Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 4. m líIWIfílP UluLlh ■ mj SfiQfU m lfYír M m Északi szomszédunk gépipara Csehszlovákia a világ ipari termelésének kb. 2 százalékát adja és a földgolyó 30 iparilag legfejlettebb országa közé tartozik. Az országban a gépiparnak komoly hagyományai vannak, s joggal mondható, hogy a népgazdaság fejlődésének egyik „hajtómotorja”. A statisztikai adatok tanúsága szerint a nemzeti jövedelem mintegy 20 százaléka a gépipar termeléséből származik. A gépipar jelentősége és részaránya az ipari termelésben azonban még tovább növekszik, s várhatóan 1980-ra az ipari össztermelés 32—34 százalékát szolgáltatja majd. Ezt a fejlődési ütemet csak a gépipari üzemek modernizálása és rekonstrukciója, illetve a gyártmányszerkezet átalakítása révén lehetett tervezni és megvalósítani. Tervszerűen fejlesztik az energetikai berendezések (kazánok, turbinák, generátorok stb.), valamint az energiaszállítással kapcsolatos berendezések gyártását is. Különösen nagy lendületet kapott az atomerőművekhez felhasználható berendezések fejlesztése és gyártása. Így ma már például reaktoregységeket, speciális szerelvényeket, keringettető szivaty- tyúkat stb. is gyárt a csehszlovák ipar. A tervek megvalósításában nagy részt vállal Csehszlovákia legnagyobb gépgyára, a Skoda Művek is, amely 65 országba exportálja termékeit. Ott készül a képen látható munkadarab is, amely egy 60 ezer kW-os generátor állórésze lesz és az indiai Kadana Erőműben fogja öregbíteni a csehszlovák gépipar jóhírnevét. A csehszlovák gépipari termékek kétharmadát a KGST- országok veszik át, míg az importban 70 százalék ezeknek az országoknak a részaránya. .Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetnek a speci- alizációra és a kooperáció ki- terjesztésére. Gyémánt, rubin, zafír az iparban A hanglemez megszólaltatiója A drágakövek nem különleges anyagok: a földünkön nagy mennyiségben található ismert elemek kristályos vegyületei. A szikrázóan csillogó gyémánt a szénnek egy különlegesen kristályosodott változata, a többi drágakő pedig a szilíciumnak, az alumíniumnak, a magnéziumnak egy-egy kristályos ve- gyülete. Szép színűket a bennük lévő csekély mennyiségű idegen anyagtól (króm, vaná- dium stb.) kapják. A drágaköveknek sok olyan tulajdonságuk van, amelyekre nem is olyan régen figyelt fel a tudomány: keménységük, hővezető képességük, savakkal, gőzökkel szembeni jó ellenálló képességük értékes tulajdonságok a technika számára. Régen a drágakövek csak az ékszerészeket foglalkoztatták, ma azonban felhasználásuk az élet minden területén jelentős. Persze ezeket nem a természetben található nagy értékű darabokból állítják elő, hanem a mesterséges úton létrehozott apró kristályokat használják fel. Az üvegvágótól a fogorvosi fúróig, az órától a számítógépekig mesterséges drágakövek növelik ,a berendezések élettartamát, .megbízhatóságát. A mesterséges gyémánton kívül ma már számos mesterséges „drágakő” nyer felhasználást. A rubin és a zafír például édestestvérek: különböző színük ellenére mindkettő anyaga ugyanaz: alumíniumoxid. A rubin mesterséges előállítása közel sem olyan nehéz, mint a gyémánté. Minden olyan esetben, amikor egy tengely forog egy csapágyban, akkor a legkisebb a súrlódás, ha a tengely acélból, a csapágy rubinból készül. Ezért kerül órákba, műszerekbe igen nagy mennyiségben. Készül a modern „hanglemezül” a lengyelországi Luborsowban Ma már a zafírt is mesterséges úton, timföldből állítják elő, s főként az ipari célokra készülő szintetikus zafir a hőállóság és a szilárdság tekintetében túlszárnyalja a természetes zafírkristályokat. A zafír nem futott be olyan látványos karriert, mint a gyémánt vagy a rubin, mégis jó hasznát veszi a technika. A modern lemezjátszók pick-up-fejében kis, tűhegyes, zafírkristály helyettesíti a hajdani gramofontűt. Nem rongálja a lemez finom barázdáit, s csak hosszú használat után „csorbul ki”. Jelentős mennyiségű zafírt használ fel erre a célra az ipar. A zafír a számítógépek memóriaegységében is szerepet kap: újabban olyan parányi memóriaelemeket fejlesztenek ki, amelyek a zafírlapocskára növesztett szilíciumkristályból állnak. Vasérc-kitermelés robbantással A múlt század kilencvenes éveiben a szentpétervári akadémia tudósai foglalkozni kezdtek azzal az érdekes jelenséggel, hogy a Kurszk és Belgorod környékén — közel két magyarországnyi térségben — a mágnestű sokszor tizenöt-húsz fokkal is eltér az északi—déli iránytól. Kiderült, hogy ez az úgynevezett mágneses anomália (rendellenesség) arra utal, hogy gazdag vasérckészletet kell rejtenie a föld mélyének. Bár a próbafúrások több helyen jó minőségű vasércet hoztak a felszínre, az eredmények kezdetben elmaradtak a várakozástól. Csak a második világháborút követően, 1949-ben bukkantak először valóban nagy meny- nyiségű, gazdag vastartalmú,, és a földfelszínhez közel fekvő — tehát külszíni kitermelésre alkalmas — ércre a jelzett térségben. Majd ezután 1953-ban Jakovlevo község mellett egy 146 méter vastagságú vasércrétegre találta^., Ma már pontosan tudják, hogy a kurszki mágneses anomália zónája 160 ezer négyzetkilométernyi területre terjed ki. Délkeletről északnyugati irányban 850 kilométer hosszúságban húzódnak a föld alatti „érchegységek”, szélességük 40—250 kilométer. Területét és készleteit tekintve egyaránt ez a világ legnagyobb vasérclelőhelye. Az 50—60 százaléknál magasabb vastartalmú ércek mennyiségét az eddigi felmérések alapján 40 milliárd tonnára becsülik. De ugyanott a 30—35 százalékos vastartalmú kvarcit kőzetekből is található vagy 10 billió tonnányi. Mindez azt jelenti, hogy. csupán ez az egyetlen lelőhely néhány ‘száz évig elláthatja a szovjet népgazdaságot vasérccel. A kiváló minőségű, csaknem teljesen kén és foszformentes vasércet a legkorszerűbb módszerekkel termelik ki. A nagy kiterjedésű, 120 méter mély lebegyinszki kürtőben például — a képen látható módon — robbantással lazítják fel az ércrétegeket. Mire jó az üvegtextil? Egy San Francisco-i színésznő a múlt század végén üvegruhában jelent meg a közönség előtt. Az újságok hatalmas reklámot csaptak a szokatlan öltözéknek, de sokakban csalódást keltett, mert nem volt átlátszó. A szövet pedig valóban üvegből készült, finom üvegszálakból szőtték, persze csak a különlegesség kedvéért. Az erre alkalmas üvegszál gyártása a múlt század végén kezdődött el. Az utóbbi években azonban az iparilag fejlett országokban a felhasznált üvegszál mennyisége megsokszorozódott, és jelenleg kb. 600 ezer tonnára tehető. E felfutás az üvegszál kitűnő villamos-, hő-, és hangszigetelő tulajdonságának köszönhető. A világ üvegszál-termelésének 90 százalékát műanyagok erősítésére, illetve szigetelésére használják fel. A textilkelmeként (függöny, dekorációs szövet) történő felhasználás még a kezdetén van: az üvegszál-felhasználásának ma még csupán az 5 százaléka. Az üvegszövetet a szokásos textilipari berendezésekkel készítik el. Ennek vázanyagként való felhasználása viszonylag egyszerű. Az üvegtextíliát formába helyezik és folyékony műgyantát öntenek rá, majd lehűtik, míg az egész megkeményedik. Ha szükséges, akár több rétegű darabok is készíthetők ily módon. Egy másik eljárás során a műgyantával átitatott üvegtextíliát sűrített levegővel vagy nagy nyomású gőzzel préselik a forma falához. Uvegszövetet vázanyagként főleg ott alkalmaznak, ahol súlyt kell megtakarítani, de ugyanakkor nagy mechanikai szilárdságra is szükség van. Egy üvegszálas műanyagból készült tárgy ötször könnyebb, mintha azonos szilárdságú acélból készítették volna. Kitűnően felhasználható az üvegtextil a járműapirban; autókarosz- széria, hajótest, repülőgépalkatrészek készülnek belőle. A vegyipar üvegvázas idomdarabokat, csöveket, csőidomokat, csatornákat, tartályokat használ nagy mennyiségben. Az építőiparban hullámlemezek, válaszfalak, szellőző- és szemét-csatornák, ablakkeretek, konyha- és fürdőszoba-berendezések készülnek üvegvázból. Az elektromos iparban az üvegvázat nyomtatott áramkörök hordozólemezeként, szigetelőtestként, nagy ■ feszültségű kapcsolókarok 'céljaira használják fel. Ezek a „textilek” azonban elsősorban nem az öltözködést szolgálják, még pedig azért, mert bebizonyosodott, hogy nem tudja helyettesíteni a szokásos textilanyagokat. Az üveg pl. ruhaanyagként túlzottan „jó” hőszigetelő és kicsi a nedvességfelszívóképessége, ezért a test nem tud jól szellőzni, a bőr kisebesedik. Ennek kiküszöbölésére újabban sejtszerkezetű üvegszállal kísérleteznek. Ha a próbálkozás sikerrel jár, alkalmas lesz ruhakészítésre. Bevált azonban az üvegszövet lángálló színházi függönyök készítésére, de készítenek belőle asztalterítőket, amelyek nagyon előnyösek pl. éttermekben: ránézésre selyemnek tűnnek, de nedves szivaccsal letörölhetők és nem égeti ki a cigaretta. Erdőművelés és gépesítés A fatermesztési eljárásokat az erdőművelés foglalja rendszerbe. Természetszerű fatermelést olyan területeken folytatnak, amelyeket évezredek óta megszakítás nélkül erdő borít, illetve amelyeken a természetes fafaj összetétel teljes egészében vagy nagy részben változatlanul megmarad és megváltoztatása nem is célszerű. Ezeket az erdőket felújító vágásokkal termelik ki és természetes úton újítják fel. Ennek az erdőművelési irányzatnak fő ismertető jele a nagyon intenzív szelektív állománynevelés. amely viszonylag csekély tőkebefektetést és sok munkát igényel. Gyakori nevelővágásokkal biztosítják a legértékesebb fafajok legszebb egyedeinek kiválasztását. Mesterséges erdőművelést viszont olyan vidékeken folytatnak. ahol a természetes erdőket kiirtották. Ezeken a vidékeken eevre fokozódó mértékben telepítenek új erdőket. A gépesítést illetően az erdő- gazdálkodás még messze elmarad a mezőgazdaságtól vagy az ipartól pedig a munkatermelékenység növelése és az önköltség csökkentése, illetve az egyes munkafolyamatok minél nagyobb fokú gépesítése a legfontosabb lehetőség. Éopen ezért szerte a világon erőfeszítéseket tesznek, hogy az erdőgazdasági munkát az ipari munka egyik változatává alakítsák át. A fakitermelés legnehezebb és legköltségesebb része a fatermelést közvetlenül szolgáló, utak nélküli erdőterületeken folyó faanyagmozgatás, az ún. közelítés, és az erdei földutakon való kiszállítás. A faanyagnak a feldolgozás helyéig történő, átlagosan 60—100 kilométert kitevő szállítási távolságából a közelítésre csupán 1—5 kilométer jut, ez azonban az összes szállítási költség 30—60 százalékát felemészti. Képünkön: a kitermelt fa kisvasúton történő gépesített rakodása
