Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 6. MIT BlR KI IttVŰRE I SZOLHOKI MEZŐGÉP? Hz ésszerűség a cél és a határ Kérdéseinkre Sziráki András igazgató válaszol A népgazdaság helyzete, a külgazdasági tényezők mind hatékonyabb, szervezettebb munkát a világpiaci követel­ményeknek megfelelő termékeket, átgondolt beruházás- és álpofi.ikát sürgetnek. Minderre elsősorban a vezetőknek kell felkészülni. A jövő évi tervezés ezért különösen fontos napjainkban. Erről, valamint a nagyvállalattá szerveződött Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat eredményeiről kértünk interjút Sziráki András igazgatótól. — Milyen vál­tozások történ­tek a& ötödik ötéves tervidő­szak elején a MEZÖGÉP-nél? — Három vál­lalatból és egy önálló gyárból — összesen ti­zenkét terme­lőegységből jött létre 1976-ban a Szolnoki ME­ZŐGÉP Válla­lat. Az átszer­vezés idején öt­ezer háromszáz dolgozót foglal­koztatott, 1 mil­liárd 358 milli­ót termelt, át­lag tíz százalé­kos nyereségrá­tával. Most, 1978 végén, a tervidőszak közepén el tu­dunk számolni a végzett munkával. Csökkenő létszám (most alatta vagyunk az öt­ezernek) és kisebb termelő- terület (1977-ben a jászberé­nyi telep az Aprítógépgyár, most év végével a kunhegye- si a BHG tulajdonába került) ellenére a termelés az első két és fél évben 25 százalék­kal, a nyereség ezt meghala­dó mértékben növekedett. A korszerűbb termékszerkezetért Mi a siker „titka”? — Titok nincs. A siker el­sősorban annak tulajdonítha­tó, hogy az átszervezés első fázisában szervezetileg vi­szonylag kevés intézkedést tettünk, éppen annak érde­kében, hogy az emberi, sze­mélyi problémák minél ke­vesebb energiát kössenek le. Sokkal fontosabbnak tartot­tuk a termékszerkezet gyors és teljes felülvizsgálatát és az új vállalat termelési felada­tait megfogalmazva a párhu­zamos, a profilidegen gyárt­mányokat más vállalatok ré­szére átadtuk. Mindezt úgy sikerült megoldani, hogy a piacon nem keletkezett hi­ányhelyzet, pedig a terméke­ink száma mintegy felére csökkent. Több termelőegy­ségben száz százalékos pro­filtisztításra került sor, meg­szerveztük a belső szakoso­dott gyártást. — Ezzel lényegében kialakult a vállalat perspektivikus pro­filja. Csak címszavakban, de foglaljuk össze a legfontosabb termékeket. — A tömegtakarmány gép­rendszerének gyártása (ka­száló, silózó, bálázógép), a különféle szárítóberendezések (gabona, zöldség, gyümölcs, dohány, fa-fűrészáru), vala­mint a mezőgazdasági épület- acél-szerkezetek, az öntödei termékek és természetesen a szolgáltatás. — Versenyképesek-e ezek a termékek? Megfelelnek-e a vi­lágpiaci korszerűségi, minősé­gi követelményeknek? — Bizonyos részterületeken már világpiaci mércével mérve is színvonalas termé­keket gyártunk. A vállalat nagyságrendje lehetővé tette a KGST-n belüli két és több oldalú fejlesztési-gyártási együttműködésben való na­gyobb arányú részvételünket. Ennek hatására export orien­tálttá vált a vállalat. Az át­szervezés óta megháromszo­rozódott az exporttermelé­sünk. Szakosított gyártási együttműködésünk van az NSZK-beli iparvállalattal is, s eszerint az idén hárommil­lió dollár értékű terméket szállítunk, örülünk annak, hogy a szalmaszecskázók, a rotációs kaszák a partner tetszését megnyerték, minő­ségi kifogása nem volt. Va­lószínű ezért is bővül a gyárt­mányokból 1979-ben 60 szá­zalékkal a tőkés exportunk. — Milyen áron exportálnak? — Nem kell szégyenkez­nünk az árainkért. A vállalat ugyanis ma ott tart, hogy minden termékről folyama­tában költségelemzést készí­tünk, amely a tervezésnél, annak megalapozásánál, az intézkedéseknél ma már el­engedhetetlen. Talán ennek eredménye az is, hogy az 1979 évi exportlekötések után va­gyunk, annál jóval előbbre tartunk. Napjainkban már az 1980, s a következő évek ex­portjáról tárgyalunk. — Ilyen aktív exportmunka feltételezi a gyártmány, és gyártásfejlesztés naprakész eredményeit, s a jövőbe mu­tató tendenciát is. — A gyártmányfejlesztés több irányú. Elsősorban a belső, saját fejlesztési appa­rátusunk végzi, természetesen együttműködünk hazai fej­lesztő intézményekkel, csak­úgy mint a KGST-n belül szocialista partnerekkel, és végezetül a licencek vásárlá­sával is gondolunk a jelenre- jövőre. Pillanatnyilag három jelentősebb licencvásárlásról tárgyalnak, amelyik a hato­dik ötéves tervidőszakra ala­pul. Tulajdonképpen azt sze­retnénk elérni, ami kívána­tos: ennek a munkának öt évvel meg kell előznie a so­rozatgyártást. Most még csak 2—3 év a lépéselőny. Külön­ben a gyártmány- és gyár­tásfejlesztésre kialakult el­képzelésünk van, külön üze­met szervezünk a Landler Je­nő úton, ahol most még csak százan dolgoznak, de 1980-ra már háromszáz lesz a fejlesz­tői létszám. — Kérem, vázolja, mennyire és mivel érdekeltek a hazai mezőgépgyártásban? — Bizonyos termékeket ki­zárólag mi gyártunk. A ta­karmánybetakarítás kaszáló­gépeit, a borsóbetakarítás gé­peit. Közvetve az NDK-val együttműködve az önjáró si­lózógépet is mi gyártjuk. Eh­hez azonban hozzátenném azt a nagyon nem lényegte­len tényt is: a mi vállalatunk döntő részben megteremti a korszerű kombájnbehozatal feltételeit. A tőkés import ki­váltására csak a zöldségszá­rítót és a jövőre null-sorozat- ban gyártandó fa-fűrészáru szárítót említem. Megjegyzem azt is, hogy a megyei pártbi­zottság októberi határozatá­nak megfelelően a vállalat már a jövő évben, a fejlesz­tési munkát felgyorsítva null- sorozatot gyárt a kukorica betakarítás után képződő melléktermék hasznosítására szolgáló ) adapterekből, s 1980-tól megkezdi a sorozat- gyártást is. Már az ötödik variáció — Tekintsük át az idei ered­ményeket. Tíz hónap eltelte után készítsünk gyors szám­adást 1978-ról. — Azzal kezdtük, hogy 1978 már viszonylag feszített év volt. A vállalatnak ahhoz, hogy változatlan szintű ered­ményt tudjon elérni, a sza­bályzók módosításának ha­tására húsz százalékkal kell a hatékonyságot növelnie. 1977-ben 27,5 százalékkal nőtt a hatékonyság, ez látszatra azt bizonyítja, hogy az idén előnyösebb a helyzetünk. Meg kell jegyezni, hogy meg­felelő mércét szabtunk, így kemény munkával teljesíthe­tő az idei terv. Ezt jelzik az időarányos mutatók is, de er­re fel is voltunk készülve. Vállalatunk teljesíteni fogja a tervét annak ellenére, hogy két termelő területen az át­lagnál nagyobb gondjaink vannak és a háromnegyedévi munka értékelése során egy­értelműen mérhető elmara­dásokat más termelő terüle­ten mint többlettermelést fogjuk biztosítani. Mindezt aránylag szervezett körülmé­nyek között érjük el — a ta­valyinál is kevesebb túlórá­val. Most tíz hónap alatt egy dolgozónkra 31,5 túlóra esik. — A tervezés, a felkészülés már megkezdődött a vállalat­nál, ez a beszélgetésből már kicsendül. — Igen, hiszen a tervmun­ka folyamat. A középtávú tervre alapozva az első fél­évben megkezdtük a jövő évi termelési terv kialakítását. Ma már az ötödik variáció készült el. Ezt természetes­nek tartjuk, — bár vitatják — de folyamatában is iga­zodnunk kell a gyorsan vál­tozó körülményekhez. Dinamikusan nö az export A jövő évi tervünk jellem­zői közül mondok néhányat. A belföldi termelésnél egé­szen szerény, 1—2 százalékos mennyiségű növekedést irá­nyoztunk elő. A szocialista exportban igazodunk az ál­lamközi szerződésekhez. Van egy sor rendezésre váró kér­dés is, ugyanis termékváltás­ra kerül sor, szükséges az ár­kérdések felülvizsgálata, összhatásában szerény növe­kedés várható. Szocialista ex­portunk a termelés 30 száza­léka lesz. A tőkés export 60 százalékos növekedése reális, szerződésekkel megalapozott. Ma úgy ítélem meg, hogy az általunk tervezett áremelést is végre tudjuk hajtani. A másik fontos dolog, hogy az új vállalati törvény elfo­gadása után új szervezeti mű­ködési szabályzat készült, amely most sok irányú véle­ményezés után, január else­jén hatályba lép. Korszerű­sítjük a vállalati szervezetet, rövidítjük az irányítási lán­cot. A vállalat a termelőterü­letek direkt irányítását való­sítja meg. Ez hatékonyabbá teszi az irányító munkát, le­hetővé teszi a nem fizikai létszám csökkentését, illetve átrendeződését és nagy elő­relépés a központi akarat megvalósításában. A vállalat a jövő évben a konvertibilis árualap bővíté­sére és az általános gépgyár­tás fejlesztésére mintegy 150 millió forint beruházást va­lósít meg. Ennek megalapo­zott előkészítése és határidő­re történő megvalósítása el­sőrendű feladat. — Mit tart a vezetés legfon­tosabb feladatainak 1979-ben és azután? Az egyik az, hogy a változó és feszítő követelményrend­szerhez kell igazodni és azt a vezetésnek nemcsak érte­nie, hanem a gyakorlatban végre is kell hajtania. Ehhez elengedhetetlenül a vezetői gárda jobb teljesítménye. A másik: napjaink nagyon fon­tos feladata a változó gazda­sági környezethez való ru­galmas alkalmazkodás képes­ségének megszerzése, össz­hatásában minden szinten igényesebb munkára van szükség. Gondolok a munka- erkölcsre, az elnéző magatar­tás felszámolására, a köve­telmények újrafogalmazásá­ra. A vállalati magatartásban ma és a jövőben mindennek a célja és a határa az éssze­rűség. Sóskúti Júlia Hárman a kitüntetettek közül i Mindig a norma fölött A jászberényi Cipőipari Vállalat párttitkára azt mondja róla:.,Ha mindenki ilyen lenne...” A munkaversenyfelelős hozzá­fűzi: „Akkor nem lenne baj sehol a munkafegyelemmel.” Gálik Jánosné a vállalat megalakulása óta dolgozik ezen a munkahelyen. Cipő­felsőrész-készítő. Férje a Sü­tőipari Vállalat üzemvezető­je. Megfordult tehát a hely­zet, a férj süti a kenyeret. — S jót süt-e? — Nem szabad bírálni a kenyeret, mert fáradtságos munkával sütik azt. — És az ön munkája nem fárasztó? — Ez lényegesen köny- nyebb, de azért meg kell dolgozni a norma teljesíté­séért. — Mit kell egy műszak­ban elvégeznie? — A modelltől függ. Most például naponta hatszáz pár körültűzése a feladatom. Elég „testhezálló” norma, ám teljesíthető. Persze, csak odafigyelés­sel. gondos munkával. Van olyan munkás, aki felét sem éri el. Gálikné — ha jó a gép és van anyag — mindig száz százalékon felül telje­sít. Minőségi kifogás nem merül fel munkája ellen. — Szeretni kell azt, amit az ember csinál. Munkaszeretetét többször elismerték már. Kétszer kap­ta meg „A Könnyűipari Ki­váló Dolgozója” jelvényt, egyszer kiváló dolgozó lett, s mégkapta a megyei tanács elnökének dicséretét is. Teg­nap kormánykitüntetést, a Munka Érdemrend arany fo­kozatát vette át. A Gáliknéhoz hasonlóan dolgozóknak köszönhető. hogy másfél év alatt nagy utat tett meg a Cipőipari Vállalat. — Kezdetben posztócipő­ket és papucsokat gyártot­tunk. most meg már női ci­pőket, csizmákat. A felszere­lés tekintetében is nagyot léptünk előre. A nyáron már exportra is termeltünk. A hazai piacon is kereset­tek gyártmányaik, mert nem­csak tetszetősek, hanem ki­hordási idejük is kedvező. — Nekem is van egy itt készült cipőm. Négy éve hor­dom és még nem ment szét, pedig rhár nem bánnám, mert meguntam. Gálikné pártonkívüli. Tár­sadalmi munkában a szak- szervezetben tevékenykedik, a segélyügyekkel foglalko­zik. Férje és három fia kö­zül kettő párttag. Az egyik KISZ-titkár az Aprítógép­gyárban. — Tervei, vágyai? — Szeretnék ilyen inten­zíven. s ilyen jó kollektívá­ban dolgozni a továbbiakban is. Legfőbb vágyam az, hogy fiaim boldogok legyenek. S az, hogy legyen több uno­kám. Egy kislány, egy ara­nyos csöppség most született a napokban. Ezért érzem magam itthon... B akos Mihály, a Közép­tiszai Állami Gazda­ság" pártbizottságának titkára ahhoz a generáció­hoz tartozik. amelyik így vall származásáról: „Szüle­im napszámosok, cselédek, nincstelenek voltak”. Ő is volt cseléd, műhelymunkás, dolgozott Pesten kőművesek mellett, s a "pisza mentés ár­vízvédelmi munkálatoknál. Tizennyolc éves korában került kapcsolatba a mun­kásmozgalommal.- Egyike volt a tiszabői kommunista pártszervezet megalapítói­nak. Pest alatt még dörög­tek a fegyverek, az ő párt- szervezetük már dolgozott. Negyvenhatvan „önellátó­ként” került Törökszentmik- lósra, kéthetes pártiskolára. — A tiszabői vadászok küldtek fácánt, nyulat. ku­koricakenyeret, ők tartották addig el. Volt a MADISZ községi elnöke, szb-titkár, politikai munkás a gépállomások po­litikai osztályán, majd jó év­tizedet a kunhegyesi járási pártbizottságon töltött . el. Munkatársként, osztályveze­tőként, a végén titkárként dolgozott. A járás megszű­nése után a törökszentmik­lósi járási tanács elnökhe­lyettese lett. Közben szak­mailag, politikailag képezte magát. Sok irányú tapaszta­lattal gazdagon kezdte pá­lyafutását 1970-ben a Kö­zéptiszai Állami Gazdaság­ban. — Azóta itt vagyok. Nagy a gazdaság, 65 kilométer az átmérője. Munkámat köny- 'nyíti, hogy a járási pártbi­zottságon töltött id,őt is be­számítva több mint két év­tizede dolgozom együtt az itteni vezetőkkel, akik az évek folyamán nagy hely- és emberismeretre tettek szert. A több mint háromszáz párt­tag is sokat segít. Nemcsak egyetértenek a párt politiká­jával, hanem dolgoznak is érte. A pártonkívüliek is magukénak érzik a gazdasá­got. Bizonyság erre az. hogy a létszámuk több mint felét a törzsgárda tagjai alkotják. Biztosan lehet számítani rá­juk minden feladat elvégzé­sében. Ugyanezt lehet el­mondani kiváló szakember- gárdánkról és a KISZ-tag- jairól. A fiatalok élen jár­nak a termelésben, s a tár­sadalmi tevékenységben egy­aránt. — Függetlenített pártmun­kás egyedül vagyok. Alap­szervezeti párttitkáraink jó évtizede végzik megbízatá­sukat. Segítségükkel jó kol­lektívát sikerült összeková­csolni, s jó eredményeket el­érni. Ezért érzem magam itt­hon. Bakos elvtárs november 7-e alkalmával munkájának elismeréseként a Munka Ér­demrend ezüst fokozata ki­tüntetésben részesült. — A mostani tervidőszak­ban nagyobb feladatokat szabtunk magunknak. ’ Az 1500 hektáron termesztett rizs kivételével teljesítjük is terveinket. Ami az embere­ken múlik, azt megtesszük. Mk Munka Érdemrend AB bronz fokozatával ki­tüntetett Szondi Tiva­dar mondja el magáról és munkájáról. A fegyverneki Vörös Csil­lag Tsz növényvédelmi veze­tője vagyok. Mindig érdekelt a biológia. Középiskolás ko­romban K. Balogh Sánd,or, a kenderesi Növényvédő Ál­lomás főagronómusa volt a kedvenc tanárom, példaké­pem, ha úgy tetszik. Bevont a laboratóriumi munkába, mindenképpen erősítette bennem a szakmaszeretetei Ösztöndíjat már középisko­lás korom óta kaptam a ter­melőszövetkezettől, így telje­Tudom, hogy melyik fa merre görbül sen érthető, hogy 1970-ben, a keszthelyi főiskola elvég­zése után ide jöttem dolgoz­ni. Itthon vártak rám, már csak azért is. mert akkor lépett érvénybe az a rende­let, mely szerint növényvé­delmi munkát szakember nélkül nem lehet végezni. Mivel a közös gazdaságban erre a posztra én kerültem, a növényvédelem elismerését nekem kellett kiharcolnom. Nem vagyok agresszív típus, így sok álmatlan éjszakám­ba került ez. Az első évek­ben sok keserűséget nyeltem, kemény volt a lecke. Gya­korlatilag mind a növény-, mind, a gyümölcstermesztés­ben egyedül kellett ellátnom a szakmai irányítást. Most már szerencsére alap­vető gondom nincs. Megis­mertem az embereket, jól együtt tudok dolgozni velük. Ismerem munkaterületemet, szinte azt is tudom, hogy melyik fa merre görbül a gyümölcsösben. Kaptam már kitüntetést is, a mezőgazdaság kiváló dol­gozója lettem, örömet sze­rez a kitüntetés nekem is, de úgy vélem nem sokat ér, ha munkahelyén nem tart­ják sokra az embert, ha az — képletesen szólva — nem lélegzik együtt munkahelyé­vel. Most már könnyebb a munkám. Van két jó segí­tőm — Daku Mihály és Tö­rök Illés, nem kell az em­bernek szinte szétszakadni. Jobban tudok foglalkozni közügyekkel is, amik mindig is érdekeltek. A középiskolá­ban KISZ-titkár voltam, a főiskolán párttag lettem. Voltam a téesz KISZ-titkára is. Most a II. pártalapszer- vezet titkára vagyok. És ta­nácstag is, a községpolitikai és ellátási bizottság vezetője. Sok időt vesz el ez is, meg az egyetem is. Levelező ta­gozaton végzem ugyanis az agrártudományi egyetemet. Sok irányú elfogaltságöm- hoz a családi élet harmóniá­ja ad erőt. Van egy húszhó­napos fiam, aki egy olyan gyerek, hogy... Gondolom, így van mindenki a saját gyerekével. Simon Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom