Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-18 / 272. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 18. IBI tE™ Kiéleződtek korunkban a biológiai ellentmondások A modern ember biológiai paradoxonja címmel — dr. Csaba György professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézetének igazgatója szerkesztésében és a Medicina kiadásában — 1967-ben könyv jelent meg. Napok alatt elfogyott. Második, átdolgozott és bővített kiadása a közelmúltban került a könyvesboltokba. Akár biológiai bestsellernek nevezhetnénk ezt a kiváló orvos és biológus kutatók közérthető tanulmányaiból i összeállított tartalmas kötetet. Csupa olyan aktuális, a modern embert és megváltozott környezetét érintő problémáról van benne szó, mely mindenkit érdekel; sőt: kell hogy érdekeljen! A mai ember életformájának biológiai hátulütőit bemutatni — ez ennek a könyvnek nyilvánvalóan feladata. A tudományos fejlődés veszélyeire hívja fel a figyelmet, és benne tárgyalt jelenségek világjelenségek — a modern ember életmódjára jellemzőek. Az első kiadás óta eltelt tizenegy év alatt a könyvben tárgyalt paradoxonok még jobban kiéleződtek —, s ez még komolyabban figyelmeztet bennünket az emberiség jövőjének buktatókkal teli alakulására. A tudományok — korunkban felerősödött — hallatlan mértékű fejlődése az élővilágra, s magára az emberre nézve is bizonyos veszélyeket rejt magában. Az elmúlt évtizedek alatt többet fejlődtek a tudományok, mint korábban évszázadok alatt. „Legyőzni a természetet” — ez volt régebben a tudomány célkitűzése. Ma viszont éppen ellenkezőleg: védeni a természetet — ez a jelszó mozgósít bennünket. Védeni a természetet az emberrel szemben! Életünk tele van paradoxonokkal. Megoldásukkal, bármily nehéz is: foglalkoznunk kell. A ma emberének feladata, hogy a jövő emberi társadalmának biztosítsa a holnapot és a holnaputánt. — Egy felvilágosító, ismeretterjesztő könyvet akartunk a laikusok kezébe adni — kezdi beszélgetésünket Csaba professzor. Ez volt az alapvető célunk. Tizenegy évvel ezelőtt ugyancsak, s ma is. Minderre szigorúan tudományos alapon készültünk, szakemberek közreműködésével. Mi e könyvben nem jósolunk, hanem megpróbáljuk a problémákat fölvetni, s többnyire válaszolunk is rájuk. De máris meg kell mondanom, ma még nem minden problémára tudunk válaszolni; s ez nem várható a közeljövőben sem. Ami több mint tíz évvel ezelőtt benne volt a könyvben — ma is igaz. Sőt, még élesebben vetődik fel, s kibővültek újabb problémákkal. Például itt van a környezetszennyeződés, a levegő, a víz, a zaj vagy a bűnözés problémái. Egyébként a laikus minősítést nem lekicsinylő értelemben mondtam, hiszen ma már minden szakember laikus egy másik szakterületen. Például egy kiváló gyártervező mérnöknek nincs fogalma a gyárat és annak termékeit érintő biológiai problémákról. A tudomány mai állása mellett már nem lehetnek polihisztorok. — Van-e egyáltalán, s mi a kiút a leglényegesebb biológiai paradoxonok feloldására? — Az ember intelligens lény. Azzal emelkedett ki az állatvilágból} hogy tudatosan meg tudta tervezni, amit akart s akar; egyben fölkéBeszélgetés dr. Csaba György professzorral szül annak várható következményeire. Az emberiség józan belátásától, társadalmi és szociális berendezkedésétől egyaránt függ, hogy abból, amit felismer, mint paradoxonokat, illetőleg hátrányos dolgokat — mennyit és milyen mértékben tud kordába szorítani. Mondok egy példát; ha felismertem azt, hogy egy vegyi gyár a termelés közben mérgező anyagokat bocsát ki, de a termékeire szükség van —, elvileg rajtam múlik, hogy mit teszek... — Mi az alapvető ok, ami miatt korunkban különösen kiéleződtek a biológiai ellentmondások? — Korunkban óriási mértékű demográfiai robbanás következett be. Tömérdek embert el kell látni, s azért, hogy ez sikerülhessen, minden kémiai anyagot be kell vetni. Ezek viszont óriási mértékben szennyeznek. Ezt a — demokráfiai robbanás létrehozta — kritikus periódust kell átvészelni. Mi segítette elő az emberiség lé- lekszámának hirtelen növekedését? Elsősorban az orvostudomány óriási mértékű fejlődése. Megszűntek a járványok, a csecsemőhalálozás aránya ugyancsak jelentősen csökkent. Korábban halálos betegségek ma már gyógyíthatók, kitolódott az emberi életkor felső határa is. — Ugyanakkor nem szűntek meg egyes társadalmi szokások, illetőleg olyan vallási okok, melyek nagy gyerekszámot eredményeznek; elsősorban a fejletlenebb országokban. Tehát a tudománynak mindent be kell vetnie, nehogy éhenhaljon az emberiség! Ma a világ lakosságának túlnyomó része éhezik! Legalábbis, ami a fehérje-ellátottságot illeti. Ugyanakkor mindegyik fejlődési eredménynek van hátulütője is. Mennél erősebb a hatás, mennél nagyobb az eredmény — annál erősebb a visszahatás. A természetnek, az élővilágnak évmilliók során alakult ki egy bizonyos biológiai egyensúlya; nos, ebbe mi mindig „belelépünk”; s ez komoly problémákat okoz már ma is. — Professzor úr, a könyvben nincs sok optimista kicsengés... — Hát, igen. Ezt el kell ismernem. Az a helyzet, hogy a paradoxonokból az ember az értelmével ki tudna bújni! Viszont sok más, kényszerítő tényezőt kell figyelembe vennie. Hogy az előbbi példánál maradjak: zárjunk be minden vegyi gyárat? Ugye, ezt nem lehet. Leegyszerűsítve azt mondanám, nem tudunk hosszú távon gondolkodni akkor, amikor égető gondjaink várnak megoldásra rövid távon. Szóval, megvan az emberi értelem, de gyakran fölébe kerekednek más szempontok. így nagyon nehéz kijutni a paradoxonokból. Viszont tudomásulvételük elől nem lehet elbújni! És mindent meg kell tennünk — kinek-kinek a maga területén — csökkentésükre, mérséklésükre. Ha az ember tisztában van a dolgokkal, az már sokat jelent. Sajnos, a legtöbb paradoxon csak utólag derül ki. Itt van például a hírhedt DDT. Ennek fölfedezéséért annak idején Nobel-díjat adtak ... Vagy az antibiotikumok. Sok millió ember életét mentették meg, de a baktériumok dőlésével a gombák szaporodtak fel vészesen. A példákat hosszan sorolhatnám. Az új és új eredmények új és új veszélyeket vonnak maguk után, újabb problémákat vetnek föl. — Vajon melyik a legsúlyosabb biológiai paradoxon? — Nagyon nehezet kérdezett. Ezt nem lehet tudni. Mindig az okozza a legnagyobb problémát, ami ellen éppen az adott időpontban még nem tudunk védekezni. Szerintem talán a legsúlyosabbak a genetikai problémák, melyek az utódokban jelentkeznek. Leghosszabb távon ezen a téren következhet be komoly károsodás. Elsősorban a kémiai szerek és a sugárzások hatására. De a környezetszennyezés is legalább ilyen nagy probléma. Eöry Éva Innen—onnan Vérnyomásmérés— vezetés közben Oxfordi orvosok egészséges egyének, valamint magas vérnyomásban és szívkoszorúér-betegségben szenvedő betegek artériás vérnyomását és szívműködését vizsgálják 24 órán keresztül. A vizsgált egyének megszokott napi tevékenységüket végezték a vizsgálat alatt. A vérnyomás folyamatos mérésére egy 0,9 milliméter átmérőjű csövecskét vezettek a kar artériájába. Ezt egy méter hosszú teflon cső kötötte össze a vizsgált személyek testével, a szív magasságában felerősített érzékelő műszerrel és a műszer adatait rögzítő különleges magnetofonnal. A nap folyamán mindegyik sze_ mély vezetett autót az oxfordi városi forgalomban. Az eredmények értékelése közben kiderült, hogy sem az egészségeseken. sem a betegeken nem emelte az autóvezetés a vérnyomást. Illetve két esetben, előzéskor megfigyeltek igen rövid ideig tartó vérnyomásemelkedést. Egyik beteg vérnyomása pedig emelkedett, amikor a felesége ve. zette a kocsit. Fagyasztott sejtből, növény Olyan növényi csírasejtek szövettenyészetei, amelyeket megfelelő feltételek mellett megfagyasztottak és hosszabb időn át megőriztek, a felolvadás után viszonylag magas százalékban tartalmaznak élő sejteket. Ezeknek a sejteknek a befagyasztás után is megmaradnak mindazok a legfontosabb tulajdonságaik, amelyek a be nem fagyasztott egészséges csírasejteket jellemzik — állapították meg a leicesteri egyetem kutatói. Vad_ és főzelék-sárgarépa csírasejtjeinek tenyésztésével végeztek fagyasztási kísérleteket. A sejtek túlélése döntőn egy hidegvédő anyag jelenlététől függött. A legnagyobb túlélési arányszámot akkor érték el, ha a hűtés percenként 1,8 C-fokos sebességgel történt, a fagyasztott sejteket mínusz 196 C- fokon tárolták, és gyorsan, percenként 120 C-f okkal emelve a hőmérsékletet olvasztották fel. A felolvasztás után az első sejtosztódás minden esetben a szokásosnál lassabban ment végbe. A csírasejt további fejlődése azonban a megszokott ütemben folytatódott. Mintegy 7 hét múlva a csírasejtekből fejlődött növénykék kom- posztföldbe ültetve egészséges növényekké fejlődtek. Nagy kincs a jó látás A modern élet mind nagyobb követelményeket állít az emberi szem elé, törekedni kell tehát a tökéletes látásélességre, a kifogástalan kétszemes együttlátásra. Erről a gondoskodást kisgyermekkorban kell elkezdeni. Hatéves kor alatt már felismerhetők a későbbi hibák jelei. A kétszemes együttlátás hiánya, illetve az egyik szem látásélességének jelentős csökkenése felnőtt korban gyakori. Okát főként a gyermekkori kancsalságban kell keresni. S mert a kétszemes együttlátás pontos szabályozására csak óvodás korban van lehetőség, szükséges a 3—4 éves gyermekek kötelező szűrővizsgálatának bevezetése. A rövidlátás sokszor csak hatéves korban kezdődik, majd később válik nagyobb fokúvá. Ezért lényeges a kisiskolások állandó szemészeti kontrollja. A rövidlátás, a tompalátás és kancsalság mellett súlyosabb — részint veleszületett, A gyermekek optikai eszközök - nagyítóüvegek, távcsöves szemüvegek stb. - segítségét is igénybe vehetik a csökkent látásúak iskolájában részint szerzett — látáskárosodások is előfordulnak, ami kisgyermek korban a tanu- ' lást hátráltatja, nehezíti vagy lehetetlenné is teszi. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a csökkent látású gyerekeket ki kell válogatni az egyes osztályokból és külön foglalkozásokat kell szervezni számukra. Csehszlovákiában még ennél is tovább léptek, amikor tíz évvel ezelőtt Prágában megszerveztek és megnyitottak — Európában elsőként — egy kilenc évfolyamos iskolát csökkent látású gyerekek számára. Az intézmény a súlyos látászavarban szenvédő gyermekek részére olyan körülményeket és oktatási módszereket biztosít, amelyek velősegítik az adott lehetőségek között a megmaradt látóképesség fokozatos javítását, ugyanakkor a tananyag tökéletes elsajátításához is hozzásegítik a kis nebulókat. GENEK VIZSGALATI! Az egyik legfiatalabb tudományág, a molekuláris biológia sok új szenzációval lepte meg a világot az elmúlt 25 évben. Ezek közül talán a legnagyobb jelentőségű a sejtek örökítőanyagának, a dezoxiribonukleinsav (DNS) szerkezetének és működésének a megismerése volt. Az élet fenntartásához és a szaporodáshoz szükséges utasítások a sejtek kromoszómájának legfontosabb alkotórészében, a dezoxiribo- nukleinsavban van rözítve egy sajátos kémiai „titkosírás” formájában. A DNS tulajdonképpen két csigavonal- szérűén megcsavarodó fonalból álló óriásmolekula. Benne négy vegyület, az adenin, a citorin, a guanin és a ti- min nevű szerves bázisok, pontosabban bázispárok — mert a DNS két szálában a szemközti bázisok meghatározott módon összekapcsolódnak — jelentik a betűket. Egy baktériumsejtben közel hárommillió bázispár, tehát ennyi kémiai „betű” van. E betűk „szavakat”, a szavak „mondatokat” alkotnak: olyan utasításokat, amelyek szerint felépülnek a fehérjék. Például az Escherichia coli nevű egyszerű bélbaktériumban ezer bázispárból álló „mondat” tartalmazza egy bizonyos fehérje gyártási utasításait. Ezt az egységet génnek nevezzük, amelyek valamilyen „jelleget” képviselnek. Egyes számítások szerint egy embernek kereken 10 000 különböző génje van. Ha ezek a gének mind egyidejűleg próbálnák a „saját” jellegüket kialakítani, ez a fejlődésben a legnagyobb összevisz- szaságra vezetne. Ezzel szemben a növény, az állat és az ember minden fejlődési folyamatának a menetében maximális rend uralkodik: az egyes fejlődési lépések meghatározott sorrendben követik egymást, kivételt csak a kóros esetek képeznek. Egy ilyen rend azonban csak akkor képzelhető el, ha a DNS második funkciója, a jellegképződésbe való beavatkozás is szabályszerűen megy végbe. Az elmúlt években a világ minden táján sok tudós kutatta, vizsgálta a gének életét, sőt újabban — főleg alsórendű szervezetekben, baktériumokban — egyes géneknek kicserélésére is vállalkoztak, sőt a kísérletet egyes emberi géneknél is kipróbálták. Ma még nem lehet eldönteni, hogy ez a génsebészetnek nevezett eljárás milyen perspektívákat nyújt a jövő számára. Veszélyei miatt csak nagy óvatossággal folytatják a kísérleteket, de nem lehetetlen, hogy az elkövetkező 25—50 évben az orvos- tudomány egyik módszerévé válik egyes betegségek, veleszületett rendellenességek gyógyításában. A fenti képünkön a Bolgár Tudományos Akadémia Molekuláris Biológiai Intézetének munkatársa izolált gén tisztaságát ellenőrzi. Gyógyítás—sugárzással A gyógyító orvostudomány egyre eredményesebben alkalmazza a röntgensugarakat. Már régen felismerték, hogy a röntgensugarak károsítják a sejteket, de az egyes sejttípusok nem egyformán érzékenyek a sugarakra. A gyorsan szaporodó és a gyulladásban levő, általában a fokozott anyagcseréjű sejtekre a sugarak nagyobb hatásúak, így például a daganatsejteket elpusztítják, a gyulladást csökkentik, de ugyanattól a sugármennyiségtől a környezet sejtjei csak mérsékelten károsodnak. A besugárzás érintheti a külső sejteket. ha az elváltozás a test felszínén van. de irányítható a test mélyén kialakult gócokra is. Ilyenkor fokozottabban kell tekintettel lenni a környezet védelmére, ezt szolgálja a különböző irányból történő besugárzás, amely lehetővé teszi, hogy a gócot mindig érje sugár, a környezet viszont csak ritkán kerüljön a károsító zónába. A besugárzást régebben álló röntgencsővel több irányból végezték, később azonban a cső mozgatása inga-, spirál-, körstb. pályán is lehetővé vált. A besugárzás iránya újabban televízió segítségével ellenőrizhető. Az utóbbi időben egyre nagyobb feszültséggel (millió elektron- volt) is dolgoznak, mert ennek hatására a test mélyebb részein nagyobb, mint a felületen, és így a bőr kímélhető. A szükséges sugáradagot a röntgenterápiánál rendszerint több részletben adják le; a bőr így a besugárzás szüneteiben regenerálódik, míg az erősebben károsodott góc erre nem képes. De a röntgensugárzás energia- s bevitelt is jelent és ebből a szervezet egyszerre csak bizonyos mennyiséget bír el. A röntgenterápiás készülékek — alkalmazásuk óta — hosszú utat tettek meg, a fejlesztés több irányban történik napjainkban is. Növelik a készülékek hatásfokát, célzott alkalmazhatóságát. tehát minél pusztítóbb hatásúvá alakítják a nem kívánatos sejtek ellen, a szervezet minél tökéletesebb védelme mellett. Sugárforrásként radioaktív anyagokat és izotópokat is felhasználnak. § l A csehszlovákiai Ceské Budejovicében működő kórházban új típusú besugárzó készüléket próbálnak ki
