Pártja meg­alakulásának 60. évforduló­ja alkalmából. Az üzenet megállapítja, hogy az NKP egész történetét a Marx­Engels—Lenin győzelmes zászlajához, a proletár in­ternacionalizmushoz, az Ok­tóber ügyéhez való hűség és az SZKP-val és a szovjet néppel való barátság jelle­mezte. A thalmanista német kommunistáknak ez a jel­lemző vonása a Német Szo­cialista Egységpárt egész po­litikájának alapelvévé vált, WASHINGTON Az Egyesült Államok és Tajvan jövőbeni viszonyáról folyó tárgyalásokat késlelteti a tajpeni kormánynak az a követelése, hogy a kapcsola­tokat továbbra is kormány- szinten kell tartani — közöl­te pénteken Harvey Feld­man, az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője. El­mondta, hogy Tajvan a dip­lomáciai kapcsolatok január 1-én bekövetkező megszakí­tása után is fenn akarja tar­tani a hivatalos kapcsolattar­tás valamilyen formáját. RUNAWAY BAY Befejeződött’ a jamaicai fürdőhelyen tartott „mini”- csúcsértekezlet, amelyen hét gazdaságilag fejlett és fejlő­dő ország kormányfője csü­törtökön és pénteken az or­szágaikat közösen érintő vi­lággazdasági problémákról folytatott egymással kötetlen megbeszéléseket. A résztve­vők csupán egyetlen pontban értettek maradéktalanul egyet: a gazdag és szegény országok kölcsönösen egy­másra vannak utalva és kö­zösen kell erőfeszítéseket tenniök a nagy világgazdasá­gi problémák megoldására. KADAR JANOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanács elnökének, a Minisztertanács elnökének HAVANNA Kedves Fidel Castro elvtárs! , A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Mi­nisztertanácsa és egész népünk nevében forró elvtársi üdvöz­letünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a test­véri kubai népnek. A magyar kommunisták és népünk nagy megbecsüléssel tekint a kubai kommunisták és nép forradalmi vívmányaira és sikereire. Ezek elválaszthatatlanul összeforrtak a szocia­lista országok népeinek és más haladó erőknek a társadalmi haladásért, a békéért és biztonságért folytatott világméretű harcával. Kuba internacionalista külpolitikája, töretlen szo­lidaritása az imperializmus agressziói ellen küzdő forradalmi erőkkel, a kubai kommunisták harca a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységéért méltán élvezi a világ összes haladó erőinek megbecsülését. Meggyőződésünk, hogy az el nem kötelezett országok 1979. évi havannai csúcskonfe­renciája kiemelkedő jelentőségű esemény lesz a mozgalom imperialistaellenes céljainak valóraváltásáért folyó küzde­lemben. Örömmel tölt el bennünket, hogy pártjainknak és népe­inknek a marxizmus—leninizmus és a proletárinternaciona­lizmus elvein alapuló testvéri barátsága napról-napra mélyül és együttműködésünk az élet minden területén eredményesen szolgálja a magyar és a kubai nép, az egész szocialista kö­zösség érdekeit. Szívből kívánjuk önnek, a kubai kommunistáknak és a kubai népnek, hogy további kimagasló sikereket érjenek el hazájuk felvirágoztatásában, közös ügyünk, a béke és a szo­cializmus javára. Tegnap hazaérkezett Lo­sonezi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjáp.ak, az Elnöki Tanács elnökének vezetésével a magyar kül­döttség, amely részt vett Al­gírban Huari Bumedien el­nök temetésén. Polgári kormány alakul Iránban Gholam Reza Azhari tá­bornok, az iráni katonai kor­mány vezetője benyújtotta lemondását, s helyét az ural­kodó által pénteken megbí­zott Sapur Baktiar fogja át­venni. Reza Pahlavi sah teg­nap a parlament két házának vezetőivel tanácskozott egy polgári kormány megalakítá­sának kérdéséről. A találko­zó után bejelentették, hogy a parlament két háza ma együttes ülésen tekinti át a kialakult helyzetet. A kormányalakítással meg­bízott Baktiar — hírek sze­rint — a következő feltéte­lekkel vállalta el a megbíza­tást: a sah ideiglenesen hagy­ja el az országot, s erre az időre tapasztalt politikusok­ból álló régens tanács vegye át hatalmát; az 1975-ben megválasztott parlamentet oszlassák fel; oszlassák fel a hirhedt Savak titkosrendőr­séget; a kormánynak legyen ellenőrzési joga a hadsereg felett. Budapest, 1978. december 30. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke, LAZAR GYÖRGY, a Minisztertanács elnöke A szabad Kuba két évtizede Győz a forradalom Husi esztendővel ezelőtt, 1959. január 2-án a Fidel Castro Ruz vezette felkelő hadsereg első alakulatai bevonultak Ha­vannába, s a karib-tengeri szigetország, Kuba népe - az újvilágban elsőként! — megkezdhette szabad, független szo­cialista társadalmi rendjének építését. Kuba, a hazánknál alig vala­mivel nagyobb (110 ezer négyzetkilométeres) „cukor­sziget” jóformán Kolumbusz Kristóf megjelenése óta a spanyol gyarmatbirodalom egyik legfontosabb, legértéke­sebb területének számított. Indián, spanyol és Afrikából odahurcolt néger eredetű la­kosai az elmúlt évszázadok során többször kísérelték meg felkelést, hogy lerázzák a gyarmati igát. Az 1895—98-ig tartó füg­getlenségi háborúba beavat­kozott a nagy északi szom­széd, az Egyesült Államok is. Az amerikai csapatok 1898 áprilisában patraszálltak Ku­bában, és a spanyol—ame­rikai háborút lezáró 1898. de­cember 11-i párizsi szerződés véget vetett a spanyol ura­lomnak. A diktatúra öröksége Az Amerika-barát elnökök, diktátorok urálma félgyarma­ti, függő helyzetbe hozta Ku­bát az EgyeiSült Államokkal szemben. Az amerikai tőke­behatolás — amelynek érté­ke az 1898-as 80 millió dol­lárról 1959-re 1100 millió dol­lárra növekedett — csak fo­kozta Kuba függőségét, a ha­talmas északi szomszédtól. Batista a mindinkább el­szegényedő lakosság, a hala­dó ellenzék, a kommunisták növekvő ellenállását kegyet­len, kíméletlen üldözéssel, féktelen terrorral igyekezett megtörni. Ez ellen a terroruralom el­len lépett fel Fidel Castro Ruz, a fiatal ügyvéd, aki ma­ga is nagybirtokos családból származott, de népéért hátat fordított osztályának. Castro és harcostársai • 1956. decem­ber 2-án szálltak partra Ori­ente tartományban, s alig több mint két esztendő alatt a parasztok, munkások, diá­kok tömegeit gyűjtötték zász­lajuk alá. A Batista-diktatúra egyik súlyos vereséget a másik után szenvedte el, s a gyű­lölt diktátor 1958. december 31-én kénytelen volt elme­nekülni az országból. 1959. január 1-én a kubai nép fel­szabadult. A forradalom győzelmét követően helyreállították Ku­bában a demokratikus sza­badságjogokat, létrehozták az új, forradalmi kormányt, megszervezték a helyi köz- igazgatást, felelősségre von­ták a diktatúra főbűnöseit. Azonnali intézkedéseket hoztak a dolgozók helyzeté­nek javítására; így felére csökkentették a lakbéreket, minimálbéreket állapítottak meg, s néhány iparágban fi­zetésemeléseket rendeltek' el. Ezen időszak legnagyobb vív­mánya azonban a földreform volt, amelynek keretében ki­sajátították a 402 hektárt meghaladó valamennyi föld­birtokot. 1961 elején az ipari terme­lés több mint 80 százalékát az állami szektor adta, a me­zőgazdaságban pedig a föld­terület több mint 40 százalé­kára terjedt ki a társadalmi szektor. 1961. április 16-án Fidel Castro bejelentette, hogy a kubai forradalom el­érkezett szocialista szaka­szába. Nehéz esztendők Az Egyesült Államok kor­mánykörei eleinte óvatos tar­tózkodással figyelték a ku­bai fejleményeket. Amikor azonban Fidel Castro egyér­telműen hitet tett a forradal­mi út következetes folytatá­sa mellett, s az imperializmus elleni egységes fellépésre szólította fel a latin-amerikai néDeket — betelt a pohár. Először leállítják az olajki­vitelt Kubába, majd megta­gadják 700 ezer tonna kubai cukor átvételét. Az amerikai imperializmus nem akart belenyugodni Ku­ba elvesztésébe. 1961 január­jában megszakítja a diplo­máciai kapcsolatait Kubával, 1961 áprilisában támogatja a kubai ellenforradalmárok Playa Giron-i partraszállá­sát, 1962 januárjában kizá­ratja Kubát az Amerikai Ál­lamok Szervezetéből, majd ugyanezen év októberében blokádot rendel el Kuba el­len kirobbantja az ún. „ra­kétaválságot”. Az embargó, a blokád, a fegyveres fenyegetés és a nyílt intervenció sem törte azonban meg a kubai nép el­lenállását, amihez ■ döntően hozzájárult a Szovjetunió és a szocialista országok segít­sége. Kuba nemzetközi szerepe Kuba 1972 óta tagja a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Az 1976—80-ra vonatkozó terveket már a KGST többi tagállamaival egyeztetve készítették el. A magyar—kubai gazdasá­gi együttműködés az 1960-as kereskedelmi és fizetési meg­állapodással kezdődött. A magyar kivitel értéke 1960- ban 1,3 millió dollár, 1961- ben 10 millió dollár volt. 1976—80 között pedig már 243 millió rubel értékű lesz a magyar—kubai árucserefor­galom. Az Egyesült Államoknak nem sikerült a kubai forra­dalmat eltipornia. A blokád, a diplomáciai elszigetelődés súlyos, kemény évei után a 70-es évek elejétől Kuba fo­kozatosan helyreállította dip­lomáciai kapcsolatait a latin­amerikai országok jelentős részével, s közben gyümöl­csöző együttműködést fej­lesztett ki a szocialista or­szágokon kívül a harmadik világ államaival és egész sor nyugati tőkés országgal is. 1975 júliusában az Amerikai Államok Szervezetének Cos- ta-Rica-i ülésén a tagálla­mok elsöprő többséggel meg­szavazták a Kuba elleni blo­kád feloldását. 1979. január 1-ével a sza­bad Kuba népe az új társa­dalmi rend építésének har­madik évtizedét kezdi. Az új­világ első, bátor kísérlete si­került. E sikernek őszintén örülnek a megvalósult szo­cializmus országainak népei csak úgy, mint Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népeinek az új utat követni akaró száz­milliói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom