Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

1978. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vasárnap a megye 68 választókerületében UJ tanácstagokat választanak Szolnok megyében 1978. március 5-én tartották az időközi tanácstagi választá­sokat. Az azóta eltelt idő­ben több városi, nagyközsé­gi és községi tanácstag halt meg, költözött el lakóhelyé­ről, vagy mondott le, s így tanácstagi választókerülete megüresedett. A választási törvény értelmében a meg­üresedett választókerületek­ben új tanácstagot kell vá­lasztani. Az időközi választás idő­pontját a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1978. októ­ber 8-ára állapította meg. Ennek megfelelően tűzte ki Szolnok megye Tanácsa áz időközi tanácstagválasztást a megüresedett tanácstagi vá­lasztókerületekben. Időközi választás lesz a megye öt városában, tizennégy válasz­tókerületben és huszonhá­rom község 54 választókerü­letében. A választás előkészítése az elmúlt hetekben megtörtént. Minden megüresedett vá­lasztókerületben jelölőgyű­léseket tartottak, amelyeken az állampolgárok eldöntöt­ték, hogy ki legyen a jelölt, kinek neve kerüljön a sza­vazólapra. Azökban a választókerüle­tekben lakó, választójoggal rendelkező állampolgárok, amelyekben választást tar­tanak vasárnap, személyre szóló értesítést kaptak a he­lyi tanácsok végrehajtó bi­zottságától a névjegyzékbe történt felvételükről. Ez az értesítés tartalmazza a sza­vazás helyét és idejét is. A szavazás október 8-án vasárnap reggel 6 órakor kezdődik és délután 6 óráig tart. A megyei választási el­nökség kéri a választópolgá­rokat, hogy megyénk vá­lasztási hagyományaihoz hí­ven a reggeli, délelőtti órák­ban keressék fel a szavazó­helyiségeket, adják le sza­vazatukat. A szavazás mód­járól a szavazatszedő bi­zottságok tájékoztatást ad­nak a választópolgároknak. KGST-országok kutatóintézetei vezetőinek tanácskozása Befejeződött a KGST-or- szágok mechanikai kutató in­tézetei vezetőinek tanácsko­zása a Magyar Tudományos Akadémián. A KGST-országok műsza­ki-tudományos együttműkö­dése keretében öt évvel ez­előtt határozták el az aka­démiai kutatóhelyek, hogy a szerkezeti elemek mechani­kájának megismerésére, a törvényszerűségek gyakorlati alkalmazására végzett kuta­tásokban együttműködnek. Azóta ki is alakult néhány kétoldalú tudományos kap­csolat. A magyar kutatók például szovjet partnereikkel a mechanikai kutatások szá­mítástechnikai kiértékelésé­ben, a csehszlovák kollegáik­kal pedig az acélszerkezetek stabilitásának kutatásában működnek együtt. A most véget ért ülésszakon a részt­vevők elhatározták, hogy kö­zös kutatásra olyan közpon­ti témát választanak ki, amelyben valamennyi tagor­szág szakemberei fokozottan együttműködnek. E téma az építő- és a gépiparban fel­használt anyagok mechanikai vizsgálata. SZÁLLÍTÁSRÓL „MENET” KÖZBEN Tartalomhoz illő formabontás Autóbuszra szállt a hét kö­zepén Ulveczki Tibor megyei tanácselnök-helyettes vezér­letével a Szolnok megyei szállítási bizottság. Nem a Volán kényelmes Ikarusát akarták kipróbálni hosszú tá­von, nem is a közúti közle­kedést tanulmányozták a né­gyesen. Programjuk szerint a rakodásfejlesztési alap me­gyei felhasználását és ered­ményességét vizsgálták. A Központi Szállítási Tanács titkára, Csői tó László javas­latára és segítségével ezért döntöttek úgy. hogy a téma tárgyalására kihelyezett ülést tartanak Záhonyban, az or­szág e fontos kikötőjében. Ott aztán lesz alkalom ismeretek szerzésére. Amellett tapasz­talatok gyűjtésére is, hiszen a Záhonyban átrakott vasúti szerelvények a szolnokiaknak is munkát jelentenek. Nevesebb állásidő A szállítási bizottság ülése reggel, indulás után forma­bontó módon kezdődött. Az autóbuszon. Mikrofonnal a kezében köszöntötte a bizott­ságot Ulveczki Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese, és adta át a szót az előter­jesztő Máté Jánosnak. Három évről adott számot az összegzés. Hogyan sikerült Szolnok megyében 1975-től napjainkig gépesíteni a rako­dást, s ezáltal csökkenteni, a vasúti vagonok veszteglési idejét. A késedelmeskedő vállalatok, üzemek és szövet­kezetek ugyanis tetemes bír­ságot fizettek a kocsiállások­ért. Az így befolyt összegből képződik azonban a rakodás­fejlesztési alap, amelyet a korszerűsítő, gépesítő vállala­tok pályázattal nyerhetnek el. Nyilvánvaló, hogy manap­ság, amikor egy munkahely Se „dúskál” a nehéz fizikai munkát vállaló jelentkezők­ben (milyen jó, hogy egyre kevesebb a csak „hó-rukk melóra” alkalmas ember ...) érdek a vagonkirakás gépe­sítése, a kocsiforduló gyorsí­tása. Nos, az eltelt három év Szolnok megyei törekvéseit elemezte most a szállítási bi­zottság. A megállapítás szerint az elmúlt években a vállalatok aktivitása, az új, a korszerű iránti törekvése volt tapasz­talható. Mintegy 34 millió fo­rintot pályáztak és kaptak meg a rakodásfejlesztési Szolnokiak a kelet kapujában alapból. Erőteljes fejlesztés jellemzi sok vállalatunk ez irányú munkáját. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, a megye legnagyobb építőanyag- szál­líttató ja például fejleszti fo­gadótelepét. Vagontoló be­rendezéseket és homlokvillás targoncákat állított üzembe, az iparvágány mellett javí­totta az utat és a rakodóte­ret. A három ütemben meg­valósuló fejlesztés eredmé­nyeképp a fogadható vago­nok száma 3646-ról 6000-re növekszik, s az anyagmozga­tók létszáma hetvennyolcról harminchétre csökken. A leg­fontosabb : fele annyi időt áll­nak majd a vagonok, mint a fejlesztés előtt az iparvá­gányokon. A rakodásfejlesztési alap segítségével épített Török- szentmiklóson tranzitsilót a Szolnok megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat. A Szolnoki Cukorgyár bazalt-beton burkolatú répa­tárolót létesített Bácsbokod vasútállomáson. Két Volvo homlokrakodót vásárolt a cu­korrépa vasúti rakodásának gyorsítására. A fűrésztelepen a jövő év végéig átépítik az iparvágányhálózatot, óriás­darut, rakodógépet és külön­böző típusú targoncákat állí­tanak forgalomba. A Volán 7. sz. Vállalat fejlesztette a megye vasútállomásainak ra­kodóterületeit, forgórakodó­kat, autódarukat és targon­cákat állított üzembe. Mindez, ahogy a „mozgó” tanácskozáson kiderült, telje­sen még nem érezhető a min­dennapokon, a jó változások­ban. A legtöbb korszerűsítés ugyanis folyamat, — s nem azért, mert evés közben jön meg az étvágy — ahogyan a forgalom újra meg újra bő­vítést igényel. 15 millió tonna áru Az bizonyos, hogy a fuva­roztatók jó úton járnak, ami­kor gépekre, korszerű rako­dóterekre, gyorsabb iparvá­gányokra költik a pénzüket. Az eddig elért kocsiállásidő- csökkentések azonban egyút­tal a bírságot s vele a rako­dásfejlesztési alapot is csök­kentették. A megyei szállítá­si bizottság* ezért is javasolta mostani ülésén: ahol csak le­hetséges, fogjon össze rako­dásfejlesztésben több válla­lat. Egy költségből miért ne oldódhatna meg több gond? S ha kevesebb pénzt keve­sebb felé kell osztani, köny- nyebb és kedvezőbb döntések várhatók. A tanácskozás a száguldó autóbuszban nem tartott Zá­honyig. Debrecenben úgyis megálltak néhány percre az utazók. Ott csatlakozott hoz­zájuk Kulcsár József debre­ceni vasútigazgató. Amíg Zá­honyig értek, a több mint hatezer ottani vasutas mun­kájáról, feladatairól szólt. Ebben az évben 15 millió tonna árut fogad kelet kapu­ja. A Szovjetunióból érkező, vastagon megrakott vasúti kocsikígyók életünk és ter­melő munkánk minden terü­letén létfontosságúak. Nyil­vánvaló, hogy Záhony ezért egyike legfontosabb határ­állomásainknak. Jó példa Az óriási rakodórampák, polip-markolók és szerelő be­rendezések, a végtelenbe tar­tó sínpártucatok láttán a gya­korlott, Szolnok megyei szál­lítási szakértők is ámultak. Láttak zárt vagonban utazó tevepárt, amely alatt éppen kicserélték az alvázat. Tö­mérdek Zsigulit, Ladát, Vol­gát és mezőgazdasági gépe­ket. Konténereket és almavo­natokat. Ez utóbbira az eper- jeske-körzeti átrakó ponton találtak, ahol helyben dolgo­zik a Hungarofruct óriás be­gyűjtője. A rakodásfejlesztésből jó példát kaptak a megyeiek. Nagyobbat, mint talán valaha is Szolnok, az ország közepé­nek vasúti csomópontja meg­ér. — bár a jövő cseppet se rejtelmes már. Azt azonban mindenki megértette: Záhony érverése Kelet-Magyarorszá- gon minden percben fontos. És ezt segíteni, biztosítani itt, Szolnok megyében is van dolgunk, nem is kevés! — sóskúti — Takarékosság, technológiai tervezéssel Tavaly a téglagyárak tel­jes termelésének 7,9 száza­léka selejt volt. Amennyi­ben sikerülne mindössze egy százalékkal mérsékelni ezt az arányt, akkor húszmillió forint többlet mutatkozna az árbevételnél. A technológia fejlesztése —, s ami nem ki­sebb súlyú tényező, a már rendelkezésre álló technoló­giai feltételek maradéktalan hasznosítása, a technológiai fegyelem betartása — ilyen módon is kamatozhat. Hoz­zájuthatunk azután befek­tetéseink hasznához úgy is, hogy már eleve a takarékos­ság a cél, például olyan hullámpapírgyárat építünk, ahol hazai alapanyagok — lombosfa. szalma, hulladék­papír — dolgozhatók fel. Igaz, a beruházás négymil- liárd forintba került, de mert a technológia takaré­kos — ebben az esetben im­portot tesz fölössé —•, a ki­adás megtérül, egy idő után számított kamataival egye­temben. Szükségszerű forrás Van a műszaki fejlesztés­nek egy, a kelleténél ritkáb­ban említett, járt terepe, s ez a technológiai takarékos­ság. Olyan módszerek, esz­közök, műveleti eljárások al­kalmazása, amelyek az ere­deti célt változatlanul szol­gálják, ám ésszerűbb hatá­rok közé szorítják a költsé­geket, azaz a fajlagos rá­fordításokat. Gazdaságfej­lesztésünk mai, intenzív sza­kaszában fokozódik e forrás jelentősége, hasznosítása egy­re szükségszerűbb. Amiből természetesen eléggé elha­markodott s leegyszerűsített következtetés lenne olyas­fajta megállapításra jutni, nosza rajta, határozzuk el, csináljuk. A technológiai ta­karékosságnak — alkalmaz­hatóságnak — bonyolult fel­tételrendszere van. Működnek már hazánk­ban olyan áramtermelő erő­művi blokkok, amelyeket kisszámítógépek vezérelnek. Az automatizáltság ilyen foka: többletkiadás. Ennek fejében viszont 6—7 száza­lékkal csökkent az egység­nyi áramtermeléshez fölhasz­nált tüzelőanyag, mérséklő­dött az élőmunka-szükséglet, ugyanakkor megnőtt a szer­kezeti elemek élettartama, a nagyjavítások közötti idő. Hasonló a helyzet a papír­gyártó gépsorok számítógé­pes vezérlésénél — e beren­dezéseknél, minőségtől füg­gően, 150—200 jellemzőt kell folyamatosan figyelni, egyez­tetni' —, ahol a technológiai optimatizálás egyszerre ered­ményez anyag- és energia­megtakarítást, jelentős mi­nőségjavulást. Ma már is­mernek olyan fafeldolgozó berendezéséket, melyek hul­ladék nélkül termelnek. Szá­mítógép irányítja a rönkda­rabolástól a felületkezelésig az egész gyártósort, a rész­műveletek minden szakaszá­ban a lehető legkedvezőbb anyaghasznosítást közölve parancsként a gépekkel. A legnagyobb költség Napjainkban az ipari rá­fordítások hetven százaléka az anyag- és energiafelhasz­nálás pénzbeli ellenértéke, azaz ha sikerülne egy szá­zalékkal mérsékelni az ilyes­fajta költségeket, az önma­gában 4,5 milliárd forintot érne! Holott számítások és gyakorlati tapasztalatok egy­aránt azt bizonyítják, a technológiai tervezés — ha az következetes, azaz nem­csak papíron, hanem a va­lóságban is létezik — az anyag- és energiafelhaszná­lásban, területektől függően, hat- és harmincszázalékos megtakarításokkal járhat, s egyidejűleg ennél nagyobb mértékben csökkentheti az élőmunka-szükségletet. Ter­mészetesen nem ingyen; ál­dozni kell rá. Egyre szélesebb körben is­meretesek a korrózióálló öt­vözetek. a jól forgácsolható acélok előnyei. Ez utóbbi például 20—30 százalékos termelékenységnövekedést tesz lehetővé a megmunká­lásnál, három, ötszörösére növeli a szerszámok élettar­tamát. Térhódítása mégis lassú, amiben a kényelmes­ségnek éppúgy szerepe van, mint annak, előzetesen meg kell teremteni a technikai, technológiai feltételeket ezeknek az acéloknak az elő­állításához és feldolgozásá­hoz. Földarabolt lánc Gyakori eset: fejlesztés cí­mén a termelőüzem megvesz néhány valóban korszerű gé­pet. Ezek azonban csak nagy megalkuvásokkal illeszthe­tők a technológiai sorba — olykor úgy, hogy a manu­fakturális jelleg kerül köz­vetlen összeköttetésbe a leg­fejlettebbel —, s éppen ezért az eredmény is elmarad a várttól, az érintettek azt mondják, a technológiai vál­toztatás nem igazolta a re­ményeket. Holott változtatás helyett földarabolták a tech­nológiai láncot, ez okozza a zavarokat. Nem szűkölködünk ilyes­fajta buktatókban. Amint azt az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium együttes elemzése kimutat­ta, tizenöt nagyberuházás utólagos vizsgálatával, van olyan hely, ahol a technoló­giai tervezés hibái, mulasz­tásai, felületességei követ­keztében a létszám a terve­zettet 60—70 százalékkal (!) haladja meg. S ennek elle­nére nem sikerül elérni az előzetesen számított terme­lést, gazdaságosságot! Pél­da persze, de érzékelteti, mi nyerhető, mi veszíthető a technológiai tervezés ho­gyanjával. Ki korán kel... Ma még a tervezés, a gyár­tás csekély figyelmet szentel a takarékosság technológiai formáinak. Nem számít rit­kaságnak, hogy hiányzik a termékek ún. belső össz­hangja, egyetlen alkatrész rövid élettartama miatt egész berendezések bénulnak meg, kerülnek selejtezésre. Az is általános gyakorlat, hogy fölösen súlyosak a termé­kek, a használat követelte anyagnál jóval többet tar­talmaznak. S akkor még nem szóltunk a licencvásárlások kínálta lehetőségekről —ami a technológiai takarékosság­nak ugyancsak jelentős for­rása —, a termékszerkezet összetételéből fakadó tech­nológiai megtakarításokról. Csupán fölületes vázlatra szorítkozunk, s mégis, meny­nyi alkalom! Jórészt kihasz­nálatlanul, alig méltatva fi­gyelemre. Kényelmesség? Bi­zonyára az is közrejátszik benne, de még inkább az a tudat, hogy így is fut még a szekér, elérhetők a termelé­si, bevételi célok a hagyo­mányos úton. Fut még ... sokáig azonban aligha. Aki korán kel, aki idejében fe­dezi föl a tudatos és terve­zett takarékosság szinte be­láthatatlan előnyeit, az már célban lesz akkor, amikor a többiek még csak riadtan kapkodnak a piaci jelzések harsona szavára. M. O. Számítógépekhez, automata irodagépekhez használatos JM típusú jelfogókat szerelnek az asszonyok a jászberényi Műszeripari Szövetkezetben. A tőkés, elsősorban japán importot pótló termék hat típusából nyolcmillió forint értékben 50 ezret gyártanak az Elektrómodul és a Magyar Posta megrendelésére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom