Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 29. Kisvárosok az urbanizáció útján Jegyzetek a kisvárdai tanácskozás után A kisvárosok fejlődése világviszonylatban dinamikusabb, mint a nagyoké. A fejlődés nemcsak a lakosság számának növekedését jelenti, hanem mindenekelőtt azt, hogy a falusit a városias életmód váltja fel. Ez annál inkább fontos, mert a kisvárosokban a lakosság igen tekintélyes része él, — megyénkben például közel 130 ezer ember. Az Alföld népesebb települései általában a fejlődés alacsonyabb fokán állnak, mint a dunántúliak. Jó részükben mégis olyan a városszerkezet, amit át kell menteni a jövő számára, s át is lehet mert magukban hordozzák a fejlesztés lehetőségeit. Nem mond ellent ennek a megállapításnak az sem, hogy ezeken a településeken nagyon sok lakóház alap nélkül épült, állaguk igen rossz, ezért lebontásuk egyre inkább indokolt. A centrum fejlesztése A szép szerkezetű kisváros kialakításához még kedvező is ez az állapot, mivel nem túlságosan koncentrált a lakosság. Lehetővé válik ezáltal —, a nagyvárosokkal ellentétben — hogy a fejlesztést a centrumban és ne a peremkerületekben kezdjék. Ha nem így tennék, évszázadokba kerülne egy-egy szép városszerkezet kialakítása, így foglalt állást legutóbb az alföldi kisvárosok Kisvárdán rendezett tanácskozása is, amelyen e cikkben foglalt témakörben dr. Körmendi Klára minisztériumi főtanácsos és dr. Raft Miklós, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese tartott gondolatébresztő előadást. A kisvárosok központjának korszerű kialakítása azonban nemcsak a viszonylag magas szanálási arány miatt késik. A lakáshiány miatt Jászberényben, Török- szentmiklóson és máshol — a kedvezőbb anyagi lehetőségektől vezettetve — évekkel ezelőtt a központtól viszonylag távol is építettek új lakótömböket, a főtér pedig foghíjas maradt. A foghíjak eltüntetésére való törekvés Karcagon, Kisújszálláson, Tö- rökszentmiklóson, Mezőtúron és Jászberényben szembetűnő. Az új építkezések megőrizték ezeknek a településeknek egyéni arcát, amelyre szép példa a mezőtúri főtér, (képünkön), ahol az új szárny modern épülete harmonikusan illeszkedik a korábbi létesítményekhez. Jellegzetes arculat? A típustervek és a blokktechnológia előnyei kisvárosainkban is azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a takarékosság az ésszerűnél jobban érvényesül, mégpedig a városkép rovására. Egy-egy létesítményt a kisvárosok hosszútávú, a térbeli dimenziókat is figyelembe vevő fejlesztési tervének megfelelően kellene felépíteni. A kisvárdai tanácskozás egyik résztvevőjének szavaival élve tereket, útszakaszokat kellene tervezni. Ezt a folyamatot azonban gátolja, hogy a hosszútávú fejlesztési terveket hat-nyolc évenként át kell dolgozni, hogy valamennyirei alkalmazkodjanak az élet realitásához. A csongrádi példa — ahoj a város vezetői szerződést kötöttek az egyik tervező vállalattal a fejlesztési tervek és a gyakorlat összhangjának érvényesítésére — sajnos ritka, mint a fehér holló. A kisvárosok egyéni arculatának megóvásáról sokat hallani mostanában. Az állami beruházások melleit elősegíthetné ezt a folyamatot a családi házak korszerű építése is (sor- és láncházak), amelynek előnyei kézenfek- vőek, azonban gyakorlati megvalósításukra mégsem említhetjük a példák sorát. A városfejlesztés anyagiak függvénye is: országosan ötször annyi jut ezer lakosra a nagyvárosokban mint a kicsikben. Hamis lenne azonban a kép, ha csak az 5:l-es arányt néznénk, mivel a nagyvárosok — például a megyei kórházzal vagy különböző intézményekkel — tájfunkciókat is betöltenek. Ezért érthető, hogy mindenütt elsősorban a megyeszékhelyt fejlesztik. Vonzáskörzete azonban például nemcsak Szolnoknak van, hanem minden kisvárosunknak, amelyeknél a fejlesztési arány a községekhez viszonyítva, szintén ezer lakosra vetítve tíz az egyhez. Ebből is következik, hogy a kisvárosok saját környezetük fejlődését is motiválják. Ezént kell a közvetlen vonzásukban lévő községekben az életkörülmények javításával összhangba hozni fejlesztési elképzeléseiket. Ezt példázza Karcagon az utóbbi években az egészség- ügyi hálózat korszerűsítése. Csak így, több település vagy településcsoport összehangolt fejlesztésének eredményeként lehet szó urbanizációs fejlődésről, amit jelentős mértékben elősegíthet a kisvárosok „önfejlesztő” tévé- • kenysége. Megyénkben ezen a téren jók a tapasztalatok, mert a helyi tanácsok, az üzemek és a lakosság nagy mérvű támogatását élvezik. Az igazgatás korszerűsítése A kisvárosok fejlesztése nemcsak az építkezésekkel, hanem a hatósági igazgatási munka korszerűsítésével is összefügg. A Törökszentmik- lóson alkalmazott módszert országosan példaképül állítják, sőt a környező szocialista országokból is érdeklődnek iránta, mert korszerűen, egyszerűen, gazdaságosan és hatékonyan lehet megoldani a hatósági igazgatást. A tanácskozáson ajánlották is, hogy bár költséges, fokozatosan vezessék be minden kisvárosban. (A törökszentmiklósi ügyfélszolgálati iroda kialakítása és berendezése 4,5 millió forintba került.) Van azonban átvenni való a módszer mellett más is a törökszentmiklósiaktól. Ott lakosságcentrikusan foglalkoznak az ügyfelekkel, nemcsak szavakban, hanem tettekben kifejezhetően is. ott főszereplők az állampolgárok. S ahol ezt érzik, ott erősebb a kötődésük a lakóhelyhez, jobban kibontakozik a cselekvőkészség a városfejlesztés érdekében is. Simon Béla „Bedobták” Ratkai József néhány hét óta jóval elfoglaltabb mint korábban. Megtalálni nagyon nehéz, hiszen állattenyésztési brigádvezető a ti- szaőrsi Petőfi Termelőszövetkezetben, szinte ingajáratban motorozik Tiszaigar és Tiszaörs között. Ráadásul újonnan választott tanácstag. — Tősgyökeres igari vagyok, ott lakom édesanyámnál. öszinténszólva meglepett a jelölés, de örültem is neki. Arra külön büszke vagyok, hogy tiszaigari körzetem 54 lakója egyhangúlag mellettem szavazott. Azt is mondhatnám: bedobtak a mélyvízbe. — Gondok, panaszok? — Akadnak, Nálunk változatlanul beszédtéma a három község. Tiszaörs. Nagy- iván és Tiszaigar tanácsi egyesítése, mert sok igari még nem látja ennek az előnyeit. Október 8 óta vagyok tanácstag, de ezt a véleményt azóta is lépten- nyomon mondogatják nekem n jelölőgyűlésen be sem kellett volna mutatni a főorvosasszonyt, ismerik az 58-as választókörzetben éppen úgy, mint a város bármelyik részén. Az időközi tanácstagi választás napján kapott teljes bizalom is azt igazolta, hogy sokan tudták: az orvos és a magánember egyaránt hivatásának vallja az emberekkel való törődést. Debreceniné dr. Katona Irénnek a jászberényi Tüdőgondozó Intézet vezető főorvosának tanácstagsága újket áruházak a mélyvízbe az emberek. — Hogyan lehetne ezen segíteni? —■ Meggyőzéssel, jó szóval. Hogy egy példát említsek: előzőleg ivóvízprobléma volt a faluban. Ez úgy oldódott meg, hogy Tiszaőrsről kapjuk a jó vizet csővezetéken. Hiába no, meg kell érteni; jelenleg nincs annyi pénz, hogy Igaron is építhetnénk egy hidroglóbuszt. Gondolom, idővel erre is sorkerülhet. Persze, marad még feladat egyéb is. Itt van például az egészségügyi ellátás. Rossz nyelvek szerint Igaron hetente csak kétszer „éri meg betegnek lenni”: kedden és pénteken. Ugyanis ezeken a napokon jön ki rendelni az orvos Örsről. Az igaz, ha súlyos eset adódik, bármikor hívható, de ahhoz idő kell, mire Örsről ideér. Aztán újabb minket is érintő téma: az ingázó fiatalok, munkások helyzete. Sok a Füredre bejáró tizen- huszonéves, nappal néptelen a falu, de este nem. Bár van mozi, művelődési ház-, könyvtár, de kocsma is — igen rugalmas nyitvatartás- sal. Az egyik községi közös tanácsülés napirendi pontjaként érdemes lenne egyszer megvizsgálni a tiszaigari dolgozó fiatalok, ingázó munkások kulturális, művelődési, szórakozási helyzetét, lehetőségeit is. Látja, „párhetes” tanácstag éltemre nyakig vagyok „a mélyvízben”. — d. szabó — Kétarcú körzetben letű, ismeretsége a tanácsi munkával annál régebbi. — Hivatásomhoz tartozik, hogy mindent tudjak betegeimről, ismerjem családi és szociális helyzetüket, környezetüket, munkahelyüket. Szükség van erre, hiszen a gyógyulás egyik feltétele, hogy a beteg egészséges környezetben, megfelelő körülmények között éljen. A beteglátogatásoknak gyakran az lett a vége, hogy a következő utam a tanácshoz vezetett, egészségesebb lakást, egy könnyű munkahelyet, vagy valamilyen segélyt próbáltam kijárni a rászorulóknak. Mindig meghallgatták, amikor lehetett teljesítették a kérésit, segítve a gyógyító munkát. Gondolom ugyanígy — vagy még jobban — meghallgatják majd a tanácstagok véleményét. A férjem a járási hivatalnál dolgozik. — Milyen a körzetem? Túl sokat még nem tudok erről beszélni, most kezdek szétnézni a „tanácstag szemével” Az a benyomásom, hogy olyan körzet ez, ahol könnyű meg nehéz is a tanácstag dolga. A városi tanács itt alakította ki a következő esztendőkre tervezett lakásépítéshez szükséges területet. Az elmúlt két év alatt betonburkolatú utak, új lakások épültek, sokat tettek a terület közművesítéséért. „Sínen” van tehát az 58-as körzet, elmondhatjuk: most jól megy a sora. Néhány esztendő leforgása alatt nagyobb fejlődésnek lehettünk tanúi, mint az elmúlt fél évszázad alatt összesen. Ez segíti a tanácstag munkáját, ' jobban szót tudok majd érteni a választópolgárokkal, könnyebb lesz összefogásra, társadalmi munkaakciókra mozgósítani őket. Ami nehezíti, hogy a körzet nagy, sokan lakják és lesz összehasonlítási alap. Akik látják, hogy a szomszéd utcában emeletes házak épülnek, betonúton és széles járdán járnak az emberek, nehezen tudnak majd belenyugodni abba, hogy házukat sártenger veszi körül. Gyakrabban „záklatják” majd a tanácstagot, dehát ez az ami szép ebben a munkában. Illés Antal Kutyaügyek kutyafuttában legmorózusabb kedvű kutya sem morgolódhat már, hogy kutyába sem veszik, nem voníthat a Holdfa fölpanaszolván ezt a kutyaéletet. Nem elég ugyanis, hogy nagy precizitással összeírták őket, de az idei kutyaoltás alkalmából már igazolványt is kaptak, méghozzá öt évre szólót. Évente ebbe jegyzi be az állatorvos, hogy őharapósr sága nem a veszettség miatt, csupán házőrzői minőségében harap — ugyanis gondosan beoltották. Gondolom, azért előfordul majd, hogy harapós kedvében lesz a kutyaoltási igazolványt legközelebb kitöltő hivatalos személy, főleg ha észreveszi, hogy az igazolványban fehérnek jellemzett kutya fölöttébb tarka lett, mondjuk veres és szürke. Egyesek úgy cserélgetik a kutyájukat, mint mások az autójukat, esetleg bizonyos fehérneműjüket — ezzel is csak bosz- szúságot okozva a hatóságoknak. Ebbe bele lehet kutyul- ni. Szóval a gazdák egy részében nem lehet bízni: elcserélik, eladják, felakasztják a kutyájukat, engedik az autók elé futni, és így tovább. De a nagyobb baj az, hogy sokan elveszítik a kutyaoltási igazolványt, vagy összekeverik a vén diófa anyakönyvi kivonatával, a szőlő permetezéséről szóló igazolással, és egyéb nem kevésbé' hasznos, nem kevésbé fontos dolgokkal. Feltartják az ügyintézést kutyaoltáskor, márpedig az ügyintézők nem szeretik kutyafuttában elintézni az ügyeket, főleg most, amikor lelkesen egyszerűsítjük az ügyintézést. Mint a mellékelt kutyaügy is mutatja. K. L. Tiszafüreden, az Örvényi úton épül a hatszáz négyzetméter alapterületű Munkás ABC és presszó. A nagyközség második legnagyobb ABC-áruházá- nak tervezett átadása 1979 augusztusa Befejezéséhez közeledik a tiszaörsi háromszintes ABC- áruház épitése. A földszinten lesz az áruház, az emeleteken a házasságkötő- terem, a községi tanács, a párt- és KISZ-szervezet irodái kapnak helyet. Jelenleg - a novemberi átadás előtt* - a belső sze- , relési munkálatok folynak
