Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-16 / 296. szám
1978. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Dr. Korom Mihály látogatása a martfűi cipőgyárban Véget ért a kétnapos program Tegnap folytatódott dr. Korom Mihálynak, az MSZMP KB titkárának Szolnok megyei programja. Délután Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és Barta László, a megyei tanács elnöke kíséretében a Tisza Cipőgyárba látogatott. A vendégeket Nádas József, a szolnoki járási pártbizottság első titkára, Maczó László, a gyár vezérigazgatója és Komáromi Béla, az üzemi pártbizottság titkára fogadta. Ezután a gyár vezérigazgatója az üzem termeléséről, termékszerkezetének korszerűsítéséről adott tájékoztatást. A kötetlen beszélgetésen részt vett Szabó Borbála, a párt Központi Bizottságának tagja, a gyár művezetője, Kiss Tiborné, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a tűzöde vezetője, Krasznai Károlyné, országgyűlési képviselő, valamint a gyár szakszervezeti bizottságának és KISZ-bi- zottságának a titkára. A közvetlen hangú eszmecserén szó esett a folyamatos technikai rekonstrukciókról, ami alapfeltétele a hatékonyság növelésének, a nagyobb termelési eredmények elérésének. A vezérigazgató elmondta, hogy az export növelése érdekében hogyan fejlesztették ki sportcipő kollekciójukat. (Ebben az évben már 1,2 millió párat gyártottak belőle.) Bővítették a bőrhelyettesítő anyagok fel- használását. Az elmúlt évben megannyi új terméket készítettek (köztük a BNV-n nagydíjat nyert biztonsági munkacipőt). A Központi Bizottság titkárát különösen érdekelte, hogy ha a tornacipőgyártást a hozzá szükséges technikai felszereléssel együtt átadják Vietnamnak (1979-ben már 1 millió pár tornacipőt onnan hozunk be), ez a magyar iparnak gazdaságos és kifizetődő-e? A szakembereknek az volt a véleménye, hogy igen, arról nem is beszélve, hogy a tornacipők helyett (a felszabaduló területen, a felszabaduló munkaerővel) mind a kül-, mind a belföldi piacon versenyképes lábbeliket terveznek gyártani. Az idei várható 8,6 millió rubel, s közel ugyaneny- nyi dollár értékű exportjukat ezzel tovább szeretnék növelni. A vendég érdeklődött a kollektíváról, azokról a dolgozókról, akik a sok millió pár cipőt gyártják. így esett szó a beszélgetésen a bejárókról (a dolgozók 60 százaléka), a szociális létesítményekről, munkáslakás-építés- ről (nincs olyan dolgozója a gyárnak, aki három évnél régebben várna lakásra), az üzemi balesetek alakulásáról, a foglalkozási ártalmakról, a pártéletről. Még egy kis vita is kialakult amiatt, hogy a gyár dolgozói a karácsony és az újév közötti munkanapokat a szabad szombatjaikon már ledolgozták, tehát a két ünnep közt „bezár” a gyár. A beszélgetést követően a "Szakemberek bemutatták a gyár néhány műhelyét. A saját munkahelyén, a 311. műhelyben Kiss Tiborné, a tűzöde vezetője kalauzolta körbe a KB-titkárát. Egy másik helyen a vendég az automata formatalpprés működését nézte érdeklődéssel. A „B” gyár egyik műhelyében a szakemberek az Adidas sportcipők gyártási technológiájával ismertették meg. Egy másik műhelyben pedig azt hallgatta és nézte meg, milyen kellékek kellenek a lábbelik talpához. Végezetül miután végignézte a mintaterem kollekcióját, az volt a véleménye, hogy figyelemre méltó, lelkiismeretes munka folyik a gyárban. Ezt követően a késő délutáni órákban a Központi Bizottság titkára a megye párt- és tanácsi vezetőivel megbeszélte a kétnapos látogatásának tapasztalatait, majd visszautazott a fővárosba. KK—NZS íanácsok-népfrontbizoltságok Tartalmasabbá vált az együttműködés Kállai Gyula elnökletével tegnap ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Elnöksége. Szentistványi Gyu- láné titkár előterjesztésében megvitatta a tanácsok és a népfront-mozgalom együttműködésének tapasztalatait. Az elmúlt évek során ki- szélesedett, tartalmasabbá vált a tanácsok és a nép- fronitbizottságok mintegy három évtizedes együttműködése, s napjainkban is hatékonyan hozzájárul az állampolgárok politikai, cselekvési egységének erősítéséhez, a szocialista demokratizmus gazdagodásához, a közéleti aktivitás fokozásához. Tevékenységük eredményeképpen számottevően erősödött a tanácsok és a lakosság kapcsolata. Költségmegtakarítás a MflV-nál Százmilliós költségmegtakarításra számítanak annak a január 8-án életbe lépő intézkedésnek az eredményeként, amely szerint országosan, elsősorban a mellékvonalakon — de egy-két főútvonalon is több mint 100 helyi személyvonatot megszűntetnek — jelentették be a MÁV Vezérigazgatóság tegnapi tájékoztatóján. A megszűntetésre ítélt vonatokat korábban már több kocsival csökkentették, üzemben tartásuk azonban még így sem volt gazdaságos, Modern gazdaság nem létezhet energia nélkül — a növekvő termeléshez természetesen egyre több energiára is szükség van. De nem csak az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás — hanem az ember mindinkább korszerűsödő életformája is egyre több energiát igényel. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy mennyivel többet Ebben az évben a népgazdaság energiaigényeinek kielégítése — beleértve a termelés, az import, a feldolgozás és a szállítás költségeit is — körülbelül 50 milliárd forintba Ikerül. Ha ez a tetemes költség csak egyetlen százalékkal emelkedik, az is 500 millió forint. És ez a számítás még mindig nem jelzi elég pontosan a helyzetet. Jelenleg ugyanis teljes energiaszükségletünknek csaknem a felét importáljuk. És bár a hazai energetikai ágazatok nagy erőfeszítéseket tesznek termelésük növelésére, erre — akár a szén-, akár a kőolaj- és földgázbányászatot nézzük — a természeti körülményeket is figyelembevéve csak korlátozott mértékben van mód. Az energiaigények túlzott növekedése tehát az import növekedését vonja maga után. A kérdésnek azonban ez még mindig csak az egyik oldala. A növekvő energia- igények kielégítéséhez ugyanis beruházásokra is szükség van. A negyedik ötéves tervidőszakban például az összes ipari beruházásoknak 33 százalékát fordították energetikai célokra, ez az arány az ötödik ötéves tervidőszakban már 43 százalék. És minél nagyobb befektetéseket igényel az energiaigények kielégítése, annál kevesebb pénz jut más ágazatok fejlesztésére. A cél tehát az, hogy úgy növekedjék az ipar, a mező- gazdaság termelése, úgy elégítsék ki az állandóan emelkedő szállítási igényeket, hogy közben az energiafogyasztás ne, vagy csak igen kis mértékben emelkedjék. Ennek a célnak érdekében azonban még igen sok a tennivaló — jól mutatják ezt az idei adatok is. Az első félév eredményeire támaszkodó előrejelzések szerint ugyanis az ország összes energiahordozó fel- használása körülbelül 2 százalékkal meghaladja a tervezettet. Természetesen vannak ennek objektív okai is — például a túlságosan hosszúra nyúlt fűtési idény, vagy a mezőgazdaságnak az esős aratás miatti nagyobb energiaigénye. De jelez ez a magas energiafogyasztás még valamit: minden jelentékeny eredmény ellenére a vállalatok tevékenységében még mindig nem kapott helyet az energiával való ésszerű gazdálkodás, a takarékosság. Természetesen vannak ezen a téren eredmények is. Példa erre a rendszeresen megfigyelt 250 nagyvállalat csaknem egymilliárd foriri t értékű megtakarítása, vagy azok az energiaracionalizálási beruházások, amelyek az elmúlt években valósultak meg, s energiahordozó megtakarítást eredményeztek. De van az energiatakarékosságnak közvetett útja is. Gondoljunk például arra, hogy ha egy építkezésen egy kiló cementet szétszórnak, 900 kalória energiát is elpocsékolnak. Ha 100 kiló műtrágyát feleslegesen, rossz időpontban vagy nem a megfelelő helyen szórnak a földekre, csupán az elpazarolt energia költsége 70—80 forint. És végül még egy tényező: kétségtelen, hogy nemcsak az energia előállítása, hanem megtakarítása is pénzbe kerül, hiszen az energiafogyasztás jelentékeny csökkentése beruházásokat igényel. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy a takarékosságot célzó fejlesztések olcsóbban „termelik” az, energiát, mint a bányák és az erőművek. Sajnos a vállalatok ezt nem mindig érzékelik, mert olcsóbban jutnak az energia- hordozókhoz, mint a népgazdaság s ezért alig-alig kezdeményeznek energiafogyasztást racionalizáló intézkedéseket és fejlesztéseket. Pedig ezekre mindinkább szükség van az energiafogyasztás mérséklése, a népgazdaság kiadásainak csökkentése, egyensúlyi helyzetének javítása érdekében. K. J. Fajok, fajták, gazdaságosabb takarmányozás Tartalékok az állattenyésztésben Szakmai berkekben, ha az állatenyésztés fejlesztésének tartalékairól esik szó, bárki felsorolja, mi mindenben kell előbbre lépni ahhoz, hogy az ágazat jobb eredményeket mutasson fel. A fajok, fajták genetikai képességének - tehát annak, hogy az állatban „több van", csak a körülmények miatt termel keveset - jelentős szerep jut a gazdálkodásban. Ehhez kell igazítani a tartási, tenyésztési technológiát, e szerint kell takarmányozni, s a szakmai műveltségnek, a felkészültségnek se szabad elmaradnia a lehetőségektől, mert ha ez megtörténik, akkor minden marad a régiben. Megváltozik a helyzet Melyek az említett hiányosságok gyakorlati következményei? A szarvasmarhatenyésztésben például az, hogy hosszú időre visszatekintve Szolnok megyében száz tehén átlagosan csak 64—66 borjúnak ad életet évenként, holott a kedvező ellési arány 75 százalék körül kezdődik. Az idén szeptember 30-ig a tehenek 48 százaléka ellett, az átlag tehát — a IV. negyedévet is hozászámítva — semmit se változott. Kedvező, hogy tizenegy üzemben ez az arány 55 százalék fölött van, annál rosszabb viszont, hogv öt gazdaságban még a 20 százalékot sem éri el. Min múlik? Például azon, hogy a jószág előtt mindig olyan és annyi takarmány legyen, amilyenre és amennyire szüksége van, ne betonpalotában, hanem jó közérzetének megfelelő istállóban álljon... és az inszeminátor tudjon különbséget tenni a meddő és a vemhes tehenek között. Az üszőnevelésben sem rózsásabb a helyzet, hiszen a megye teljes állományát figyelembe véve több mint harminc hónap eltelik; amire az üszők megellenék, pedig erre huszonhét hónap is elegendő. Az okok között megemlíthető, hogy az állatok nem 17—18 hónapos korukban lépnek be a tenyésztésbe, s ez ismét a technológiai hiányosságokra, a tartási, takarmányozási körülményekre vezethető vissza. A sertéstenyésztés tartalékai egyetlen számmal is jellemezhetők : Szolnok megye termelőszövetkezeteiben az egy kocára jutó sertéshús- kibocsájtás nem éri el a 14 mázsát. Ez az átlag minden további nélkül két és fél. három mázsával növelhető, ha az üzemek nagyobb gondot fordítanak a fialási létszám javítására, valamint a szaporulat felnevelésére. Arról nem is beszélve, hogy ha azok az üzemek, amelyek még a 14 mázsás teljesítményt se érik el, felzárkóznának az átlaghoz, akkor tíz százalékkal, illetve 2 ezer 600 tonnával emelkedne a megye sertéshús-termelése. A juhtenyésztésben hasonlók a gondok, holott a megye adottsága az ágazat számára egészen kiváló, hiszen a mezőgazdasági terület 14 százaléka legelő. Itt a takarmányozáson kell minél előbb javítani, tudniillik az átlag szerint egy hektár fű alig több mint hat birkát tart el. Az intenzív területeken húsz, a javítás nélküli ősgyepen is 7—8 juhnak elegendő takarmány terem. Fü helyett abrak? Az eddig említett adatok is jelentős tartalékokra utaltak, ám a mezőgazdaságban az egyik legnagyobb lehetőség az indokolatlanul magas abrakfogyasztás csökkentésében rejlik. A megye termelőszövetkezetei az idén minden liter tej előállításához 12 dekával több abrakot használtak fel, mint ameny- nyire a hozam szerint az állatoknak szüksége lett volna. A tsz-ek 52 deka abrak segítségével 2067, az állami gazdaságok 44 deka felhasználásával 3344 literes termelési átlagot értek el 1978. III. negyedévéig. (Akadnak természetesen kiugróan rossz és kimagaslóan jó eredmények is, de jelen esetben az átlag is sokat mutat. (Az okok keresésekor nem kell sokat töprengeni: egyértelmű, hogy az üzemek a gyenge vagy közepes tömegtakarmányból hiányzó tápanyagot pótolják az abrakkal, holott jóval olcsóbb lenne jó lucernát, füvet, silókukoricát adni az állatoknak. Ezt a következtetést támasztja alá az is, hogy az összes takarmány 35—40 százaléka abrak, pedig az egyre magasabb hozamok reményében is elegendő lenne 10—15 százalékkal kevesebb. Nem ördöngösség Túlzott az abrakfelhasználás a marhahizlalásban — tizennyolc téesz hat kilónál több abrakból állít elő egy kiló húst — de a baromfi- és a sertéstenyésztésben is. Az utóbbinál például 4,5 kiló fölött van az átlag, tíz termelőszövetkezet azonban több mint 5,2 kiló abrakot használ fel egy kiló húshoz. Főképp a hagyományos telepeken rossz a helyzet, ahol korszerűtlen épületekben és elavult technológiai berendezések között él a sertés. Ha a feltételek megváltoznak — akár rekonstrukcióval, akár új telep építése nyomán — akkor a megyei abrakfelhasználási átlag 10—15 dekával csökkenthető, ami több tízezer, egyenként legalább 100 kilós disznó esetében egyáltalán nem csekély összeg. A hiányosságok sajnos korántsem fogytak el — elég csupán azt megjegyezni, hogy például a juhok takarmányának 36 százaléka is abrak, pedig ez az állat még a szarvasmarhánál sokkal inkább itömegtakarmány-fo- gyasztó — de talán ennyiből is érzékelhető, hogy mi mindenre kell figyelni, amikor a hatékonyabb, gazdaságosabb termelés a cél. Az is látszik, hogy a változtatás igazán nem kíván rendkívüli ügyességet, csupán becsületes, szakszerű munkát. B. A. Az NKFV kardoskúti, II. számú tankállomása A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat az Alföld területén kitermelt földgázt távvezetékeken juttatja el a városokba és a nagyüzemekbe. Az évente felszínre hozott, több milliárd köbrúéter gáz többségét ilyenkor, a késő őszi és a téli időszakban használják fel a fogyasztók. Mondhatni úgy is: a gázmezőkön is megkezdődött a kampány. Nagy teljesítményű kompresszorok segítik a földgáz tárolását és folyamatos szállítását (jobbra) Kardoskúti képek Energia 50 milliárdórt 9 Ésszerűen, takarékosan
