Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-16 / 296. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 16. 0 föld geológiai megismerésének vágya vezérelte Bemutatjuk A közelmúltban — 75. születésnapja alkalmával — Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikust a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki: több évtizedes, eredményes tudományos munkásságáért és békemozgalmi, közéleti tevékenységéért. Szinte hihetetlen, hogy az életerős, fizikailag és szellemileg egyaránt friss, fáradhatatlan, nagyszerű tudós már 75 éves! Szádeczky-Kardoss Elemér a magyar föld- tudományok (geológia, geokémia, geonómia) nemzetközileg is elismert vezető egyénisége. 1003-ban született Kolozsvárott. Édesapja maga is neves geológus, a kolozsvári egyetem ásvány- és földtan professzora volt. Fia tőle örökölte széleskörű természet- tudományos érdeklődését, a föld geológiai megismerésének vágyát. („Sokat jártunk kirándulni, mindig magyarázott, beszélgettünk, és én azon törtem a fejem: lényegében csak a föld legfelső szintjéről tudunk valamit. De mi van lejjebb?”) Fiatalon azonban még nem volt egyértelmű, hogy ő is geológus lesz. Zenével is foglalkozott, kitűnő csellista volt. („Sokáig haboztam, de a tudomány nagyobb izgalmat jelentett számomra. Például hogyan fejlődött ki egy-egy kőzettömeg? Vagy a klímaváltozások biológiai problémái. Ezekben rengeteg földerítet- len összefüggés van, a miértek tömege. Ügy éreztem: csak a földtudománnyal lehet és kell foglalkoznom. Itt nagy és sok probléma vár megoldásra”.) Budapesti egyetemi évei után — kémia—természetrajz szakos tanár lett — tudományos tevékenysége egyetemi doktori értekezésével indult, melyet Eötvös-díjjal jutalmaztak. 1926-ban kinevezték a soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar ásványföldtani tanszékére tanársegédnek, majd néhány év múlva kimagasló tudományos eredményei alapján profesz- szőri rangot kapott. („Első komolyabb tudományos megállapításom a sóképződés intenzitásának változásaival Szádeczky-Kardoss Elemé kapcsolatos: minél intenzívebb a hegységképződés, annál több kősó keletkezik”.) 1948—49-ben ő lett a kar dékánja. Szervezője és irányítója volt a földtani, bányamérnöki és kohómémöki oktatás újjáalakításának és a miskolci új műszaki egyetem fölépítésének. Aztán ő lett az új egyetem első rektora 1949—50-ben. Miután ezt a nehéz feladatot sikerrel megoldotta, a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem meghívásának eleget téve átvette az Ásvány- Kőtani Intézet vezetését. Egyetemi tanári munkája mellett egyre behatóbb geokémiai kutatásokba kezdett. Ennek előmozdítására szervezte meg 1955-ben az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumát, amelynek 1975-ig — nyugdíjba vonulásáig — igazgatója volt. Hazánkban ő ismerte fel elsőként a földtudományok mélyreható összefüggéseit; és a közös, összehangolt kutatás szükségességét. Ezért szervezte meg 1965-ben az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályát, melynek tizenegy éven keresztül elnöke volt. Az ő szerkesztése alatt a négy világnyelven megjelenő „Acta Geologica” folyóirat nemzetközi tekintélyre tett szert. Megindítója volt a „Geonómia és Bányászat” című folyóiratnak is. Sokoldalú alkotó tevékenysége a földtan szinte minakadémikust den tudományágára kiterjedt. Alapvetően új távlatokat nyitott a magmatizmus és a kőzetmetamorfózis folyamatainak megismeréséhez. („1949- ben, tisztán elméleti úton, már meg tudtam határozni az egyes kőzetátalakulási fokokhoz tartozó nyomás- és hőmérséklet-értékeket. Azt láttam : minden összefügg. Így jutottam ei a geokémiától a különböző földtudományok közötti összefüggésekig; az idő függvényében oldottam föl az ellentétekben való mozgást”.) ^-Mintegy tíz könyve, s legalább háromszáz tanulmánya jelent meg — a világ legkülönbözőbb nyelvein és tudományos folyóirataiban. Angolul, franciául, németül beszél és ír, de olvas más nyelveken is. Két alkalommal kapta meg a Kossuth- díj első fokozatát: 1949-ben és 1952-ben. 1950 óta a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1953-ban a Munka Érdemrend arany fokozatának egyik első tulajdonosa lett. Tudományos ars poeticájáról ezeket mondotta: — A tudomány összefüggéseket kutat. Ezek annál fontosabbak, minél távolabbi, minél szélesebb területeket képes összekapcsolni. Én mindig is erre törekedtem. Még egy dologra hívnám fel a figyelmet: a kutató a saját eredményeit igyekezzen állandóan modernizálni, ne féljen a módosításoktól, a változtatásoktól. Hajlékonyság kell a kutatásban. A mai természettudományt a nagy műszerekkel való munka jellemzi. Ezek gyorsan és pontosan adják az adatokat. Ügy, hogy ma már ott tartunk: több adatot produkálnak, mint amennyit föl tudunk dolgozni. Ügy tűnik, mintha az adatgyártás lenne a cél. Erre szükség van, de az adatokat mindig be kell kapcsolni az általános összefüggésekbe, minél szélesebb körű kapcsolatokban kell feldolgozni, mert enélkül csak a zűrzavart növeljük. A hatalmas, feldolgozatlan információtömeg a tudományt sem viszi előre, s az emberek agyában is káoszt teremthet. Eöry Éva Innen—onnan II mágneses mezfi és az élft sejtek Az elmúlt évtized felfedezései közé tartozik a mágneses erőterek élő szervezetekre gyakorolt hatásának a felismerése. Bizonyos megfigyelések szerint az erős mágneses erőtér az állatok szaporodását is befolyásolja. A probléma tisztázása végett NDK-beli kutatók bika-ondó- sejteket helyeztek 30 percre 8500 gauss erősségű mágneses térbe. A mágneses tér hatására mintegy 7,5 százalékkal fokozódott az ondó- sejtek oxigénfelvétele. A fokozott oxigénfelvétel az ondósejtek megnövekedett mozgékonyságának volt a következménye. A kísérlet során megvizsgálták az így kezelt ondósejtek megtermékenyítő képességét és azt tapasztalták, hogy áz is fokozódott. A kutatók véleménye szerint a mágneses tér a sejten belüli anyagcserére hat. Valószínűleg az enzimfehérjék — közülük is főleg a fémionnal vagy az aromás aminosav- maradékkal vegyületben lévők — fogékonyak az erős mágneses íratásra. A mágneses térben a sejten belül vizes közegben meghatározott szerkezeti átrendeződés következik be, s ez okozhatja a biológiai működésbeli változásokat. Titánbevonat — robbantással A titán fém rendkívül ellenálló a legagresszívabb vegyi anyagokkal szemben, és jó tulajdonságait nagy hőmérsékleten is megtartja. Ezért a titánból készült eszközök a vegyiparban nélkülözhetetlenek. Számtalan korróziós és szerkezeti probléma csak titán alkalmazásával oldható meg. A titán azonban drága, a belőle készült alkatrészek, edények nagyon költségesek. Titánbevonatú acéllemezek előállítása pedig — ezzel a titán mennyiségét lényegesen csökkenteni lehetne — eddig még nem sikerült a két fém nagyon különböző tulajdonsága miatt. Legújabban kidolgoztak egy olyan eljárást, amellyel a legkülönbözőbb fémek titánréteggel vonhatók be. A titánt robbantással — mintegy 50 ezer atmoszféra nyomással — „rálövik” az alapanyagra, s ezáltal, a két fém kristályszerkezete között fémes kötés jön létre. Bár a robbantáskor a hőmérséklet elérheti a 3000 Celsius-fokot is, a felmelegedés időtartama olyan rövid, hogy nem változtatja meg egyik anyag szerkezetét sem. „Erckutató” növények Az élettelen természet — az alapkőzet, a talaj — és a rajta élő növények bonyolult kölcsönhatásban vannak egymással. A növények víz- és tápanyagfelvétele a gyökérszőrök ozmotikus működésével kapcsolatos, a növényi szervezet azon tulajdonsága azonban, hogy képes a rendelkezésre álló elemek között szelektálni, már nem pusztán fizikai-kémiai jelenség, hanem inkább biológiai. Az is előfordul azonban, hogy több növény a fizikai törvények ellenére épít be a szervezetébe anyagokat, és így azok koncentrációja a növényekben sokszorosa annak. mint ami a környezetre jellemző. így például a tengeri barna algák szervezetében a jód olyan töménységben fordul élő, ami a tengervíz jódtartalmának az ezerszerese. Az érckutatás sokszor kamatoztatja azt a jelenséget, hogy a növényzet nyomelemtartalma elsősorban a talaj, valamint az anyakőzet kémiai összetételétől függ. A növények bizonyos nyomelemeket a földkéreghez és a talajvízhez képest többszörösére is dúsíthatnak, s ez a felismerés vezetett el a növények segítségével történő érckutatás módszereinek részletes kidolgozásához. Először Dél-Angliában nyitottak ón- és wolframtelepeket ezzel a módszerrel. Svédországban pedig rájöttek, hogy ott olyan tekintélyes vastagságúak az anyakőzetet borító jégkori törmelékek, hogy a műszeres érckutatásnál meg- bízhatóbbnak bizonyult a biogeokémiai módszer, vagyis a növények segítségül hívása. Egyes növények már puszCsehszlovók kutatók analizálják a talajmintát ta előfordulásaikkal is valamely nyomelem talajbeli magas koncentrációját jelzik, mások pedig jellemző és feltűnő szín- vagy alakbeli tulajdonságokkal utalnak erre. Mivel a növények nyomelemtartalmát számos tényező befolyásolja, nagyon körültekintően kell kezelni a laboratóriumi analitikai eredményeket. Ha ugyanis a növény jelez valami nyomelemet, a talaj több szelvényét alapos kémiai elemzésnek vetik alá, hogy bizonyítást nyerjen a növény jelzése. A szovjet óceánkutatás nagyot fejlődött az elmúlt két évtizedben. A kutatóflotta veteránjának számító „Vi- tyáz” összesen 54 expedíciót hajtott végre a világtengereken, miközben megépültek és felzárkóztak mellé olyan kutatóhajó-óriások, mint például a „Kurcsatov akadémikus”, a „Dimitrij Mengyele- jev”, vagy a képen látható „Jurij Gagarin űrhajós”.. — Ezek már a legmodernebb felszereléssel vannak ellátva. Fedélzetükön 30—30 kutatólaboratóriumban a helyszínen végzik a fizikai, kémiai, biológiai stb. vizsgálatokat. Az értékelésben elektronikus számítógépek is segítségükre vannak a kutatóknak, így nem kell a szárazföldi támaszpontokra visszatérniük az összegyűjtött adatokkal, hanem már a tengeren megkaphatják az eredményeket. A szovjet halászhajók évente 60—70 millió tonna halat fognak ki a világtengereken. A fejlett halászati technika segítségével ma már ennek kétszeresét is ki tudnák emelni, de ez pillanatnyilag az óceánok kizsákmányolását, egyes halfajok túlzott megritkítását jelentené. — Előbb, a kutatómunka eredményei segítségével, sokszorosává kell tenni a halszaporulatot, s csak azután lehet megkezdeni az intenzív halászatot. A tenger élővilágának jelentős táprétegét alkotó zooplanktonnak a világtengerekben való egyenletesebb elosztása, gyorsabb fejlődése érdekében jelentős kutatómunkát végeznek a szovjet tudósok. Az óceán és az atmoszféra egymásra hatásával kapcsolatos problémáknak is nagy figyelmet szentelnek a szovjet óceánkutatók. Földünk kontinenseinek időjárását ugyanis az óceánok felett keletkező nagy erejű ciklonok jelentős mértékben befolyásolják. Ezeknek előrejelzése — általában a megbízható meteorológiai előrejelzés — a mezőgazdaság, a közlekedés, az orvostudomány stb. számára elsőrendű fontosságú kérdés. Arany a természetben Az emberiség történetét sokszor befolyásolta az arany. Gazdagságot, hatalmat jelentett — és jelent ma is — birtoklása. Főszereplője az üzleti életnek, sokáig azonos volt a pénzzel. A mindennapi életben az ékszer-szerepe a legismertebb, ez szinte egyidős az emberrel, de fogpótlásra is régóta használják. Üjabban a technikában, a bonyolult miniatürizált berendezésekben van egyre nagyobb szerepe. Érdekes azonban az egyik szovjet tudós véleménye, aki szerint az emberiség kezében felhalmozott arany csupán ezredszá- zaléka a Föld egész arany- készletének. Az arany ugyanis mindenütt itt van körülöttünk a Földön, sőt a vízben is, csak igen kis mennyiségben. így például a földkérget legnagyobb tömegben felépítő gránit tonnája átlagban 0,5 gramm aranyat rejt magában, 1 köbméter tengervízben pedig mintegy 0,01 milligramm arany mutatható ki. Az ilyen finom eloszlásban található arany kinyerése azonban nem gazdaságos, az ember ősidők óta csak azt az aranyat ismerte, amelyet a természeti erők a geológiai folyamatok során nagy koncentrációban felhalmoztak. Az arany gazdaságosan is kinyerhető mennyiségben a nátriumgazdag gránittípusok megszilárdulásának végtermékeiben, a kvarctelérekben jelentkezik. A geológusok ezt a megjelenési típust „idős” aranynak nevezik. Az arany legnagyobb koncentrációban világviszonylatban a vulkáni kőzetekben található, mégpedig az eredeti vulkánoknak mintegy 1000 méterrel a felszín alatt lévő zónájában. Ezt nevezik „fiatal” aranynak. Míg az idős arany a környező kőzetekben mindössze 3 grammot képvisel tonnánként, addig a fiatal arany 10—40 grammra, helyenként 3000 grammra is felszaporodik. E maximális érték a földkéreg-átlaghoz képest 600 ezerszeres felszaporodást jelent. Érdekes, hogy amíg az idős aranyat csak igen kevés ezüst kísér, addig a fiatal arany többnyire nagy meny- nyiségű ezüsttel társul. Képünkön: Leningrádban, a Ruszkije Szmotszvet aranyművesei által készített ékszerek. 1976-ban több mint 155 millió rubel értékű ékszert készítettek,
