Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 21. Algéria: év végi gondok Az év fordulójának közeledtével az arab országok és a harmadik világ szempontjából igen fontos és komoly kérdő­jelek rajzolódtak ki Algériában. Franciaország e hajdani „megyéje", amely hősies felszabadító harccal vivta ki. sza­badságát és állami függetlenségét - mind az el nem köte­lezett országok mozgalmán belül, mind pedig az arab világban a legkövetkezetesebben haladó erők soraiba tar­tozik. A gondokat és nehézségeket nem íis az jelenti, mintha bármiféle változás mutatkoznék ebben a politikában. Algériában zavartalanul folyik: az országépítés mun­kája és a kormány a töme­gek széles körű támogatását élvezi. Ami a helyzetet külön­legessé teszi, s ami a jövő­ben problémákat okozhat, az Huari Bumedien elnök egész­ségi állapota. Az első hiva­talos jelentést erről novem­ber 20-án adták ki, amikor az elnök visszatért a Szovjet­unióból. A moszkvai utazás célja néhány politikai meg­beszélésen túlmenően az volt, hogy Bumedient orvosi kezelésben részesítsék. Visz- szatérése után az elnök ál­lapota súlyosbodott. Az algíri Musztafa kórházban elvesz­tette eszméletét, azután rö­vid időre magához tért, majd állapota újból rosszabbodott. Algéria tömegeinek érett­ségét és a rendszer szilárd­ságát jelzi, hogy mind poli­tikai, mind gazdasági szem­pontból zavartalanul folyta­tódik tovább az ország éle­te. Mindamellett a vezetés és a tömegek egyaránt kény­telenek számolni azzal, hogy Bumedien esetleg nem vehet többé aktívan részt az állam vezetésében. Tekintet­tel arra, hogy az algériai el­nök igen nagy mértékben koncentrálta a döntéshozatal mechanizmusát és a politi­kai elhatározásokat, legszű­kebb tanácsadói körének meghallgatása után, maga hozta meg Algériának két­ségkívül új döntéshozatali gépezetet kell felállítania ezekben a hetekben. Maga Bumedien elnök is tisztában volt azzal, hogy erre előbb-utóbb sort kell keríteni és be kell fejezni az államszervezet teljes intéz­ményesítésének folyamatát. Ezzel kapcsolatban emlé­keztetni kell arra, hogy Bu­medien ezredes (pontos élet­korát nem tudják, a találga­tások 48 és 53 év között mo­zognak) 1965. június 19-én került az ország élére. Ez a változás katonai puccs ered­ménye volt. Ezt megelőzően a Franciaországtól való el­szakadást követően Ben Bel­la, a forradalmi mozgalom egy másik vezetője állt az ország élén, aki azonban gyengekezűnek bizonyult a felszabadítási mozgalom (FLN) belső frakcióharcainak visszaszorításában. (Ben Bel­la azóta háziőrizetben él.) Gyakorlati politikai szem­pontból megítélve a helyze­tet, az azóta eltelt időszak igazolta Bumedien és támo­gatóinak fellépését. Rendkí­vüli következetességgel szá­molták fel a gyarmati függő­ség gazdasági maradványait, kiegyensúlyozott népgazdasá­got teremtettek. Földrefor­mot hajtottak végre, amely képes volt megvalósítani az öröklött kisárutermelő gaz­dálkodás és a korszerű nagy­üzemi szocialista jellegű ter­melés egymás mellett élését. Az utóbbi 13 év nemzetközi vitáiban Algéria következe­tesen a haladó erők oldalán állott. A gazdasági, társadalmi és politikai eredmények termé­szetesen nem tették szükség­telenné a rendszer intézmé­nyeinek megszilárdítását, kü­lönös tekintettel az álamfő kezében összpontosuló rend­kívül nagy hatalomra. A ha­talom legfőbb szerve 1965 óta a Forradalmi Tanács. Ennek eredetileg 26 tagja volt, de a halálesetek, önkéntes visz- szavonulások, kizárások és emigrálások következtében 8 tagra zsugorodott. A tagok számának csökkenése is je­lezte az intézményesítés szükségességét, hiszen ez mól dot nyújtott volna a ter­mészetszerűen keletkező né­zetkülönbségek konfliktus- mentes megvitatására. Az eredeti terv az volt, hogy 1979 elején megtartják az FLN kongresszusát, a For­radalmi Tanács megszűnik és átadja helyét egy választott politikai bizottságnak. Az új helyzet azonban azt a kényi szerű és nyilván ideiglenes megoldást diktálja, hogy az országvezetés folytonossága ne szakadjon meg és a For­radalmi Tanács helyén ma­radjon. Nem hangzott el egyelőre újabb nyilatkozat azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a kongresszus sorsa. Amennyiben Bumedien to­vábbra is tartósan akadá­lyoztatva lenne államfői teendőinek ellátásában, a nemzetgyűlésnek formálisan ki kell nyilvánítania ezt a tényt. Ebben az esetben 45 napig a nemzetgyűlés elnöke ideiglenes államfő lehet. Ezt követően az FLN rendkívüli kongresszusának kell javas­latot tennie az elnök szemé­lyére. A jelöltet országosan egy népszavazás-jellegű köz­vetlen szavazás erősíti meg. E pillanatban (amennyiben erre a lépésre sor kerül) ál­talában két esélyest tartanak számon. Az egyik Buteflika külügyminiszter, a másik Mohamed Jahjui, az FLN szervezeti vezetője. Bumedien 13 éves tevé­kenysége jelentős fejezete a modern Algéria megterem­tésének. Egyénisége, stílusa és politikai célkitűzései erő­teljesen meghatározták az al­gériai államrendszer és kül­politika jellegét.--------------*______________ C DU-ELNÖKJELÖL T A feledékeny Carstens Hosszú vajúdás után meg­született a bonni uniópártok döntése: Karl Carstenst, a Bundestag jelenlegi elnökét jelölik a jövő év május 23- án sorra kerülő szövetségi elnökválasztásra. S mivel az elnökválasztó testületben a CDU/CSU pártszövetségé a többség, megválasztása bizo­nyosra vehető. A jelölésnek egyetlen „szépséghibája” Carstens náci múltja — és még egy „apróság”. No, de nézzük sorjában. Carstens — okulva az el­titkolt náci múltja miatt nemrégen megbukott Filbin- ger Raden-Württenberg-i mi­niszterelnök példáján, min­dent gondosan előkészített és az adatokat nyilvánosságra hozta. Az okmányok tanúsága szerint egy 1948. június 3-i esküdtbírósági ítélet Carstens javára írta, hogy „elöljárói nyomására 1937-ben kérte ugyan a felvételét a hitleris­ta pártba, de a szükséges ira­tokat „előrelátásból” késve nyújtotta be és így felvételi kérelmét 1939. május 12-én elutasították. A tagfelvételi zárlat feloldása után 1940 elején mégis felvették a párt­ba. „.Minthogy azonban a háború végéig katona volt, gyakorlatilag csupán tagje­löltnek volt tekinthető” — így az adenaurei igazságszol­gáltatás. Az, hogy 1933-tól 1935-ig az SA-hoz, a hírhedt rohamosztagosokhoz tarto­zott —' úgymond nem írható a terhére, mert csak ez biz­tosította továbbtanulását. Minthogy az SA-tagsága 1935-ben megszakadt — az esküdtbíróság szerint — Cars­tens szinte a nácizmus üldö­zöttje lett... Ez már Carstensnek is sok volt. Egykori elvbarátaira való tekintettel élénken tilta­kozott az ellen, hogy ő „el­lenálló” lett volna.' Szeré­nyen csupán azt jegyzi meg, hogy elutasítólag állt szem­ben a rendszerrel. (Igaz ugyan, hogy mialatt felvéte­li kérelme az „elutasított” pártnál volt, brémai lakóhe­lyén a párttagdíjak beszer­zésével igyekezett magát hasznosítani.) „ Carstenst 1939-ben behív­ták a hadseregbe, de a front­szolgálat alól felmentették. Így alkalma volt jogászként működni. Érdekes módon azonban erre az időre nem képes visszaemlékezni. Min­denesetre „nem zárja ki”, hogy 1943-ban részt vett a brémai katonai bíróság több ülésén. De hogy ott mi tör­tént, arról csak homályos emlékei vannak: „Halálosíté­let meghozatalában azonban nem vettem részt — állítja, a Spiegel című nyugatnémet hetilap szerint —, mert erre bizonyára emlékeznék”. És most az „apróság”: Carstens ellen hamis tanúzás vádjával bírósági eljárás fo­lyik, amelynek tárgyalását jövő tavaszra tűzte ki a köl­ni fellebbviteli bíróság. Cars­tens ugyanis egy korábbi parlamenti vizsgálat áorán ta­gadta, hogy annakidején mint Kiesinger kormányának államtitkára tudott volna ar­ról, hogy a Szövetségi Hír­szerző Szolgálat (BND) részt vett az illegális nemzetközi fegyverkereskedelemben. Mi­kor kihallgatták, azt mond­ta: „Most hallok erről elő­ször !” Günther Metzger, a vizsgálóbizottság szociálde­mokrata tagja hazugságnak minősítette Carstens vallo­mását és bizalmas iratokat terjesztett elő a Szövetségi Nyomozó Szolgálat főnöke és a Merex bonni fegyverkeres­kedő cég közötti együttműkö­désről. A papírok némelyi­kén Carstens szignója és megjegyzései olvashatók. Carstens, úgy látszik, ezek­ről is ... elfeledkezett. Hogy ezek után miért mégis Carstenst jelölték szövetségi elnöknek a keresztényde­mokraták? Nyilván azért, mert emlékeznek rá, hogy korábbi jelöltjeik és vezető­ik, a náci múlttal nem kevés­bé terhelt Heinrich Lübke szövetségi elnök, Hans Glob- ke, Adenauer közeli munka­társa, továbbá Kurt Georg Kiesinger és Hans Filbinger miniszterelnökök is betölt- hettek állam- illetve kor­mányfői pozíciókat. Hogy eh­hez mit szól a külföld és az NSZK demokratikus közvé­leménye, az megint más kér­dés. Gáti István ETIÓPIA Afrika legrégibb független állama Északkelet- Afrikában terül el. Területén (1 222 020 km2) 27,4 millió ember él. A mintegy 3 ezer évvel ezelőtt alapított biro­dalom hosszú évszázadok során a külső és belső ellenséggel dacolva rendkívül lassan fejlődött. Egy megkorcsosult belső társadalmi szerkezetű országgá alakult. Az elavult társádalmi-gazdasági viszonyok ha­tására, a súlyos belső válságból a kiutat az 1974-ben végrehajtott etióp forradalom terem­tette meg. Az azóta eltelt néhány év alatt a forradalom fejlődése szocialista irányzatúvá vált. Földreformot hajtottak végre, államosításokat foganatosítottak, megkezdődött az ország tár­sadalmi-gazdasági átalakítása. Az eritreai szepa- ratisták elleni harc közepette — amely problé­mát a forradalmi vezetés a múltból örökölte —, új válságtényező jelentkezett: Szomália agresz- sziója 1977 júliusában. Etiópia azonban a szo­cialista országok segítségével visszaverte a szo- máli támadókat, és azóta sikeres felszabadító hadműveleteket vezettek, Eritreának az ország­tól való elszakadásáért küzdő szeparatistákkal szemben is. A Arany H Kőolaj finomítás □ Épltöanyagipar [fi Textilipar 0 Bőripar S3 Faipar 0 Élelmiszeripar « ■« — Vasút < Asmara i ssas*' Ras Oashan + 4685 Adeni-öhöl Tana-tó ADDIS ABEBA & A bay a-tó A maffia új „üzletága 99 Don Mommo 6s társai Kábíószer, csempészet, zsarolás — ezek voltak az olasz maffia hagyományos jöve­delmi forrásai. Ma már a kalábriai gengsz­terfőnök, Don Mommo vezetése alatt kifej­lődött egy egészen új üzletág: az ember­rablás. Don Mommot tartják ma a legbefolyá­sosabb gengszterfönöknek Kalábriában. A rendőrségi akták szerint kapcsolatban volt ifjú Paul Getty elrablásával. Persze Don Mommo csak álnév. A rendőri iratokban Girolamo Piromalli a neve, születési éve 1918, születési helye Kalábria, az olasz csizma sarkában. A maffia itt ugyanolyan intézmény, mint a FIAT Torinóban. A bűnszövetkezet széliében ismert, köztudott és hagyo­mányos üzletágai e tájon is szerteágazóak: a kis kaláb­riai vendéglők tulajdonosai „adót” adnak le a maffiának szigorú rendszerességgel, s a maffia egész iparágakat, üz­lethálózatokat ellenőriz Olaszország déli részén, szer­vezi a csempész- és kábító­szerüzleteket. Viszonylag új „üzletág” az emberrablás, viszont a zsaro­lás céljából történő ember­rablás éppen az utóbbi évek­ben olyan arányokat öltött Olaszországban, hogy már nem csak a szupergazdagok, hanem a jómódú polgárok — orvosok, ügyvédek — is kez­denek távozni az országból, vagy legalább gyermekeiket küldik külföldre. A rendőr­ség eddig még nem tudta Don Mommora rábizonyítani az emberrablásban való bűn­részességet, ennek ellenére mindenki tudja, hogy ezen „üzletág” legnagyobbjai kö­zé tartozik. Dom Mommo né­mi szerencsével földmunkás­ból építési vállalkozóvá küz­dötte fel magát. A kalábriai maffia-bosst, Don Mommo-t 1956-ban gyil­kosságért 12 évre ítélték. 10 évet letöltött a fegyházban, kettőt egy amnesztia során el­engedett az államelnök. Ezen idő óta Girolamo Pi­romalli kizárólag a tiszta üz­leteknek szenteli magát... A rosaroi Ibolya parton 100 ki­lométer az ő tulajdona Rosa­rio és Reggio di Calabria kö­zött, a Tyrréni tengeren, olí­va- és mandulaültetvényei vannak. Ezen kívül, de ezt már egy rendőrtiszt mondja el, Don Mommo jól bevált maffia­szokás szerint az Ibolya-par­ton fekvő minden ház-, telek - és üzlettulajdonostól „magán­adót” szed be, — ez a man- zette — (védelmi adó), a ha­gyományos maffia-zsarolás. Amikor a 70-es évek elején az olasz kormány elhatároz­ta, hogy az ötödik acélművet Gioia Tauroban építi fel, Öon Mommo a 17 ezer lakosú kis fészekben lakott. Megalapí­totta a MAPIR nevű mély­építési és szállítmányozási vállalatot, kihasználta Rómá­ban lévő jó politikai kapcso­latait, és minden építési üzle­tet meg tudott szerezni. Ami­kor konkurrens vállalatok ol­csóbb árakkal léptek fel, bombarobbanások vették el kedvüket a további verseny­től. Egy bizonyos százezer lírás A rendőrség érdeklődése ugrásszerűen emelkedett Don Mommo iránt, amikor villá­jának módszeres átkutatása során egy alkalommal egy olyan százezer lírást találtak, amely az 1973-ban elrabolt Paul Getty-ért fizetett vált­ságdíjból származott. A ró­mai bűnügyi rendőrség maf- fiológusai szerint más jelek is utalnak arra, hogy Don Mommo résztvett ebben az emberrablásban, sőt annak fő szervezője volt. Ismeretes az is, hogy 1975 decemberében a maffia 398 tagja közgyűlésre gyűlt össze Don Mommo vezetése alatt Aspromonte hegyei között, s hogy ezen dolgozták ki rész­letesen a Getty-ik elrablásá­nak stratégiáját. A maffia­főnökök az első emberrablá­sok meglepő eredményeinek hatása alatt — elhatározták, hogy ezt az „üzletágat” Ka- lábriától egészen Észak- Olaszországig terjesztik ki, hiszen ott laknak a legfizető- képesebb olasz iparmágnások, a Milánó—Genova—Torinó- háromszögben. Megegyeztek a „vértestvérekkel” A kalábriaiak megegyeztek a szicíliai „comparik”-kal (vértestvérekkel), hogy a „Tiszteletbeli Társaságinak nevezett bűnszövetkezetben együttműködnek. Rövid időn belül már rutin­munka lett az emberrablás. Kalábriában orvosok, ügyvé­dek, parasztok, kereskedők tűntek el, Rómában és Milá­nóban gazdag nagyiparosok, sikeres kereskedők, gazdag családból való nők és gyere­kek. Az új üzletág felvirág­zásával együtt nőttek a vált­ságdíjak, de a Paul Getty- ért kapott nyolc millió líra e területen is új értékarányo­kat teremtett. Reggioban minden üzlet-, kocsma- és vendéglőtulajdo­nos fizet a maffiának. Na­gyon drágán megfizet az, aki nem hajlandó „adózni”. Úgy járhat, mint a Café Mauro tulajdonosa. Mivel többszöri felszólítás után sem volt haj­landó fizetni, a levegőbe rö­pítették az egész házat. „Maga mennyit fizet” — kérdezte a Stern Magazin ri­portere Tito Alberonét, — egy vendéglő tulajdonosát. „Én nem fizetek, — mondja, s halkan hozzáteszi: Don Mommo családjának tagja vagyok.” Maga Reggio városa három tucat övezetre van osztva, mindegyiknek van egy veze­tője. Ót előzetesen értesíteni kell minden rajtaütésről, be­törésről, emberrablásról. A zsákmány egy harmadát pon­tosan le kell adni neki. Aki némi pénzt vág zsebre, vagy saját ' szakállára akar egy vállalkozást végrehajtani, ha­marosan kést kap a hátába. A „fiókvezetők” — a capi bastonik — a maffia hierar­chia fontos láncszemei, akik semmiféle egyéni üzletet nem tűrnek. Mert a „Tiszteletre­méltó Társaság” közös kasz- szájának stimmelnie kell. A kiszáradt folyóágyak a 60-as években nagy szerepet játszottak a maffia csempész­üzleteiben. Mivel a rendőr­ség a szicíliai „testvérek” számára már nagyon nehézzé tette az üzletet és az életet, a kalábriai menedékhelyeken keresztül próbálták kitérő utakon szállítani a csempész­árut. A széles kavicságyak, amelyek az év kilenc hónap­jában szárazak, Kalábriát ki­válóan alkalmassá tették a csempészett cigaretta szál­lítására és szétosztására. A teherautók egészen közel mehettek a tengerparthoz, ahol a csempészhajók horgo­nyoztak. Ezért a szolgáltatá­sért a szicíliai „testvérek” ki­kötői díjakat fizettek a ka- lábriaiaknak. De rövidesen a kalábriaiak saját kezükbe vették az üzletet. Maga Gioiosa Ionica is éveken keresztül fontos átra­kodó helyként funkcionált a csempészek számára. Aztán gyökeresen megváltozott a helyzet: a magasan az Aspro- monte-hegyekben fekvő he­lyek közigazgatását is átvet­te kommunista—szocialista koalíció, s ez hadat üzent a maffia erőinek. Maga a községi tanácsos vádolta be azt a hét banditát, akik 1976 novemberében a kis falu piacterén élesre töl­tött pisztollyal jelentek meg, mert a parasztok nem voltak hajlandók meggyászolni a he­lyi maffia-főnököt. Rocco Gatto molnár, akit az egész falu bátor maffia­elleni harcosnak tartott, ez­úttal is a törvény rendelke­zésére állt. mint koronatanú, s azonosította a hét maffia­tagot. Négy hónappal később a molnárt a rendőrség holtan találta: meggyilkolták. Ami­kor az év végén végül mégis a bíróság elé került a hét bandita, a községi tanácsos és egy polgárokból álló csoport bevonult a tárgyalóterembe és tüntetett a maffia terror ellen. Akció reggel hatkor Mintegy jelképéül annak, hogy országos síkon is más idők járnak már a maffiára, másnap reggel a rendőrség rárakta a bilincset a legbefo­lyásosabb 34 kalábriai maf­fia-tagra is. Egy minden apró részletben kidolgozott terv alapján a rendőrség egyazon reggel hatkor emelte ki ágyaiból a hatalmas főnökö­ket Rómában, Páduában, Sie- nában és Reggio di Calabriá- ban. Don Mommot Messinában fogták el, ahol betegen fe­küdt, s a városi börtönbe szállították. Azzal vádolják, hogy meggyilkoltatott egy 17 éves alkalmi tolvajt. A gyil­kosság vádja miatt a „ke­resztapa” fel van háborodva: „Az eljárás teljes tévedés a bíróság részéről” — nyilat­kozta ügyvédje útján. Na­gyon remélhető azonban, hogy ő téved. (- sb -) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom