Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
1978. december 21 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 röntgenezésnek kellett alávetni magam, hogy nem maradt-e nyitva valamelyik hajszálér a bevérzés után. Kaptam egy röntgensugár-sérülést. Alig tudtam lemászni a műtőasztalról és nem tudtam két lábon megállni fogózko- dás nélkül'.. Ekkor Boda Sándor saját kérésére távozott a kórházból és öt hónapig fürdőben volt. „Naponta négy órát úsztam. Délelőtt kettőt, délután kettőt, s közben tíz-tizenöt kilométert gyalogoltam, vánszorogtam és támolyogtam, így sikerült megmenteni a jobb lábamat óriási erőfeszítés árán a teljes bénulástól, öt hónapig lábadoztam, de a harmadiktól már napi 3— 4 órát dolgoztam, közben úsztam, gyalogoltam. A hevesi vízmű leszámolását készítettem el, fél szememet behunyva, felváltva, mert két szemmel még szédültem.” Ennyi rossz után nehéz elképzelni még többet. Pedig késik a boldog vég. Ez áll a naplóban. „Amikor keresőképesnek kiírtak és visszamentem a munkahelyemre, mindenképpen arra akartak rábeszélni, hogy százalékoltassam le magam. Meglepődtem. Sehogy se értettem. Most, amikor óriási erőfeszítés árán rendbe jöttem? De ez különben sem rajtam múlik. Vagy talán még mindig azt hiszik, hogy agyvérzést kaptam? Mert a híre eljutott a munkahelyemre is. A vendéglátó házigazdám írta meg a munkahelyemre is, a testvéremnek is a beutaló orvos nyilatkozata alapján. De a téves diagnózis már az első vizsgálatnál tisztázódott, és a zárójelentésben is az van, hogy agyrázkódást kaptam és nem agyvérzést. Csak később tudtam meg a valódi okot. Az első munkaértekezlet nagyon viharos volt. Mindenki ellenem támadt. Még azzal is vádoltak, hogy sohase tudtam egy munkát se befejezni, és hogy senki se hajlandó velem együtt dolgozni. Még kevésbé értettem.” Itt egy pillanatra megszakítom a napló idézését. Néhány esztendeje még magam is a vizes szakma műszaki szakembereként dolgoztam, s jó néhányszor éppen Boda Sándor volt a műszaki ellenőröm: lehetett vele dolgozni. Precíz, alapos műszaki ember, s ezt jó néhányan ténvleg nem kedvelik. ..Korábban kétszer is kaptam kiváló dolgozó elismerést, és általában nekem volt a legmagasabb termelési értékem. Volt olyan munkám, amit országos viszonylatban kiemeltek . .. Vagy akkor ismertek volna félre? Még jobban meglepődtem, amikor a rési munkáimból egyet sem kaotam vissza. Amiért nem voltam hajlandó leszázalékoltatni magam, a lakóhelyemtől legtávolabb eső munkahelyeket kaptam. Gondolták, hogy azt nem vállalom, inkább elmegyek. Védett korban vagyok, így elküldeni nem tudtak ... Mindaddig érthetetlen volt előttem, hogy miért fordult ellenem mindenki ..., amíg meg nem tudtam a valódi okot. A balesetem közvetlen bérrendezés előtt történt. Amikor hírét vették a téves diagnózis alapján, hogy engem agyvérzés ért, a rámeső bérhányadot felosztották. Ezért volt kellemetlen meglepetés, hogy munkára jelentkeztem... A korábbi munkahelyeimen, ahova ellenőrizni jártam, azt mondták a vehetőim, hogy teljesen alkalmatlanná váltam, nekem meg azt mondták, hogy egyik munkahelyemen sem hajlandók velem dolgozni, eddig se voltak megelégedve a munkámmal, így dolgozok két év óta. Kunhegyesről Cibakházára és Csongrádra járok, mert azok a legnehezebben megközelíthetők. Korábban helyben és a környéken dolgoztam ...” Ez a humánusnak éppenséggel ' nem nevezhető fogadtatás nem késztette Boda Sándort visszavonulásra. Ellenkezőleg ! „ ... Kilátástalannak láttam a helyzetemet. Ezért vettem részt az Élet és Tudományban meghirdetett vetélkedőn is ilyen lelkesedéssel, hogy ezzel is bizonyítsam ország-világ előtt, hogy nincs semmi szellemi problémám, mert ilyen indoklással állítottak félre... A .„Tájak, korok, múzeumok” mozgalomba a testvérem ösztönzésére kapcsolódtam be. Az ő lelkesedése engem is magával ragadott, és éreztem azt is, hogy nagyon sokat kell még mozognom, hogy teljesen rendbe jöjjek ... Amikor elkezdtük, még alig tudtam lépést tartani, de mentem ösz- szeszorított fogakkal, mert nem akartam soha lemaradni... Én nemcsak szellemiekben gyarapodtam, hanem a túráknak köszönhetem, hogy teljesen rendbe jöttem. Hogy milyen nagyon messziről jöttem vissza, és mennyi erőfeszítésembe került, azt csak én tudom . .. Ezért örülök most duplán az elért eredménynek. Ez az eredmény kölcsönöz most új erőt, és zökkentett ki a kilátásta- lanságból és a kétségbeesésből.” Mondom, a hír, hogy Boda Sándor imponáló fölénnyel megnyert egy országos vetélkedőt, talán nem érdemelt volna különösebb figyelmet ebben az információözönben. De a hír mögött egy nagy megpróbáltatás, erőfeszítés, egy szép emberi példa áll, egy emberé, aki mindenképpen vissza akar térni a tevékeny, munkás életbe. így viszont remélem, hogy ha máshol nem is. a vizes szakma berkeiben visszhangra lel a hír Körmendi Lajos Mit eszik a kiskatona? lévő férfiak vannak — megönkéntelenül is Veres Péter jut eszembe, amikor a néphadsereg egyik alakulatánál a parancsnoknak tett jelentést hallgatom. Annak idején, a koalíciós időkiben, amikor Péter bácsi voüit a honvédelmi miniszter, állítólag megkérdezte az egyik kiskatonától: — Milyen a koszt, fiam? — Kiváló — bizonygatta az őrmesteri kioktatáson már túljutott honvéd. — Aztán elég-e? — Még marad is belőle. — S mit csináltok a maradékkal? Erre a kérdésre már nem volt felkészítve az újonc, s kibökte az igazat: — Azt is megesszük, miniszter bajtárs. Napi három vizsga A teremben al osztályparancsnokok, konyhaügyeletesek, s a parancsnoki állomány között a magasabb egység képviselői hallgatják Holler János ezredest, aki az élelmezésről szólva hangsúlyozza : naponta háromszor vizsgázik a hadtáp. S nemcsak az, hanem mindazok, akiknek feladatuk gondoskodni az emberekről. Befejezésül a választékbővítést, az ételek minőségének további javítását tűzi feladatul az ezredes. Ütban az étterem felé, azon meditálok, hogy milyen körülmények között, s mit eszik a kiskatona? Az ablakon függönyök, a tiszta ab- ■ rosszal^ letakart asztalokon kancsők, poharak, sótartók. A polgári értelemlben vett másodosztályú szintet elérd, ezért először arra gondolok, hogy a tiszti étkezdébe kerültem, de hangsúlyozzák, hogy a legénységibe. Nédó József, a legénységi konyha szakácsa tíz hónapja katona. Az NíDK-ban dolgozott, leszerelése után oda megy vissza. Puding helyett bundáskenyér — A korszerű táplálkozás híve vagyok — vallja. — Tanulóimnak is mindig azt mondtam, arra kiéli rászoktatnunk az embereket. — Milyen a korszerű táplálkozás? — Csupán példaként említem, hogy amíg mi noked- linek vagy másnak feldolgozva harminc deka lisztet eszünk, addig a franciák ugyanannyi zöldséget. Burgonya helyett is több karfiolt kellene fogyasztanunk. — S itt hogyan táplálkoznak? — Komplett reggeli és tízórai __ van. Ebédnél kétféle menü közül választhatnak a katonák, vacsorát pedig nyolcféléiből, — Milyen ételt szeretnek? — A városiak inkább a franciás ételeket, a vidékiek pedig azt választják, amit ismernek. Puding helyett például megmaradnak a kolbász, a bundáskenyér, a szalámi és a kakaó mellett. Pásztor István őrnagyot arról faggatom, hogy a polgári lakosság étkezéséhez képest miilyen, a katonai. Elgondolkoztató tényeket említ. Húsáruiból például a lakosság évi fogyasztása — a csecsemőkét is beleszámítva — személyenként 85 kilogramm, ennél az alakulatnál — ahol csak erejük teljében haladja a száz kilót. Ez az arány tejterméknél 126:161. Gyümölcs, valamint a mirelit áruk fogyasztásában van lemaradás. — Akárhogy mérlegelem, normán felüli az élelmezés... — Sokat köszönhetünk a kisegítő gazdaságnak. Négy és fél hektáron kertészkedünk tizenegyen takarmányt termelünk. Van nyolc hektár kaszálónk, s évente kétszáz sertést nevelünk. Sertéstelepünkhöz egy kis vágó- ■ híd is csatlakozik. Jövőre veszünk harminc anyajuhot is, nem kell' majd eladni a szénát. — Mindez külön szaktudást igényel... — Sokat segítenek a szomszédos szövetkezetek szakemberei, — Amit itt tapasztaltunk, jellemző az egész hadsereg.- re? Büférendszerü vacsora — A nagy választék, a terített asztal még nem. A ibüférendszerű vacsora is innen terjedt el a seregben. — Az étkezési kultúra növelésében ösztönözték-e sorkatonai élményei? — Akkor más volt a helyzet. Heteken át sült szalonnát kaptunk reggelire. Azóta se tudok ránézni. Most arra törekszünk, hogy minél több élelmiszerből tevődjön össze a reggeli. — Inkább reggelizni, mint vacsorázni? — Azt vallom én is, hiszen, így egészséges: reggelizz úgy, mint a császár, ebédellj mint a király és vacsorázz mint a koldús. Simon Béla Számadás után — feladatok előtt A SZOLNOKI Nemzetiségi közművelődési szakemberek A Kulturális Minisztérium a nemzetiségek igényével is számol a közművelődési szakemberképzés tervezésekor. Szorgalmazza, hogy a pedagógiai intézetek nemzetiségi tanszékein közművelődési tevékenységre is készítsék elő a jövendő óvónőket, tanítónőket, tanárokat, s a nyelvszakot a művelői szakkal párosítsák. Miként Boros Ferenc, a minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője elmondta: a nemzetiségi szövetségek kongresszusain elhangzott javaslatok megvalósítására a minisztérium szorgalmazza: a megyei szervek vegyék^ számba, hogy a következő években mennyi nemzetiségi közművelődési szakemberre lesz szükség, és az igényeknek megfelelő számban képezzék őket. Kialakítják a nemzetiségi művelődési bázisokat, amelyek szakmai, módszertani irányító funkciót töltenek be A nemzetiségi báziskönyvtárak eredményesen működnek, s a hozzájuk tartozó könyvtárakban ma már nem annyira az irányítást, mint inkább a folyamatos könyvellátást igénylik. Nemrég tartotta évi beszámoló közgyűlését a MHSZ— KÖTIVIZIG szolnoki búvárklubja. A nehéz idei év igen szép eredményeket hozott a búvármunkákban. A 12 tiszai árhullám jelentősen megnehezítette ugyan a feladatok tervszerű megvalósítását, de így is 570 ezer forint értékű munkát sikerült elvégezni az idén. Ezek közé tartozott például Szolnokon a Tisza alatti elektromos mederkábel védőcsőben való lefektetése, amely az első ilyen feladat volt Magyarországon. A vízalatti lángvágással való roncskiemelés is újszerűnek számít, de segítették a vízépítési feladatok megoldását a Tisza II. öntözőrendszer kialakításánál is. E nagy feladatok növekvő technikai és személyi követelményeket is támasztanak. Bár ezt az évet is baleset nélkül sikerült zárni, a klub eddig is kiemelkedően jó felszereltségét tovább kell javítani. Ezért az idén három új nehézbúvár- és egy könnyűbúvár-felszerelést vásároltak, és saját munkává! sikerült egy búvártag BÚVÁROKNÁL megépítése is. A felkészültség is nőtt: a búvárok közt öten víz alatti robbantómesteri képzettséget szereztek, és sikerrel szerepeltek az ár- vízvédelmi gyakorlaton is. Ezen kívül új oktatókat is „avathattak” a sikeres tanfolyamok után. A gazdasági feladatok mellett jelentős a klub sporttevékenysége is, jelenleg közel hetvenen hódolnak kedvtelésként a könnyűbúvár sportnak. Sikerekről ezen a területen a Pelikán Kupa jó megrendezése ellenére sem lehetett beszélni. Bár a versenyzők nyolc hazai versenyen szereztek helyezéseket, a klub felszereltsége, hagyományai és a helyi uszodai lehetőségek ennél sokkal többre köteleznek. A nemrégen végrehajtott szervezeti, személyi változtatások — például új edző kinevezése — hatását nemsokára lemérhetjük majd: a következő év ismét versennyel, a Pelikán Kupával kezdődik. És amivel folytatódik: a martfűi Növényolajgyár vízkivételi művének tervezői már az ő munkájukat is bekalkulálták a szoros építési határidőkbe. v Találkoztam egy emberrel Egy hírrel kezdem, amely egyébként bizonyára elveszne a többi hasonló hír között anélkül, hogy különösebb fi- gyemlet érdemelne: a „Tájak, korok, múzeumok” elnevezésű honismereti vetélkedőn első díjat nyert Boda Sándor kunhegyesi műszaki ellenőr. Testvére, Boda Ferenc harmadik lett, az általa vezetett brigád, a Szolnok megyei Tanács Hámán Kató Szocialista Brigádja pedig a csapatok között nem talált legyőzőre. Ezek az emberek gyalogtúrákat tettek, járták az ország múzeumait, s a „Magyarázom a kiállítást” elnevezésű szellemi versenyben is összemérték erejüket. Egyszóval kellemesen, hasznosan töltötték szabad idejüket. Az országos vetélkedőt fölényes biztonsággal megnyerő Boda Sándor esetében azonban ez korántsem ilyen egyszerű. Minden további szószaporítás helyett a győztes naplójából idézek. „1976 márciusában egy berlini • építésszel ismerkedtem meg az egyik üdülőhelyünkön ... Szívesen tartottam vele ..., hogy a nyelvet egy kicsit gyakoroljam, mert nagyon sokat felejtettem. 30-án este együtt vacsoráztunk... Egy üvegfal előtt állva gyönyörködtünk a kilátásban. Kicsit előre hajoltam, hogy jobban kilássak az alkonyati fényben, s megütöttem a homlokomat egy üvegfalban. Az ütés nem volt nagy. El is felejtettem ... Reggel nyolckor indult haza saját gépkocsijával... Kilenckor lettem rosszul. Erős hányás fogott el egymás után kétszer is ... A vacsorára gyanakodtam, pedig nagyon finom volt. Két napig koplaltam ... A harmadik napon vettem észre, hogy mindent duplán látok és enyhén szédülök ... Orvost hívtam... A kórházban majd kivizsgálják, mondta a körzeti orvos és mentőautót rendelt.” A bonyodalmak még csak most kezdődtek. „ ... Mint később kiderült, a téves diagnózis volt minden további bonyodalom oka. A beutaló orvost megtévesztette a kettős látás, és agyvérzéssel kórházba utalt... A kórházban agyvérzéssel kezdtek kezelni... A vizsgáló orvos hiába ütögette a fejem gumikalapáccsal, az agyvérzésnek nyomát sem találta ... De vizsgálat közben eltalálta a jobb szemöldökömnél az eredeti ütés helyét a gumikalapáccsal... Rendkívül éles fájdalmat éreztem .. . Mind a két szememre megvakultam ... Néhány másodperc múlva kezdett újra derengeni. Nagyon fátyolosán láttam ugyan, de láttam ... A jobb szemöldökömnél a kalapácsütésre be- vérzett... A bevérzés miatt hatszor lumbáltak .. . Az ötödik szúrásnál végignyilallott a jobb lábam, a lábam ujjá- ig. A jobb lábam teljesen lebénult. Nem tudtam emelni, csak a földön húztam. Járni alig tudtam, de erőltettem vele a járást... Még egy
