Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-16 / 296. szám

1978. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILMJEGYZET Sokat akar a szarka rűsen nézelődik. Alatta Pá­Az iskolák gazdái: a tanácsok HÁT EZ NEM akar sokat. Sőt, kétlem, hogy bármit is akar. Így aztán a közmon­dásnak csak a második fele igaz. Mármint, hogy nem bírja a farka. Nem bírja azt a kifejezhetetlenül keveset, amit ez a francia film akar­hatott. ÍBár miközben e szójáté­kokkal bíbelődöm, egyire ér­zem, nem is oly csekély e vállalkozás: másfél órát te-. nemteni a semmiből, illetve három gépelt oldalt ugyan­éiból. A film alkotói „hoz­ták” a mennyiséget, a tö­mény unalom percei néha óráknak tűnnek. A kritiká­nak viszont mindenekelőtt szüksége van egy műre, ami dicsérhető vagy elmarasztal­ható sajátosságokkal rendel­kezik. A mű adott (mintegy 2000 méter nyersanyag, ami megfelelő technikai segéd­lettel színes és mozgó képe­ket, valamint emberi hango­kat produkál), hanem a sa­játosságokkal (arra a vala­mire gondolok, ami halkan jelezné, hogy most ezt, csa­kis ezt a bizonyos filmet lát­juk és nem egy másikat) baj van. Nincsenek. Nehéz így az állásfoglalás. Nem se­gítenek a lelkesedés tetsze­tős felkiáltójelei vagy a bosz- szankodás mérgezett nyilai, melyekbe jóleső érzéssel öl­tözteti örömét vagy mérgét a néző. Most csak értetlenül kérdezheti: vajon miért ké­szült ez a film? Dehogy akarom én min­denáron számonkémi a tár­sadalmi hátteret. (Tehetném). Az sem lenne tálán igazsá­gos, ha minden vígjátékhoz Chaplin zsenialitása adná a mércét. (Adhatná.) Beérném bármivel, ami kitölti ezt az egyetlen folyamatos üresjá­ratot. Mert ami van, az csak a látszat. Egy fürdőköpenyes férfit látunk, aki egy bér­ház valahányadik emeleté­nek félméteres párkányán álldogál, cigarettázik és de­rizs, a Diadalív, világvárosi forgalom __ő pedig egyszál f ürdőköpenyben a párká­nyon. Komikus helyzet. Azt a látszatot kelti, hogy víg­játékot fogunk látni. Ezt ké­sőbb semmi nem támasztja alá. Az is csak a látszat, hogy négy úriember mulatságos kalandjairól szól a film. Va­lójában túlságosan jámborak, felszegek hőseink a kalan­dokhoz, így aztán nekik is — nekünk is — csak házas­életük unalma jut. Valamint véget nem érő tendszcsaták és öltözői dumálások a nők­ről, száraz, gépies hivatali munka és zavaróan rende­zett családi fészek. Ezek mind-mind arról győzik meg Etienne-t, a főszereplőt és bennünket, hogy valaminek történnie kell. És ime: más­fél órai türelemjáték után hősünk bejut a titokzatos pirosruhás hölgy hálószobá­jába. A váratlanul hazaér­kező férj — eredeti ötlet — elől menekül ki aztán ama bizonyos párkányra. Vajon megérte-e ez a poén a hosszú előkészületeket? Ha a hölgy szemmel látható bájaira gon­dolunk, Btienne-nek feltétle­nül. De nekünk? A KÖZÖNSÉG türelmét persze nem ez a film teszi először próbára. Yves Ro­bert munkája csak a kivá­lasztott áldozat. Számtalan társa akad az úgynevezett „derűs, kellemes, szórakoz­tató” valójában unalmas, üres, semmitmondó filmek között. Filmvígjáték helyett egyre több ilyennel találko­zunk. A humorérzékünkkel van a baj? Vagy nincs min nevetni? Nem valószínű. Mindenesetre a sokat akaró szarka az, aki mostanában ikaméddázni próbál. Nem szo­kott sikerülni, ezért aztán szomorúak és üresek a tno­Mese, móka, muzsika A Botka Valéria és Csányi László vezette, Cor-Show együttes Mese, móka, muzsi­ka című gyermekműsorával vendégszerepei vasárnap dél­előtt 10 órától Szolnokon, a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központban. Leletmentés A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem — melynek székhelye Szolnok — az olaj- és gázkészletek kutatása mellett gondot fordít arra is, hogy ne veszélyeztesse a még feltáratlan régészeti lelőhe­lyeket. A Békés megyei Mú­zeumok Igazgatóságával is együttműködnek e cél érde­kében. A fúráspontok kitűzé­sét egyeztetik a múzeum ré­gészeivel. Áz üzem ezen túl­menően 60 ezer forintot utalt át leletmentésre a múzeum­nak. Leplet kaptak a szobrok Letakarták a fővárosban azokat a köztéri szobrokat, amelyeket óvni, védeni kell a tél viszontagságaitól. A fővárosban 624 köztéri emlékmű, díszítő, és neves emberekről készített szobor található. Közülük jó néhány érzékeny az esőre, a hóra, a fagyra: a carrarai márvány megrepedezik, a homok- és mészkő omlékonnyá válik, elporlad. Ezért december el­ső napjaitól március végéig „téli álmukat alusszák” ezek a szobrok. A Mező Imre úti temető néhány síremlékét is hasonló­képpen óvják. Itt Klapka György, Izsó Miklós, Med- gyaszay Vilma, Vízváry Ma­riska síremlékét borították be. Bz alpokban jártam Négy kerékkel az Al­pokban címmel érdekes úti- beszámolót tartott tegnap Mezőtúron a Hazafias Nép­front negyedik kerületi nő­klubjában dr. Ambrózi Péter fogorvos. Születéstől a halálig éle­tünk minden fontos állomá­sához közük van a tanácsok­nak, a napi ügyes-bajos dol­gainkról nem is beszélve. Sok más „kommunális ellátás” szervezésén kívül az ifjúság iskoláztatása is rájuk hárul. Az 1971. évi I. törvény meg­alkotása óta ugyancsak meg­növekedtek idevágó feladata­ink, hiszen — az üzemi óvo­dákat, a gyakorlóiskolákat s néhány kisegítő jellegű intéz­ményt leszámítva — az isko­lák egyedüli gazdái a taná­csok lettek. Jogi szóval: isko­lafenntartó hatáskört lát­nak el. Jó gázdák /Az új helyzetet egyetlen szó jellemzi leginkább: az önál­lóság. A nevezetes 1971-es törvény ugyanis a helyi ta­nácsok kötelességévé teszi — többek között — az alapfokú művelődési szükségleteket ki­elégítő intézmények, óvodák és általános iskolák létesíté­sét és fenntartását is. Ma már a középiskolákról való. gondoskodás is tanácsi hatás­körbe tartozik. Hét esztendő telt el az új tanácstörvény életre hívása óta, s ennyi idő már elégsé­gesnek látszik ahhoz, hogy megbízható véleményt mond­hassunk a tanácsok és az is­kolák kapcsolatának alakulá­sáról. Röviden azt állapíthat­juk meg az eltelt időszakról, hogy a tanácsok jó gazdának bizonyulnak, lelkiismeretesen törődnek a gondjaikra bízott oktatási intézményekkel. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ezalatt mindvégig fel­hőtlen lett volna a tanácsok és az iskolák viszonya, hogy ne lettek volna kisebb-na- gyobb súrlódások egyes taná­csok és iskolák, kiváltképpen pedig egyes tanácselnökök és pedagógusok között. Oktatásügyünk nagy ered­ményei — például, hogy a tízéves tankötelezettségen be­lül a gyerekeknek több mint 90 százaléka elvégzi az álta­lános iskolát, és az itt vég­zetteknek átlagosan 85 szá­zaléka továbbtanul középfo­kú oktatási intézményekben — elválaszthatlanok a taná­csi irányítástól. Csupán ösz- szehasonlításképpen említjük meg, hogy 1938-ban a fiata­loknak mindössze 19 százalé­ka szerzett tanköteles kor­ban a mai általános iskolá­nak megfelelő végzettséget, s 17 százalékuk jutott be kö­zépiskolába. Óriásit fejlődött az iskolák felszereltsége is a felszabadu­lás után, leginkább az utób- _ bi öt évben, amikor is 570 millió forint értékű tanesz­közzel, oktatógéppel stb. gaz­dagodtak iskoláink. Ebben az oktatásügyi kormányzat tá­mogatásán kívül igen nagy része volt a tanácsok erőfe­szítéseinek is. Most már el­mondhatjuk, hogy minden magyar általános iskolában ott vannak az alapvető audio­vizuális és más technikai esz­közök. Hozhatunk példát a pedagógusok életkörülmé­nyei javításával kapcsolatban is: a negyedik ötéves tervben. 4600 pedagóguslakás épült kedvezményes kölcsönnel, s ezalatt 600 új szolgálati lakást is építtettek a tanácsok. Gyenge pont: az ellenőrzés Tennivaló persze mindig akad bőségesen a tanácso­kon. Emelkedőben van újra a gyermeklétszám, kopnak a régi iskolaépületek, ezért a tanácsoknak bővítésről, új is­kolák építéséről kell gondos­kodniuk. Az oktatás tárgyi felszereltségének fejlesztésén kívül az elkövetkezendő idő­ben nagy figyelmet kell for­dítani az iskolai nevelés tar­talmi kérdéseire. Ez megkö­veteli a művelődésügyi szak- igazgatási dolgozók tovább­képzését. Ma még az oktatás- irányítási tanácsi tevékeny­ségnek falun és városon egy­aránt az ellenőrzés az egyik leggyengébb pontja. Még a nagyobb városokban is nehéz feladat jól fölkészült tanul­mányi felügyelőt találni. A pedagógusokat nem vonzza a tanácsi munka, mivel az is­kolai lehetőségek sokkal ked­vezőbbek annál, mint amit a tanácson nyújtani tudnak. Gond az is, hogy a tanácsok és az iskolák érintkezésében gyakran sok az adminisztrá­ció, a bürokratizmus. A fel­adatok azonban nem meg- oldhatatlanok. ■Vezetők — pedagógusok Kulcskérdés a tanács és az iskola kapcsolatának alaku­lásában a pedagógusokhoz való viszony. Annak idején, amikor életbe lépett az új ta­nácstörvény, sok nevelő attól tartott, hogy a helyi tanács önállóságának kiszélesedésé­vel egyenes arányban növek­szik majd a pedagógusok ki­szolgáltatottsága a községi vezetőknek. Mi tagadás, időnként előfordultak efféle visszaélések, s hellyel-közzel még ma is hallunk egy-egy kirívó esetről; akadnak még elhanyagolt iskolák az or­szágban, avagy esetenként az elsietett iskolakörzetesí­tésnek is rossz visszhangja támadt a lakosság között, de egészében véve a higgadtság, a jó Viszony jellemző a ta­nácsok és az iskolák együtt­élésére. Egymásra vagyunk utalva. A tanításhoz' szüksé­ges tárgyi és személyi felté­telek megteremtése tanácsi feladat, az iskolára viszont a nevelőmunka vár, és ebben az iskola teljesen önálló. Na­gyon ritkán fordul elő, hogy egy tanácselnök az iskola bel­ső életébe próbálna beavat­kozni. Az együttműködésnek há­rom fontos feltétele van: a kölcsönös bizalom, a magas fokú szakmai-politikai tájé­kozottság és a jó munkameg­osztás. Ahol megvannak ezek a feltételek, ott a tanács nerri- csak az iskolafenntartói mun­kában kiváló, hanem a lakos­ság egyéb szükségleteinek ki­elégítésében is előljár. Az ilyen helyeken az emberek­kel való kapcsolatokban a hivatalnoki ridegség helyébe a törődés, a megértés, a fi­gyelmesség lép. P. K. J. zik. Bérezés László Amíg egy előadás megszületik Pacsuli király üzenete Kedves gyerekek (és az a néhány felnőtt, aki talál­kozni szeretne velem és né­pemmel), fogadjátok szere­tettel szíves meghívásomat! Találkozás vasárnap dél­előttönként a Szigligeti Szín­ház színpadán álló Pacsuli Palotában! Nem akarok dicsekedni, de roppant undok alak vagyok. (Az előadás végére azonban megjavulok.) Először is: na­gyon szeretek enni-inni, olyan vagyok, akár egy has­pók. (Az igaz, hogy ismerek én Jancsit, Petit és Győzőt is, aki úgy érzi, hogy a leg­fontosabb a világon az evés.) Továbbá: hiú vagyok, imá­dok öltözködni, tetszelegni a tükör előtt. (Az igaz, hogy ismerek én Jucit, Katit, és Zsuzsát, aki órákon keresz­tül nézegeti magát a tükör­ben.) Hadmadszor: rengete­get nyafogok, hisztizefc. (Az igaz, hogy ismerek én Be­last, Gizust és Tamást, aki — nehezen lehet elhinni — még nálam is jobban szo­kott hisztizni.) Negyedszer: nagyon szeretem, ha híze­legnek nekem. (Az igaz, hogy ismerek én Évát, Jós­kát és Petit, aki nagyon sze­reti és el is hiszi, ha yazt mondják neki, hogy te vagy a legszebb, te vagy a leg­okosabb a világon.) Látjátok, olyan vagyok mint sokan közületek, mint általában mindnyájan. Egyet azonban elárulok Nektek: meg fogok változni! Bará­tom lesz, s remélem Ti is a barátaim lesztek. Hogyan történik mindez? Még Nek­tek sem árulhatom el; ugyanis ezt fogjuk bemutat­ni és eljátszani. Nevessetek, mulassatok so­kat, ha majd felmegy a füg­göny! Elindul a mese, móka /Ne várjatok meghívóra! / Zeng­jen, zúgjon a hahota, /Nyit­va van már a palota, / Be­jöhet itt minden gyerek, / A kezdésre ott legyetek! / Szeretnénk ha jó lenne a buli, / Várlak Benneteket! Pacsuli Hollósi Frigyes Utazik a nőklub A szandaszőlősi klubkönyv­tár nőklubjának tagjai de­cember 19-én Budapestre, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába látogatnak, ahol az intézmény tevékenységével ismerkednek. Dán művészek tárlata Szolnokon Vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik meg Szolnokon, a Galériában a „Korner” dán művészcsoport kiállítása. Az északi ország művészeinek tárlatán a grafikákon, festménye­ken, szobrokon kívül jellegzetes dán szőnyegeket is láthat­nak az érdeklődök. Az olvasóterem 60 éves a Debreceni Egyetemi Könyvtár Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára 1918. májusá­ban nyílt meg. A könyv­tárnak 1932-ben már 200 000 kötet könyve volt, napjainkban ez a szám egymillió. A könyvtárban szakkönyvtárak is működ­nek. Jelentős a 100 ezer egységet tartalmazó zene­műtára. „Az magyaroknak dolgairól” című könyv, melyet Heltai Gás­pár 1575-ben jelentetett meg A könyvtár raktára (MTI - KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom