Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
1978. október 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Idős emberek az utcán Pár lépés a zebra Hem enged a csábításnak Balogh néni batyuja Segítsük, óvjuk ükét! Parlamenti ülésszak előtt Életformáié vitával Piaci nap Szolnokon. A reggeli órákban a vásárcsarnok környékén nagy a forgalom. A megyeszékhelynek ez a része máskor is forgalmas, hiszen bevásárló központ, autóbusz-átszállóhely, és alig ötven méterre van a vidéki autóbuszjáratok állomása. A diákok, a munkába igyekvő felnőttek között sok az idős gyalogos, a bevásárolni indult nagymama, a kisfalvakból piacozni beutazott, vagy egyéb ügyes-bajos dolgát intéző idős ember, a napi élelmét megvásárolni akaró nyugdíjas. És nagy a gépjárműforgalom is. Adott tehát a kép: van gyalogos — köztük idős ember — vannak járművek, kijelölt gyalogos-átkelőhelyek — és van közlekedési lámpa is. (Ha működik. Ugyanis napok óta „munkaképtelen”.) Nyüzsgő, hétköznapi látvány. mígnem dühödt dudálás meg nem zavarja a monoton lármát: — Ez nem járda, bátyám! — közli egy vörösre gyulladt arcú, olajtartályos teherkocsit vezető sofőr a komótosan, maga elé meredő hetven körüli férfival. A gyalogos ugyanis nyolc-tíz méterrel a zebrától, az úttesten indult át a túloldalra. A fékeket bizony próbára tette a manőver. — Kérem — szólítom meg a nagy lelkinyugalmú öregurat. — Végzetes baleset is lehetett volna. Miért nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen ... ? — Maga rendőr?! Ugye nem! Akkor milyen jogon faggat? Majd ha ennyi idős lesz, mint én, magának is számít még öt méter is, — zsörtölődik a járdán. Rossz kedve lehet, mert botjával egy parkoló kerékpár hátsó kerekére akkorát üt, hogy az menten elterül. A járókelők kitérnek előle. Megérkezett a tószegi autó. busz. Kosaras, vállkendős H osszú. viszontagságos múltra tekinthet visz- sza a tiszaroffi kény- szervágóhíd. Pedig a kiinduló ötlet tulajdonképpen egyszerű, világos. A kényszervágásra kerülő állatokat eddig Kunhegyesre kellett szállítani, — a húst pedig — külön fuvar hozta vissza. A községi tanács ezért határozott úgy, hogy helyben épít egy kisebb vágóhidat. Az épület harmarosan el is készült, át is adták az asszonyok cihelődnek le a végállomáson, aztán csapatosan irány a piac. Az elöl haladó bátyus asszony idegesen forgolódik az átkelőhelynél, majd lelép. Közben igazít egyet fejkendőjén. A meggondolatlan mozdulat miatt — épp az úttest közepén — kibomlik megrakott batyuja, és szanaszét gurul vagy öt- kilónyi alma, körte. — Hagyja, Baloghné! — kiáltanak vissza rémülten falubéli társai a már menedéket adó túloldali járdáról. Az asszony kapkod az úttesten, menne isA maradna is ... ekkor azonban odaér egy mikrobusz, és bár nyugodtan megáll, Balogh néni rémülten szedi a lábát. A posta- igazgatóság kisbuszából két fiatal, overálos munkás lép ki, és hipp-hopp — két diák segítségével — összekapkodják a gyümölcsöt, viszik a hálálkodó asszonynak. (Érdekes, senki sem dudál, senki sem ideges, pedig már két busz és vagy öt személykocsi volt kénytelen fékezni, majd várakozni a rendhagyó utcai bonyodalom miatt.) — Balogh néni, hát ez hogy esett meg? — kérdezem a még mindig izgatott asz- szonyt. — Jaj. nem is tudom! De majd kiugrik a szívem. Hogy milyen rendes emberek vannak! A menyem meg a fiam meg ne tudja ... haragudnának. Piacra jöttem a tudtuk nélkül. A nyugdíj mellé kellene egy kis pénz... az unokámnak és a menyemnek névnapja lesz, ajándékot vennék nekik. — Gyakran mozdul ki a faluból? — Csak ha az SZTK-ba utalnak. A fiam akkor is elkísér legtöbbször. Meg olyankor tudom, hogy zöldnél nyugodtan átmehetek. Most meg? .. . Jaj, de jók az emberek! Hát... akadnak nem „jók” is. Mint például az a jól öltözött, diplomata táskás férfi, ÁFÉSZ-nek, üzemeltetésre. Az igazi történet azonban csak ezután kezdődött: a gondatlan használat következtében a munkakörülmények annyira megromlottak, hogy a KÖJÁL-nak be kellett tiltania a munkát. Az újabb előírások miatt az ok kettős: egyrészt a higiéniai feltételek nincsenek biztosítva — így például nem megoldott a szennyvíz elvezetése sem — másrészt az itt levágott állatok húsát a renakit egy fehér bottal tapogató, menni is nehezen tudó asszony kért meg, segítené át a túloldalra. „Sietek” — csattan a kurta válasz, és továbbvágtatott. Egy fiatal nő fogta kérés nélkül karon a nénit, és türelmesen átvezette. — Szép volt magától — szegődöm a huszonegynehány éves nő mellé. — Ugyan, ez természetes! A fiam még csak hétéves, ő is megteszi. Igaz, ha a család vasárnaponként együtt sétál, a férjem olyan okosan magyaráz a gyerekeknek — többek között a közlekedésről is —, hogy azok megjegyzik. No, és az iskolában is tanulják. — Bemutatkozna? — Egy vagyok a járókelők közül. Ne haragudjon. Szimpatikusán búcsút int és bemegy a Centrum áruházba. Üjabb zebra. Mellettem görnyedt, szemüveges bácsi érdeklődik, hói van az a „bolt”, ahol mankót utalnak ki. Megmagyarázom, sőt felajánlom, hogy egy darabig elkísérem. Egy teherautó közeleg, a vezető már messziről integet, hogy megáll, átkelhetünk. Indulunk is, ám az öregúr marad. Mondom, tessék jönni. „Nem én, kedves, majd ha elmegy a masina!” — Megállt, intett, nyugodtan mehetünk — invitáljuk egy nyurga fiatalemberrel. ;— Elüt. Nem megyek. A teherautó csökönyös, mi pedig a járdán téblábolunk. Végül karonragadjuk a bácsit és megkíséreljük az átkelést. Sikerül. Valahogy úgy érzem magam, mint azok a buzgó kis úttörők, akik véghez vittek egy hőstettet. Átvittek egy makacs világtalant a túloldalra. Aki nem is akart átmenni ... delkezések szerint nem árulhatja a többi tőkehússal együtt a nemrég megnyílt ABC-áruház. így a megoldást csak az árusítóhelyiség kialakítása jelentheti. A községi tanács legutóbbi ülésére hangot kapott a lakosság véleménye is: az olcsóbb húst igényli a község népe, de a huzavonát nem. És mivel a tanács — anyagi lehetőségek híján — a tervek elkészíttetésénél tovább nem jutott, más mecénás pedig eddig nem jelentkezett, a ház üresen áll, az állatokat pedig továbbra is Kunhegyesre kell szállítani. Hogy mi lehetne a megoldás? A község belterületén nemrégiben több üzlet- helyiség is megüresedett, amelyek átalakíthatok lennének hatósági húsbolttá. A vágóhíd korszerűsítésének tervei is elkészültek. A lakosság érdekében bizony a zsebébe nyúlhatna az ÁFÉSZ is és a termelőszövetkezet is, sőt a polgári véd,elem is érdekelt egy ilyen beruházás végleges befejezésében. Mert a vágóhíd szinte teljesen kész, csak az a bizonyos pont hiányzik az „i” betűre. És akkor mi is pontot tehetnénk erre az ügyre. K. I. Tisztújító közgyűlés A Magyar Orvostörténelmi Társaság megtartotta tisztújító közgyűlését. A társaság elnökévé dr. Schul- theisz Emil egészségügyi minisztert. a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár Tudományos Tanácsa elnökét, főtitkárává pedig dr. Antall József megbízott főigazgatót, az Orvos- történeti Közlemények fő- szerkesztőjét választották. Kiválasztották az amatőr szereplőket Új filmet forgatnak Befejeződött az amatőr szereplők kiválasztása, s így hamarosan megkezdődhet a „Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét” című magyar film forgatása. A feladott újsághirdetésekre hatszáz — 18—20 éves fiatalember jelentkezett, s közülük 40-nek jut kisebb-na- gyobb játéklehetőség a készülő produkcióban, öten egyedi feladatot kapnak a filmben szereplő Avar István, Bodrogi Gyula, Mécs Károly, Ajtay Andor és Kozák László ifjúkori mását kell alakítaniuk. Fiatalok tapasztalatcseréje Kétnapos tapasztalatcsere kezdődött tegnap Tatán a hazánkban dolgozó NDK-beli fiatalok és az őket foglalkoztató üzemek KISZ-es fiataljainak részvételével. A nyergesújfalui Magyar Vis- cosagyárban, az Ikarusban, a Szerszámgépipari Művekben, a Magyar Optikai Művekben és a Csepel Művekben dolgozó német és magyar fiatalok — mintegy 130-an — jöttek el a találkozóra azzal a céllal, hogy a szakmai megbeszéléseken kívül tájékoztassák egymást országaik kommunista ifjúsági mozgalmának helyzetéről és a tennivalókról. . Várnak a vándormadarak A szokásosnál tovább időznek a vándormadarak. Még nem keltek útra a kor- moránok sem, holott idén a szokásosnál jóval korábban, március helyett már januárban megérkeztek a Berekbe. A jelek szerint a kor- moránok egy része el sem költözik. Hasonlóan várnak még az indulással a kócsagok is, amelyek közül az idősebbek általában itt szoktak telelni. Ritka jelenségre figyeltek fel a Balaton-parton is: több fecske nem hagyta el fészkét és feltehetően nem is indul vándorútra. érdekes per foglalkoz. tatta az amerikai közvéleményt. Egy 39 éves volt haditengerész feljelentette az University of California egyetemet, mert száz orvostanhallgató között tizenhat négert is felvett, és mint Allan Bake, volt tengerészhadnagy állította, a négerek miatt utasították el az ő, a fehér ember felvételi kérelmét. A kétlépcsős kaliforniai bíróság, majd az USA Legfelsőbb Bírósága elmarasztalta az egyetemet és ítéletében kötelezte a felperes felvételére. Annak ellenére, hogy az University érvelése nagy igazságot tartalmazott: a szerencsétlen helyzetben élő faji kisebbségek mind több olyan orvost kívánnak, akik közülük származnak, mert ők megkülönböztetett gonddal, lelkiismeretesen törődnek társaikkal. A Watergate ügy óta nem volt olyan jogvita, amely az amerikai közvéleményt ennyire foglalkoztatta, felkavarta volna. Egy másik amerikai alkotmányi vita tengeri kígyóként vonaglik évtizedek óta: legyen vagy ne legyen több joga Amerika őslakóinak, az indiánoknak?! A jogbiztosí- tá&, ellenzői éppen a személyi jogokra, a demokráciára hivatkoznak, s ugyanezt teszik azok, akik tapsolnak a tengerészhadnagy javára tett bírósági döntésnek. Az egyetemi vitánál azt mondják a demokrácia nevében: még egy szerencsétlen, elmaradott helyzetben levő kisebbség spm jogosult kiemelt segítségre, mert az sérti az emberi egyenlőség jogát. Az indiánok joghoz juttatása szintén hátrányos helyzetbe hozná az indián rezervátumok területén élő fehér embereket és ez antidemokratikus lenne. Szenzációk? A demokrácia, az alkotmányosság szenzációi? A lapok szerint valószínűleg, hiszen elsőoldalas eseményként tálalták azokat. Számukra szokatlanok. sőt ismeretlenek azok az alapok, amelyek kiválthatnak négervitát, indiánvitát olyan hamis hangvétellel, mint az idézet eseteknél az uralkodó^ nézetek hangvétele: nem lehet a bajba jutott embereken segíteni, mert az ilyen magatartás sérti azok személyi jogait, akiknek nincs semmi bajuk. Sajátos érvelése és jogi agressziója az egy olyan társadalomnak, ahol azok a kevesek a hangadók, akiknek „nincs semmi bajuk”. A bajnélküli élethez való alapvető jogukat éppen azáltal garantálják, hogy csínján bánnak e jogosultságok kiterjesztésével. A jelenségek lényege megmagyarázható olyan statisztikai adatokkal, amelyek nem önmagukban való számsorok, matematikai bűvészfeladványok, hanem társadalmi, politikai töltésű mutatók. Á mi társadalmunkban például a többség a hangadó és nyilvánvalóan ezt fejezik ki azok a parlamenti százalékos mutatók, amelyek a 352 képviselő foglalkozásbeli megoszlását jelzik: munkás 44,6 százalék, paraszt 13,6 százalék, értelmiségi 41,5 százalék, egyéb foglalkozású 0,3 százalék. Az olasz parlamentnek jelenleg több mint 900 tagja van: 150 ügyvéd, 5 ügyész, 10 bíró, 171 tanár, 80 újságíró, 36 orvos, 19 mérnök, 160 tisztviselő, 27 vállalkozó, 3 tábornok és mindössze 23 munkás, akik közül 17 a kommunista párt jelöltjeként került a parlamentbe. Ami pedig a vitákat illeti, aligha kell nyárspolgároknak neveznünk magunkat azért, mert örülünk annak, hogy túljutottunk a hatalmi harcok izgalmain, messze vagyunk a volt uralkodó osztályok parlamenti manipulációitól s nagy értéknek tartjuk kiegyensúlyozott, megrázkódtatások nélküli belpolitikai életünket, amelyben a békés munka hétköznapi gondjaival foglalkozhatunk. E gondok körül folynak a legnagyobb dialógusok: hogyan lehetne zavarmentesebben előrehaladni?! E cikk születésének hetében a háromféle parlamenti eseménysorozat nem jelent különleges állapotot. Az országgyűlés állandó bizottságai a közelgő, a huszonhatodikén kezdődő őszi ülésszakra készülve vitatták meg a napirendre kerülő oktatásügyet, közlekedéspolitikát; megkezdődött egy későbbi ülésszak napirendjére kerülő pénzügyi törvény- tervezet állampolgári vitája, s az országgyűlésünk küldöttsége Görögországba utazott parlamenti tapasztalat- cserére. Ez alkalommal is az alkotó dialógus, az életformáló vita jellemzi majd bizonyára az országgyűlés munkáját. Gondolati, szellemi ütközések, mert mindkét napirendi pontnál sokágú, szövevényes a feladatrendszer s egyáltalán nem mindegy, merre haladunk tovább. Csak néhány választ kívánó kérdést az oktatásügyi vitával kapcsolatban: van-e túlképzés Magyarországon, vagy nincs? Hogyan lehet a képzést hozzáigazítani a népgazdasági igényekhez, s hogyan lehetne felhagyni azzal a szimpla szülői, társadalmi gyakorlattal, hogy felduzzasszuk a divatos szakmák létszámát, de más területen kirívó munkaerő- hiány borítja fel a munka rendjét? van olyan állampolgár, akit ae érintenének közvetve vagy közvetlenül a válaszok. Amint a közlekedéspolitika alakításában, alakulásában is milliók érdekeltek. A szocialista demokrácia fejlődése megújította az alkotmányos életet, amely teljes érdeklődéssel fordul a legfontosabb: az ember felé. Ez a minden korábbinál teljesebb humánum jellemzi a hazánkban folyóparlamenti munkát. T. Szűcs Etelka Kényszer-e-a kényszervágás Tiszaroffon? A KÖJÁL betiltotta a munkát Nemrégiben alig
