Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
1978. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5„Kísérleti” tehenek Kiskunfélegyházáról Jól halad az új telep építése Túrkevén Két évvel ezelőtt, áprilisban kezdték építeni Szolnok megye egyik legnagyobb tehenészeti telepét. Az 1040 férőhelyes „tejgyár” a három tehén- és a hozzátartozó segédistállók, a szociális épületek, a tejház, a takarmánytér és az egyéb járulékos beruházások értéke az előzetes számítások szerint eléri a százmillió forintot. A létesítményt két lépcsőben kívánják betelepíteni 1979-ben. A teljes benépesítés a jövő év augusztusában várható. A dátum betartására minden remény megvan. A kivitelező ugyanis, a Szolnok megyei Tanács ÉPSZER Vállalata, pontosan a terveknek megfelelően végzi munkáját, és eddig a részhatáridőket is betartotta. Egy ilyen költséges beruházás csak úgy térülhet meg gyorsan, és akkor gazdaságos, ha a termelés a költségekkel összhangban magas. Ezt kívánják biztosítani megfelelő fajtakiválasztással. Termelésbe a Holstein-Friz és magyar tarka keresztezését állítják be, amely akár hatezer liter fölötti, tehe- nenkénti tejhozamra is képes. Ez természetesen az első generációban nem biztosítható, de megfelelő kiválogatással a harmadik nemzedék már elérheti ezt az eredményt. így kezdetben meg kell eléged,ni a 4 ezer 200 literes termeléssel és így 15 20 év múlva fizetődik vissza a befektetés. A felvásárolandó állatokat már előre lekötötték és az első szállítmány jövő tavasszal érkezik majd a kiskunfélegyházi szaporítótelepről. A jó technikai felszereltséget bizonyítja, hogy a valamivel több mint ezer tehén és szaporulatának kiszolgálásához ötven ember elegendő. Általában a fejés művelete igényli a legtöbb munkaerőt. Túrkevén erre a célra egy fejő- és tejházat építettek, ahol nyolc fejőmester két műszakban végzi majd a munkát. A nagy számú és igényes állatállomány megfelelő takarmányozását szintén biztosítani kell. Nem tesznek különbséget a nyári és a téli etetés közöt. így a siló- kukorica. a lucernaszéna és -liszt, valamint az abrak képezik majd az alaptakarmányt. A takarmány meny- nyiségi és minőségi követelményeinek kielégítése nem okoz majd gondöt a gazdaságnak. Eddig is nagy területen termesztettek lucernát, amit saját szárítójukon dol- gqztak fel. és lisztként értékesítettek. Ezután ennek az igen értékes takarmánynak legnagyobb részét a gazdaságon belül használják majd fel. A silókukorica termőterületét növelni kívánják a szemes rovására. A kukorica silózására, hogy minél kevesebb veszteség legyen, modern és jól kezelhető silóteret építettek. H. V. JflSZflPflTIH Étterem, presszó, ezeradagos konyha Hosszú előkészítő munka után megszületett a régen várt döntés: Jászapátiban elkezdik az új étterem és presszó építését. A létesítmény a bútorbolt és a könyvesbolt mostani helyén épül, a Jászapáti és Vidéke Áfész beruházásában, 14 millió forint költséggel. Az új vendéglátó egység korszerűen felszerelt kiszolgáló helyiségekkel és hűtőkamrákkal ellátott 1000 adagos konyhából, tágas és szépen berendezett étteremből és presszóból áll majd. Az étterem alapterülete 24C négyzetméter, a presszóé 150. Méreteit tekintve mindkettő több mint kétszerese a mostaninak. A vendéglátó egység olaj. tüzelésű, központi fűtést kap, Az étteremtől és a presszótól különválasztott, tágas ruhatár épül, hogy kényelmesebb, kulturáltabb legyen a kiszolgálás. A kivitelező a Hevesi Vegyesipari Szövetkezet néhány hónap múlva, 1979 első negyedében kezdi el a munkát. Az építkezés ideje alaf a több mint négyszáz étkező ellátását biztosító, régi étterem zavartalanul üzemel, a bútorbolt, a ruhaipari szövetkezet volt irodaházában kap helyet. Tárolási lehetőségei a már elkészült 290 négyzetméter alapterületű raktárral javulnak. A könyvesbolt a Damjanich úti volt bemutatóterembe költözik át. Az új étterem-presszó 1980 végére tervezett átadása után a régi étterem épületét lebontják. Kenyér, konténerben November 13-tól huszonöt szolnoki üzletnek már konténerben szállítja a kenyeret a Sütőipari Vállalat. A friss árut a gyárban konténerbe helyezik, és a boltokban maga a vásárló emeli ki belőle. Azok a boltok kapják így a szállítmányt, amelyek eladóterükben el tudják helyezni a konténereket. Nemcsak a szállítást egyszerűsíti ezzel az intézkedéssel a vállalat, hanem a vásárlóknak is kedvez, hiszen nem törik, nem deformálódik úgy a kenyér, mint a többszöri átrakásnál. Javul az ellátás a burgonyás kenyérből is. A boltokban néhány hete megjelent újdonságot nagyüzemi termeléssel nem tudták a kellő minőségben előállítani, ezért a jövőben a Sütőipari Vállalat kis üzemeiben, kézi munkával készül. Kevesebb zsemleveknit sütnek majd november 13-tól, de naponta 23 mázsa burgonyáskenyeret kapnak a konténeres szállításba bevont üzletek. Négy tojó meg egy gúnár Zörög-zötyög az autóbusz. Alighogy átérünk a Tiszán, az öregasszony szatyrába nyúl. Ezüstpapírba burkolt csokoládéból tör. Mentegetőzve eszegeti. — Olyan korán keltem, már megjártam az SZTK-t, gondoltam, ha már nem reggeliztem, legalább legyen valami a gyomromban. Véletlen, de nálam is akad egy szelet csokoládé. Szó nélkül előveszem, török belőle. örül neki. — Maga is így van, kedves? — Valahogy így. A busz kanyarog, fújtatva meg-megáll. Egy tisztásnál az öregasszony kezét szeme elé tartva hosszan nézi a füvet tépő libákat. — Volt nekem is, hej, de szép négy tojóm volt. Meg egy gúnárom. Még a Bíró méltóságos is kijött látásukra a tanyára. Halkabbra fogja a szót: — Volt nekem egy ángyom, de az csak félig volt magyar. Tót asszony volt. nyugodjék békében. Az elmagyarázta: ha azt akarom, hogy ne fulladjon be a kisliba, amikor három hete ül a tojásokon a kotlós, szedjem ki, mosogassam meg jó meleg vízben. Aztán, ha már egy kitörte a tojás héját, melegítsek kemence szájánál forróra egy lúdtollas párnát, s rá a tojásokra. így aztán egy keltetésnél nekem hetven, nyolcvan kislibám lett. Jött a számadó, nézte, számolta, kérdte, hány a tojóm. Mondtam négy. csak négy. Csóválta a fejét, s ment, jelentette a méltóságosnak. Hát így lett nekem hírem. Hej, de sok szép libát neveltem. Rákóczifalvánál jár az autóbusz. A csokoládé elfogyott. — Aztán eladtam biz’ a négy tojómat, gúnáromat. Nagy volt a drágaság, én meg beteg lettem. A doktor úr azt mondta, tej. sok tej kell nekem. Ezért aztán tehenet vettünk a jó urammal. Ha nem vettünk volna, nem tudtam volna megvenni, 16 fillér volt literje. — Rég lehetett — mondom, csak úgy magamnak. — Várjon csak, mikor, a harmincas évek elején. Azóta nem is volt libám. — Nem töri már magát vele. — Nem hát, a nyolcadik X felé járok. Értelme se lenne, hiszen gép kelteti már a tojást, géppel hizlalják a jómájú libákat. — Nem hiányzik? Megigazítja szép, asztragánprémes gallérját, keze fejévei ellenőrzi a kendő ráncait. — Hogy hiányozna? A könnyebb, a jobb nekem is nyugvás. Nekem most csak arra volt gondom, hogy elkészüljön a kengyeli temetőben az uram sírboltja. Adtam érte 10 ezer forintot. Nem födtem be a tetejét, a gyógyszerész tanuló unokám ígérte, gondozza majd, ha engem is odatesznek. Más nem kell, mi kéne? Nagy megállóhoz érünk. A csomagtartóból nagyfejű őszirósza csokrot vesz le vigyázva. Nagyot sóhajt: — Most egy éve, hogy itt- hagyott. Délután kimegyek hozzá. Hosszú télikabátban, kezében szatyrával, virággal lassan elindul a faluja felé. — sj — A lakatosokat is korszerű kisgépekkel látják el a Ganz Villantossági Müvek szolnoki gyárában. A Gloor Snödfix szekátor földgázzal üzemel, és pontos vágása sok kézi lakatosmunkát tesz feleslegessé (K. I.) Mire ez az írás megjelenik, Monzinger András nyugodtan alhat. Kevesebb gondja lesz Ottmár Józsefnek, és talán Bujdosó Györgynek se kell tovább zötykölődnie a vetőgép faránál. Sári Lászlót is gyakrabban láthatja a családja, feleségének nem kell zsörtölődnie: — Már megint nem vagy itthon! Ottjártamkor azonban még javában tartott a szántás, a vetés és a betakarításnak is híja volt. — Valóban, csak aludni járok haza — ismeri él a kunszentmártoni Körösmenti Tsz elnökhelyettese. — Amit máskor három hónap alatt kellett elvégezni, arra most jó ha kettő jut. Ráadásul felénk szeptemberben, októberben egy szemernyi eső sem esett, és így a talajmunka, valamint a vetés rendkívül nehézségek között, csak lassan haladhat. Amit normális körülmények között 4 —5 óra alatt letudnánk, arra most 8—9 óra kell Sári László nem panaszkodik, csak tényeket közöl. Olyan tényeket, amelyeket muszáj tudomásul venni, ám a jól szervezett, gondos munkával végül mégis ki lehet fogni rajtuk. — A repce nem kelt ki, 85 százalékát kiszántottuk, s mást kellett vetni a helyébe — magyarázza a elnökhelyettes. — A betakarításnak viszont kedvez az idő. és így végeredményben még szerencsésnek is nevezhetjük magunkat. Mindennek fortélya van A kungyalui határ is a Körösmenti Termelőszövetkezethez tartozik. Monzinger András itt dolgozik, a cukorrépakombájnt vezeti. — Nekem tavasztól őszig a répa dirigál — mondja nevetve — hiszen vetéstől a betakarításig négyünk gondja ez a növény. A szereposztás nem rossz, tudniillik így igazán érdeke jól dolgozni a traktorosnak, hiszen, ha rosszul vet, akkor mint kombájnos pórul jár. Mondja is Monzinger András: először beleálltunk. A betakarítógép ugyanis hat soros, a vetőgép viszont 12 soros. Ha eltévesztenénk a kezdést, nem passzolnának a csatlakozó sorok és csak a kárt okoznánk. No, lám, forsza van mindennek. Csak az esőét nem ismerjük. — Jó lenne vagy 20 mili belőle — véli a traktoros — mert olyan kemény a föld, hogy még a kombájn is be- legebed a nagy erőlködésbe. Pedig egyébként prima gép,' nekem elhiheti. A kicsit nedves, puha talajból még az öklömnyi répát is sértetlenül kiszedi. Volt olyan nap most is, amikor ketten 70 vagon répát takarítottunk be. Monzinger András visszakapaszkodik a kombájnra. Fordul a gép, tovább falja a répasorokat. Reggelente már fog a hideg Néhány kilométerrel arrébb, a Teleki-parti kerületben Ottmár Józsefet viszont a kukoricaföld széliben találjuk. — A változásra várok — világosít fel bennünket a szakmájára nézve mezőgazdasági gépszerelő. — Ketten vagyunk a Claas Domináto- ron, most én következem. Megszokott dolog már, hogy aratáskor, az őszi betakarításkor jórészt szerelők vezetik a kombájnokat. Télen ők javítják, könnyebben boldogulnak, ha valami baj történik velük a táblában. Ottmár Józsefet azonban erre a munkára a magas jövedelem is csábítja. — A dupláját keressük, mint a műhelyben — büszkélkedik. — A másik meg az, hogy kinn a friss levegőn dolgozhatok, s ilyen kényelmes a gépet vezetni. — Dehogy cserélnék én bárkivel is! Pedig reggelente már oda- odaragad az ember keze a jéghideg zsírzóhoz, s estére biztos erőt vesz rajta a fáradtság. — Jó vacsora után jön az édes álom — vidámodik meg a szerelő, aztán komolyra fordítja a szót. — Jó lenne már túllenni a betakarításon, ám a kukorica nedvességtartalma még mindig magas, úgy hogy csak annyira mehetünk. amennyire, a szárító bírja. A termeléssel különben nincs baj, itt, a belvizes földeken is 50 mázsa körüli lesz a hozam. Porzik a föld a traktor mögött, hosszú, átláthatatlan barna csíkot húz maga után a vetőgép is. Ahogy ballagunk a búzatáblán, itt-ott emberfej nagyságú rögöket is látunk. Minden oldala fényesre van csiszolva, ezzel már a vas se bír. A technikának, időnként még meg kell hajolnia a természet előtt: ezt bizonyítja a darabokra tört gyűrűshenger- szelvény és az is, hogy mire a vetőgépekhez érünk azokon is javítani kell valamit. — Elpattant — mutatja a vonórudat Bújdosó György. — Ám ha ez nem törik el, akkor előbb-utóbb a csapszegeknél nyíródik ei a fém. Itt bijony nincs mit tenni. a vetőgépet láncra fogják és elvontatják a műhelybe. Még szerencse, hogy már sötétedik, amúgy se lehetett volna sokáig dolgozni. — Hej, pedig de mennék! — méltatlankodik a faros — elvégre jövőre is szeretnénk kenyeret enni. Hajtanánk, de ezzel a munkával nem lehet kapkodni. Még aztán az is ott bujkál az emberben. hogy amikor szépen, hiánytalanul zöldellnek a sorok, akkor van mivel büszkélkedni, de amikor foltosak, girbe-gurbák, akkor legszívesebben még azt is letagadnám, hogy valaha arra jártam. Csak gyözxók a kombájnok Bújdosó Györgynek eay éve van még a nyugdíjig, kérdezem tőle, hogy ezen a csontszáraz, agyon munkált földön lesz-e jó termés, ezt válaszolta: — Csak essen hamarosan ... és akkor olyan búza áll itt jövőre, ebben a cudar, kötött földben, hogy csak győzzék a kombájnok! Braun Ágoston Por zik a főid Vasbetonból tehénistálló
