Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

1978. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 E resszétek!!! Ne fogd vissza, a kutyafáját!.,. Na, más se' hiány­zott, zuhog ... Mi­lyen időjós vagy te Laci!... Állj! Csú­szik a kezem, vár­jatok, Miklós! - Mi­re, komám?! Delet húzzák, reggelizni kéne ... Hát !ülj le a pákám ... Közben nézd, hogy nyö­günk ... — Mit du­dálsz te Trabant?! Láthatod, nem szó­rakozunk! Nyakunk­ba csurog az eső, nem úgy mint ne­ked ... No, csak ez az öt perc kellett. Már nem állják el az utat a KÁBELSZERELŐK A hirtelen ázott föld ragad, csúszik. Pár szem esőtől is alattomossá válik az árokpart, tövestől fordul ki a bakancs talpától a gaz. Mig négyen felfeszítik, és emelik a mázsányi betonfedöt, verejtékpatakok indulnak arcon, nyakon. Szabad a kábelszekrény, kezdődhet a „húzás". Az újságíró — és minden­ki, aki csak tétlenkedik — fölösleges. Nagy Béla, a pos­ta műszaki kábeles körzet­mestere mint dirigens, egyet­len pillantással „befogja” embereit, félszavú utasításai csendesek, célszerűek. Arra is van ideje, figyelme és ener­giája, hogy tájékoztasson munkájukról: — „Elért” ezen a vonalon is a kábel... Az alapokat, az ágyazást több mint ötven éve építették, a kábelek is van­nak negyedszázadosak. Ki­cseréljük őket. Ügy számít­juk, kétszer kétezer méter kábelhúzás vár ránk itt, a Besenyszögi úton. Sürgős és fontos munka. Itt vannak a jászberényi körzet munkásai is. Forgó Tibor körzetmester- vezetővel az élen. — Ma itt, holnap ott... — kap a szón az említett mes­ter, közben maréknyi gyógy­szert húz elő a zsebéből. El­érti megrökönyödött pillantá­som: — Postás-táplálék. A nor­mális életet élő ember nem tudja ezt... Télen-nyáron, éjjel-nappal, hétköznap, ün­nepen. Tudja azt például, hogy még otthon, szabad idő­ben is bejelentési kötelezett­ségünk van? Hogy a riasztás, tói számított félórán belül a helyszínen kell lenni? — Nem megy ez a családi élet rovására? — Nézze, amíg a feleségem nem lett postás, nem értette ezt... most már tudja, ő is a cégnél dolgozik. Utólag — átérzi az én huszonkilenc évi „ugrásra kész” állapotomat. ■Nagy Béla harminchatodik éve dolgozik a posta műsza­ki „alakulatánál^ Legemlé­kezetesebb emlékeiről kérde­zem. — Minden napnak megvan a maga izgalma, emléke. Ta­lán a négy évvel ezelőtti szolnoki felhőszakadásról... Számolatlanul töltöttük az órákat az utcán, a betonon aludtunk, a ruha foszlott ró­lunk, enni is csak futtában ettünk. Nem kellett biztatás, rohantunk, tettük a dolgun­kat. Az első lélegzet akkor szakadt ki (belőlünk, amikor élni kezdett a kórházak, a tűzoltóság, a rendőrség, a mentők vonala... Közben Rózsavölgyi l6tván, a Bódi testvérek, Sűrű Dezső, Sisa Sándor, Nagy István, Baranyi Balázs és Kovács Miklós — a kipróbált szakik — és társaik megállás és la­zítás nélkül dolgoznak. Most épít a kábelszerelő brigád. Holnap, talán üzem­zavar elhárításához vezény­lik ki őket. Holnapután egy alközpont ezerágú szálaival „varázsolnak” életet a ké- szülékekbet aztán... ? Ahol szükség van rájuk. Tető és nyugalom nélküli munkahely. Azt mondják mégis: élő szép­ségekkel ... — t szűcs — Újjászületik a betonkombinát Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1972. novemberi határozata a gazdaságpoliti­kai építőmunka kapcsán szólt arról is, hogy fokozott figyelmet kell fordítani az ország ipari termelésének je­lentős részét előállító nagy- vállalatok tevékenységére. A határozat azt is leszögezte, hogy néhány nagyvállalatnál az átlagostól eltérő megol­dásra van szükség. „Az ál­talánostól eltérő megoldás” hat vállalatot érintett. Ezek egyike a Beton- és Vasbe­tonipari Művek. ­Előzmények és következmények A Beton- és Vasbetonipari Művek nemcsak abban kü­lönbözik a többi kiemelt vállalattól, hogy nem a gép­iparhoz tartozik. A hetvenes évek elejére kialakult ked­vezőtlen helyzetében koráb­bi központi döntéseknek is szerepe volt. Egy 1964-ben született döntés értelmében a gyár felkészült arra, hogy nagy sorozatban, betonelemeket gyártson, elsősorban a me­zőgazdasági beruházások igényeinek kielégítésére. A gondok a hetvenes évek elején jelentkeztek, amikor megbomlott a vállalat ter­mékkínálatának és a gazda­ságok igényeinek összhang­ja. Egyre több mezőgazda- sági nagyüzem oldotta meg beruházásait saját kivitele­zőivel, helyi építőanyagok felhasználásával. Jórészt emiatt a BVM nagy kapaci­tású gépsorait nem tudta hasznosítani, — 1972/73-ban a kapacitásokat átlagosan 60—65 százalékban használ­ták ki, egyes gyártósorok­nál 40—45 százalékban. A Beton- és Vasbetonipa­ri Művek budapesti gyárá­nak „szabadtéri kiállítóter­mében” az üzem jelenlegi termékei láthatók: a prágai metrónál is felhasznált tüb­bingek. a VÁZPANEL, a fe- szítettbeton-elemek. Hosszú úton jutottak idáig. A BVM-t a Gazdasági Bi­zottság 1973-ban sorolta a kiemelt nagyvállalatok közé. Ezzel egyidőben a működési feltételek javítására, a ter­melési szerkezet átalakítá­sa érdekében megkezdték a gazdaságtalanul működő te­lepek felszámolását, s mint­egy 240 millió_ forint érték­ben állóeszközöket selejtez­tek ki. Az 1974. évi kormányha­tározat alapján a vállalat megkezdte termékeinek kor­szerűsítését. Felszámolták a technológiailag elavult üze­mekét. s ekkor alakult ki a jelenlegi szervezet: nyolc gyáregység, tizennégy telep­hellyel. Meghatározták a gyártás­fejlesztés irányát is. Eszerint a fő gyártmánytípusok: blokk- és rúdszerű elemek, nagy- és kisméretű csövek, oszlop és gerendaelemek, keskeny, széles és nagymé­retű lemezek, egyéb speciá­lis elemek. Milliárdos fejlesztés Az eredeti tervek szerint a fejlesztési elképzelések megvalósítása 840 millió fo­rintot vett volna igénybe. A gazdasági körülmények vál­tozásai már 1976-ban nyil­vánvalóvá tették, hogy ez a költségszint nem tartható, a termékszerkezet-változás csaknem 350 millió forint további költséget igényel. Az átalakított termékszer­kezet talán biztosítani fog­ja, hogy a vállalat gyártmá­nyai keresettek legyenek a piacon. A közlekedés fej­lesztésével például rohamo­san nőnek az autópályák, hi­dak, alul- ég felüljárók, met­róvonalak és a zajmentesebb villamospályák iránti igé­nyek. A kulturális és egész­ségügyi fejlődés pedig szük­ségessé teszi iskolák, kollé­giumok, kórházak, víztáro­lók, öntözőcsatomák, vízi- erőművek, víziutak, vízszál­lító veztékek építését. Új gyártmányok A fejlesztés valamennyi gyárat és telepet érinti. Öt helyen teljes rekonstrukciót hajlanak végre, — Lábat­lanban és Dunaújvárosban ez a teljes üzemet érinti. A korszerűbb ' termékek ugyanakkor növelik az élőmunka szükségletét. A vállalat létszáma minden erőfeszítés ellenére az 1972- es 9024-ről 1977-re 7516 fő- re csökkent. A vállalat egyre növekvő feladatainak megoldását új termelőkapacitásokkal biz­tosítják. A BVM budapesti gyárában például új típusú hídgerenda gyártására al­kalmas gyártó vonalak léte­sültek, melyek segítségével 30 méternél nagyobb fesz­távolságú előregyártott híd­gerendákat tudnak előállí­tani. A gyártóvonal kapa­citása évi hetven kilométer hídgerenda. Az Alsózsolcán üzembeál­lított új gyártóvonal olyan födémpanel készítésére al­kalmas, mely biztosítja, hogy 9 méter fesztávolságú va­kolatmentes födémet lehes­sen gyártani. A tavalyi évben Szolno­kon — Európában elsőként — amerikai licenc alapján megkezdték a Span-Deck rendszerű födém- és falpa­nel sorozatgyártását. Ez a gyártási rendszer • több előnnyel jár: feloldja a fö­démek fesztávolságának kö­töttségeit. növeli annak fel­ső határát és az új födémet vakolni sem kell. Üj korszak kezdődött né­hány éve a BVM-ben. A Gazdasági Bizottság 1975- ben — a kezdeti eredmé­nyek alapján — törölte a vállalatot a „hatok” köré­ből. F. S. P. Vihar egy torony vízben Mit lehet mondani egy, a tervezett határidő előtt befe­jezett beruházásról? Legtöbb­ször csak jót, sőt a tervezők, a bonyolítók, az építők mun­káját maguk a megtakarított hónapok dicsérik. Az újság­ban legfeljebb a máshol is hasznos jó példának van he­lye. Hogy a tanulságot meg­találjuk, ahhoz viszont a dol­gok mélyére kell ásni. Ha egyáltalán van tanulság. És miért ne lett volna a határ­idő előtt elkészült török­szentmiklósi víztorony meg­valósulásának történetében is valami megszívlelendő? Az más kérdés, hogy a víztorony felépültén bábáskodók mun­kájából egy negatív jelenség kívánkozott megírásra. Korai üröm A 12 millió forintért épült víztorony majdnem fél évvel a tervezett határidő előtt, áp. rilis 28-ra készült el. Az öröm azonban nem tartott sokáig. A műszaki átadáskor ugya­nis a KÖTIVÍ2IG figyelmez- 'tette azj érdekeiteket)) hogy nem engedi üzembe helyez­ni az új létesítményt. A tö­rökszentmiklósi kutakból nyert víz ugyanis sok metánt tartalmaz, a víztoronyba pe­dig nem építettek, a veszé­lyes gázt elvezető szellőztető berendezést. Megfelelő szel­lőzés nélkül viszont a torony felrobbanhat, mint ezt a négy évvel ezelőtti, szomorú bé­késcsabai és a későbbi karca­gi példa is bizonyította. A veszély annak ellenére való­ságos, hogy a városi vízmű­nek van gáztalanító berende­zése, és a hálózatba a meg­engedettnél kisebb metántar­talmú víz kerüL A biztonsá­gi berendezésre szükség len­ne, állítják a vízügyi igazga­tóságnál. „A gázfűtésű laká­sok falába is vájnak szellő- zőnyílásokat, pedig a fűtő­testekből, a boylerekből egy csöpp gáz sem szivároghat ki. Nem várt hibára is számíta­ni kell” — példálóznak a KÖTIVÍZIG-nél. A szakemberek óvatossága jogosnak tűnik. Ki vonhatná kétségbe, hogy emberi élet biztonságáért, egy több mil­liót érő építmény épségéért mindent meg kell tenni? Az viszont furcsa, hogy a mu­lasztásra csak a műszaki át­adáskor derült fény. Pedig a tervet, amely alapján a víz­tornyot felépítették, már négy évvel ezelőtt számos in­tézmény szakértői átböngész­ték. A vízügyi igazgatóság a „létesítési engedélyt” is meg­adta. Elkezdődhetett az épít­kezés. A terveket készítő vállalat nem tartotta szükségesnek a szellőző beépítését. Ahogyan az összesített műszaki leírás­ban is jelezték: „Mesterséges, gépi szellőzést nem tervez­tünk, a kutakból termelt víz magas metántartalma ellené­re. A fogyasztási hálózatba, így a víztoronyba ugyanis csak megfelelően gáztalaní- tott víz kerülhet”. Mindezt a KÖTIVlZIG-nél, az SZMT- ben és a KÖJÁL-nál is olvas­ták, mégsem írták elő a hi­ányzó szellőztető pótlását, pedig — ma ezt állítják — nélkülözhetetlen berendezés. ‘De valóban látták-e négy évvel ezelőtt a torony terveit azok, akik üzembehelyezése ellen, most vétót emeltek? A ■vízügyi igazgatóságon „emlé­keznek” egy biztonsági szel­lőzőre, a műszaki dokumen­tumok között. Csakhát a vég­leges tervektől ezt a berende­zést kihagyták, és az építke­zés megkezdésére így adtak engedélyt Az S2MT-nek a törökszentmiklósi ügyben já­ratos munkavédelmi felügye­lője Tóth János közölte, hogy nem találkozott a kérdéses műszaki leírással. Az átadás­kor tudták meg, hogy a „gá­zos víz biztonságos felhasz­nálásához nélkülözhetetlen szellőzőket nem készítették el.” (A tervek elbírálására a jogszabályok szerint nem hi­vatott az SZMT munkavé­delmi osztálya. A tervező egyedül felel munkájáért.) A MÉLYÉPTERV viszont a biz­tonsági berendezést hiányoló bonyolítónak — a Szolnok megyei Beruházási Vállalat­nak — az összesített műszaki leíráshoz, a végleges tervhez csatolva a következő írást küldte: „A gépi szellőzést az SZMT munkavédelmi fel­ügyelőségével, a törökszent­miklósi KÖJÁL-lal, a Városi Tanáccsal és a KÖTIVlZlG- gel egyeztetve hagytuk el. A megkérdezettek jegyzőkönyv­ben nyilatkoztak.” Vétó — négy év múlva Persze az nem volna nagy baj, ha a tervek elkészülte vagy akár az építkezés befe­jezése után kiderül, egy hi­ányzó - berendezés nélkülöz­hetetlensége. A biztonság ér­dekében még ekkor is érde­mes nekifogni pótlásának. Csakhát a törökszentmiklósi víztorony esetében egészen másról van szó. A terveket jóváhagyóknak már négy év­vel ezelőtt is tudniuk kellett a szellőző elhagyásának min­den ma ismert veszélyét A kutak akkor is metános vizet adtak, és az esetleges követ­kezményeket minden illeté­kesnek ismernie kellett. Leg­alább a most vétót emelők egyike, a KÖTIVÍ2IG fi­gyelmeztethette volna az építtetőket, a beruházás bo­nyolítóját, hogy a szellőzőre szükség van. A vízügyesek­nek ismerniük kellett a vég­leges tervet, hiszen kiadták a „létesítési engedélyt”. Még egy évvel ezelőtt is szólhat­tak volna, hogy építsék be a szükséges biztonsági beren­dezést. Még huzavona, a már elkészült részek lebontása nélkül helyet csinálhattak volna a szellőzőnek. Ilyen előzmények után nem maradt más hátra, mint az utólagos kötélhúzás. A víz­ügyesek nem hitték el, hogy a vízműhöz épített gáztalaní­tó megfelelő hatásfokkal mű­ködik. Mérési eredmények nem bizonyították — a mű­szaki átadáskor a KÖJÁL is ezt kérte számon —, hogy a toronyba valóban megfelelő­en gáztalanított víz jut. A szellőzőberendezést pedig- en­nek feltételezésével hagyták ki a tervből. A gáztalanító hatásfokát csak most nyáron ismerték meg, pedig már 1976-ban elkészült. A .méré­seket nemrég az üzemeltető Szolnok megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat végezte el. Az eredmény a KÖTIVÍZIG nem fogadta el: „más, a Víz­kutató és Fúró Vállalat van kijelölve hatósági ellenőrzés­re.” Most már viszont a VI- KUV hiteles mérése szerint is jóval a megengedett szint alatt van a hálózatba jutó víz metántartalma. Az üzemelte­tési engedély kiadásának már nincs semmi akadálya — kö­zölték október 5-én a KÖTI- VÍZIG-nél az újságíróval. Olcsó késlekedés Biztonsági berendezés nél­kül is működhet tehát a to­rony. De meddig? Robbanás- veszély csak addig nem fe­nyeget, amíg a mostani szin­ten marad a vizek gáztartal­ma. A kedvező mérési ered­mények után megkapott üze­meltetési engedély sem segít azonban a város vízellátási gondjain. Évek múlva, akár hónapok alatt is változhat a gáztartalom, különösen a ter­vezett új kutak fúrása után számíthatnak ilyen veszélyre. Előfordulhat, hogy újra le kell zárni a víztornyot, ha ezt a folyamatos mérések sürgetik. A biztonsági szellő­ző tehát mégis kellhet. Fehér Miklós, a törökszentmiklósi tanácselnök, a helyi víztársu­lat elnöke elmondta, hogy lesz pénzük a szellőző utó­lagos beépítésére, ha a szak­hatóságok előírják, készek azonnal megrendelni. Később kezdhetett tehát működni a víztorony. A vesz­teség? Semmi? „Csupán” az emeletes házakban lett vol­na korábban egyenletes a vízellátás. A mainál 25 szá­zalékkal több vizet adó há­rom új kút csak a jövő év kö­zepére készül el — mondta Kovács Géza. A Szolnok me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat főmérnöke. 'Eszerint 1979 nyarán tehát jobb lesz a vízellátás Török- szentmiklóson. Még azt is mondhatnánk, csak a kedé­lyeket borzolta a huzavona. Kis túlzással, vihar volt egy pohár, azaz egy torony víz­ben. A késlekedést most ilyen olcsón úszták meg az érde­keltek. V. Szász József Naponta 13 komplett ülőgarnitúrát készítenek a BUBIV 9-es számú gyáregységének jászárok­szállási telephelyén. A képen készül a Marika ülőbútorcsalád egyik darabja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom