Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-05 / 262. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 5. Tizenöt, nemes anyagból készült köztéri'szobor várja az érdeklődőket a főváros egyik legkedveltebb pihenőparkjában, a Városligetben. A környezet természeti szépségéhez jól illő bronz-, acél- és kőszobrokat a budapesti bemutatás után az ország több városában, községében állítják majd fel. Évente háromszor cserélődik a szoborpark anyaga, így a Városligetet gyakrabban felkeresők egy-egy esztendőben csaknem félszáz alkotással ismerkedhetnek meg. A kiállított szobrok talapzatán az alkotóművészek neve és az alkotás címe mellett feltüntették a helységek nevét is, ahová a művek készültek. Képeink a Városliget új látványosságát, a Képzőművészeti világhét alkalmából megnyitott szoborpark néhány részletét mutatják be. (Temesközy Ferenc). A „Kürtös nö” Szolnokra kerül Az egészalakos kompozíciók mellett portrészobrok és félalakos szobrok is láthatók a parkban, mint például a Kelemen Kristóf készítette Arany János mellszobor Marton László Munká- csy-díjas szobrászművész kürtöt tartó nőalakja süttői mészkőből készült, Szolnokon, a megyei Rendőr-főkapitányság új épülete előtt talál majd végleges helyet Hőgyész községet díszíti majd Pátzay Pál Felszabadulási emlékműve A pesti bemutatást követően Marcaliban lesz látható a Térdeplő nő, Makrisz Agamemnon alkotása Kiss István Kossuth-díjas alkotó Munkástrón című szobra dinamikus, monumentális hatású formavilágával vonzza a tekintetet. Rusztikus, matt fényű elemek és csiszolt, pontosan illesztett mértani szigorúságú formák rendeződnek erőt és hatalmat sugárzó jelképpé a szerkezetet irányító munkás figurájának keze alatt. A robosztusságában is könnyed, feszes formát és gondolatvilágot tükröző szobor méltán tarthat számot érdeklődésre, a városligeti bemutatkozást követően Miskolcon Mindennapi tárgyak, mindennapi formák emrég mesélte egy N ismerősöm: zomán- cos tepsit vett az edény boltban. Kissé nagynak találta, de bízott szemmértékében. Hazavitte és dühösen tapasztalta: a tepsi nem fér a sütőbe. Se keresztben, se hosszában. Ez csak egy példája a hasonló bosszúságoknak, amely- lyel találkozhatunk. Mi történt itt? A Zománcipari Művek nem egyeztette termékméreteit a házgyári konyhák gáztűzhelyeinek „befogadóképességével”. S gyártja továbbra is a régi méretű tepsit, amely talán egy falusi kemencében éppen megfelel. (Ha kemencékre is gondolnak, az még nem lenne baj, de a „választék” csupán ez az egyféle méret volt). Nos, ezek a „torzulások” azért a gyártókat, a tervezőket is elgondolkoztatták. Keresik az új megoldásokat, s vannak nagyszerű tervezőink, s a hazai lehetőségekhez képest jó szinvonalú termékeink. Egyik érdekes kezdeményezés éppen az úgynevezett házgyári konyhaprogram volt. Három iparművész — Borz Kováts Sándor, Soltész György és Pohárnok Mihály — fogott ösz- sze, hogy a házgyári konyhákba megfelelő berendezést és edényválasztékot hozzon létre. A tervezők és a gyártók érdekeinek, a használók igényeinek összeegyeztetésére vállalkoztak. Igaz, törekvéseiket nem koronázta „átütő” siker, mégis módszerességük, ahogy nekifogtak a megoldásnak, rendkívül tanulságos. Mondhatnám: modellszerű. Ugyanis nem a technológiából indultak ki, nem az anyagokból, s a meglévő termékekből vagy fantáziadús elképzelésekből. Azt vették először is számba, mire van szükség egy házgyári konyhában. Pontosabban: mire ad lehetőséget a megszabott négyzetméter. Ezzel teljesen új szempontokat vittek a gyártásba, a tervezésbe, az első komplex hazai szükségletkutatást végezték el. S összefogásuk eredménye más téren is megmutatkozott: megalakult 1977-ben az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ. Amelynek olyan információs bázis megteremtése a feladata, amely kiküszöböli az olyan gikszereket, hogy a tepsi ne férjen a sütőbe. Igazgatója ■— talán nem véletlenül, a házgyári konyhaprogram elindítóinak egyike — Pohárnok Mihály. Az is jó jel, hogy az intézmény a Kereskedelmi Kamara „kebelében” működik, tehát nem valamiféle légüres térben, hanem az ipar és a kereskedelem mindennapjaiban osztozva kell megoldania feladatát. Mert az akad bőven. Mindabból, amit eddig elmondtunk, világos: szükségünk van jó minőségű. és életformánkat kifejező, erősítő tárgykultúrára. A szocialista, közösségi életforma, társadalmi eszményeink tárgyi megfelelőjére. Ez nem titok. Minden kor, minden társadalmi berendezkedés tárgyaival életmódjára is utal. A nyugati termékek exportjával bizonyos gondolkodásmód is „beszivárog” hozzánk. Természetesen nem elzárkózásra biztatnék, hanem a mi valós szükségleteinknek megfelelő lakberendezési tárgyak bőséges választékára. Amelyek nem a hivalkodó luxus, nem az értelmetlen pazarlás és presz- tizsfogyasztás „emlékművei”, hanem a célszerűség és a szépség újszerű ötvözetei. isz ha valami megfeH lel céljának, s nem ; agyondíszített külsejével. hanem praktikusságával, ésszerű felépítésével, szerkezetével tűnik ki, abban is van „szépség”. Az igazság szépsége. S hogy a kettő összefügg, régóta ismeretes. De nem árt, ha újra felfedezzük. A harmonikus környezetteremtés érdekében. Molnár Péntek Imre POSTÁSOK, MENTŐK Felderítik a házszámok dzsungelében Dől a panasz a négy postásból : — A Béke utcában a 37-es szám után 53-as következik, a Fillér utcában két 3-as van, a Gyár utcában egymással szemben két 2-es. A Sashalmi úton 45 után 107 jön, a 39 és 41 között még legalább nyolc ház van ... Ki érti ezt ? — A cukorgyár lakótelepén csak úgy ismerem az épületeket, ahogy az ott lakók nevezik: kifliház, lapos tetejű ház, retyerutya ház ... — A Törteli út kizárólag elméletben létezik. A múltkor expressz behívót akart kézbesíteni táviratos kollégám, de csak bolyongott ösz- sze-vissza, végül is én vittem el a behívót, mert személyesen ismerem a címzettet. — A Hullám utca minden ága új nevet kapott, de táblái nem. A mentőket a Sztrájk utcába hívták ki, szegények ott rohangásztak le, s fel, aztán engem kérdeztek, Kovács László, Jarábik Dezső, Urbán Ernő és Szabó Lajos szolnoki kézbesítők hosz- szasan sorolják panaszaikat, a lényeg azonban ugyanaz: a megyeszékhely utcanév és házszámtábla dzsungelében nem könnyű eligazodni még a bennszülöttek sem. Ha valaki a lakcíme alapján kívánja megkeresni ismerősét, aligha ússza meg bosszankodás nélkül, mire megtalálja. Szolnok a gyorsan fejlődő, alakuló városok közé tartozik, új lakótelepek nőnek ki a földből szinte egyik hónapról a másikra. Természetes, hogy ezekben a városrészekben eddig ismeretlen nevű utcák nyílnak, amelyeket idővel „megtanulnak”. A postások azonban olyan kör— Igen, igen, ismerjük a panaszokat — bólogat türelmetlenül dr. Polónyi Szűcs Lajosné, a városi tanács vb műszaki osztályának csoport- vezetője, akit a panaszokkal felkerestem. — Hamarosan rendet te- szünt az utcanevek és házszámok között. Azt azonban nem ígérhetem, hogy a cukorgyár és a vegyiművek lahol lakik ez és ez. Mivel három éve abba a körzetbe hordom a leveleket, mindenkit ismerek név szerint, megmondtam nekik, hová kell menniük. De mi van, ha nem találkozunk ... ? — Több mint tíz éve járom a Bálvány úti házakat. A számozásuk logikus volt. kettőtől húszig, párosával. Egyszer csak valakinek eszébe jutott, hogy összezagyvál- ja áz egészet, és a 16—18—20 számú házakra kitették, hogy 1—3—5. A Jólét ÁBC mögötti épületnek pedig semmi száma nincs. Mindenki csak úgy ismeri, hogy a „Jólét mögött, a sarokban ...” Előfordult már, hogy egy csomagot visszaküldték a feladónak, mert nem találták a címzettet. — A Vörös Hadsereg útja négy szám alatt legalább négy vállalat található. Ez még csak hagyján, de az egyikre kirakták, hogy Csák- lya utca, ami legalább hatszáz méterrel odébb van. zetekről beszéltek, amelyek egyáltalában nem újak. A mentőknek sem könnyű a helyzetük és hogyha ők nem tudnak rövid idő alatt eligazodni, nem képesek megtalálni a házat, az utcát, ahová hívták őket, annak végzetes következményei lehetnek. — A múltkor a Tersánszky Józsi Jenő útra riasztottak bennünket — mondja Szívós Antal szolgálatvezető. Nézem a térképet, sehol sincs ilyen nevű utca. Kérdezem a hívót, hol van? Mondja, hogy Szandaszőlősön. Egyszerűen nyitottak egy új utcát, nekünk pedig nem szóltak. Ugyancsak Szandán található a Vörösmező út. összevissza számozták, kint hagyták a régi házszámtáblákat is. kótelepén utcanévtáblákat helyezünk el. Ezek ugyanis a gyárhoz, tehát ipari területhez tartoznak. A nevük a gyár nevével azonos. Azt is tudni kell, hogy mi nem házakat, hanem birtoktesteket számozunk. Tehát azonosítási, más néven helyrajzi szám szerinti nyilvántartást vezetünk. A Vörös Hadsereg út négyes számot azért viseli több vállalat is, mert ugyanazon a birtoktesten vannak. Egymás között megegyezhettek, hogy ugyanarra a területre építkeznek, de ez minket a számozás szempontjából nem érdekel. A Hullám utca ágai valóban külön nevet kaptak, éppen a postások, a mentők és persze mindenki más érdekében. Sokkal egyszerűbb eligazodni. — De ha már új nevet adnak egy utcának, miért nem jelzik ezt névtáblával is? Év végéig rend lesz — Hetek kérdése, hogy megoldjuk ezt a problémát. Szolnok egész területén. Az ev végéig rendet kell tennünk az utcanevek és házszámok között. Nyugdíjasokat alkalmazott a tanács, akik pontos térkép alapján minden számot, nevet egyeztetnek, és ha valahol eltérést találnak, feljegyzik. A kavarodás megszűnik. Az érintett lakók ugyanis kapnak egy csekket, amire huszonöt forintot kell befizetni az új házszámtábláért, és lecserélhetik a régit. A változtatással együtt jár az átjelentkezés is, amit a városi tanács ügyfélszolgálati irodájában soron kívül intéznek. A hat névtelen szolnoki utca is nevet kap december 31-ig, egy e célból megalakuló bizottságtól. Az 1980-as népszámlálás zavartalanságát szolgálja a gyors intézkedés. Az ilyen napról-napra megújuló városban persze nem könnyű dolog a tájékozódást megkönnyítő utcanévadás, házszámozás. A ma látszólagos kúszasága a közeljövő áttekinthető rendjének szükségszerű előzménye. Az illetékesek szavai végeredményben megnyugtatóak. Mégsem kerülhető el a kérdés: miért kellett megvárni egy újabb népszámlálást ahhoz, hogy az átkeresztelt utcák nevét jól látható táblákon is feltüntessék? B. J. A bennszülötteknek is nehéz Rejtvény a gyári lakótelep
