Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 24. TISZTA SZÍVVEL... Párttagságuk kelte: 1978 Van egy kérdés, amelyre nagyon nehéz válaszolni, mert fél, hogy közhelyeket citál az ember, vagy dadogva keresi a szót, és sutának érzi mindazt, mit elmond. Mert hogyan fogalmazza meg gondolatait, érzéseit? öntse szép, veretes szavakba? De vajon azok nem csengenek-e majd mások előtt hamisnak? Mondja egyszerűen csak azt, hogy... De mit is mondjon arról, ami legbensőbb sajátja, amit elsősorban érez és lefőképpen érezni tud az ember? Hogyan fogalmazza meg: miért akar a kommunisták soraiba tartozni? Egy rövidke életútnak mely állomásai érlelték az elhatározást? Részletek a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottság ' Oktatási Igazgatósága és archívuma által 1969-ben megjelentetett Tiszta szíwél, proletár öntudattal című kötetéből. A tanulmány szerzői: Donkó Jolán és Gál Gyula. „A KMP helyi szervezete megalakításának feltételei... a gazdasági, társadalmi és politikai tényezők következtében Szolnokon is megértek. Ezzel magyarázható, hogy a KMP megszületése után szinte nyomban megkezdődtek a helyi szervezet megalakításának előkészületei. Minden jel arra vall, hogy az első lépéseket dr. Guth Antal katonakórházi főorvos tette meg, aki egyrészt a KMP-központtal, másrészt a radikális baloldaliakkal állt kapcsolatban. November végén dr. Guth Antal felkérésére Szolnokra érkezik Kun Béla elvtárs, és egyéni válogatással meghívott hallgatóság előtt ismertette a pártalakítás szükségességét és a KMP célkitűzéseit. Ezt követően dr. Guth, F. Bede, Ecseki és Palla István lakásán folytak a párt- szervezet alakítását előkészítő tárgyalások.” * * * 1,1918. november 24-én nagy jelentőségű eseményként megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Nem sokkal ezután — talán úgy egy héten belül — szólt egyszer F. Bede László elvtárs, hogy menjek el este 8 órára a régi fiú polgári iskolába (akkor ott katonakórház volt) bizalmas összejövetelre. A szuterénhelyiségben zajlott le a gyűlés. Az előadó Kun Béla elvtárs volt, aki miközben fel s alá járkált, arról beszélt, miért kell a munkásoknak új típusú pártolt létrehozniok és miért van szükség szocialista forradalomra. Beszéde nagy hatással volt ránk, és meggyorsította a pártalakítási előkészületeket. A szervezést dr. Guth Antal főorvos elvtárs irányította. A tennivalók megbeszélésére Guth, F. Bede és Ecseki István eltvtársak lakásán került sor. Itt döntöttünk a párthelyiség bérbevételéről, a munkások között végzett szervező munkáról és az első nagygyűlés előkészítéséről, melyre 1918. december 12-én került sor a szolnoki piactéren. Ezen a napon délután alakult meg hivatalosan a KMP helyi szervezete. Én a fodrászok és az ifjúmunkások csatlakozását készítettem elő. Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy nem egészen 18 éves ifjúként a pártszervezet titkára lettem. Elnöknek F. Bede László elvtársat választottuk meg. A vezetőség többi tagja: Dozwald Gáspár, Ecseki István és Bohács István lettek ...” (Jászai Ferenc visz- szaemlékezése.) * * * „December 12-re tűzték ki a pártszervezet létrehozását. Erre az alkalomra gyűlést hívtak össze a szolnoki piactéren ... A kommunista párt programja iránti érdeklődésre, az előkészítés alaposságára mutat, hogy a kitűzött napon 5—6000 ember jött ösz- sze. Vágó Béla, a KMP központi küldötte másfél órás előadást tartott a kommunizmusról, melyet a népgyűlés — dacára a permetező esőnek — sűrű helyesléssel, kitartóan és figyelmesen hallgatott végig...” * * * „Vágó az elragadtatás hevével szólt az orosz bolseviz- musról. Büszkén jelentette ki, hogy a kommunizmus teljesen azonos a bolsevizmus- sal. Heves szócsata zajlott le, melynek során Vágó követelte a gyárak, az üzemek szocializálását, a földbirtokon nagyüzemek létesítését .a proletárdiktatúra kikiáltását” (Bencze László visszaemlékezése.) * * * „ ... Még aznap délután összeültek a szakmák bizalmi emberei a Balaton kávéház fölött bérelt helyiségben, és egyhangúlag kimondták a KMP-hez való csatlakozást, majd megválasztották az ideiglenes vezetőséget. Ekkor született az a döntés is, hogy a pártban tudományos előadásokat rendeznek. Az Ifjúmunkások Országos Szövetsége helyi szervezete szintén 1918. december 12-én alakult meg a Balaton- kávéház épületében kb. 100 taggal. A kommunista fiatalok részére szintén tudományos előadásokat tartottak, és a szervezet segített a fiatalok jogos követeléseinek a kiharcolásában is ...” * * * „A megye más helyiségeiben is folyt kommunista agitáció. Ezt az Oroszországból hazatérő hadifoglyokon kívül a párt központi megbízottai tervszerűen végezték. Jelentős számban voltak köztük olyanok, akik korábban a megyében éltek. Miután Budapesten beléptek a KMP- be, pártszervezőként haza- küldték őket. Bárány Imre munkás pl. Tiszavárkonyban — szülőfalujában — és a szomszédos Tószegen szervezte a pártot és a földmunkásmozgalmat. Jászberényben Tóth Mihály szabóipari munkás, Patzauer Gábor és a Gárdos testvérek — volt orosz hadifoglyok — kaptak ilyen megbízatást. Madarász Bálint kőművessegéd Kunmadarason kezdett a Kommunista Párt szervezéséhez. Mezőtúrra, Túrkevére szintén sűrűn látogattak budapesti agitátorok. (Lefkovics Leó, Csordás Mária, Lendvai József és mások) .. * * * „ ... Ezért kaptam 1918 novemberében azt a feladatot, hogy mint vidéki munkás, nős, családos és Szolnok várost ismerő: szervezzem otthon a pártot. A párt szervezése sikeresen haladt mind Várkonyon, mind Tószegen és Szolnokon. Szaporodott a tagok száma. Mint vidéki szervező, minden hónapban kétszer jártam fel a központba jelentés- tételre, ahol akkor már Kun Bélával, Vántussal, Rákosival és a többi vezetőkkel szorosabb kapcsolatot tartottam fenn. Legutoljára 1919 március elején voltam Budapesten ... (Bárány Imre visz- sza emlékezése.) * * * „Miután 1918 vége felé egyre világosabbá vált, hogy a központi hatalmak elvesztik a háborút, az osztrák hadvezetőség sietve hozzálátott, hogy kivonja csapatait Ukrajnából. így értem haza Nagykörűbe az orosz frontról én is, 1918. november második napján. Pár nappal később a falu történetében először tartottak általános és titkos választást. A megválasztott Nemzeti Tanács jelszava volt: Földet, kenyeret, békét! A KMP helyi szervezete a megalakulás után mindjárt elhatározta: megakadályozza az elharapózott lopásokat, élelmet biztosít a nincsteleneknek és földet ad. Megszervezték a falu biztonságának védelmét, lefoglalták a gazdag parasztok felesleges élelmét, és szétosztották a nincstelenek között. A falu egyik cigánya, Bus István osztotta a lisztet. Volt, aki viccesen megjegyezte: azt is megértem, hogy Bus Pistától kapok kenyeret!” (Pólyák Mihály visszaemlékezése.) * * * „ .. .A budapesti pártszervezők mellett a szolnoki és a Békés megyei pártvezetők is segítettek a környező községekben. Mezőtúrra például Bartos Pál Endrődről járt át. A tiszai alsójárás főszolgabírója arról számolt be, hogy Kunszentmártonba Öcsödről és Békésszentandrásról mentek át kommunisták és ott .zavargásokat” szerveztek. Szolnokról Ecseki István irányította a szervezést...” * * * „ ... 1918 őszén jöttem haza Kunszentmártonba orosz hadifogságból... A KMP helyi csoportjának a megalakítását mi, hazatért volt orosz hadifoglyok kezdeményeztük: Kezdetben kevesen voltunk. Elfértünk a falu szélén egy szoba-konyhás lakásban. Lelkes szervező munkánk azonban rövidesen megnövelte a taglétszámot. Engem a fiatalok szervezésével bízott meg a vezetőség. Sokat beszélgettünk velük az orosz forradalomról, amely elzavarta a búrzsujókat, földet és szabadságot adott a népnek. Elmondottam nekik, hogy idehaza is a munkáshatalmat akarjuk megvalósítani. Ezenkívül különböző rendezvényeket szerveztünk az ifjúság részére, tanítottuk, szórakoztattuk őket... (Molnár Mihály visszaemlékezése.) * * * „A szolnoki KMP-szerve- zete munkáját maga Kun Béla is fontosnak tartotta, s 1919 januárjában, 19-én és 26-án, kétszer is előadást tartott a polgári fiúiskola tornatermében a kommunizmusról. Január 19-én katonaközönség előtt, 26-án pedig szűkebb körben, olyanoknak, akik névre szóló meghívót kaptak. A katonák kommunista csoportjainak szervezése röviddel a szolnoki pártszervezet megalakulása után megindult. A KMP centralizmusát bizonyítja, hogy Szolnokon, bár a helyi szervezet megalakult és működött, pesti kiküldöttek szervezték a katonák kommunista csoportját . A KMP ideiglenes szervezeti szabályzata kimondta a párt megyei bizottságai létrehozásának szükségességét. Azonban a KMP megyei bizottságait 1919. március 21- ig nem sikerült létrehozni. A megyebizottságok létrehozása szükségességének a szervezeti szabályzatban való rögzítése gyakorlatilag azt jelentette, hogy a megyeszékhelyen levő KMP-szervezet köteles szervezőmunkáját a megye területére is kiterjeszteni. A szolnoki KMP-szer- vezet egy ilyen akciójáról tudunk. 1919. január 5-én a jászapáti Munkáskörben Mu- hary János, Orosz György szolnoki szociáldemokratákkal együtt Jászi Ferenc tartott pártszervező gyűlést...” (Részlet Selmeczi László tanulmányából.) Fábián Ilona: született Ti- szakürtön 1956-ban. Szülei téesztagok. Elvégezte az általános iskolát, aztán jelentkezett ipari tanulónak az akkor éppen „cseperedő” kis gyárba, a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekónfek- ció Vállalat kunszentmártoni gyárába. — Társaimmal együtt mi voltunk itt az első ipari tanulók. Dehogy is. gondoltuk akkor, hogy ilyen modern, nagy gyár lesz abból a kis üzemből. Szakmunkás-bizonyítványt szerzett, ma is bejáró munkás. Szűcs. .Vadbőröket szab nagy szakértelemmel. Nemes Antal Öcsödön látta meg a napvilágot 1954- ben. A községtől három kilométerre levő tanyán nőtt fel, de iskolába a községbe járt. Apja alapító tagja a helyi. Szabadság Tsz-nek. — Amikor gyerek voltam, Hoffer traktorral szántották a határt. Örültem, ha megengedték, hogy én is • felkapaszkodjak a Hoffer nyergébe. Ha megkérdezték tőlem, mindig azt mondtam: há felnövök, traktoros leszek. Hát traktoros nem lettem, de közöm van a gépekhez, szerelő vagyok. Közben letöltötte a katonaidőt, hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is szerzett és májusban hűséget esküdött egy öcsödi kislánynak. Báló József kiskunmajsai. ö is 24 esztendős. Apja betanított munkás a MEZÖ- GÉP-nél, anyjának is vari elég tennivalója a ház körül. Letöltötte a katonaidőt, 1976- ban üzemszervező agrármérnök diplomát szerzett. — A nagyszüleiül is parasztemberek. Én természetesnek tartom, hogy a mező- gazdaságot választottam hivatásul. Annak a cserkeszőlői kislánynak a kedvéért kötött ösztöndíjszerződést a Magyar —Román Barátság Tsz-szel, aki ma a felesége, és aki 11 Fábián Ilona hónapos kislányukkal ma gyesen van. Pál Vince szülőhelye Kun- szentmárton. Huszonötéves, nőtlen. Apja cipőgyári munkás, anyja takarékszövetkezetben dolgozik. — Sok múlik azon, hogy otthon mit kap útravaíóul az ember, a család nagyban befolyásolja az utat, amelyen elindul. Én természetesnek tartottam, hogy az érettségi után munkás legyek itt a BVM-ben. Ö is eleget tett a haza iránti kötelességének, és nem sokkal azután, hogy ismét magára öltötte a civilruhát, kinevezték műhelytechnológusnak a forgácsolóüzembe. Mi a dolga? Felelős a rajzok összeszedésétől az anyag biztosításáig mindenért. * * * — Vince azt mondta, a család nagyban befolyásolja, hogy milyen utat választ magának egy fiatal — mondtam. A kunszentmártoni járási pártbizottság épületének egyik szobájában ültünk le beszélgetni. A járási pártbizottságon, ahol megszokott, hogy rendszeresen szót váltanak fiatal párttagok feladatról, munkáról, életről, emberségről. — Igen. Ez így van. Az én szüleim nem párttagok, Báló József de mégis részük van abban, hogy ma én azt mondom: kommunista vagyok. Ök neveltek pici koromtól kötelességtudásra. Arra, hogy az ember mindig becsülettel • dolgozzon. — És a következő befolyásoló tényező? — A munkahely — szólt Ica, és a többiek helybenha- gyólag rábólintottak. Így van. — Amikor érettségiztünk, de már korábban is, sokszor hallottuk, majd megtudjátok, mi az élet, ha majd dolgoznotok kell. Az emberben kialakult egy kis félsz. De én a BVM-ben kellemesen csalódtam. Jól fogadták, egy percig sem éreztették velem, hogy idegen vagyok. Lakatosbrigádba kerültem, ahol egyaránt volt idős és fiatal. Az összhang közöttünk mindig megvolt, igaz, alkalmazkodtunk is egymáshoz. Én személy szerint sokat köszönhetek nekik, különösen Hajdú Lajos bácsinak, az ő keze alá kerültem. Szerény, rendes, igazságos ember. Aztán a brigádvezető ... sokszor bonyolódtunk vitába, amikor nekem nem volt igazam, de ők soha nem torkoltak le hatalmi szóval... Lassan kialakult bennem az az érzés, togy szeretnék olyan lenni, mint ők. És mivel ők párttagok ... — magyarázta Vince. Ica közbeszólt: — Igen, az ember a munkahelyén is választ példaképet magának. Én Dóba Lajosnét, Erzsiké nénit tartom annak. Ö a párt- alapszervezeti titkárunk. Sokat tanultam tőle. Vele mindent meg lehet beszélni. Segítőkész, őszinte, szókimondó... és legtöbbször neki van igaza. Különösen, amikor KISZ-titkár lettem, rengeteget beszélgettünk, hogyan lehetne jobban bevonni a fiatalokat, mert ezzel nálunk bizony elég sok baj van. — Munkahelyen tehát a példakép a közvetlen környezetből, a munkatársak közül kerül ki. És az egyetemen? — Rám az egyetemi évek alatt nagy hatással voltak az összejövetelek, vitaestek, szolidaritási gyűlések. Egyszer 1973-ban Komócsin Zoltán jött el hozzánk. Letette a zakóját, ingujjban ülve vitatkozott velünk késő éjszakáig. A következő évben Fidel Castro volt iskolánk vendége, a vele való beszélgetésünk . .. ezek a találkozások mély benyomást tettek rám. — Az előbb már szóba került a KISZ. Véleményük szerint milyen szerepe van az „út” meghatározásában az ifjúsági szövetségnek? — Nálunk a gyár munkásainak többsége harminc éven aluli, de csak száz KISZ-tagunk van. Nem nagyon közelednek hozzánk a fiatalok, így a szervezet befolyása is elég csekély — így Ica. — Nem igaz, hogy a fiatalok érdektelenek — vetette közbe Vince. — Akkor ti nem tudtok olyan érdekes szervezeti életet kialakítani, ami vonzza a többieket. Nálunk a BVM-ben nagyon jó a KISZ-élet, de ebben az idősebb párttagoknak is nagy szerepük van. Mondok egy példát.. Ma már az embernek megvan a jó fizetése, nincs szüksége a túlórapénzre. Nekem tizenöt forint az órabérem. Csakhogy jön egy fontos munka, túlóra nélkül nem lehetnénk kész időre. Akkor jön a brigád, a KISZ, csináljuk meg és az idősebbek nem akadékoskodnak, inkább ők mondják először: gyertek, csináljuk. — Én elsősorban a KISZ- nek tulajdonítom, hogy eljutottam a gondolatig: felvételemet kérem a pártba. A szüleimtől tudom, nehéz volt itt valamikor az élet. És milyen lesz? Az idősebb kommunistáktól tanultam meg és a KISZ-ben: olyan, amilyenné mi tesszük — mondta Antal. * ♦ * — Egyszer azt mondta egy ismerősöm: az ember mindig többre vágyik, és ez így igaz. A ti vágyaitok? Nemes Antal Ica: — Én jól érzem magam a szabászasztal mellett. Szeretem a munkám és a fizetésem is nagyon jó, 3700— 4200 forint havonta. Azért tanulok, mert szerintem ma egy munkásnak műveltnek kell lennie. És mivel KISZ- vezetőségi tag vagyok, jó lenne végre ott eredményeket elérni. Vince: — Tanulni akarok. Szakmai, politikai iskolákat végezni. Igen, az ember többre vágyik. Ennél többet ma még nem mondhatok. József: — Szeretnék szakmérnöki vizsgát tenni, és magasabb politikai végzettséget szerezni. Most házat építünk Cserkeszőlőn, vagyis én hosszú távon ott képzelem el az életemet. Tudom, hogy a mi gazdaságunk nem nagy területű, kétezer hektárnál valamivel több, tehát a jövő útja az, hogy „házasodunk”. Nos, akkor én azt szeretném, ha szép „hozományunk” lenne. Antal: — Jó lenne sikeresen befejezni a középiskolát. Aztán az is jó lenne, ha sikerülne összespórolni any- nyi pénzt, amivel házat építhetnénk magunknak. De egyelőre elég kicsi a kereset, és olyan sok mindenre van szükségünk. Én KISZ- alapszervezeti titkár vagyok. Szeretném elérni, hogy minél több fiatal tanuljon a téeszben, szerezzen szakmát, politikai tudást, de egyelőre nem sokan törik magukat, mert azt mondják, úgy sem lesz több a pénz. Négyen az ifjú párttagok közül. Valamennyien KISZ- alapszervezetük és egy-egy idősebb kommunista ajánlásával kerültek a párttagok soraiba. És a kunszentmártoni járásban az idén eddig hatvanöt fiatal vehette át párttagsági könyvét. Varga Viktória
