Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 24. Este hattól rendre érkeznek a postaautók a szolnoki kettes postahivatalhoz: ide futnak be a megyéből a csomagok, a levelek, a pénz. Érdekes, hogy a fegyveres kísérőknek sejtelmük sincs a szállított értékek nagyságáról t iCsukaszürke egyenruha, 12 + 24 órás műszakrend, félelmetesen precíz gépezetként működő szervezet, emberek, akik beszéd, írás nélkül is láthatatlan szálakkal kapcsolódnak egymáshoz az egész országban, kívülálló számára rejtélyes kifejezések, az egyetlen irányító parancsnok: a múló idő parancsai — a postások munkáját a mindenttudó gépek is csupán könnyíteni tudták, de az egykori stemplimesterek utódaima is ugyanazzal a hivatástudattal dolgoznak, mint a delizsánszok korában élő őseik. Látványosság nélkül, szerényen most is, amikor a szeretet küldeményei számukra csupán a több munkát jelentik. Nekünk: az ő munkájuk egy rész a karácsony hangulatához. Kőhidi Imre képriportja A csomagokat teljesen automatizált konveyorrendszer válogatja, de a kiskocsi ma is kelléke a postai munkának. A nem megyei küldeményeket a fél tízes postavonat viszi Pestre, ahonnan — újabb osztályozás után — egy óra körül indulnak sugárirányba a széthordó postavonatok • S. A , És ami kicsit messzebb megy tőlük: ez a levél még az idén eljut Mesterszállásról Michi- ganbe; bélyegképével is megörökítve postásaink munkáját Tájkép fél egy, az ebéd és a második kávé után Négy óra 20: az 530-as jegykezelő járattal Morvái János indul Karcag, Tiszafüred felé. Friss levél, újság, nyugdíj van hátul — egy teherautónyi öröm Jász a ládán Talán két éve hosszabb időt töltöttem földmunkások között. Ott, a Nagykunsági Főcsatorna építésénél találkoztam először jászladányi emberekkel, a szikár szkré- peressel, Cseh Lászlóval; a jó kedélyű Törőcsik János szkréperessel: a mozgékony, lelkes brigádvezetővel. Dónké Rajmunddal és társaikkal, őket megszeretve, tisztelve zártam szívembe Jászladányt is, amely ilyen remek embereket bocsátott ki. Donkó Rajmund mesélt nekem arról, hogy Jászladány kubikosfalu volt, még az ötvenes években is vonat indult innen, amelyik a kubikosokat vitte a fővárosba. Brigádok napja A nagyközség sorsa sokmindenben hasonlít a hozzá hasonló falvakhoz, így a népességi adatok alakulásában is. Az 1950-es években még 10 ezernél több lakosa volt, ma 7 ezer 600. De már nem csökken tovább. Jászladány központjában szép park, betonozott parkoló. A művelődési ház hangszórója remek népzenét harsog. — Mi van most? — kérdezem csodálkozva egy autóbuszra várakozó öregembertől. — Semmi — csodálkozik a csodálkozásomon. — Miért? — A zene miatt. Vásár vagy ilyesmi készül? — Nem. Majd mondják mindjárt a lényeget, figyelje csak! Figyelem, tényleg mondják. Aztán bemegyek a presz- szóba, s ott a kávé mellé egy meghívót is kapok a szó* cialista brigádok napjára. Amit a művelődési ház is hirdetett. A programot idézem: „1. Hősökre emlékezünk, 1918. A Szocialista Kultúráért kitüntetett Nagyközségi és Szövetkezeti Vegyeskar korabeli dokumentumokból diaprogramozott emlékműsora. 2. Bemutatkozik a jászladányi művelődési ház néptánc együttese és népi zenekara. 3. Haladó balett növendékek bemutatója.” A művelődési házban egy fiatal fazekas házaspár, Donkó Károly és felesége. Angyal Kornélia éppen kiállítást rendez az előcsarnokban. A falakon szép cserepek fogadják az ide belépőt, a Mezőtúron tanult házaspár tehetséges munkái. A gazdasági irodában a látogatottságot firtatom. — Egy éve kezdtük a szocialista brigádok napját szervezni — mondja a művelődési ház fiatal munkatársnője —, de sokkal nagyobb az érdeklődés, mint vártuk. Egy- egy rendezvényünkön átlagosan vannak háromszázan, néha jóval többen. Sártenger Az előcsarnokban didergő fazekasok befejezték a munkát, meglátogatjuk őket otthonukban. A kőút mellett bizony itt is, ott is feneketlennek tűnő födutak nyílnak, hatalmas a sár, pedig még alig volt csapadék. Bukdácsolunk a keskeny járdán, biciklis jön, leállunk a sárba, bukdácsolunk, biciklis jön, leállunk... A Donkó Károlyék műhelyét így lehet' megközelíteni. De érdemes! A nagyon szép fazekastermékeket érdemes megcsodálni, nem beszélve Angyal Kornélia iparművészeti kísérleteiről. Megjelenik a nagyapa is, ő is fazekas, s láthatóan büszke az unkojá- ékra. Ahogyan itt is, ott is hallottam, a falu szintén. — Micsoda sár! — mondom a cipőmet nézegetve egy öregembernek. — Itt úgy mondjuk, a jászladányi sár olyan, hogy felragad ősszel, le se esik tavaszig! — mondja. — Honnan kapta a falu a nevét? — kérdezem. — Azt mondta az apám, meg a nagyapám is, hogy itt olyan mocsár volt régen, hogy csak ládán tudtak bejönni a jászok! Innen kapta a nevét, így mesélik. Jászladány egyik óriási gondja a belvíz. A tanács műszaki szakemberei kimutatást adnak, mely szerint belvízkárok miatt 1977-ben húsz lakást kellett építeni, egyet helyreállítani, az idén kettőt építeni, egyet helyreállítani. Csaknem 3 ezer méter belvízcsatorna épült tavaly és az idén, előbb 1 millió 700 ezer, utóbb 700 ezer forint értékben. Major Antal, a fiatal tanácselnök mesél a tavalyi nagy belvízről. — Mikor reggel bejöttem a tanácshoz, már nyolc-tíz ember várt, hogy bement a kertbe, a házba a víz, süllyed az ágy lába. Néhány ház fala megszakadt. Helikopterről nézték Jászladányt, sík víz volt körül minden. Sírniva- lóan komikus volt, hogy a falu egyik végén kiszívattuk a vizet, a másik végén már folyt befele. Egy teknőben fekszik a község. Ahogy hallom, nem is Jászladány volt régen a nevünk, hanem „jász a ládán”. Mert már akkoriban is sok volt itt a víz... Zsolczai Lajos vb-titkár. — Nagyarányú társadalmi munkát igényel az árkok rendbentartása. Belvíz, aszály sújtja a téeszt. Ezek miatt például az idén 342 ezer forint adókiesésünk van. Mostoha körülmények A községi pártbizottság titkára, Zana Péter is az egyik legsúlyosabb gondjuknak tartja a belvizet. — A környező területek közül Jászladány a leglaposabb hely. A község területének jó részét mentesíti egy idén épült csatorna, még egy csatornát terveznek most. Az idén a téeszben 700 hektár kukoricát ölt ki a víz, újra kellett vetni... Micsoda munka feszik az itt elért eredményekben! Mostohák a körülményeink. A téesz leszívatja a földjéről a belvizet, két hét múlva már ugyanott öntözni kell. Altalajlazítást, digózást, csatornázást végeznek. A befogadó csatorna azonban fel- iszapolódott, lassú folyású, nem vezeti el rendesen a belvizünket. Jászladányban mi a lakott és a termőterületet együtt akarjuk mentesíteni a belvíztől. A legközelebbi ipari munkahely korábban Szolnokon volt. Ma már Jászladányban is van ipar, de így is eljárnak még ezerháromszázán. De sokan dolgoznak helyben is, a Vegyesipari Szövetkezetben, a Minta Nőiszabó Szövetkezetben. Ez utóbbi helyen például a dolgozók Í5 százalékának nincs meg- a nyolc osztálya. Volt már próbálkozás e helyzet megváltoztatására — egyelőre sikertelenül. Viszont 18 dolgozót sikerült kiképezni szakmunkássá. Részlet egy idei tanácsi vb- ülés jegyzőkönyvéből: „Biró Sándor az Egyetértés Mg. Termelőszövetkezet részéről felajánlja az együttműködést. Kéri, hogy a beiskolázások idején a jövőben keressék a kapcsolatot a termelőszövetkezettel.” Munkásokat nevelni Ugyanebben a jegyzőkönyvben egy másik napirendi pont kapcsán ez áll Lit- kei Miklósné, a Minta Nőiszabó Szövetkezet telepvezetőjének neve mellett: „hozzászólásában elmondja, hogy a Varróüzemben jelenleg 17 fő cigányszármazású dolgozó van foglalkoztatva. Vannak köztük, akik stabilan megállják helyüket a munkában, egyébként viszont nagyon nehéz a munkára nevelésük.” Ezzel máris Jászladány másik nagy gondjához értünk: a 7 ezer 600 lakásból a vb-ülés elé terjesztett jelentés szerint 1300 cigány. „Bár intézkedési tervünkben is meghatároztuk, hogy az ötödik ötéves terv végére a telepet felszámoljuk, ez sajnos nem válik lehetővé a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem” — vallja be a jelentés. A „Krakkónak” becézett cigánytelep szívósan él tovább a kubikgödör környékén lévő „Velencével” együtt. A problémákat hűen tükrözi a vb-ülés vitája. Az itt készült jegyzőkönyvet idézem: „Biró Sándor véleménye szerint jelentős fejlődésen ment keresztül a cigánylakosság szociális és más vonatkozásban is.. . Vannak félreértések, eltúlzott megnyilatkozások ezzel a réteggel kapcsolatban... Akár a rendőrségi munka, akár a tanácsi, de akár a lakosság vonatkozásában nagyon sok incidens, összeütközés van ... Mindenki tudja azt, hogy az italboltokban találhatók különösképpen hétvégi napokon és rendkívül visszataszító Jászladány község főutcája.” A putrik fogyatkoznak „Pomázi József véleménye szerint a községben mintegy 1600—1700 cigány van. Biztosnak tartja, hogy mintegy 300—400 nincs bejelentkezve. Eljönnek látogatóba és itt felejtik magukat. Ezért nem lehet a putrikat felszámolni.” Zsolczai Lajos: „Évenként egy-két esetben előfordul, hogy engedély néküli építkezésbe fognak a telepen, és a bírság kikényszerítése ellenére se hajlandó az építkezést abbahagyni. Véleménye szerint is elsősorban a tudatukon kellene változtatni és egészségügyi vonatkozásban több felvilágosító munkát folytatni.” Ä községi pártbizottság titkára említ beszélgetésünkkor egy biztató tényt: — Kevesen dolgoznak, de az idén több mint százan a téeszben hagyma művelését vállalták. Van másik biztató dolog is: a cigánytelep felszámolása érdekében az elmúlt öt esztendőben harminchat lakást vásároltak, húszat építettek, s ez a tanács és az OTP jó együttműködésének jele. Együtt Jászladányban, úgy tűnik, ez a sikerek nyitja: együtt tudnak figyelemre méltó eredményeket elérni az átlagosnál jóval mostohább körülmények között. Például öt gazdasági egység segíti a közművelődést, létrehozták a közművelődési alapot, mely évenként 230 ezer forint. Az együttműködés legjelesebb eredménye azonban a vízműtársulás: a lakosság 98 százaléka adott belépési nyilatkozatot, a községben működő nagyobb és kisebb gazdasági egységek 15 milliót vájlaltak a vízmű költségeiből. Hogy még egy súlyos gond, az ivóvízé is megoldódjon Jászladányban. „Jász a ládán” — visszhangzik bennem a hallott falunév. De valahogy a „Jász a lábán” kifejezésre áll rá a szám. Ügy értve, hogy megáll a saját lábán. Keményen. Ha nehéz is. Körmendi Lajos Az emeleten a leveleket osztályozzák. Cél sze rint kerülnek postazsákból postazsákba ... de közben okos gépeken haladnak át. Kiss László pecsételőgépéből repülnek a lebélyegzett levelek... ... hogy Sütő Katalin kötegelőgépén csomagokká alakuljanak. A gép a zsineget bokorba köti Egy éjszaka 25—30 ezer levél Novak Kálmán kezében; immár 25 éve