Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
1978. október 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászapáti Mezőgazdasági Szakközépiskola gyakorlókertjében új fóliasátrakat állítanak fel a diákok. A fólia alá hónapos retket ültetnek Valakinek ezt is meg kell próbálnia Egy nyolcéves fiú elhatározza, hogy erdőmérnök lesz. Nem ingatja nfeg, hogy a hegyvidékről, ahol született, felköltöznek a fővárosba, s az se befolyásolja, hogy felvételizni (a Dunai Vasmű építkezéséről kell elkéredzkednie. Egyetlen apró változás mégis történik: Barna Ferenc a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vizsgabizottsága előtt! jelenik meg. Tegnap... — A természetet mindig szerettem, s így amikor választanom kellett, könnyű szívvel döntöttem az agrár- mérnöki pálya mellett. A felvételire különben hatalmas önbizalommal mentem el, tu- lapdonképpen nem is készültem, úgy éreztem, egy munkáskáder gyereke egyszerűen nem csúszhat el. Sikerült egyből bejutnom, és szerencsémre arra is hamar rájöttem, hogy tanulás nélkül nem boldogulhatok. Ennek ellenére először mint focista érvényesültem: a végzés után NB II-ben rúgtam a labdát Kaposváron. Lakást kaptam, ia tűzetésemre sem panaszkodhattam, de azért csak kialakult bennem az érzés, hogy nekem nem a zöld gyepen kell bizonyítani, mire vagyok képes. A sejtést rövidesen döntés, majd cselekvés követte, és Barna Ferenc máris egy Nóg- rád megyei mezőgazdasági üzem tehenészeti brigádvezetője. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején sokadmagával ő is keresi a helyét, és végül Kiskunhalason köt ki, ahol már főagronó- mus. — Egy nagyon gyönge adottságú üzemben húztam le nyolc évet, ebből a második négy esztendőben elnök voltam ... Rettenetes volt látni, hogy a környező, jobb üzemekhez képest nekünk mennyire nehéz boldogulni, de azért csináltuk, s most már úgy tűnik, nem is rosz- szul. Az 1971-es esztendőt Barna Ferenc mégis Tiszakürtön kezdi, egy hasonlóan gyenge, gazdaság elnökeként. Miért? — Nyughatatlan természetem van, szeretem a kemény feladatokat. Ilyenkor mutathatja meg az ember a tudását, erejét... A tiszakürti tsz-t egyik évről a másikra talpraállítottuk, a kezdés utáni esztendőben már 700 ezer forint tartalékunk volt készpénzben. Tiszakürt három év elteltével egyesült Nagyrévvel és Tiszainokával, Barna Ferenc az elnökhelyettesi posztra pályázik. Sikerrel. Ám egy idő múlva rájön, hogy nem tudja végrehajtani elképzeléseit, ezért a korábbi barátokat követve átmegy a kunszentmártoni Körösmenti Termelőszövetkezetbe. Életem legnyugodtabb három esztendeje következett, növénytermesztési fő- ágazatvezető lettem egy nagyon jól dolgozó, összeszokott gárdában. Hozzám mindig a növények álltak a legközelebb, akarva sem kereshettem volna jobb helyet. Csakhogy a Körösmenti Tsz-hez időközben csatlakozott a szelevényi Szikra Termelőszövetkezet is, és a gazdaság legújabb területébe egy erőskezű ember kellett, aki a még mindig botladozó üzemegységben végképp rendet teremt. A kunszentmártoniak Barna Ferencet kérték fel a feladatra, aki ezt el is vállalta. — Tudtam, hogy a kiküldetésem két évre szól, és éreztem magamban, magunkban annyi erőt, hogy rövidebb idő alatt is sikerrel vizsgázzunk. ...ma... Ám az élet ismét közbeszólt, mert Barna Ferenc még a szakmérnöki vizsgájára készült, amikor megkeresték: legyen a tiszaszeni.imrei Aranykalász Tsz elnöke, ahol az említett funkcióban az elmúlt négy évben hárman váltották egymást, miközben a gazdaság egyre lejjebb és lejjebb csúszott. Barna Ferenc gondolkodási időt kért, szétnézett az üzemben, s mire az agrármérnöki, a könyvelői képesítés, a marxista egyetem és az egyéves speciális tagozat mellé a szakmérnöki végzettséget is megszerezte, már a tiszaszent- imrei szövetkezet elnöke volt. • — Negyvennégy évesen még tudok újítani. Amikor megkerestek, arra gondoltam, erre a feladatra még vállal- kózhatom, most még képes vagyok rá. Tudom, tele van veszéllyel, amit csinálok, mert vagy sikerre viszem a gazdaságot!, vagy pedig nagyon nagyot bukom, de ebben a munkában ez az igazán szép. Ám a dologhoz az is hozzátartozik, hogy az üzem helyzete egyáltalán nem kilátástalan. Adottságai révén jóval többre képes, csak tudni kell, hogy mikor, mit, miért csinálunk. Vajon az új elnök beilleszkedése hogyan sikerült? — Három hónap kevés arra, hogy a személyes kapcsolataim kialakuljanak, ám azt már elmondhatom, hogy a fiatal szakemberekkel jól összebarátkoztunk. Ahogy múlik az idő, remélem egyre több emberre mondhatom ugyánezt. Az eljövetelem ugyan nem volt teljesen zök~ kenőmentes, mert a háztáji kukoricámat, valamint a tanulmányi szabadságok idején számomra kifizetett munkabért bírósági végzéssel kellett visszaperelnem, a Körösmenti Tsz-től, de aztán elrendeződött minden. Már beköltöztünk a szolgálati lakásba, kezdem otthon érezni magam Tiszaszéntimrén. ...holnap Az elnök a jövőről beszél. A (munkát a mezőgazdaság ábécéjénél, a talajművelés korszerűsítésénél kezdik. A növénytermesztésben a .korábbiaknál is nagyobb szerep jut a kalászos vetésforgónak. takarmányt csak any- nyit teremesztenek, amennyi az állatok ellátásához szükséges. Fokozzák a gyeptelepítést, hiszen a talajok erre alkalmasak, és bevezetik a fűmagtermesztési ágazatot, ugyanis az ő körülményeik között ez nagyon • jó pénzt hozhat a gazdaságnak. Az állattenyésztésben a szarvas- marhák tbc és brucellamen- tesítése az egyik legsürgetőbb teendő, a sertéstenyésztés sorsa további elemzésre vár. Nagy jövője van viszont a juh ágazatnak, mert a fű dupla annyi állatot is felnevel- hét, mint amennyi ma az üzemben van. — A környező gazdaságoktól. említhetem itt a kunma- darasi Kossuth, vagy a tiszafüredi Hámán Kató Tsz-t, minden segítséget megkapunk. Nem hagyott magunkra bennünket a járás és a megye se, mindenünnen azt éreztetik velünk, hogy nekünk drukkolnak. Számunkra még az is sokat jelent, hogy nem kell naponta alkatrészért szaladgálni az AG- ROKER-hez. elég csupán egy telefon vagy egy telex és az illetékesek rögtön intézkednek. Barna Ferenc elég kaes- karingós, viszont sikeres utat járt be eddig. Makacsnak, szinte akaratosnak ismertem meg. ám talán ezért is sikerült átverekednie magát minden nehézségen. Utolsó mondata most is a fülemben cseng: — Valakinek azt is meg kell próbálni, amire a többiek már nem vállalkoznak. Braun Ágoston Köntörfalazás helyett—egyenesen egyenesen beNéha nagyon nehéz szelni — erről győzött meg a történet, amelyet N. községi pártbizottság titkárától hallottam a minap. Elkerülhetetlenné vált egyik helyi intézmény vezetőjének felmentése, mert feladatát már nem volt képes ellátni, ahogyan mondani szokás, eljárt felette az idő. Miután olyan elvtársról volt szó, akivel a község vezetői hosszú éveken át jóban-rosszban együtt dolgoztak, s aki szívét-lelkét, ereje javát beleadta a munkájába — úgy gondolták, nem bízzák egyedül a tanácselnökre, hogy beszélje meg vele az ügyet. Abban maradtak tehát, hogy közösen viszik dűlőre a dolgot. Otthon mindegyikőjüket az foglalkoztatta, hogyan is közöljék vele, amit a muszáj diktál. Megbántani senki sem akarta, s tudták, hogy a jövőjéről is humánusan lehet gondoskodni — és mégis. Keresték a tapintatos mondatokat, érveik előadásának legkevésbé bántó, rideg, de őszinteségre valló formáit. Akárhogy is váltották egymást a gondolataik, oda jutottak: csak fájdalmas lesz közölni a dolgot. Reggel W. S. a megbeszélt időben megjelent a tanácsházán, a község vezetői szépen leültették, érdeklődtek a hogyléte felől. megkínálták kávéval, füstöltek egy ideig... Aztán a tanácselnök átvette a szót. „Azért kérettünk ide...” — mondta, mondta... dicsérte a korábbi munkáját, meg hogy „nem akarunk rosszat neked, meg tudod, az új feladatok”. A tanácstitkár besegített, hogy „mindannyiunk felett elhalad az idő, maholnap mi is nyugdíjba kerülünk...” W. S. hallgatta, hallgatta őket, s mind pontosabban sejtette, miért is hívatták. Nem bírta már idegekkel, kibukott belőle: „Az isten szerelmére, mondjátok már meg végre, mit akartok?” A községi párttitkár arcát elöntötte a pirosság. Mérges is volt, s maga sem tudta, miért — de valami szégyenérzet is elfogta. Igazad van, beszéljünk magyarul. És pontosan. világosan elmondta, miért kell felmenteni a beosztásából. Amikor befejezte, W. S. fájdalmat és megkönnyebbülést érzett. Ö következett a válasszal. Megértettem, s igazat adok nektek. Csak azt ne kívánjátok, hogy örüljek. Kell idő, amíg túlteszem magam a történteken. De talán jobb, hogy most került rá sor, mint később. Az új munkahelyet elfogadom. Most elmegyek. Mára ennyi elég. A történet eddig tart. S belátom, illenék valami tanulságot leszűrni belőle. Valami ilyesmi jutott az eszembe, hogy az egyenes út a legjobb út, meg szóból ért a magyar ... csupa, csupa közhely. Tényleg, hogyan is kellene megfelelni a közhelyek igazságának a munkában, ha úgy tetszik, a kádermunkában is. Ügy nyilván nem lehet, hogy egy-egy vezetőhöz kétszer szólnak. Egyszer mikor kinevezik, másszor meg, ha felmentik. Jobbik esetben a közbülső időben egyszer-egyszer megdicsérik és a kifogásokat közük, vele, de azt is úgy, hogy az „arányos” legyen. Ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit. Tényleg nehéz nyíltan beszélni, ha kellemetlenségeket kell közölni valakivel. Kön- törfalazva könnyebb, Csak céltalan, és nem is egészen tisztességes. Egyfajta rosszul értelmezett tapintat, humánum lehet a gyökere a „kényes” beszélgetések halogatásának; s ha sor is kerül rá utóbb, csűrve-csavarva jut el a lényeghez. (Lehet már „szövődmény” is, — de ez most mellékes.) Pedig nemcsak a megalapozott döntéshez keli bátorság, de ahhoz is, hogy valaki szemtől szembe megmondja: „Magát leváltjuk”. (Előléptetéskor mosolyogni szoktak.) Akkor kell hozzá bátorság, ha rendes, sokáig eredményesen. ' tisztességgel dolgozó embert érint az ügy. Mert mi tagadás, ilyen helyzetben a vezetőket elfogja a sajnálat, az együttérzés — amin nincs mit szégyellni, mert emberi, mert természetes — s keresik a tapintatos, mégis határozottságra utaló szavakat. Ehhez képest nyersen hangzik: csak addig lehet mindenki vezető, amíg a feladatainak képes a követelmények szerint megfelelni. Azaz, a feladatok megoldására alkalmas kádereket keli keresni, s nem megfordítva. Vajon mindenki, aki vezető lett, élete végéig képes a fejlődésre, élete végéig minden új feladatnak eleget tud tenni? Egyértelmű nemmel lehet válaszolni. De mint az élet bizonyítja, sok-sok vezető rendelkezik hosszú távra szóló képességekkel. Azok, akik lépést tartanak a politikai, szakmai és vezetési követelmények növekedésével és egészséggel is bírják — a szocialista ügy érdekében vezető poszton töltik el az életüket. Ezt az egész kérdést egy szükségtelen misztikum veszi körül. Ha valaki kéri a felmentését, a közvélemény gyanakodni kezd: biztos valami miatt így előzte meg, hogy leváltsák. Legyen szép a „válás” — hát felajánlották neki a „csendes utat”. Akit pedig le kell váltani, mert már nem alkalmas a feladatára (bár a politikai és erkölcsi tisztességéhez kétség nem férhet!) arról tudni vélik, hogy... Pedig leváltása ellenére a legnagyobb tiszteletet érdemli meg az egész addigi munkája, életpályája alapján. Eszembe jut, amit W. S. mondott: „kell hozzá idő, amíg túlteszem m^gam a történteken”. Ugyan miért volna könnyű tudomásul venni, ha az embert meghaladta az idő, hogy befolyásos emberből átlagemberré kell válni. Hogy lesznek, akiknek a számára megszűnik valaki „fontos” embernek lenni. Fájdalmas az igaztalan, otromba duruzsolás is ... Csak annak könnyebb, aki a vezetői beosztását, hatalmát mindig szolgálatnak tekintette, aki emelt fővel válhat főnökből ki'>ebb főnökké, netán beosztottá: „Amit megtehettem, megtettem a szocialista ügy szolgálatában”. Az ilyen embert tiszteletnek kell övezni, s politikailag kötelező megvédeni becsmérléstől, gyanúkeltő pletykáktól. Már nagyon messze jutott ez az írás a kiindulópontjától — néha nehéz egyenesen beszélni. Hozzátehetném: mindig egyenesen keli beszélni. Nemcsak az idézett próbatevő helyzetekben, hanem folyamatosan: a káderek nevelésében. Minden elmulasztott, nem idejében kimondott őszinte szó megbosszulja magát. Árt a vezetőre bízott közösségnek, árt az egész közös ügynek, s ártalmára van ánnak, aki előtt hosszú ideig elhallgattuk az igazságot. folyamatosan „elfeKádermunkában lejteni” a hibákat nem lehet, helytelen csak „leváltás-kinevezésben” gondolkodni, nem szabad a stabiütást az egészséges cserével, a munka megkövetelt átcsoportosításával mechanikusan szembeállítani. Az említett szemléleti hibáknak, s az ebből fakadó gyakorlatnak a veszélyei nyilvánvalóak, ezért magyarázatra sem szorulnak. Ám a gondolkodásunkban és a cselekvésben túl kell jutni annak folytonos hangoztatásán is, hogy a vezetők döntő többsége alkalmas feladatának ellátására. Ha szükségtelenül sokat ismételgetjük ezt, végül is lejáratjuk az egyébként poütikai- lag helytálló, fontos megállapítást; másrészt eltereljük a figyelmet arról a kérdésről: mi van, mi lesz a vezetésre alkalmatlan emberekkel, és a fiatal tehetségek bátrabb előléptetésével? Fábián Péter Talpaló nyugdíjasok- Nem divatos mesterség ez, nem is nagyon kapkodnak érte. Fiatal, ha elvétve mégis jelentkezik, a gyárba megy cipőipari szakmunkástanulónak. Így aztán a „babramunka”, a talpalás, vagy a flekk-szögelés, a sarkalás, a fejelés miránk, nyugdíjasokra marad. Valóban, a cipőjavítás egyike azoknak a szakmáknak, melynek szolgáltatásait még mindig sokan vennék igénybe. Ha lenne... De nincs. Különösen a kisközségekben hiányzik ez a szolgáltatás, pedig az emberek ott is szívesen „felújíttatnák” a kényelmesre taposott lábbelit. Jászberény és a Jászság. néhány települése szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem nélkülözi ezt a szolgáltatást. Köszönheti mindezt néhány, a mesterséget szerető idős cipésznek, akik nyugdíjba vonulásuk után is folytatják a valóban nem divatos, mégis oly hasznos munkát. Dorók Nagy István egyike az öreg cipészeknek, vagy ahogy egymás közt nevezik magukat, a talpaló nyugdíjasoknak. A Jászsági Cipőipari Szövetkezet fenntartásiában üzemelő cipőjavító műhelyben dolgozik negyedmagával, a szolgáltatóház második emeletén. — Nyugdíjasok vagyunk valamennyien és nyugdíjas cipészek dolgoznak a Dózsa György úti és a Rákóczi úti javítóműhelyben. Miért csináljuk? Szeretjük a mesterségünket, 30 évet „kalapáltunk le” a szövetkezetben, és amikor nyugdíjba mentünk, nem volt kinek átadni a szerszámot. Folytatjuk a munkát azért is, mert sovány a cipészek nyugdíja. Én 36 igazolt szolgálati év után 1400 forint nyugdíjat kapok, a velem szemben ülő szaktársnak 1260 forintot visz havonta a postás. Szükségünk van a keresetkiegészítésre. nem is panaszkodunk, bírjuk, meg szeretjük is a munkát. Amit nem értünk: a megkötések. Szükség van erre a szolgáltatásra, kevés ember csinálja, aki mégis vállalja, évi 800 órát dolgozhat, ha elfogy a keret, a polcra teheti a szerszámokat, várja meg a kuncsaft a jövő évi keretet. öreg cipészek, vagy ahogy egymást szólítják, talpaló nyugdíjasok. Jászberényben a három javítóműhelyben tíz ilyen régi mester dolgozik; Jászkiséren, Jászfény- szarun, Jászárokszálláson, Jászdózsán és Pusztamonostoron „egy fős” a cipőjavító műhely létszáma. Kedves ismerősök ők. akik amikor belépünk a műhelybe, székkel kínálnak, a sürgős munkát azonnalra vállalják, közben jó szóval tartják a kuncsaftot. Kedves ismerősök, akiket most a tél küszöbén gyakran felkeresünk, de ritkán jut eszünkbe, hogy talán több figyelmet érdemelnének. — illés —
