Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 19. Az ötödik iksz és környéke Miskolcon, a Volán 3. sz. Vállalat televíziót szerelt az egyik autóbuszba, amely Mezőkövesdről Edelénybe, illetve vissza szállítja a bányászokat Különösen azok örülnek a tv- nek, akik este indulnak Edelényböl munkába. Ok a teljes esti programot végignézhetik, az utazás alatt Tavak, madarak, fák védelem alatt Ö z ember, úgy az ' ötödik iksz táján, mind gyakrabban töpreng el a végesen és a végtelenen. Az idő és a tér, a világ végtelensége, az ember és a lét, az élet végessége mind feloldhatatlanabb talány számunkra, és tudatunk is mind lemondóbban veszi tudomásul a véges és végtelen e bennünk rejlő anakronizmusát. Az idő, amely a gyermekkorunk táján nem jelentett mást, mint két pont közti távolságot, mint fogalmat, amely összeköti a tagnapot .a mával és biztosan elvisz a holnaphoz, most valamiképpen más meghatározást kíván. Annap idején — tíz-e, vagy húsz éve? — ha arról olvastunk korosztályombéliek, hogy valaki száz, vagy százhúsz évig élt, számunkra nem jelentett többet, mint egy érdekes hírt. Most odakacsintunk saját születésünk évszámára és a matuzsálemi kort idéző számra, aztán ösz- szeadunk, kivonunk; menynyi a még, mennyi a lehet? Az életrajzokban, származzanak azok nevesektől, vagy csak névvel bíróktól, ha olvasunk, tallózunk, minduntalan kiszámoljuk: néki menynyi méretett ki az időből? Az ötödik iksz és környéke — nem kell a Neander-völgy- be visszalátogatnunk — még születésem táján, tehát az én életemben, a mi életünkben is, ha nem éppen matuzsálemi kort, de legalábbis tisztes kort jelentett. Valamiképpen az átlagéletkort. Eny- nyire számíthatott általában az ember, amikor megszületett. Most azt olvasom, hogy az Egészségügyi Világ- szervezet szerint ma az ember 60—75 éves koráig tekinthető öregedőnek. Nem öregnek! Csak öregedőnek. Természetesen: általában. De konkrét igazság az, hogy hazámban is, az elmúlt három és lassan fél évtized hatására az átlagéletkor meghaladta a 70 évet. Aki most születik, az csak a jelenlegi társadalmi, egészségügyi, kulturális, civilizációs körülményeket is figyelembe véve, bízvást számíthat arra, hogy megéri a kort, amely a mai vélemények szerint még csak az öregedés kora. És nem az öregségé. így az ember — bízom benne — kétharmad élete alatt egy nemzedéknyi időt nyert az életnek! Fél évszázad alatt majd negyedszázadot! Tudom jól, hogy sok ösz- szetevője van az emberi élet meghosszabbodásának. Nem hiszém, hogy az emberiség átlagéletkora — pedig ebben benne van az indiai pária és a svéd polgáré lete is — azért kapaszkodik csak mind feljebb és feljebb az idő végtelen fáján, mert ebbe az átlagba beleszámítandó a szocializmus társadalmi rendje óvta és gondozta „tábor” minden állampolgára is. Bár ezt nem kiemelni, oktalanság lenne. Nem hiszem, hogy ma csak azért élheti meg dédunokáját is • mind több egykoron még nagyapának sem megélt embere korunknak, mert az egészségügyi kultúra, a gyógyítás tudománya és a tudomány gyógyító alkalma- záas lenne a domináns ebben. Még akkor sem hiszek e Két és több más kisebb — bár kétségkívül hatással bíró — tényező kizárólagosságában e téren, ha tudván tudom, hogy mit jelent a higiénia, hogy egyetlen fertőzött. ásott kút tizeket, százakat betegíthet meg, vagy éppen ölhet is meg, s ha azt is tudom, hogy az emberiség élete során nem a tudás vizét, de halál mikrobáit itató effajta ásott kutakkal vette magát körül szó szerint is, meg képletesen is. Amit hiszek és amit tudok, amit nem abszolutizálok ugyan, de aminek vitathatatlannak tartom az elsőbbségét e kérdésben: az a béke. Ennek az évszázadnak két világháborúja, amelyből elsősorban a második már nem kímélt csecsemőt és aggastyánt sem —, majdnem a neander-völgyi ősember átlagéletkorára szorította visz- sza az emberiség átlagéletkorát. Nem merült fel semmi-, féle világszervezet statisztikájában még a gondolata sem annak, hogy vajon mennyi az emberiség várható életkora, mikor kezdődik az öregedés. Az ember, ha megélte a másnapot, akkor tartósan életben maradottnak volt tekinthető — valamiféle ilyes megálapítást lehetett volna tenni a háborúk idején egy akkor, a mai formájában még nem létező, képzeletbeli egészségügyi világszervezet részéről. Az a kegyetlen tréfa, hogy a koncentrációs táborban arra a kérdésre válaszoló fogolynak, miszerint hány éves, és hogy ő negyven lesz, hogyan vágta oda gúnyosan az őr, á, még hogy lesz... egyáltalában nem volt tréfa. Csak kegyetlen igazság. Olyan igazság, amelynek létét a nácizmus garantálta. De ne kanyarodjunk el, maradjunk az egészségügyi szervezet megállapításánál. Eszerint még jócskán van időnk, ha erőnk, egészségünk adja, hogy elérjük az öregedés kezdeteit, mi: huszonnyolcasok. És környékiek ! Ha erőnk, egészségünk és — békénk adja. O yűlölöm a neutron- bombát. Igaz, semmilyen bombát nem szeretek, de ezt a neutront most különösen nem. Mert mindig elképzelem, és magam előtt látom is, hogyan lesz belőlem egyetlen pillanat alatt semmi. Hogy miért jutott eszembe éppen és most a neutron- bomba? Mert az ember, úgy az ötödik iksz táján, mind gyakrabban tűnődik el a végesen és a végtelenen. Mert a múlandóság is lehet emberi. És embertelen is. Víztározó a Balaton védelmére Nem a Zala folyó hordaléka miatt qyorsult meg a Keszthelyi-öböl iszapo- sodása - állapították meg a szakemberek. A Zala és vízgyűjtőinek súlypontja ugyanis . negyven kilométerre van a Keszthelyiöböltől, s ezen a meglehetősen hosszú úton alaposan megcsappan a hordalék mennyisége. A Keszthelyi-öböl eliszaposodásáról 1880 körül jegyezték fel az első adatokat. Pedig Zala megye egy 1832- ből származó vízrajzi leírása szerint Festetics György a Phönix nevű hajóval már 1796—1816 között is rendszeresen mérte a Balaton vízmélységét és fenékmintákat is vett. A Balaton akkor Fe- nékpusztától Tihanyig kavicsos volt. Most pedig csaknem mindenütt iszapos. Hogy miért? Feltehetően azért, mert 150—200 év alatt 3—4 méterrel csökkent a víz szintje. Ennek következménye, hogy megszűnt a Kis-Bala- ton, amely a Balaton szerves része volt. A Zala folyó azonban mégsem teljesen „bűntelen”. Az évenként átlagosan 300 millió köbméternyi vizével érkező hordalék mennyisége nem fenyegeti a Balatont. A hordalékban levő 1045 tonna nitrogén és a 167 tonna foszfor azonban súlyos gondot okoz, mert a Balaton vízutánpótlásának a fele a Zalából érkezik, s a viszonylag kis területű Keszthelyi-öblöt terheli. Itt játszódik le az a folyamat, aminek annakidején a Kis-Balaton volt a színtere. Itt csapódnak le a szennyeződések, s válik ä Zala a Balaton vizévé. Méghozzá olyan körülmények között, hogy a szél hatására a tó más részein felkavart iszap is hozzájárulhat a Keszthelyi-öböl szennyezéséhez. A kormány határozatot hozott egyebek között a Kis- Balaton régi funkciójának helyreállítására. Ennek nyomán egy 75 négyzetkilométer vízfelületű tározóval megpróbálják létrehozni a 100—150 évvel ezelőtti természeti viszonyokat. Ez a tározó 104 millió köbméter vizet fogad majd be, 120 napig pihenteti a Zala vizét, így a káros anyagoktól — műtrágyáktól — megtisztulva kerül be a Balatonba. Az átlagosan 140 centiméter vízmélység kedvező feltételeket teremt olyan vízinövények, .mint például a sás, a nád és a gyékény termesztéséhez is, amelyek kivonják a vízből a felesleges anyagokat. A tározó kialakításához mindössze egy viszonylag rövid, nem egészen három kilométeres terelő töltést kell megépíteni. Ettől remélik, hogy a Zala nem szennyezi tovább a Keszthelyi-öblöt, de a tó egész problémáját ez nem oldja meg. A Kis-Balaton víztározó kialakítására az elképzelések szerint 1980 után kerül sor. Komárom megyében sok, országosan egyedülálló természeti ritkaságot őriznek. A legjelentősebb a Balatonnál régebbi eredetű tgtai Nagy-tó és környéke. A kedvező fekvésű, forrásokban gazdag területnek már az ősidők óta nagy vonzereje volt. Jelentős szerepet játszott abban, hogy Zsigmond, majd Mátyás királynak is kedvelt tartózkodási helye volt Tata, és a tó partján pompás palotát is építettek. A festői vidék védelme sokféle szempontból indokolt. Botanikai értékein kívül ornitológiái szerepe is jelentős, mert az átvonuló madarak egyik fontos pihenőhelye. Úgyanakkor a tónak és környezetének megőrzése eredeti természetes állapotban a lakosság üdülési, vízi sportolási lehetőségeit is szolgáldődött. Nagyon érdekesen tükrözi ezt Esztergom oktatási történelme is, amelynek legkülönbözőbb korszakait kutatja hosszú idő óta lelkesen Hegedűs Raymund, a helyi tanítóképző főiskola tanára. A korabeli dokumentumok alapján biztosra vehető, hogy Esztergomban már az ezredforduló körül működött iskola. Arról, hogy mit és hogyan tanítottak a középkorban, a legfőbb forrást az esztergomi Bibliothékában őrzött, Sárospatakon több éven át írt jegyzetanyag, a híres Szálkái kódex és a Széchenyi Könyvtárban levő, minden bizonnyal az esztergomi káptalani iskolában készült 224 levélből álló kézirat mondja el. ja. Hiszen nemcsak a megyéből, hanem a fővárosból, sőt távolabbi vidékekről is sok ezren töltik itt rendszeresen a nyári hétvégeket. Kétezer méteres evezőspályája pedig egyre sűrűbben ad otthont rangos nemzetközi kajak- és kenuversenyeknek. Védetté nyilvánították a tatai Fényes-fürdő környékét is. A források elapadásával ritka növény- és állatvilágának jelentős része elpusztult ugyan, de még mindig mintegy 300 olyan különleges növényfaj él itt, amely feltétlenül gondozást és védelmet igényel. Az Oroszlánnyal szomszédos Majkoni, az egykori ró* mai település köveiből 1748- ban épült remeteházakat körülvevő parknak rendkívül értékes a növényvilága, akárcsak az 1240-es években épíEzekből egyértelmű, hoev a tananyag abban a korban két nagy csoportból állt. Az első a Trivium, az általános műveltség törzsanyagaként kötelező volt. (Ezt természetesen megelőzte az elemi ismeretek oktatása.) Ez a grammatikát, dialektikát és a retorikát foglalta magába. A másik csoport, a Quadrivium aritmetikából, algebrából, asztronómiából és zenéből állt, mindig csak azt tanították ebből, amit a helyi sajátosságok megköveteljek és lehetővé tettek. Bár abban az időben még századokon át ugyanazt a tankönyvet használták (könyve általában csak a tanítónak volt), a magiszterek és rektorok igyekeztek a kor tett és most restaurálás alatt álló vértesszentkereszti műemlékromok védelmét szolgáló erdőé. Almásneszmélyen botanikailag és zoológiailag egyaránt nagyon gazdag hat hektárnyi lösz és homokpusztai gyepterület került védelem alá. A most védetté nyilvánított értékek között sok különleges fa is szerepel. Közéjük tartozik Gyermely község határában egy 300 éves és egy 250 éves óriás kocsányostölgy, a vidéken ritka óriás szürkenyárfa és a fekete diófa, valamint egy fekete gólya fészkét őrző, két évszázados fa. Gyarmatpusztán csaknem öt kilométer hosszú 100 éves vadgeszte- nyefa-sorok kerültek védelem alá. követelményeihez igazítani az anyagot, kommentálták és magyarázták azt. A tanítás módszere is állandóan korszerűsödött. Amíg például a X. században még csak római számokat használtak és fejben, valamint ujjal számoltak, a XIII. század elején már általánossá váltak az arab számjegyek. Ez lehetővé tette a helyérték és a zéró alkalmazását. A műveletek köre Pedig négyzetre emeléssel, gyökvonással bővült és kialakult az algebra. Nem kevésbé érdekes a kor követelményeinek alkalmazása az esztergomi tanító- képzés emlékeiben sem. 1842- ben országosan az elsők között létesült itt „mesterképző”. Mivel az akkori falunak egyetlen művelt embere a tanító volt, nagyon sok feladatra képezték ki. Jól mutatja ezt a tantárgyak hosszú sora is. A mai gyakorlati oktatás őse a kézi műtan volt például. Ennek keretében a különböző házi iparokkal, így többek között tinta- és tolikészítéssel, könyvkötészettel, házi szövéssel, szalmafonással, óraigazítással, aszalással és selyemhernyó tenyésztéssel is megismerkedtek a hallgatók. „A rögtöni esetekben az emberekkel és barmokkal való bánásmód” tantárggyal az elsősegélynyújtást is oktatták. Sok olyan téma ^szerepelt a képzésben, amely a jegyzői teendők ellátását segítette. A legtehetségesebbek ..mesteri és jegyzői” címet kaptak és ők látták el a falu jegyzőjének munkakörét is. Berde Éva Gyurkó Géza Uszkárfarrfilia... Nagy a család, sokba kerülne a fodrász T. A. Előbb veit harang, mint templom Magyarország egyik legjelentősebb harangöntő műhelye működött Pécsett a XVIII. században. A 250 évvel ezelőtt alapított üzem létezését dr. Petrovich Ede helytörténész, a pécsi káptalani levéltár vezetője tárta fel egykorú dokumentumok alapján. Az adatok arra vallanak, hogy a harangöntő manufaktúra a maga korában a mecsekaljai város egyik legnagyobb, legfontosabb ipari üzeme volt. A török hódoltság alól felszabadult dunántúli városok és falvak a másfélszáz esztendős „némaság” után sorra állítottak harangot. Gyakran előbb volt harang, mint templom, ilyen esetben haranglábra helyezték. ■ Kezdetben a pesti és a grazi műhelyekben öntötték a harangokat, s rendszerint a Dunán, illetve a Murán és a Dráván szállították hajóval a súlyos és drága portékát a megrendelőknek. A mecsekaljai manufaktúrában évente átlagosan mintegy húsz harang készült. Számuk és súlyuk, valamint az öntésnél alkalmazott munkások létszáma arra vall, hogy a korabeli viszonyokhoz képest nagy termelékenységű üzemről volt szó, Amikor a római számokat felváltotta az arab A kor követelményeihez Igazítani a tananyagot A parlament legutóbbi ülésszakán is sok szá esett arról, ami állandóan foglalkoztatja az oktatási szakembereket éppúgy, mint a közvéleményt: hogyan igazodjon a tanítás, a tananyag a kor követelményeihez. Nemcsak magyarországi, hanem világtéma ez, és nemcsak a huszadik századé, hanem azóta van napirenden, amióta az iskolai oktatás megkez-
