Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-16 / 296. szám
1978. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILMJEGYZET Sokat akar a szarka rűsen nézelődik. Alatta PáAz iskolák gazdái: a tanácsok HÁT EZ NEM akar sokat. Sőt, kétlem, hogy bármit is akar. Így aztán a közmondásnak csak a második fele igaz. Mármint, hogy nem bírja a farka. Nem bírja azt a kifejezhetetlenül keveset, amit ez a francia film akarhatott. ÍBár miközben e szójátékokkal bíbelődöm, egyire érzem, nem is oly csekély e vállalkozás: másfél órát te-. nemteni a semmiből, illetve három gépelt oldalt ugyanéiból. A film alkotói „hozták” a mennyiséget, a tömény unalom percei néha óráknak tűnnek. A kritikának viszont mindenekelőtt szüksége van egy műre, ami dicsérhető vagy elmarasztalható sajátosságokkal rendelkezik. A mű adott (mintegy 2000 méter nyersanyag, ami megfelelő technikai segédlettel színes és mozgó képeket, valamint emberi hangokat produkál), hanem a sajátosságokkal (arra a valamire gondolok, ami halkan jelezné, hogy most ezt, csakis ezt a bizonyos filmet látjuk és nem egy másikat) baj van. Nincsenek. Nehéz így az állásfoglalás. Nem segítenek a lelkesedés tetszetős felkiáltójelei vagy a bosz- szankodás mérgezett nyilai, melyekbe jóleső érzéssel öltözteti örömét vagy mérgét a néző. Most csak értetlenül kérdezheti: vajon miért készült ez a film? Dehogy akarom én mindenáron számonkémi a társadalmi hátteret. (Tehetném). Az sem lenne tálán igazságos, ha minden vígjátékhoz Chaplin zsenialitása adná a mércét. (Adhatná.) Beérném bármivel, ami kitölti ezt az egyetlen folyamatos üresjáratot. Mert ami van, az csak a látszat. Egy fürdőköpenyes férfit látunk, aki egy bérház valahányadik emeletének félméteres párkányán álldogál, cigarettázik és derizs, a Diadalív, világvárosi forgalom __ő pedig egyszál f ürdőköpenyben a párkányon. Komikus helyzet. Azt a látszatot kelti, hogy vígjátékot fogunk látni. Ezt később semmi nem támasztja alá. Az is csak a látszat, hogy négy úriember mulatságos kalandjairól szól a film. Valójában túlságosan jámborak, felszegek hőseink a kalandokhoz, így aztán nekik is — nekünk is — csak házaséletük unalma jut. Valamint véget nem érő tendszcsaták és öltözői dumálások a nőkről, száraz, gépies hivatali munka és zavaróan rendezett családi fészek. Ezek mind-mind arról győzik meg Etienne-t, a főszereplőt és bennünket, hogy valaminek történnie kell. És ime: másfél órai türelemjáték után hősünk bejut a titokzatos pirosruhás hölgy hálószobájába. A váratlanul hazaérkező férj — eredeti ötlet — elől menekül ki aztán ama bizonyos párkányra. Vajon megérte-e ez a poén a hosszú előkészületeket? Ha a hölgy szemmel látható bájaira gondolunk, Btienne-nek feltétlenül. De nekünk? A KÖZÖNSÉG türelmét persze nem ez a film teszi először próbára. Yves Robert munkája csak a kiválasztott áldozat. Számtalan társa akad az úgynevezett „derűs, kellemes, szórakoztató” valójában unalmas, üres, semmitmondó filmek között. Filmvígjáték helyett egyre több ilyennel találkozunk. A humorérzékünkkel van a baj? Vagy nincs min nevetni? Nem valószínű. Mindenesetre a sokat akaró szarka az, aki mostanában ikaméddázni próbál. Nem szokott sikerülni, ezért aztán szomorúak és üresek a tnoMese, móka, muzsika A Botka Valéria és Csányi László vezette, Cor-Show együttes Mese, móka, muzsika című gyermekműsorával vendégszerepei vasárnap délelőtt 10 órától Szolnokon, a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központban. Leletmentés A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem — melynek székhelye Szolnok — az olaj- és gázkészletek kutatása mellett gondot fordít arra is, hogy ne veszélyeztesse a még feltáratlan régészeti lelőhelyeket. A Békés megyei Múzeumok Igazgatóságával is együttműködnek e cél érdekében. A fúráspontok kitűzését egyeztetik a múzeum régészeivel. Áz üzem ezen túlmenően 60 ezer forintot utalt át leletmentésre a múzeumnak. Leplet kaptak a szobrok Letakarták a fővárosban azokat a köztéri szobrokat, amelyeket óvni, védeni kell a tél viszontagságaitól. A fővárosban 624 köztéri emlékmű, díszítő, és neves emberekről készített szobor található. Közülük jó néhány érzékeny az esőre, a hóra, a fagyra: a carrarai márvány megrepedezik, a homok- és mészkő omlékonnyá válik, elporlad. Ezért december első napjaitól március végéig „téli álmukat alusszák” ezek a szobrok. A Mező Imre úti temető néhány síremlékét is hasonlóképpen óvják. Itt Klapka György, Izsó Miklós, Med- gyaszay Vilma, Vízváry Mariska síremlékét borították be. Bz alpokban jártam Négy kerékkel az Alpokban címmel érdekes úti- beszámolót tartott tegnap Mezőtúron a Hazafias Népfront negyedik kerületi nőklubjában dr. Ambrózi Péter fogorvos. Születéstől a halálig életünk minden fontos állomásához közük van a tanácsoknak, a napi ügyes-bajos dolgainkról nem is beszélve. Sok más „kommunális ellátás” szervezésén kívül az ifjúság iskoláztatása is rájuk hárul. Az 1971. évi I. törvény megalkotása óta ugyancsak megnövekedtek idevágó feladataink, hiszen — az üzemi óvodákat, a gyakorlóiskolákat s néhány kisegítő jellegű intézményt leszámítva — az iskolák egyedüli gazdái a tanácsok lettek. Jogi szóval: iskolafenntartó hatáskört látnak el. Jó gázdák /Az új helyzetet egyetlen szó jellemzi leginkább: az önállóság. A nevezetes 1971-es törvény ugyanis a helyi tanácsok kötelességévé teszi — többek között — az alapfokú művelődési szükségleteket kielégítő intézmények, óvodák és általános iskolák létesítését és fenntartását is. Ma már a középiskolákról való. gondoskodás is tanácsi hatáskörbe tartozik. Hét esztendő telt el az új tanácstörvény életre hívása óta, s ennyi idő már elégségesnek látszik ahhoz, hogy megbízható véleményt mondhassunk a tanácsok és az iskolák kapcsolatának alakulásáról. Röviden azt állapíthatjuk meg az eltelt időszakról, hogy a tanácsok jó gazdának bizonyulnak, lelkiismeretesen törődnek a gondjaikra bízott oktatási intézményekkel. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ezalatt mindvégig felhőtlen lett volna a tanácsok és az iskolák viszonya, hogy ne lettek volna kisebb-na- gyobb súrlódások egyes tanácsok és iskolák, kiváltképpen pedig egyes tanácselnökök és pedagógusok között. Oktatásügyünk nagy eredményei — például, hogy a tízéves tankötelezettségen belül a gyerekeknek több mint 90 százaléka elvégzi az általános iskolát, és az itt végzetteknek átlagosan 85 százaléka továbbtanul középfokú oktatási intézményekben — elválaszthatlanok a tanácsi irányítástól. Csupán ösz- szehasonlításképpen említjük meg, hogy 1938-ban a fiataloknak mindössze 19 százaléka szerzett tanköteles korban a mai általános iskolának megfelelő végzettséget, s 17 százalékuk jutott be középiskolába. Óriásit fejlődött az iskolák felszereltsége is a felszabadulás után, leginkább az utób- _ bi öt évben, amikor is 570 millió forint értékű taneszközzel, oktatógéppel stb. gazdagodtak iskoláink. Ebben az oktatásügyi kormányzat támogatásán kívül igen nagy része volt a tanácsok erőfeszítéseinek is. Most már elmondhatjuk, hogy minden magyar általános iskolában ott vannak az alapvető audiovizuális és más technikai eszközök. Hozhatunk példát a pedagógusok életkörülményei javításával kapcsolatban is: a negyedik ötéves tervben. 4600 pedagóguslakás épült kedvezményes kölcsönnel, s ezalatt 600 új szolgálati lakást is építtettek a tanácsok. Gyenge pont: az ellenőrzés Tennivaló persze mindig akad bőségesen a tanácsokon. Emelkedőben van újra a gyermeklétszám, kopnak a régi iskolaépületek, ezért a tanácsoknak bővítésről, új iskolák építéséről kell gondoskodniuk. Az oktatás tárgyi felszereltségének fejlesztésén kívül az elkövetkezendő időben nagy figyelmet kell fordítani az iskolai nevelés tartalmi kérdéseire. Ez megköveteli a művelődésügyi szak- igazgatási dolgozók továbbképzését. Ma még az oktatás- irányítási tanácsi tevékenységnek falun és városon egyaránt az ellenőrzés az egyik leggyengébb pontja. Még a nagyobb városokban is nehéz feladat jól fölkészült tanulmányi felügyelőt találni. A pedagógusokat nem vonzza a tanácsi munka, mivel az iskolai lehetőségek sokkal kedvezőbbek annál, mint amit a tanácson nyújtani tudnak. Gond az is, hogy a tanácsok és az iskolák érintkezésében gyakran sok az adminisztráció, a bürokratizmus. A feladatok azonban nem meg- oldhatatlanok. ■Vezetők — pedagógusok Kulcskérdés a tanács és az iskola kapcsolatának alakulásában a pedagógusokhoz való viszony. Annak idején, amikor életbe lépett az új tanácstörvény, sok nevelő attól tartott, hogy a helyi tanács önállóságának kiszélesedésével egyenes arányban növekszik majd a pedagógusok kiszolgáltatottsága a községi vezetőknek. Mi tagadás, időnként előfordultak efféle visszaélések, s hellyel-közzel még ma is hallunk egy-egy kirívó esetről; akadnak még elhanyagolt iskolák az országban, avagy esetenként az elsietett iskolakörzetesítésnek is rossz visszhangja támadt a lakosság között, de egészében véve a higgadtság, a jó Viszony jellemző a tanácsok és az iskolák együttélésére. Egymásra vagyunk utalva. A tanításhoz' szükséges tárgyi és személyi feltételek megteremtése tanácsi feladat, az iskolára viszont a nevelőmunka vár, és ebben az iskola teljesen önálló. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy tanácselnök az iskola belső életébe próbálna beavatkozni. Az együttműködésnek három fontos feltétele van: a kölcsönös bizalom, a magas fokú szakmai-politikai tájékozottság és a jó munkamegosztás. Ahol megvannak ezek a feltételek, ott a tanács nerri- csak az iskolafenntartói munkában kiváló, hanem a lakosság egyéb szükségleteinek kielégítésében is előljár. Az ilyen helyeken az emberekkel való kapcsolatokban a hivatalnoki ridegség helyébe a törődés, a megértés, a figyelmesség lép. P. K. J. zik. Bérezés László Amíg egy előadás megszületik Pacsuli király üzenete Kedves gyerekek (és az a néhány felnőtt, aki találkozni szeretne velem és népemmel), fogadjátok szeretettel szíves meghívásomat! Találkozás vasárnap délelőttönként a Szigligeti Színház színpadán álló Pacsuli Palotában! Nem akarok dicsekedni, de roppant undok alak vagyok. (Az előadás végére azonban megjavulok.) Először is: nagyon szeretek enni-inni, olyan vagyok, akár egy haspók. (Az igaz, hogy ismerek én Jancsit, Petit és Győzőt is, aki úgy érzi, hogy a legfontosabb a világon az evés.) Továbbá: hiú vagyok, imádok öltözködni, tetszelegni a tükör előtt. (Az igaz, hogy ismerek én Jucit, Katit, és Zsuzsát, aki órákon keresztül nézegeti magát a tükörben.) Hadmadszor: rengeteget nyafogok, hisztizefc. (Az igaz, hogy ismerek én Belast, Gizust és Tamást, aki — nehezen lehet elhinni — még nálam is jobban szokott hisztizni.) Negyedszer: nagyon szeretem, ha hízelegnek nekem. (Az igaz, hogy ismerek én Évát, Jóskát és Petit, aki nagyon szereti és el is hiszi, ha yazt mondják neki, hogy te vagy a legszebb, te vagy a legokosabb a világon.) Látjátok, olyan vagyok mint sokan közületek, mint általában mindnyájan. Egyet azonban elárulok Nektek: meg fogok változni! Barátom lesz, s remélem Ti is a barátaim lesztek. Hogyan történik mindez? Még Nektek sem árulhatom el; ugyanis ezt fogjuk bemutatni és eljátszani. Nevessetek, mulassatok sokat, ha majd felmegy a függöny! Elindul a mese, móka /Ne várjatok meghívóra! / Zengjen, zúgjon a hahota, /Nyitva van már a palota, / Bejöhet itt minden gyerek, / A kezdésre ott legyetek! / Szeretnénk ha jó lenne a buli, / Várlak Benneteket! Pacsuli Hollósi Frigyes Utazik a nőklub A szandaszőlősi klubkönyvtár nőklubjának tagjai december 19-én Budapestre, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába látogatnak, ahol az intézmény tevékenységével ismerkednek. Dán művészek tárlata Szolnokon Vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik meg Szolnokon, a Galériában a „Korner” dán művészcsoport kiállítása. Az északi ország művészeinek tárlatán a grafikákon, festményeken, szobrokon kívül jellegzetes dán szőnyegeket is láthatnak az érdeklődök. Az olvasóterem 60 éves a Debreceni Egyetemi Könyvtár Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára 1918. májusában nyílt meg. A könyvtárnak 1932-ben már 200 000 kötet könyve volt, napjainkban ez a szám egymillió. A könyvtárban szakkönyvtárak is működnek. Jelentős a 100 ezer egységet tartalmazó zeneműtára. „Az magyaroknak dolgairól” című könyv, melyet Heltai Gáspár 1575-ben jelentetett meg A könyvtár raktára (MTI - KS)