Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 22 Tanuló vasasok K étszázharminchárom tizenötéves fiatal kezdte szeptemberben első évét a 605. számú Szakmunkásképző Intézetben, Szolnokon. Valamennyien vasasok lesznek, hegesztők, villanyszerelők, gáz- és vízvezetékszerelők, esztergályosok, lakatosok. Az első évet az intézet központi tanműhelyében, a korszerűen felszerelt csarnokban töltik. A tanulók itt ismerkednek először a munkával, a szakmával. Az alapok elsajátítása után, jövőre már egy-egy üzemben „valódi" munkapadok mellé állnak. Képeink az első hetek élményét, az ismerkedés és igyekezet perceit örökítették meg. Nagy Zsolt képriportja A villanyszerelők lakatosipari ismereteket szereznek az első félévben A tanműhelyben dolgozik az osztály és a műhelyvezető Bo- zsó István, a szakoktató Barna Pál A mérés fontos művelet: feszül a kar, figyel« összpontosít „egész ember” A szerkezeti lakatos tanulók első feladata: hajlítási művelet Az elektromos mérőszobában az áram erősségét, feszültségét műszerekkel mérik ... ... és a leolvasás után áronnál számítják is (Lent) Majd Már két halottat is találtak a cibakházi utcán. Az arrajárók először azt hitték, hogy megint a pohár fenekére nézett a két öreg, mert világéletükberr a kelleténél jobban szerették a szeszt. Aztán kiderült, hogy a föld alá, végleges elvonókúrára kerültek. A helybeliek azt tartják, jár úgy még más is. Kapásból sorolják. kiket vág az alkohol az útmenti árokba. Van köztük hetvenöt éves öregasz- szony is. — Akkor javulnak majd meg, ha a sárgaföld kiszívja őket — véli egyik ismerősöm. — S az elvonókúra? Székely Sándorné, a nagyközségi tanács igazgatási csoportvezetője ki se látszik a sok munkából. — Az alkoholistákkal nehéz a dolgunk. Elvonókúrára önként még egy sem ment. Kendőri segítséggel kellett néhányat kényszerelvonókúrára küldeni a gyulai kórházba. — S az eredmény? — Csak ideig-óráig tartják magukat. Bortermő vidék ez, nagy a környezeti ártalom. Az alkoholisták többnyire az alkalmi munkások közül kerülnek ki. A munkáltatók reggelente megkínálják őket egy-egy pohárral. így kezdődik számukra a nap. S az árokparton fejeződik be. A tanács a család vagy a munkahely kezdeményezésére elvonókúrára küldheti az alkoholistákat, de ... — Eddig a családtagok nem igen kezdeményeztek. Előfordul, hogy pillanatnyi felindulásból bejön valaki, de másnap visszavonja feljelentését. Több olyan alkoholista is él a községben, akire nem reagál a környezete. Belenyugodtak a helyzetbe, tétlenül várják, hogy megjavuljon. Elvitetni nem" merik, vagy nem is akarják. S a feljelentés sem mindig hatásos. Székelyné azf mondja erről: — Nem olyan egyszerű elvonókúrára kötelezni valakit. Hiába van meg hozzá az ügyészi hozzájárulás, ha az orvos úgy vélekedik, hogy az alkoholista nem bírja a kezelést. Az italt viszont bírja. Egyikük kijelentésébe sűrűsödik az alkoholisták álláspontja : — Ha szalmán keli aludnom. akkor is előteremtem az italra valót. Cibakházáról nőt még nem vittek el kényszerelvonókúrára. Pedig az utóbbi években a nők is jobban isznak. Egyikük gyerekét most vették állami gondozásba, neki meg „beígérték'’ a gyulai kezelést. — Nem tudok dolgozni, ha nem iszok egy keveset, — védekezik — de nem szoktam berúgni. Csak azért látnak dülöngélni az utcán, mert beteg vagyok. S mit kezdhet a községi ta- . nács azokkal, akiket egészségi okok miatt nem lehet kényszerelvonókúrára küldeni? — Ha részegen bejönnek, kidobjuk őket a tanácsházáról — mondja Székelyné. Mi mást tehetnének? — Nem is az idült alkoholistákkal kelj foglalkozni, hanem a fiatalokkal — vélekedik Gál Ferenc KISZ-tit- kár. — Miért? — Borzasztóan megszaporodott az italozás az utóbbi években: A fiatalok bem mindig tudják, mi az elég, s rendszerint verekedésbe fajul náluk az italozás. A napokban is lapáttal vertek fejbe valakit. De nemcsak a fiúkkal van baj. Sok lány megy át Cibakházára a környező községekből, s mivel nem ismerik őket, nem szégyellik magukat, sokat isznak. Persze a helyiek között is akad ilyen. Azt mondja a KISZ-titkár: — Az a legszomorúbb, hogy az egészen fiatal kora sárgaföld...? osztály egy részével van baj. Azokkal a lányokkal, akik alig kerültek ki az általános iskolából. Isznak, s könnyebben kötélnek állnak bárkinek. — össze kellene fogni az alkoholizmus ellen valamennyi szervnek — vélekedik Hegedűs Józsefné, a művelődési ház igazgatója. — Az áfésznek például nem bezárniuk kellett volna az itteni büfét, amikor megszüntettük a szesz árusítását, hanem süteményekkel, üdítő italokkal, jó kávéval ellátni. Azóta a fiatalok átjárnak a művelődési házból a presz- szóba, a kocsmába, meg a boltba, — s nem csak kóláért. — Egy-egy népesebb rendezvény után a takarítónő összeszedi a művelődési ház körül az üvegeket, s azok visszaváltásából veszünk virágot, — mondja Hegedűsné. Az adminisztratív intézkedések eddig nem sok eredménnyel jártak Cibakházán. — Az csak rosszabb, hogy reggel nem adnak italt a kocsmában — vélekedik a KISZ-titkár. — Sokan reggelenként bevágtak egy féldeci pálinkát — most meg vesznek a boltban kétdecis üveggel. — Mi hozna akkor változást? — Az, ha a munkahelyeken szigorúbban lépnének fel az ittas emberekkel szemben. Az eddigi tapasztalatok egyébként azt bizonyítják, hogy a termelő kollektíváknak rendkívül nagy a fegyelmező hatásuk. A Mezőgép Vállalat helyi gyáregységében például kivételesen ritka jelenséggé vált az italozás. Balázs István párttitkár azt mondja erről: — Az emberek öntudatára való hivatkozás mellett a rendszeres ellenőrzés is fontos. Hollósi Gyula igazgató hozzáfűzi : — Nem az a célunk, hogy megszabaduljunk az italozóktól, hanem az, hogy jó útra vezessük őket. Ez a szemlélet persze nem jelenthet megalkuvást. Józan, tiszta fejjel jobban megy a munka, jobban kibontakozik az alkotókedv és a cselekvőképesség. Nem véletlen, hogy az üzem aspiráns a kiváló gyáregység címre. A község termelőszövetkezetében viszont nincs meg a zárt kapu előnye. Az italmérések napközben is útbaés- nek. Gál József, a szövetkezet párttitkára mégsem tartja megváltoztathatatlannak a helyzetet. — A község pártfórumain rendszeresen foglalkozunk a munkafegyelemmel. Községünkben ugyanis nagyon elharapódzott az italozás. Sajnos ez ellen nem tudtunk kellően fellépni. Pártvezetőségünk ezért szorgalmazza a radikálisabb intézkedéseket azok ellen, akik munka közben isznak. Eddig még nem mértük fel az alkohol miatt kiesett napok számát. s* de tény, hogy jelentős kiesésről van szó. ■■■a aaaa «■■a na* A kollektíva jó hatása egyébként más vonatkozásban is megnyilvánul. Jogos örömmel újságolja Farkas József: — Másfél éve vagyok az ifjúsági klub vezetője. Azóta egyetlen klubtagot se kellett hazaküldeni az ital miatt. — Sajnos, a klubtagok létszáma alig két tucat. A többi fiatalt könnyen a pohár mellé csalják a barátok. A rossz családi körülmények mellett ez is az italozás útjára viszi a fiatalok egy részét. — Szombaton rendőrrel kellett elvitetnem ezért az egyik gyerekek — mondja a művelődési ház igazgatója. — Pedig rendes családból való, jó nevelést kapott, de a cimborák szavára hallgat. Az ital káros hatását érzi az iskola is. Závodszki Lászlóné igazgatóhelyette: panaszkodik: — Kérdem, mit tehet a; iskola? Beszélünk a részegei szülőkkel, de az mit sem ér Az iskola meg nincs abbar a helyzetben, hogy érzelmileg és anyagilag teljes egészében pótolja a szülői házat — Vasárnap se lehet elmenni a családdal a presszóba süteményt enni, — méltatlankodik Hegedűsné — mert úgy viselkednek ott is hogy jobb érzésű ember nem viszi oda a gyerekét. — Egyik alkalommal ,.jó- kodni” akartam — fűzi hozzá a KISZ-titkár — s ötven forintért vettem a presszóban süteményt. Olyan füstízű volt, hogy nem bírtuk megenni. Persze, Cibakházán sem részegeskedik a lakosok többsége. Elgondolkoztató azonban a község életét jól ismerő egyik közéleti ember véleménye: — Az átlagos italfogyasztás megítélésünk szerint — tiszta alkoholra átszámítva — az országos átlagot, a fejenkénti 10 litert legalább hárommal meghaladja. S ez nemcsak a borvidéknek tudható be, hanem pszichológiai okai is vannak. — Azt hittük, az áremelés orrba veri majd az italozókat, — magyarázza Major József, a helyi áfész vezetője, — de nem így történt. Azt beszélik, hogy Cibakházán körülbelül harmincán mérik házilag az italt. Az idén jogosulatlan kereskedés címén három helyi lakos ellen indult ilyen okból eljárás. Kettőt megbüntettek pár száz forintra, a harmadikat felmentették, mert a tanú azt vallotta, hogy nem pénzért kapta a bort, vagy a pálinkát, hanem segítség jutalmaként kínálták meg. Egyébként minden gyanúsított vendégei ezt vallják. Ugyanakkor a cibaki szeszfőzdében az elmúlt szezonban kifőzött 500 hektó pálinkából csak 20 hektót vásároltak fel. A többit a termelők értékesítik. — Ezért kellene ismét érvényesíteni a korábbi jogszabályt, miszerint a termelők csak a kifőzött pálinka felét kapnák meg, — vallja Major József, mert a tiltó szó egymagában kevés. Kevés bizony. S az is lesz addig, amíg az üdítő italok drágábbak, mint a sör, amíg az ételek forgalmát nem premizálják sokkal jobban, mint az italokét, amíg az üdítő italok hűtése megoldatlan, amíg köztörvényes bűn hiányában zavartalanul hetelhetnek munkabíró emberek a kocsmában, amíg ... Lehetne folytatni a sort. — Van vagy harminc ember a községben, aki az ital miatt alábbvaló az állatnál, — fogalmaz nyersen az áfész vezetője. — Persze kisebb- nagyobb mértékben jóval többen isznak. Fekete József önkéntes rendőr hozzáfűzi: — Az emberek semmivel se törődnek, ha isznak. Szombat este is négy kerékpárt találtunk záróra után a kocsma előtt. Elhagyják mindenüket az ital rabjai. Az élet értelmébe vetett hitüket is. T. I. például csak az italra keres. Nyáron meghúzza magát a szőlőkben, télire pedig mindig csinál valamit, amiért pár hónapra lecsukják. Évek óta így megy ez. S szerinte ez az élet természetes rendje. Késő este indulok el Cibakházáról. Csendes a falu, csak a kocsma zsibong. Előtte kerékpárok tucatja. Vajon ma este hányat hagynak itt közülük? S hányán veszítik el józan ítélőképességüket ? Simon Béla
