Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
1970. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 hulídmítCMzán Kettősben Az elmúlt hétfőn este pontosan egy órát töltött Szilágyi János Pilinszky Jánossal, mégpedig úgy, hogy beszélgetésüket egyenes adásban közvetítette a rádió. Aki csak távolról is ismeri a költőt, szinte megoldhatatlannak tartotta a Szilágyi vállalta feladatot, hiszen PilinsZky- ről sok mindent el léhet mondani, de azt semmiképpen sem, hogy bőbeszédű, hogy szívesen nyilatkozik. Hát még azt, hogy a költészet, a vers lényegéről, a köi- tőség mindenéről szóljon, ráadásul olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint egy órányi élő rádióközvetítés. És Szilágyi nemcsak vállalkozott a beszélgetésre, hanem túl azon, hogy kiváló műsort vezetett, sikerült bebizonyítania azt is, hogy a Pilinsz- kyiről szóló némaság-mítosznak nem a költő a forrása. Pedig nem csinált, nem mondott semmi feltűnőt, csupán lényegre törő bátor kérdésekkel faggatta partnerét. Legtöbbször egy,-egy félmondattal vagy csak egy szóval segítette a beszélgetést, s nem ritkán azzal, hogy mert csendben maradni, kivárta, amíg a költő pontos formába önti gondolatait. S Pilinszky egyre többet mondott. Egyre jobban érezte a közlés kényszerét, hiszen e félmondatok, e szavak és néha csönd éppen azok felé a félelmetesen komoly, életről és halálról szóló titkok és törvények kimondásai felé vezettek, amelyek költészetének és életének legfontasabbjai. Így érte el Szilágyi János, hogy riportalanya tulajdonképpen monológot mondott, amelyben ő a rendező szerepét vallhatta magáénak. S a műsor sikerének másik oka e monológ milyenségében keresendő. Úgy hisz- szük, ez az órányi vallomás többet és hitelesebben szólt a költőről mint az ezt megelőző kritikák tucatjai. A felismerés örömteli borzongása járhatta át a figyelmes hallgatót, aki korábban megbotlott egy-egy Pilinszky-vers olvasásakor. Ars poeticával felérő mondatokban fogalmazta meg a költő a barátságról, a szerelemről, a kínokról és a szenvedésekről szerzett benyomásait, melyek a végtelen egyszerűség, a kifejezés fegyelmezettsége és pontossága hitelesített a hétköznapok még oly izzói eseményeiről is. És rájöhettünk arra is, hogy mi az amit eddig Pilinszky magányosságának neveztek bírálói: egy feszesen, a lehető legfegyelmezetteb- ben és szenvedélyesen megélt élet egyetlen lehetséges következménye, az önmagához legszigorúbb emberi tartás. Befejezhetnénk e jegyzetet azzal, hogy az elmúlt hónapok talán legkiválóbb műsora volt e legutóbb hallott Kettesben — ennél azonban több tanulsággal is szolgált. Egy kitűnő riporter, rádiós személyiség és egyik legkiválóbb kortárs költőnk a kettejüket érdeklő legfontosabb dolgokról szólt — bennünket érdeklőén. — s k — Testnevelési óra a folyosón? „Óh, az én diákkoromban az volt a tornaóra, hogy dalolva kétszer végigmentünk a falun” — sóhajtott fel nagyanyám egy iskolai sportbemutatónkon. Akadt is min ámülnia; a jól felszerelt tágas teremben olyan sporteszközök sorakoztak, amilyeneket még nem is látott, számunkra viszont mindennapi dolog volt a ló, a gerenda, a tükörsima rúd. Nélkülük elképzelhetetlen lett volna a testnevelési óra. A szandaszőlősi diákok csak képzeletben végezhetnek „mutatványokat” kedvenc sportszereiken. A lovat az igazgató irodájában szállásolták el, a gyűrű a folyosó végében szinte a belépő nyakába hull. A tornaterem hol a folyosó, hol az osztályterem, vagy maradhatna még a nagyanyám korabeli menetelés. Ez utóbbi zavarná legkevésbé az iskola rendjét. Ha ugyanis a folyosót használják tornateremként, akkor az osztályteremben azon kuncog a többi diák, hogy a tanár arra buzdítja a tanulókat, „halkabban fussatok”. Ha meg az osztályteremben • tartják a testnevelésórát, mire a biológia vagy a fizika szaktantermet át- és visszaalakítják, alaposan elmegy az idő, s két bukfencezésnél többet aligha tud elvégezni egy-egy diák. Mindez persze ideiglenes állapot, s hogy mégis ennyi ideig eltart, nem gondolták sem a pedagógusok, sem a diákok, sem a szülők. Bár igaz, a csaknem harminc éve épült iskolában sosem volt tornaterem, több mint tizenöt tanéven át a szomszédos klubkönyvtár nagytermét bérelték, s ott tartották meg télen az órákat. A kezdetben négy tantermes oktatási intézményhez később újabb négy tan- • termet építettek, de tornateremre vagy tornaszobára nem futotta, ősszel és tavasszal a sportudvaron edződnek a diákok: a másfél millió forint értékű létesítményt 1975-ben vállalatok és a szülők hozták létre társadalmi munkában. Az új tanévben az eddigi gyakorlattól eltérően a tanulók nem tornászhatnak a klubkönyvtárban, mivel júniusban ott helyezték el az épülő megyei művelődési központ bútorait. Azóta a nagyterembe se ki, se be, se rendezvényt, se tornaórát nem lehet tartani benne. Közművelődési célokra a könyvtár és egy klubszoba szolgál. Ez utóbbiban tartják a tanulóknak a szakköri, énekkari valamint az iskolaelőkészítő foglalkozásokat. A közel ötszáz diák „téli” tornaóráinak ügyében sokfelé megfordult Kalydy Sándor, az iskola igazgatója. — A szolnoki városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya felajánlotta a bútorok tárolására a tiszaligeti strand fedett öltözőjét — mondja. — A jó ötlettel elmentem a megyei tanács vb. művelődésügyi osztályára, ahol azt mondták, majd megvizsgálják az ügyet. Ennyit tudtam elmondani november közepén a párttag szülők értekezletén a nekem szegezett kérdésekre. Az értekezlet után három szülőből álló küldöttség mondta el panaszát a megyei tanács művelődésügyi, majd az építésügyi osztályán. Szóbeli Ígéretet kaptak, hogy december 20-ra elszállítják a bútorokat, birtokukba vehetik újra a szandaszőlősíek művelődési intézményüket, a gyerekek pedig tornászhatnak benne. Egyébként Ígérték, hogy erről írásbeli értesítést is kap az iskola. A levél, azóta sem érkezett meg. Elindultunk a panasz nyomában. Tari Kálmánt, a megyei tanács vb. művelődés- ügyi osztályának vezetőjét nem tájékoztatták munkatársai a szandaszőlősiek panaszáré. Az új művelődési központ még nincs kész, a gyulai bútorgyár viszont határidőre leszállította a megrendelt bútorokat, s jobb híján Szandaszőlősön, a klubkönyvtárban raktározták el. Hogy kié volt az ötlet, az a beszélgetésen nem derült ki. o — Új „raktárba” áthordani a bútorokat? — Nem, azt nem lehet — tiltakozik az osztályvezető. — A bútorok, a zongora értéke kétmillió forint körül van. A többszöri költöztetéssel nagymértékben rongálódnának. — A szandaszőlősi diákok szülei vállalnák a bútorok „károsodásmentes” költöztetését. — A tiszaligeti strand öltözője nem lenne megfelelő raktár ezeknek az értékes bútoroknak — jegyzi meg dr. Vincze Sándor, a művelődés- ügyi osztály helyettes vezetője. S a jelenlegi „hevenyészett raktár” megfelelő? — Tulajdonképpen az sem — veszi vissza a szót Tari Kálmán — megnyugtató, jó helyen csak az új művelődési központban lennének a bútorok. — Amíg nem helyezhetik «1 ott, minden marad a régiben? — Az épület műszaki átadása elkezdődött. Úgy tűnik, január végén lesz az új épületben egy olyan zárható helyiség, ahol biztonságban, megfelelő körülmények között tárolhatjuk a bútorokat az avatásig. S addig? Továbbra is „Edzett ifjúságért” — szan- daszőlős módra ... Tál Gizella Egész évben népszerű a lemez „Karácsonyi műszak” a hangszerboltban A megyében csak egy hangszerbolt működik, igaz, hogy kisebb hangszereket (szájharmonika, furulya) lehet vásárolni a városok, községek áruházaiban, játékboltjaiban, de hegedűért vagy pianínóért már Szolnokra kell utazni. A Ságvári körúti hangszerbo'lt forgalmán ez meg is látszik. Karácsony közeledtével különösen sokan keresik fel az üzletet. A bolt ez évi forgalma eléri a 6,5 millió forintot, valószínű, hogy az év végére pedig a nyolcmilliót is. Ebből mintegy két és.fél milliót a lemezek eladásával forgalmazott az üzlet. A komolyzenei felvételek közül legkeresettebb lemezek: Vivaldi Négy évszak, Erkel Ferenc Bánk bán, Ravel Bolero, valamint Csajkovszkij B- moll zongoraversenye. A könnyűzenét kedvelők táborában legnépszerűbbek Szűcs Judit, Korda György és Katona Klári, az együttesek közül pedig az Omega, a Piramis és a Locomotív GT, (ABBA és Boney M lemezeket hiába kerestek a vásárlók.) A hangszerek közül nagyon keresettek a citera, a doromb, a furulya, a tárogató, a gitár (különösen az árleszállítás idején fogyott el sok), de a' borsos árú pianínóból (20—40 ezer forint) is mintegy hat- van-hetven talált gazdára. Népművészek országos kirakodóvására Fazekasok, hímzők, fafaragók, bőrművesek vették birtokukba vasárnap a MOM Szakasits Árpád Művelődési házának folyosóit, termeit. Osztatlan sikert aratott a fővárosban első ízben megrendezett népművészeti országos kirakodóvásár: a kora délelőtti óráktól több száz méter hosszú sorokban várakoztak az érdeklődők bebocsátásra. A vásárra 40 kiállítót — zömmel a Népművelési Intézet stúdiójának tajait — hívták meg. Képviseltették azonban magukat a szekszárdi és kaposvári fazekasok, a győri fafaragók, a debreceni kékfestők és bőrművesek is.. Pécsett, kiállítást rendeztek a város alatti pincékben talált régészeti leletekből. A középkori tárgyak mellett álommázas, irókázott és márványozott habán tányérokra is leltek a Bányászati Aknamélyitö Vállalat és a Janus Pannonius Múzeum munkatársai. - Kiállítás a pinceleletekböl- A szolnoki 605. sz. Szakmunkásképző Intézet tanműhelyének elektromos mérőszobájában az elvégzett mérések után azonnal kiszámítják az eredményeket a hallgatók Középszerű legjobbak Vers- és prózamondók versenye Szolnokon A „Radnóti Miklós” országos vers- és prózamondó verseny megyei döntőjét szombaton Szolnokon, a helyőrségi művelődési házban rendezték meg. A tizenegy versmondót — akiknek produkcióit ezúttal hallhattuk — az elődöntők során több mint száz szavaló közül válogatta a zsűri. Méltán gondolhattuk, hogy a legjobbak állnak a pódiumra. Minden bizonnyal így is 'volt, azonban ebben a mezőnyben már már csak a középszerűségre futotta mindegyikőjüknek. Nem hallhattunk sem túl rossz, sem pedig kiemelkedő tehetségről tanúskodó szavatokat, szavalatokat.. Hiányoztak az „egyéni ízek” is. Egyformán szavalták Ady és Radnóti, La Fontaine és Nemes Nagy Ágnes költeményeit. Ennek okát elsősorban — a korábban hiányolt — „versmondó műhelyek” uniformizáló hatásában látjuk. Sok versmondó előadásában elsikkadt a költemény zeneisége is, csupán a száraz gondolatiságra törekedtek. A versmondók javára írható viszont a szép beszéd és kiejtés, a jó- pódiumi megjelenés. Az értékeié^ során a zsűri tagjainak szájából nem hangzott el a már közhelynek számító kifejezés, miszerint „nehéz helyzetben vagyunk”, tudniillik egyáltalán nem hozták nehéz helyzetbe őket a versenyzők. A döntés egyszerű volt. Maximális pontszámot (140) senki sem kapott. A legeredményesebbnek Tolnai Zsuzsanna, a Verseghy Ferenc Gimnázium tanulója bizonyult. Kilencven pontjával kiemelkedett a mezőnyből, így megvan az esélye arra, hogy a többi megyei döntő lebonyolítása után bekerüljön az országos döntőbe. T. E. Szolnokon Dán képzőművészek tárlata Dán művészek alkotásaiból nyílt kiállítás vasárnap délelőtt a Szolnoki Galériában. A kiállító művészek — Hans Scherfig, Elisabeth Karlins- ky, Victor Bruckdorff, Henning Andersen, Palle From és Jergen C. Rasmussen — a haladó „Korner” csoport képviselői. Alkotásaikat már Európa több országában megcsodálhatták. Magyarországon most mutatkoznak , be először. A tárlaton 125 grafika, festmény, fotó, kisplasztika ad ízelítőt az északi ország képzőművészetéből. Sajátságos színfoltjai a kiállításnak Hans Scherfig állatokat ábrázoló képei, Palle From megrázó erejű, műveszi fotói, Henning Andersen kis- ■ plasztikái. A tárlatot Tari Kálmán, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője nyitotta meg, majd Jergen C. Rasmussen a művészcsoport törekvéseiről, munkájáról beszélt. A kiállítás január közepéig várja a látogatókat. Reneszánsz kórusmuzsika A reneszánsz kórusmuzsika hangversenysorozatban az új évben vasárnap délelőttönként két-két kórus koncertezik a budavári palotában. Január 7-én például a tokodaltárói vegyeskar és a fóti zenebarátok kamarakórusa énekel. Január 14-én a dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium és a Videoton kamarakórusát hallhatják az érdeklődök. A következő vasárnapokon szerepel többek között a kecskeméti Kodály Zoltán Gimnázium vegyeskara, a salgótarjáni művelődési központ kamarakórusa, a zákányszéki parasztkórus, a Zalka Máté Katonai Főiskola férfikara. a sárisápi bányászkórus. Szól a dzsessz Kovács Gyula és együttese jazz-estjét rendezik meg december 21-én csütörtökön délután 6 órától a törökszentmiklósi művelődési központ pódiumtermében. Az est szólistái Bornemissza Péter fuvola, gitár), Dresch Mihály (szakszofon), Wajda Sándor (bőgő) és Kovács Gyula (dob) lesznek.
