Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

1978. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 PARTUNK HAT EVTIZEDE örténelmünk arany­betűs évfordulójára emlékezünk. A szo­cialista forradalmak hajnalán, a lenini eszme ihletésére, ma hatvan esztendeje, 1918. november 24-én alakult meg a Kom­munisták Magyarországi Pártja. Létrejötte korszakos jelentőségű népünk életében. Olyan erő született, amely magasra emelte a marxizmus —leninizmus zászlaját, s hat­van esztendőn keresztül ve­zette és vezeti munkásosz­tályunk. dolgozó népünk ne­héz, küzdelmes harcát az igazságosabb társadalmi ren­dért, a szebb, boldogabb hol­napért, a szocialista Magyar- ország megteremtéséért. Olyan párt alakult akkor, november végén, amelyre illettek Marxnak és Engels- nek „A Kommunista Párt kiáltványá”-ban, a tudomá­nyos szocializmus alapokmá­nyában megfogalmazottak: „az osztálypártban kommu­nisták tömörülnek, akik a gyakorlatban minden ország munkáspártjának leghatáro­zottabb. szüntelen továbbha­ladásra ösztökélő részét al­kotják: az elmélet terén a proletariátus többi tömegei­vel szemben az az előnyük, hogy tisztában vannak a proletármozgalom feltételei­vel, menetével és általános eredményeivel”. Pártunk 1918 őszén forra­dalmi helyzetben alakult meg. 1918. október 31-én győzött a polgári demokrati­kus forradalom, amely meg­döntötte az Osztrák-Magyar Monarchiát és kivívta Ma­gyarország állami önállósá­gát. S november közepén ki­kiáltották az akkori idők leg­demokratikusabb köztársasá­gát. Az őszirózsás forradalom véget vetett a háborúnak, megteremtette a polgári sza­badságjogokat, s ezzel lehe­tőség nyílt a szabadabb gaz­dasági-társadalmi fejlődésre. Azonban a polgári demokra­tikus program 1918 végén és 1919 elején már nem volt elégséges. Napirendre került a szocialista forradalom. Ahhoz azonban, hogy a mun­kásosztály kivívja a hatal­mat, új, nem szociáldemok­rata pártra volt szükség. Ma, hatvan év távlatából tisztelettel emlékezünk azok­ra, akik a forradalom ügyét továbbvivő erőt, a munkás- osztály forradalmi élcsapa­tát, a kommunista pártot lét­rehozták: a baloldali szo­ciáldemokratákra, a forradal­mi szocialistákra; és a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomban részt vett és Szov- jet-Oroszországból hazatért magyar internacionalistákra. A. budapesti Városmajor utca 42-es számú házban ösz- szegyűlt három forradalmi csoportba tartozók, akik lét­rehozták a Kommunisták Ma­gyarországi Pártját, a szocia­lista forradalom megvívásá­nak szükségességét hirdették meg. A Vörös Újságban ezt írták: „Az egyetlen kiút a szocializmus. A szocializmus, amely nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, amelybe a kapitalizmus az emberiséget Süllyesztette. A termelés köztulajdonba véte­lével visszaadná elvesztett hitét, de elvesztett munka­kedvét is az emberiségnek. Elérkezett tehát az ideje a szocializmus megvalósításá­nak. És a proletariátus érzi az erőt, s az akaratot is ma­gában ezért a megvalósítá­sért síkraszállni”. Ritkán adódik a történe­lemben. hogy egy párt for­radalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon, mint a KMP-é. Négy hónappal a kommunista párt megalaku­lása után a két munkáspárt — az MSZDP és a KMP — egyesülésével győzött a pro­letárforradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársasá­got. A Tanácsköztársaság a munkásosztály, a dolgozó nép küzdelmének eredményeként, fegyveres felkelés nélkül jött létre, elsőként igazolva ez­zel a gyakorlatban azt a marxi—lenini felfogást, hogy a polgárháború nem egyedü­li útja a szocialista forra­dalmaknak. A KMP tevékenységét, a gazdaságszervezési, állam­építési, szociális és kulturá­lis erőfeszítéseket, a Tanács- köztársaság 133 napjának tet­teit, eredményeit nehéz vol­na mind felsorolni. A Ta­nácsköztársaság a kommu­nista párt segítségével — melynek ebben az időben a fővároson kívül erős szerve­zetei voltak Debrecenben, Nagyváradon, Szegeden, Sal­gótarjánban, Sátoraljaújhe­lyen, Pápán stb. — köztu­lajdonba vette a 20 munkás­nál többet foglalkoztató üze­meket, kisajátította a 100 holdnál nagyobb földbirtoko­kat, és intézkedéseket tett az életviszonyok megjavítá­sára, a nép kulturális szín­vonalának emelésére, s meg­teremtette a magyar Vörös Hadsereget. Nagy lendülettel kezdtek hozzá az új típusú szocialista állam létrehozá­sához. A Magyar munkásosztály tette — pártja vezetésével — egyben nagy jelentőségű in­ternacionalista tett is volt. Segített terjeszteni a szocia­lista forradalom lángját az európai országokban, támo­gatást nyújtott az élethalál harcát vívó Szovjet-Oröszor- szágnak. Lenin szavaival szólva „a vakot is látóvá tette”, s bebizonyította, hogy a - proletariátus diktatúrájá­nak megteremtése a kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenet törvényszerű­sége. A fiatal Tanácsköztársa­ságnak úgy kellet léteznie, hogy szinte az első percek­től fegyveresen is meg kel- . lett védelmeznie a magyar proletárdiktatúrát. Az impe­rialista hatalmak nem tűr­ték, hogy a Szovjet-Oroszor- szág mellett még egy mun­kásállam legyen, és felhasz­nálva a román, a csehszlovák és a jugoszláv burzsoá kor­mányt, katonai intervenció­ba kezdtek. A Tanácsköztár­saság igen nehéz helyzetbe került, a Vörös Hadsereget több mint háromszoros túl­erő támadta. És ez a had­sereg, melyet sebtében moz­gósítottak a proletárdiktatú­ra, az ország függetlensége védelmében, sikereket tudott elérni. Dicső hadjáratot ve­zetett északon, ahol a felsza­badított területeken a cseh és a szlovák kommunisták kikiáltották a Szlovák Köz­társaságot. Hogy miből táplálkozott a Vörös Hadsereg sikeres had­járata? Abból, hogy a Ta­nácsköztársaság háborúja igazságos, forradalmi hábo­rú volt. Egyidejűleg harcolt a nemzeti önrendelkezésért és a proletárforradalom vív­mányainak megvédéséért. ..A háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az el­nyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész vilá­gon a munkásosztály min­den becsületes tagja a ti pártotokon áll’ — üzente Le­nin 1919. május 29-én. A túlerőben levő ellenség és a belső ellenforradalom azonban visszavonulásra kényszerítette a Vörös Had­sereget. Magyarországra igen nehéz idők következtek. A fehérterror, a 25 éves Hor- thy-rendszer. A magyar pro­letariátus szívéből azonban még a féktelen fehérterror sem tudta kitépni a felejthe­tetlen 133 napot. Jellemző, hogy a proletárdiktatúra' le­verése utáni időszakban a párt illegális sejtjei rövid időn belül kiépültek, s 1920 tavaszán már megjelentek az országban az első kommu­nista propagandaanyagok, hírül adva: él, dolgozik a párt. A húszas évek közepén még legális fedőszervet, a gyorsan népszerűvé váló, s ezért hamar a hatóságoktól felmorzsolt MSZMP-t is szárnyra tudta bocsátani. A mély illegalitásban működő kommunista párt tevékeny­ségének kiemelkedő aktusa volt az 1930 szeptemberi bu­dapesti megmozdulás, ahol újra százezreket tudtak az utcára vinni a burzsoázia el­len. És a párt — vezetőinek sorozatos letartóztatása és kivégzése ellenére — hallat­ta hangját, a totális fasiszta diktatúra kiépítésének kísér­leté, majd a fokozott hábo­rús kizsákmányolás ellen, a fasiszta szövetséges blokkból való kilépés, a szovjetellenes háború haladéktalan befeje­zése érdekében, a független, szabad, demokratikus Ma­gyarország megteremtése mellett, az antifasiszta egy­ségfrontért. Amiért a kommunisták küzdöttek a fehérterror alatt, 1945. április 4-ével, hazánk felszabadításával következett be. A szovjet hadsereg el­hozta a várva várt felsza­badulást, népünk előtt meg­nyílt a felemelkedés, a szebb, boldogabb élet lehetsége. A kis létszámú illegális kom­munista pártból néhány hó­nap alatt több tízezres szá­mottevő politikai erőt képvi­selő, szervezetileg egységes marxista—leninista párt lett. Az MKP volt az egyetlen erő, amely a felszabadulás kezde­tétől mutatni tudta a magyar népnek a háború okozta ösz- szeomlásból a kivezető utat, s meghirdette: lesz magyar újjászületés! A KMP 1945 májusi országos értekezlete határozatainak megfelelően küzdött a gazdasági stabili­tásért, az infláció megszün­tetéséért, a bányák, a ban­kok államosításáért. A kom­munisták javasolták a 3 éves tervet, ők voltak, akik kidol­gozták a szocialista átalaku­lás programját, megteremtet­ték a jó forintot, leleplezték a reakciót. És élen haladt a párt a munkás egységfront, az egységes munkáspárt meg­teremtésében, az új állam- hatalom kiépítésében, a szo­cializmus alapjainak leraká­sában, a proletárdiktatúra megszilárdításában. Az ered­mények mellett azonban pár­tunk hibákat is elkövetett, melyekért drágán fizetett. A személyi kultuszból eredő elméleti és politikai hibákat az ellenség kihasználta, s 1956-ban ellenforradalom tört ki. A magyar munkásosztály és a magyar nép legjobbjai, a szocialista rendszer hívei a Szovjetunió testvéri, inter­nacionalista segítségével le­verték az ellenforradalmat, s országunk, népünk újra elindulhatott a felemelkedés útján. A forradalmi mun­kás-paraszt kormány rend­kívül'nehéz körülmények kö­zött kezdte meg a tevékeny­ségét. Az ellenforradalom hallatlan anyagi- és politikai károkat okozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt azon­ban megmutatta a kivezető utat a nehézségekből. „A párt Összes egészséges erői­re támaszkodva helyreállít­juk és új életre keltjük a párt szervezeteit” — adta hírül az Ideiglenes Központi Bizottság felhívásában. A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány és az MSZMP létrejötte és vilá­gos programja gyökeres for­dulatot hozott. A párt újjá­alakult tevékenységét olyan sikerek fémjelezték, mint a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének befejezése, a szocialista társadalom alap­jainak lerakása, az életszín­vonal állandó emelése, a kul­turális forradalom teljes ki­bontakoztatása, a gazdaság- irányítási rendszer reformja, a fejlett szocialista társada­lom építésének kezdete. A felszabadulást követő évtizedekben tehát hazánk — pártja vezetésével — nagy utat tett meg. Népünk áldo­zatos munkájának eredmé­nyeképpen a háború előtti­hez képest öt és félszere­sére nőtt a nemzeti jövede­lem, több mint tizenkétsze­resére az ipar termelése. A mezőgazdaság kisebb terüle­ten lényegesen kevesebb em­ber munkájával csaknem 80 százalékkal ad többet. Az ország állóeszköz-állománya majdnem négyszeresére emelkedett, s körülbelül 70 százalékát 1950 óta helyez­tük üzembe. 1977-ben 3 hét alatt termeltünk annyi vil­lamosenergiát, mint 1938-ban egész évben. A lakosság egy főre jutó fogyasztása több mint háromszorosára nőtt. Az országépítő munka ered­ményei nyomán gyökeresen megváltoztak a lakosság élet- körülményei. Sikeresen mun­kálkodunk a kulturális fel- emelkedés feladatainak meg­oldásán. Eddig elért eredményein­ket húzta alá a Központi Bi­zottság 1978 áprilisi ülése, megállapítva: az élet min­den fő területén, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet­ben eredményes munka fo­lyik. Alapjában sikeresen oldjuk meg gazdasági éle­tünkben az intenzív fejlődés­re való áttérés és a szá­munkra nehezebbé vált nem­zetközi gazdasági körülmé­nyekhez történő alkalmazko­dás nagy erőpróbát jelentő és összetett feladatát. 1979-ben és a következő években a gazdasági építő­munka sikeres folytatásának kulcskérdése, hogy fejlődé­sünk minőségi tényezőit, el­sősorban a gazdasági egyen­súlyt javítsuk. Minden más feladatot ennek kell aláren­delni. Jó munkával teremtettük meg országunk nemzetközi megbecsülésének, tekintélyé­nek alapjait is. Népünk és munkásosztályunk a fejlett szocialista társadalom építé­sében tanúsított magatartá­sával, igazi szocialista haza- fiságával, eredményeivel já­rul hozzá a proletár interna­cionalizmus eszméjének és gyakorlatának gazdagodásá­hoz, erősíti szövetségét, ba­rátságát és együttműködé­sét a Szovjetunióval, a Var­sói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak tagállamaival, a szocia­lista közösség országaival. Ezzel járul hozzá a haladás erőinek világméretű előretö­réséhez, szolgálja a béke és a társadalmi haladás ügyét. Pártunk hat évtizedes fennállása során következe­tes és legyőzhetetlen erőnek bizonyult, olyan forradalmi erőnek, amely üldöztetéssel, káros befolyásokkal, hibák­kal és tévedésekkel megbir­kózva, szervezeti formáit a konkrét helyzetnek megfele­lően változtatva, egy pillana­tig sem szüntette be a nem­zet felemelkedéséért, a szo­cialista társadalom megte­remtéséért vívott küzdelmet. S hogy ez így lehetett, an­nak is köszönhető: pártunk a nép szolgálatában lett a nép vezetője. A párt 60 éves történte során mindig küz­dött a tömegek megnyerésé­ért, úgy hatott a dolgozók eszére és szívére, hogy ta­nult is a tömegektől. zért van pártunk­nak tekintélye, ezért építi nap­jainkban a magyar nép tettekkel szo­cialista hazáját. Ezért van az, hogy pártunk tagsága, népünk a KMP megalakulá­sának 60. évfordulóját az ügyhöz méltóan köszönti, s e történelmi napok emlékét megőrzi, az 1919-ben kezdett ügy büszke örökösének és folytatójának érzi magát. Pártunk születésnapján büsz­kén tekinthetünk vissza a megtett útra, s meghajtjuk a kegyelet zászlaját az elő­ző kommunista nemzedékek előtt, akik a maguk idejé­ben igen sokat tettek a kom­munista eszmék győzelmes elterjesztéséért. Kádár Já­nos elvtársnak, a párt meg­alakulásának 50. évforduló­ján mondott szavait idézzük: „Érdemes volt küzdeni! Ma­gasan leng a zászló, amelyet ők bontottak ki”. Fodor László az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője Munkásgyűlés 1919 március. Tiltakozás a kommunisták üldözése ellen A leventefoglalkozás kötelező volt minden fiú számára, en­nek keretében már 16-17 éves korban felkészítették háborús szolgálatra az ifjúságot A Sportcsarnokban tartotta első budapesti nagygyűlését a Magyar Kommunista Párt 1945. február 25-én

Next

/
Oldalképek
Tartalom