Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-31 / 257. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 31. Jegyzetek a szakkörökről SOK-E A KEVÉS, KEVÉS-E A SOK Megyénk közművelődésének egyik legértékesebb részét a szakkörökben folyó tevékenység képezi. Külön örvendetes az a tény, hogy néhány természettudományos, műszaki ismereteket nyújtó szakkör színvonala országos mércével mérve is magas, de honismereti szakköreink is rendszeresen jól szerepelnek az országos pályázatokon. A száznál jóval több közösség között igen sok úgynevezett tantárgyi szakkör van, ezek mellett persze bőven akadnak olyanok is, amelyeknek tagjai a legkülönbözőbb szenvedélyüknek hód,ólnak. kibernetikával, automatikával, kaktuszgyűjtéssel, csillagászattal, kisállattenyésztéssel s más egyébbel foglalkozhatnak. A megye szakköri mozgalma természetesen nem ennyire egyértelműen jó, a vitathatatlan eredmények mellett akadnak szép számmal „fehér foltok”, hiányosságok is. A megyei művelődési központ a közelmúltban az összes szakkörre kiterjedő vizsgálatot végzett, s az összegezés során vált nyilvánvalóvá, hogy a szakkörök jelentős részét nem az igényekre alapozva hozzák létre, hanem valamiféle „csoportgyarapító”. statisztikai szemlélet szellemében. Természetesen az így alakított csoportok fönntartása aztán nagy nehézségekbe ütközik. a közösséggé válás lehetősége pedig igen kicsivé zsugorodik. Más esetekben fordított a helyzet. Igény, érdeklődés mutatkozik a szakkör iránt, ám a közművelődési intézmények nem rendelkeznek olyan feltételekkel, hogy a szakkört működtetni tudják. Népművelők és szakkörvezetök Akár az egyik, akár a másik esetet vesszük, az okok azonosak: a közművelődési intézmények nem végeznek elég alapos igényfeltáró munkát. Sajnos jelentős hiányosságok fakadnak abból a szemléletből. amely szerint a szakkörök szervezése, programjainak kialakítása nem a közművelődési szakemberek feladata, hanem a szakkörvezetőké. A szakkörvezetőké, akik — rendszerint — lelkes, különmunkát is vállaló pedagógusok műszaki értelmiségiek. Magukra hagyatva természetesen nem tudnak minden pedagógiai, szervezési, szakmai feladattal megbirkózni. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a szakkörvezetők tiszteletdíja meglehetősen alacsony. Ahol van, s ahol nincs Vannak persze települések, amelyeken mindez — nem gond. Vagy azért, mert stílusosan, átgondoltan szervezik. mozgatják, „menedzselik” a népművelők a szakköröket, vagy pedig azért, mert — egyáltalán nincs szakkör, s próbálkozás sincs a szervezésre. A szakkörök területi megoszlása megyénkben, több mint érdekes. Mezőtúron vagy a jászberényi járásban sok a szakkör, a kunszentmártoni és a tiszafüredi járásban pedig alig akad település, ahol jól működő közösségek vannak. Ezeken a területeken — ha saját erőből nem megy — érdemes volna a közművelődési intézményeknek keresni a kapcsolatot a TIT-tel, az MHSZ-szel. a Hazafias Népfront tisztségviselőivel. A népfront — a tapasztalatok szerint — készséggel segít a nőket foglalkoztató közhasznú, továbbá kertbarátszakkörök alapításában. S ha netán nem sikerül szakkört szervezni ? A tapasztalatok mindenképpen’ értékesek, s ez a jövő szempontjából nem mellékes. Milyen tehát Szolnok megye szakköri mozgalma? Alighanem a felemás jelzővel lehet a legpontosabban minősíteni, ami tulajdonképpen rendjén is van. hisz a közművelődésben szinte lehetetlen egyenletesen megvalósítani bármit is. A köz- művelődési intézmények, fenntartó szervek képviselőinek szemléletbeli hibái azonban semmiképp sem tartozhatnak a szakköri tevékenység kibontakozásának akadályai közé. Sz. J. Eredményes volt a rr>úzeumi hónap Fazekas kiállítás Mezőtúron Értékelték a megyei honismereti pályázatot Vasárnap Mezőtúron ünnepélyesen zárták az országos múzeumi-, műemléki és honismereti hónap megyei rendezvénysorozatát. Tari Kálmán, a megyei tanács vb művelődésügyi osztály vezetője értékelésében hangsúlyozta, hogy az októberben tartott rendezvényeik elérték céljukat, felkeltették az érdeklődést a múzeumi, a honismereti munka iránt. Az országos múzeumi-, műemléki, honismereti hónap záróakkordjaként a Kiváló munkáért kitüntetést adták át Gulyás Évának, a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársának, néprajzkutatónak, és Tóth Jánosnénak, — a jászberényi múzeum gazdasági ügyintézőjének, majd nyilvánosságra hozták a megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat eredményét. A pályázatra összesen 32 munka érkezett, ebből 11 ifjúsági. A pályázók közül külön kiemelte a bíráló bizottság Czeczei Szűcs Sán- dorné. Adatok Vezseny község történetéhez című munkáját. Az ifjúsági kategóriában Kobela Mária, a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola tanulója A hagyományos paraszti gazdálkodás című munkája kapott első díjat, a történelmi pályázat ifjúsági egyéni díját Nagy Janka, a szolnoki Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Szakközépiskola tanulója nyerte. A Mezőtúr város által meghirdetett honismereti pályázatot Varga Lajos „Szép Ernő mezőtúri évei” című munkája nyerte. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés után Gunda Béla Herder-díjas néprajzkutató, egyetemi tanár, a kiállítási csarnokban megnyitotta a Mezőtúr fazekassága 1813— 1914 című kiállítást. —■ A túri fazekasok legjobbjai nemcsak az agyag művészei voltak — mondotta, — hanem költők, írók is egyúttal, legszebb népballadáinkkal, népdalainkkal egyenértékű alkotásokat hoztak létre. A kiállítást már az első órákban sok érdeklődő tekintette meg. Számos cso- dálója akadt az első, még fekete, túri kerámiáknak, majd az 1850-es években megjelenő mázas edényeknek, a múlt században élt mesterek legkitűnőbb alkotásainak. A nagyszerű kiállítást úgy hisszük, szívesen látná a megyeszékhely közönsége is. Talán a jelenlegi kölcsönzési időbe — a tárlat anyagának egy része egyházi tulajdonban van, illetve a Néprajzi Múzeum birtokában — a budapesti és a mezőtúri bemutató után még „beleférne” egy szolnoki kiállítás is. Mindezt azért tartanánk szükségesnek, mert nemhisz- szük. hogy a közeljövőben valaha is együtt legyen a most' látható, gyönyörű anyag. —ti — A ceglédi Kossuth Múzeumban Benedek Péter festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás vasárnap. A Cegléden élő kilencvenesztendős művész munkásságát a megnyitón Barcsay Jenő Kossuth-dijas festőművész méltatta. Képünkön Benedek Péter autogrammot ad A mezőtúri szakközépiskolában Televíziós lánc Megoldódott a híres könyvtár sorsa Kevés középfokú intézménynek van olyan nagy és értékes könyvtára, mint a •mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szak- középiskolának. A több mint húszezer kötetet, újságot, folyóiratot tartalmazó gyűjtemény megfelelő elhelyezése azonban évek óta fejtörést okozott az iskola vezetőinek. A gazdag könyvállományt egy hatalmas olvasóteremben, s nem fűthető raktárban tárolták a kollégiumban. Helyben olvasásra, órák tartására így alig volt lehetőség. Nem válhatott az oktató- r.evelő munka hatékony segédeszközévé hosszú ideig, hiszen rendszerezve, leltározva sem volt, s á könyvtárosi teendőket a magyar szakos pedagógusok látták el természetesen a tanítás mellett. A sok vihart átélt, olykor gazdátlan könyvtár — a második világháború idején például a tanárok inejtették el a köteteket — állománya jó pár százzal megfogyatkozott ugyan, de értéke még most is felbecsülhetetlen. Többek között azért is, mert használható leltár most készül először. A frissen festett teremben több ezer könyv vár az „anyakönyvezésre”. — Nem sok látszik majd a falakból ha a polcokra kerül valamennyi — néz szét az újonnan kialakított helyiségben, az új, ezúttal már függetlenített könyvtáros dr. Tolnay Gábor. — Persze mindez majd csak hónapok múlva valósul meg. Mindenesetre már ez is nagy előre lépés, hiszen most már „sínen van” a könyvtár ügye. Az ötlet, a jó megoldás a szükségből született. — A két terem, ahol a könyveket elhelyezzük az iskola kollégiumához tartozik. Mivel erre a célra már használhatatlanná vált, átalakítottuk könyvtárrá, a régi olvasótermet, raktárt pedig háló, illetve tanulószobákká — mondja Győrfi Györgyné, a szakközépiskola igazgatója. — Ezzel a megőrzésen túl használhatóvá válik az évszázadok sarán felhalmozódott könyvgyűjtemény. A megvalósításhoz anyagi segítséget kaptunk a Kulturális Minisztériumtól, a megyei, s a városi tanácstól. A diákjairk. s a pedagógusok pedig társadalmi munkában részt vettek a két könyvtárhelyiség kialakításában. A 22 ezer kötet nagyobb hányada az 1700-as évék végéről, s a múlt századból származik. Jórészt az iskola vásárolta, de az évkönyvek tanúsága szerint „a szerzemények” között szép számmal akad adomány Erdélyből, a Felvidékről, a Dunántúlról. Az adományozó szülők ezzel is egyengették gyermekeik útját. Az 1912-es évkönyv pontos adatot közöl az egyre duzzadó állományról; ekkor az ifjúsági könyvtár köteteinek száma meghaladta a kétezret, a tanárié pedig a tizenkétezret. Egy-egy jubileumi esztendőben — az oktatási 'intézmény 1980-ban ünnepli fennállásának 450. évfordulóját — ezerrel is növekedett a könyvek száma, ilyenkor nagyobbrészt adományokból, a volt tanítványoktól. A könyvtárban fellelhető legrégibb kötetet 1550-ban adták kj, a latin nyelvű, Aristoteles műveit tartalmazó könyv külön értéke, hogy a borítója egy a XIII. századból származó pergamen, améiiyen egyházi szertartás szövege olvasható. Ugyancsak a legértékesebb régiségek között tartják számon Homérosz Odüsszeiájának 1564-es kiadását. A muzeális értékű kiadványok száma több százra tehető. Egészen pontosan majd csak a leltározás, s a könyvek felbecsülése után lehet megállapítani, hiszen számtalan rej - tőzködő kincs kerülhet még elő ebből a gazdag „bányából”. — Szinte naponta rábukkanunk egy-egy becses darabra, a napokban például Szép Ernő legelső verseskötetének egy példányát találtuk meg, amelyet itt Mezőtúron írt hatodik osztályos korában — újságolja Varga Lajos igazgatóhelyettes, akinek kiüljön öröm a könyvtárban való búvárkodás, hiszen szabad idejében legszívesebben honismereti kutatásokkal foglalkozik. A könyvtár megnyitását izgatottan várja a város többi helytörténeti (kutatója is. S hogy mikor kerül erre sor? Előreláthatólag a tanév vége felé. A műemlékjellegű épületben gazdag anyag várja majd a kutatókat. T. G. A Győri Tanítóképző Főiskolán több korszerű oktatási segédeszközt használnak. A legújabb az a tele- viziólánc, amelynek segítségével a tanítási órákat képernyőn figyelhetik a hallgatók. A képen: Alkalmi tv-stúdió az egyik tanteremben 4x4 játék „Van egy dolog, amit halálosan komolyan kell venni, s ez a játék.” Ezzel a közismert, a rádióban is sokszor hangoztatott, de nem minden esetben betartott idézettel kezdődött szombat délelőtt a 4x4 .játék című új műsor. Olyan célokat vállalt Szilágyi János és Ungvári Tamás — előbbi a műsor vezetője, utóbbi egyszemélyi zsűrije — hogy vetélkedőre hívnak négy csapatat, de nem feszített agytomát, hanem játékos, szellemes feladatokkal (néha csak a „vakszerencsére” bízva a döntést) egy órányi kellemes szórakozást („halálosan komoly” szórakozást) nvújtanak a részvevőknek és a hallgatóknak. Szilágyi nem először bizonyította, hogy gazdáig tapasztalatokkal rendelkező és — ami talán még fontosabb — nyitott rádiós személyiség. Aki képes a „civiií” játékosok mikrofonfeszültségét, túlzott akarását felszabadítani, s olyan műsorokat készíteni és vezetni, amelyekkel a hallgatók elfeledik a stúdió távolságát. Ungvári pedig nagy tudását állítja műsorról műsorra a közösség szolgálatába. A 4x4 játék című műsorban a várakozásnak megfelelő jó produkciót nyújtottak mindketten. Talán.ez a dicséret szürkének tűnik, hiszen csupán korábbi jó teljesítményeikhez mérhető játéknak ítéljük a mostanit, ám tudomásul kell vennünk, hogy ami jó és majdnem mindig jó, színvonalas, annak megismétlése kellemes nyugalmat, nem pedig unalmat jelent a hallgatóknak. A 4x4 játék című műsor azért tetszett, mert készítői, vezetői nem akartak semmiféle különlegeset csinálni, de ezt a semmifélét” nagyon komolyan vették. 168 óra A rádió magazin-szerű műsorai közül minden bizonnyal a 168 óra a legbefu- tottabb. A szó jó értelmében, nem is lehet ez másképp, hiszen az Ipper Pál szerkesztette műsor kül- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozik, s mindezt a kifejezésék legszélesebb értelmében, a politikát» mindannyiunk politikájaként értelmezve. A szombati műsor tartalomjegyzéke az egyes fejezetek kidolgozottsága is ezt igazolja. Hallhattunk egy megrázó levelet a bakóczi nevelőotthonból, s ha nem is sikerült a dolog végére járni — valóban verik-e a gyerekeket —, az mindenképpen kiderült, hogy baj van, súlyos gondok vannak, a neveltek és a nevelők közti kapcsolat tarthatatlan. A szerkesztést külön dicséri, hogy ezután egy guberáló tanár (!) furcsa takarékoskodásáról szóló jegyzet következett. A Madách Színház új bemutatójáról, a Pygmalionról úgy szólt a műsor, hogy a mű eredeti problémafelvetését hétköznapjaink jelenségeivel vetette össze. Az álarc mögé bújó kispolgár hamis illúziót bíráló szándékát — az író eredeti mondandóját éppen fonákjára változtatva, — látta a jegyzet készítője s kérte számon mindezt egyik vezető színházunktól, kerülve mindenféle esztétizáiást. Ez a lényeglátás és felelős társadalmi gondolkodás, ami leginkább dicséri, adásról adásra e műsort. — sk —
