Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
10 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1978. december 24. Értékes hónapok Korunk paradoxonja: soha ennyi tárgyalást nem folytattak még a leszerelésről, a hadseregek és fegyverzetek csökkentéséről, mint most soha ennyi pénzt nem fordítottak háborús készülődésre, és soha nem állt az emberiség rendelkezésére ilyen, önmaga megsemmisítését lehetővé tevő erő. A paradoxon azonban önmaga ellentmondásában oldódik fel, hiszen nem kétséges: a jelenlegi helyzet közel van a tűréshatárhoz, s a valódi leszerelési intézkedések megkezdése már nem várathat sokáig. 400 milliárd iü I» A leszereléssel kapcsolatos problémák kutatásának világszerte elismert, tekintélyes központja a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (angol rövidítése: SIPRI), kiadványaiban nyomon követi a világ katonai kiadásainak növekedését. A SIPRI igazgatója, az angol Frank Barnaby professzor sajtóértekezletén megjegyezte: „Jelenleg a világ évente 400 milliárd dollárt költ hadi kiadásokra. Amennyiben a növekedési ráta megmarad a mostani szinten, a század- forduló tájékán a világ már ezermilliárd dollárt fordít évente katonai célokra”. A SIPRI számításai szerint a jelenleg katonai célokra fordított összeg duplája egész Afrika egy év alatt előállított nemzeti össztermékének. ..” A stockholmi kutatók egy táblázata az államok katonai kiadásait és az egy főre jutó nemzeti terméket állítja elénk. Egyetlen adat: egy USA-polgárra 426 dollár katonai kiadás jut, míg India „átlaglakosára” évente összesen 154 dollár jut. De a sort lehetne folytatni. Szemléletes adatok beszélnek arról, mi mindent lehetne felépíteni a hadseregekre költött milliárdok- ból. Hiszen aligha kétséges: ez az emberiségnek az az erőforrása, amelyet minden további nélkül a fejlődő országok javára lehetne fordítani. Jelenleg azonban a fejlett országok katonai kiadásaiknak csupán egy huszadát juttatják a „harmadik világnak” fejlesztési segély formájában. jfíi Moszkvai programiul A fegyverkezésre fordított hatalmas összegek nem csupán az emberiség szájától vonják el a haladáshoz, a jobb léthez szükséges javakat! A fegyverek, s mindenekelőtt a nukleáris pusztító eszközök mind nagyobb koncentrációja magában hordja az általános atomháború kirobbanásának veszélyét is. A Varsói Szerződés országainak novemberi nyilatkozata érthetően fogalmazta meg: „Nem lehet szilárd a béke, amikor az államok fegyvertárában erőteljesen növekszenek a pusztítás eszközei, amelyek máris elegendőek ahhoz, hogy — bevetésük esetén — megkérdőjelezzék az emberi létet a földön”. A VSZ Politikai Tanácskozó Testületé nyilatkozatban fordult földrészünk és a világ valamennyi államához és népéhez, amelyben jól meghatározott programját adta a leszerelésre, s mindenekelőtt a nukleáris leszerelésre teendő intézkedéseknek, a fegyverkezési verseny megfékezésének. \ A szocialista országok tevékenyen, számos javaslattal vettek részt az ENSZ-köz- gyűlésének tavaszi rendkívüli leszerelési ülésszakán. Ez a fórum megtárgyalta korunk e legégetőbb problémájának számos aspektusát, tényleges határozatok meghozatalára azonban nem volt hivatott. Ilyen szerepet az a leszerelési világérteícez- let tölthet be, amelynek ösz- szehívását a szocialista közösség és az el nem köteleA katonai feszültség fokozódásának egyik forrása az atlanti paktum hadgyakorlatainak egyre növekvő száma. A legutóbbi őszi NATO-gyakorlatokon Nyugat-Európa országaiban közel 350 ezer ember „háborúzott”. Képünkön: a nyugatnémet Bundeswehr katonái az őszi hadgyakorlatokon zettek csoportjának nagyobbik része támogat. Ezt azonban a nyugati hatalmak és Kína megakadályozták. Jól jellemzi az atlanti országoknak a leszereléssel kapcsolatos álláspontját, hogy a tavaszi ENSZ-tanácskozással egyidőben a világszervezet székhelyének közvetlen közelében tartott washingtoni csúcsértekezletükön hosszú távú fegyverkezési programot fogadtak el, s a katonai kiadások fokozására hoztak döntést. Aligha kétséges, hogy mindezideig a tőkés nagyhatalmak akadályozták meg, hogy valódi sikert érjenek el a két- és többoldalú leszerelési tárgyalásokon. |j|| n SALT-helyzet Immár négy éve vár aláírásra a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról kötendő újabb szovjet—amerikai megállapodás. A dokumentum nagyrészt készen van, hatvan oldalának öt százaléka „zárójeles”. A zárójelek feloldásáról szakértői tárgyalások folynak: Géniben és a két ország külügyminiszterei is többször asztalhoz ültek már SALT- ügyben az idén. A megállapodás aláírását — szögezik le a Szovjetunióban — az akadályozza, hogy az Egyesült Államok olyan szovjet fegyverrendszereket akar bevonni a SALT-cso- magba, amelyek nem oda tartoznak, illetve, hogy új atomhordozó robotrepülőge pét, a „szárnyasrakétát” vonakodnak korlátozás alá venni. A bonyolult biztonsági kérdések megvitatását külön nehezítette, hogy egyes nyugati körök szeretnék a hadászati fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat felhasználni arra, hogy beavatkozzanak a Szovjetunió belső ügyeibe, illetve más államokkal való kapcsolataiba. Ilii Bécsi tárgyalások |||| A közép-európai hadseregek és fegyverzetek csökkentéséről folytatott bécsi megbeszéléseken az idén júniusban a Szovjetunió és három másik érdekelt szocialista ország kompromisszumos javaslatot terjesztett be. Ez az indítvány, elfogadva a NA- TO-államok korábbi terveinek elemeit, 700—700 ezer főben szabta meg a két fél szárazföldi erőinek létszámát, s hozzájárult ahhez, hogy a csökkentést a Szovjetunió és az Egyesült Államok kezdje — nem azonos típusú csapatokkal. Moszkva hajlandó kivonni az NDK területéről három harckocsi-hadosztályát cserébe az USA 29 ezer katonájáért és ezer harcászati atomfegyveréért. A szocialista indítványra azonban egy fél év alatt sem érkezett hasonló jóindulatról és megegyezési készségről tanúskodó nyugati válasz. Üli A genfi bizottság üli A svájci városban tanácskozik az .ENSZ leszerelési bizottsága, amelyet a világ- szervezet rendkívüli ülésszakán kibővítettek. Itt az elmúlt években már voltak bizonyos eredmények: konvenció született a környezetet befolyásoló hadviselés tilalmáról és a biológiai (bakteriológiai) fegyverek és toxi- nok betiltásáról. Nem sikerült azonban frontáttörést Hatalmas hasznot hajt az amerikai hadiipari monopóliumoknak az AWACS légifelderítő rendszer. A repülőgépekre szerelt kémközpontok beszerzésére az NSZK és Irán sok milliárd dollárt fordít elérni a vegyifegyverek kérdésében, pedig erről a bizottságon kívül a Szovjetunió és az USA képviselői külön is tárgyalnak Géniben. Ugyancsak itt folynak háromoldalú megbeszélések az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió között a nukleáris robbantások teljes tilalmáról. Az eredmények elérését gátolja, hogy két atomhatalom — Franciaország és Kína — nem csatlakozott sem az atomcsend-, sem az atomsorompó-szerző- déshez. A genfi bizottság tárgyal egyes új, még csak tervezőasztalokon lét“’ fegyverek betiltásáról. (Hazánk képviselője például indítványozta az infrahang katonai alkalmazásának betiltását.) Vadászműholdak A Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői ezen kívül még más leszerelési kérdésekről is tárgyalnak. Szakértői megbeszélések folynak az űrhadviselésről, az ún. „vadászműholdak” betiltásáról. Több fordulója volt már a fegyverkereskedelem korlátozását célzó megbeszéléseknek és az Indiai-óceán térségének biztonsági kérdéseiről folytatott tárgyalásoknak. A fegyverkereskedelem korlátozása rendkívül fontos kérdés, hiszen mind veszélyesebb a fejlődő országok közötti fegyverkezési verseny jelensége. Külön probléma, hogy számos, lényegében még fejlődő ország szűkös gazdasági lehetőségeit a fegyverkezésre és a hadiipar fejlesztésre fordítja, sőt maga is fegyverexportőr lett. Igen veszélyes a harmadik világ egyes körzeteiben felhalmozódott óriási meny- nyiségű korszerű fegyverzet: elegendő csupán arra a több tucat milliárd dollár értékű pusztító eszközre utalni, amelyet az Egyesült Államok szállított az utóbbi években a Közel-Keletre és a Perzsa-öböl menti olajországokba. A fegyverkezés és a leszerelés kérdései létfontosságúak, ezt hangsúlyozzák a novemberi moszkvai csúcstanácskozás részvevői is. Nyilatkozatukban ez áll: „Az idő sürget. A fegyverkezési hajsza megszüntetésére ma már nem szánhatunk éveket, még kevésbé évtizedeket. Ez a tárgyalásokon részt vevő államoktól olyan bátor lépéseket követel, amelyek biztosítják a sikert. Ez a siker elérhető, ha minden kormány politikájában megfelelően tükröződik a népek akarata.” Miklós Gábor Repülőről ____ ____és lentről m i gyeljük meg az újságcikkeket, talán soha nem olvashattuk any- nyiszor e két kifejezést —• világpolitika és világközvélemény — mint az utóbbi esztendőkben. Okkal írják le így gyakran őket, összefüggenek egymással. Amióta létezik világpolitika, azóta alakult ki a világközvélemény. Szűkül a földgömb. Szinte naponta tekintheti át mindenki az egészet, valamennyi földrészről érkeznek hírek, mind.en fontos eseményről tudunk. Ez a jelenség teremtette meg a világközvéleményt: sorsközösséget érzünk a másik kontinensen élőkkel, következésképpen törődünk egymással. Nem elvont együttérzés vagy sajnálat diktálja ezt az érdeklődést. Nemcsak a szívére hallgat a- világ, hanem érzelemre és értelemre együtt: tudja, hogy ha valahol baj van, ez máshova is eljuthat, ha bozóttűz tör ki egy helyen, távolabbi vidékekre is átkaphat, a nyugalom és a béke viszont kisugárzik a glóbusz más részeire, a fellendülés itt, érződik ott is. Nem is baj, ha az értelem és az érzelem összekapcsolódik, ha nyilvánvaló lesz, hogy más népek szerencséje nálunk is hozhat gyümölcsöt, nem is rossz, ha mindenki tudja: valami jó hír például Európában messze vidékek nyugalmához is biztatást ad. Valahogy így gondolkodik az ember, ha például repülőgépen ülve száll országok, kontinensek fölött és gondolatban átfogja a földkerekséget. De a világközvélemény ;— nemzeti közvéleményekből áll össze. Valamennyi ország lakosságára áll, hogy elsősorban saját helyzete foglalkoztatja, ezen a szemüvegen át néz mindent. Nincs olyan kormányzat, amely ne figyelne saját közvéleményére, ne akarná formálni, ne kívánhatna hatni rá. Kérdés csupán — és ez a döntő —, milyen céllal és milyen eszközökkel teszi. Figyelnek a közvéleményre még ott is. ahol első pillantásra ennek az ellenkezője' látszik. Valamely diktatúrától gyötört közép-amerikai államban páncélozott autók, géppisztolyos katonák állnak a városok kulcspontjain. .. Ne tévedjünk! Itt is messzemenően figyelembe veszik a közvéleményt, csak éppen negatív módon. Sakkban tartják. Másutt, így a nyugati államokban hajlékonyabb eszközöket alkalmaznak, civilizáltabbakat, a vélemények sokrétűbben nyilvánulnak meg. Közben azonban az új- ágok, a rádió és a televíziós csatornák a hírek és a magyarázatok meg nem szi*- nő tömegét ömlesztik az emberek felé. Korántsem becsüljük le a véleményalkotásnak ezt a lehetőségét, d.e ha közelebbről megfigyeljük, kiderül, hogy ebben az özönben világosan kivehető áramlatok uralkodnak, amelyek döntő befolyással vannak az emberekre. Lapjaink évek óta bizonyos alaptételeket hangoztatnak, a tévékommentárok ezernyi változatban ugyanazt mondják — és ez lesz az olvasó, a hallgató, a néző véleménye. Nem veszi észre, hogy ezt nagyon gondosan, nagyon ravaszul. rendkívül képzett, politikailag hidegen számító apparátus dolgozta ki, és szuggerálta belé. Vannak Nyugaton is kitűnően, árnyaltan szerkesztett újságok, remek tollú és objektivitásra törő publicisták —, de a tömegvéleményt a sablonok formálják. Szerencsére, azonban erről sem szabad feketefehér képet rajzolni. A torzított tények, a féligazságok itt is helyes véleményekkel keverednek. S mi több. a helyzet még ennél is bonyolultabb : egy dologban világosan lát az ottani közvélemény, a másikban egyoldalúan tájékozott vagy sehogy. Nálunk is hatást akar gyakorolni a kormányzat, ha úgy tetszik, a rendszer saját közvéleményére. Szükség van az emberek meggyőzésére, megnyerésére — jó ügy érdekében. A Kádár-mondás: „Aki nincs ellenünk, az velünk van” — a közvélemény megnyerésének az alapeszméje volt. A múlt két évtized igazolta, s mi több, szaporította azoknak a számát, akik nemcsak ellenünk nincsenek, hanem velünk vannak. De a kép nálunk sem egyszerű, a határok itt sem élesek. Van, aki az egyik kérdésben egyetért, a másikban kételkedik. Nap- ról-napra meg kell győzni az embereket az ügy igazságáról. Ezért nem — vagy mondjuk, ezért sem — egyszerű a politika. Színes képet mutatnak a nemzeti közvélemények. Tömérdek sajátosság, eltérő körülmények különböztetik meg, olykor választják el egymástól egy-egy ország lakóit. Hogy alakul ki ebből mégis az a világközvélemény, amelynek egységére oly nagy szükség van? Tegyük hozzá, kemény küzdelem folyik a másik közvélemény megnyeréséért. Soha ilyen csatát nem látótt még a tájékoztatási világ: mesterséges holdak közvetítik a híreket, ki tudja, hány száz nyelven és nyelvjárásban sugározzák a kommen; tárokat. De az elektronikus fegyverzajon mégis győzedelmesen hatol át egy erős békehang.--------------- em tagadjuk, mi is hatást akarunk gyakorolni a külföldre. A --------------- szocialista államok. vállalták a világbéke megteremtésének, az ezért folytatott harc kezdeményezésének felelősségét. S ennek egyik eszköze a külföldi közvélemény helyes tájékoztatása. Ismerjenek meg bennünket jobban, szándékainkat, céljainkat. Igaz, nem csak a nemzetközi közvéleményen múlik népek és kormányok együttműködése. De a jól informált és barátkozni kész nemzeti közvéleményben nő a mások iránti bizalom. Nagy erők és érdekek küzdelme formálja a népek sorsát, s az érdekek olykor össze is csapnák. De más és még átfogóbb érdekek közössége indokolja és követeli meg az egymás iránti bizalmat. T atár Imre
